Új Szó, 2004. szeptember (57. évfolyam, 203-226. szám)

2004-09-09 / 209. szám, csütörtök

"V > ISKOLA UTCA 2004. szeptember 9., csütörtök _______________________________________________________________________________2. évfolyam 36. szám PÁLYÁZÓ E-suli matematika tehetségkutató szakkör AJÁNLÓ Újvári István középiskolai tanár évtizedek óta meghatározó szere­pet játszik az alapiskolás tanulók matematikai felkészítésében, a ma­tematikai tehetségek felkutatásában és gondozásában. Levelező szakköre 16 éve egyedülálló módszert képvisel a távoktatás területén mind tematikájában, mind a szakmai felkészítés eredményességé­ben. A szakkör célja nemcsak az alapiskolák, valamint a 6 és 8 osztá­lyos gimnáziumok 10-14 éves tanulói közül a matematikában tehet­ségesek felfedezése és fejlesztése, hanem a matematikatanárok szak­körvezetői kultúrájának segítése, és módszertani segédanyagokkal (tematikus feladatlapokkal, szakköri füzetekkel és könyvekkel) való ellátása a „docendo discimus” jegyében. E célok megvalósítása érdekében a tanév során 12 témát dolgoz­nak fel, mégpedig felét az 5-6.-osok, felét a 7-8.-osok számára. Az I. félévben az alábbiakra kerül sor: A kis Gauss öüete. A rákmódszer. Keresett = összes - fölösleges. Vedd a kétszeresét, majd a felét! A párba állítás módszere. Négyzetekre bontási eljárások. 2004-től a szakkör megnyitja internetes kapuját az e-suli.hu okta­tási oldalon. A szakköri feladatlapokat a szaktanárok e-mailben vagy a http://www.e-suli.hu honlápon kapják meg. Jelentős újdonság a szakkör záró eseménye, az országosan egyedülálló on-line matema­tika verseny, melyen a szakkör legsikeresebb résztvevői indulhatnak. Nevezési határidő: 2004. október 1. A verseny várható időpontja: 2005. április A nevezés módja: matematika szaktanárok és tanulók jelentkezé­sét várják. A tanulók a jelentkezéshez kérjék matematika tanárjuk se­gítségét! Részletes leírás az e-suli.hu weboldalán található. Interneten a http://www.e-suli.hu oldalon a jelentkezés pont alatt található. Levélben a nevezéseket az alábbi címre kérjük: Matemati­kai Tehetségkutató Központ, 2601 VÁC, Pf. 143. A nevezéshez szükséges: az iskola neve, címe; a szervező tanár (ok) neve és e-mail címe (a szakköri részvételhez feltétlenül szükséges); a szakkörben résztvevő tanulók neve és évfolyama, a ne­vezési díj befizetését igazoló csekk másolata. A nevezési díj tanulónként 1200 Ft. Elérhetőségeink: Matematikai Tehetségfejlesztő, 2601 Vác, Pf.143. Honlap címe: htttp:// www.e-suli.hu , e-mail: matek@e- suli.hu . (ú) A szakkör célja: a matematikában tehetségesek felfedezése és fejlesztése (Képarchívum) A szakemberek az eredményes iskolakezdés kritériumai közé sorolták az elemi számolás készségét is Számoljunk csak együtt! Az elemi számolási kész­ség fejlettségét vizsgáló mérőeszközt az 1970-es években végzett kutatások alapján Nagy József dol­gozta ki, s a PREFER (Pre­ventív Fejlettségvizsgáló Rendszer, 1986) részeként vált ismertté. CSÍK ZOLTÁN Ezt a mérőeszközt a DIFER (Di­agnosztikus Fejlődésvizsgáló Rend­szer, 2002) programjában fejlesz­tették tovább Vidákovich Tibor, Józsa Krisztián és Fazekasné Feny­vesi Margit közreműködésével. Az eredményes iskolakezdés kri­tériumai közé sorolták az elemi szá­molási készség meglétét is, mivel ki­mutatható volt, hogy szoros kap­csolatban áll az értelmi fejlettség­gel. Megállapították, hogy az egyes összetevői legkorábban két-három éves korban indulnak fejlődésnek. Iskoláskorra már években mérhető különbségek mutatkoznak, ame­lyek sorsdöntőek a gyermek értelmi fejlődése szempontjából. Bizonyára minden szülő szeretne hozzájárulni gyermeke matemati­kai-logikai gondolkodásának opti­mális fejlődéséhez, de nem tudja hol kezdje. A kezdetet a számok mondóka- szerű ismerete jelentheti, amikor az egyestől kezdve haladunk tovább. Az sem baj, ha egy-egy szám vélet­lenül kimarad. A számok neveinek és mennyiségi képének játékos me­morizálása lényeges lépés a számo­lási képesség kialakulásában. Amikor a gyermek eléri az isko­láskort, egészséges fejlődés esetén már tudja sorolni egymás után a po­zitív egész számokat a százas szám­körben növekvő és csökkenő sor­rendben. A számok sorrendje auto- matizálódik, s az egyik szám felidé­zi a rákövetkező vagy megelőző számot. A fejlődés során először az ötös, majd a tizes és a húszas szám­kor birtokba vétele következik. A húszas alatti számok rutinná válása A számolás fejlesztésének óvodáskorban már nincsenek idegrendszeri korlátái (Képarchívum) után a harmincas fölötti számok tízeseinek átlépése jelenti a kritikus pontot. A húszas számkörben manipulativ műveletekre képes tár­gyak segítségével. Ennek mérését megadott mennyiség elvételével, hozzáadásával, részhalmazokra bontásával és különböző elvű cso­portosításokkal méijük. A tízes számkörben működik a számkép felismerése, amelyet halmazok ele­mérnek beazonosításával állapí­tunk meg. A százas számkörben le tudja olvasni a számok jelét, amely képesség meglétét különböző számkörökből vett számok kiolva­sásával állapítjuk meg. Akiben a számlálási készség nem ér el megfelelő fejlettségi szintet, annak az általános értelmi fejlettsé­ge is nagy valószínűséggel alacso­nyabb (Vidákovich, 1989). Az opti­mális fejlettségi szintet már az óvo­dáskor végére el kellene érni ahhoz, hogy a gyermek eredményes legyen az iskolai matematikatanulásban. Az országos adatok jelzik, hogy iskoláskorra a gyerekek 21%-a éri el az optimális szintet, további 27%- uk a befejező szintet, ugyanakkor 17%-uk kezdő, míg 5%-uk csupán előkészítő szinten van. A kezdő és előkészítő szinten lévő gyerekek minden bizonnyal tanulási kudar­cokkal néznek majd szembe az is­kolakezdéskor. Az ő esetükben java­solt még egy évet az óvodában töl­teni, lehetőség esetén fejlesztő cso­portba sorolni. A középső csoportos óvoda végén 55 százalékpontos eredményt mértek, a nagycsoporto­soknál, iskolába lépés előtt már 78 százalékpontot. Az első osztály vé­gére elérik a 88, majd a harmadik osztály végére 98 százalékpontos eredményt. Az adatokból jól látható, hogy az óvodáskorban jelentős fejlődé­sen mennek át a gyerekek, azon­ban sokan vannak olyanok, akik­nek az iskolakezdésre még fejlet­len a számolási készségük. Érde­kes összevetni az 1975-ben mért adatokat a 2002-es adatokkal. Az 1975-ben iskolát kezdő gyerekek számolási készsége 60 százalék- pontos volt, míg 2002-ben 83. Ez az adat 1975-ben az első osztály végén mért eredménynek felelt volna meg. A szakemberek úgy vélik, hogy az eltelt 27 év akcele- rációja, vagyis az új nemzedék vi­szonylagos gyorsabb érési folya­mata ennél a képességnél pozití­van mutatkozik meg. Ugyanezt nem tapasztalni az írásmozgás- koordináció képességénél, ame­lyet inkább az idegrendszer fejlő­dése határoz meg, s az kívülről kevésbé befolyásolható. A számo­lási készség fejlesztésének óvo­dáskorban már nincsenek ideg- rendszeri korlátái. A harmadik osztály végére közel az összes gyerek eléri az optimális begya­korlottságot, azonban ez a tény egyáltalán nem tekinthető meg­nyugtatónak, hiszen ebben az időben már más matematikai mű­veletek gyakorlása zajlik. A DIFER elemi számolási készsé­get vizsgáló tesztjeit félévenként kellene megismételni ahhoz, hogy a fejlődés összetevőinek alakulását nyomon követhessük, s fejlesztő el­járásokkal beavatkozhasssunk. Ha az optimális elsajátítás az óvodás­korban nem valósul meg, az iskolá­nak direkt módon kell beavatkoz­nia az elsajátítás folyamatába. Kodály Zoltán: A kultúrát nem lehet örökölni, de kapni sem. Csak az a szellemi termék a miénk, amelyért megharcoltunk, amelyet magunkévá teszünk. A tanítási órák sikere és a hétköznapok dicsérete MARKÓ EMIL Tanítjuk, hogy a világ sorsa min­dig hétköznap dől el. Az elmélet­nek, nevezzük azt tudománynak tulajdonképpen egyetlen igaz ér­telme, hogy: elősegítse az emberi szabadság kiteljesedésének folya­matát a mindennapi életben. Per­sze ehhez minél messzebbre kell az elméletnek rugaszkodnia a min- dennapiságtól abban az értelem­ben, hogy az igazi „elméletalkotás­nak” meg kell haladnia a minden­napi, az átlagos gyakorlat és gon­dolkodás szintjét. Különben ho­gyan tudná ezt fejleszteni, maga­sabb szintre emelni. Mindaddig azonban, amíg az el­mélet és gyakorlat közti távolság megvan és fenn is marad, ameddig pl. a kopernikuszi világkép vagy az atomenergia problémája csak a tu­dós akadémiák, a kutató intézetek magánügye, Radnóti költészete és Bartók muzsikája csak néhány ínyenc művészetélvező szellemi tápláléka - térjünk saját terüle­tünkre - a szlovákiai magyar okta­tásügy nyelvoktatásának kidolgo­zott, több tanulmányában, könyv­ben közölt rendszere - elmélete nem a mindennapi gondolkodás és gyakorlat része, addig társadalmi értelemben e teljesítmények érté­kei is csak lehetőségként léteznek, s nem valóságként. Azaz: igazi cél­juktól még legalább olyan messze vannak, amilyen a csak elgondolt tudományos értekezés a befejezett és megvédett műtől. Ezért mondja Kodály: a kultúrát nem lehet örö­kölni, de kapni sem... Csak az a szellemi termék a miénk, amelyért megharcoltunk, amelyet magunké­vá teszünk. Az a tény, hogy egy-egy önmagá­ban vett mindennapi élmény, ese­mény, egy-egy jól tanított óra az emberiség szempontjából vajmi ke­veset számít, olyan látszatot kelt, mintha a hétköznapok vüága jelen­téktelen tényezője lenne a világ alakulásának. Tény, hogyha mond­juk X. Y. tanár megtanítja tanulóit több tagút több tagúval szorozni - osztani, ennek hatósugara törté­nelmi mércével mérve csekély. Összehasonlíthatatlanul nagyobb súlyú ilyen szempontból egy nem hétköznapi tett. Például a jeles író befejezi egyik híres regényét, vagy hogy Dugovics Titusz leugrik a tö­rök zászlóval Nándorfehérvár or­máról. Ezek a tettek bekerülnek a történelembe. De ha a mindennapi élet egészét verjük össze a nem hét­köznapi események összességével, fordított fontossági arányokat talá­lunk. Mert az, hogy Dugovics Ti­tusz feláldozta életét, vajmi keveset változtatott a törökellenes küzdel­mek kimenetelén. Ha viszont min­den állampolgár mindennapi életét áthatja a törökellenes összefogás eszméje, s a névtelen milliók apró „mindennapi hőstetteket“ hajtanak végre ennek érdekében, akkor so­hasem kerülhet a félhold a vár fo­kára. Persze nem a hőstettek értel­mét vitatjuk, hiszen azok éppen nem mindennapi jellegükkel fi­gyelmet keltve, a mindennapi em­berek történelmet formáló hétköz­napi tetteit mozgósítják. Csupán arra akarunk rámutatni, hogy ha a hétköznapi munka leállna, akkor maga az élet is áll, ha az élet minő­ségét akarjuk javítani, akkor a hét­köznapi munka minőségét kell javí­tanunk, tehát - a tanítás, a tanítási óra hatékonyságát kell emelnünk. A világ menetének irányát a hétköznapok hömpölygésének iránya szabja meg. A befolyásos személyiség esze és rátermettsége révén megváltoztathatja ugyan az események egyedi arculatát és né­hány részleges következményét, de nem változtathatja meg általá­nos irányát. Ezért, éppen ezért ke­rült az előtérbe az utóbbi években a történelmet formáló szubjektív faktor az ember meggyőződésé­vel, elméleti felkészültségével. Mert minden igazi, tartós győze­lem a hétköznapok lassú sodrás­ágban formálódik. A mindennapi, a látszólag „eseménytelen” napo­kon, tanítási órákon, a meggyőző pedagógiai propaganda során de­rül ki: jobbak-e az új dokumentu­mok a réginél, megtartható-e az eddigi gyakorlat, meg tudja-e vé­deni az ostromolt várat a gyakorló pedagógusok hada a maga hét­köznapi tevékenységének minő­ségijavításával, az elmélet elsajá­tításával és annak gyakorlati iga­zolásával, az eredményekkel, s azok társadalmi tudattá érlelésé­vel. A világ sorsa, iskoláink jövője és áttételesen, tanítványaink sorsa és a hétköznapok tevékenysége so­rán, a tanítási órák intenzitásán dől el. A tanáré (a tanítóé...) a megva­lósítás, az elmélet gyakorlattá eme­lésének gyönyöre és izgalma, de övé a felelősség is. A hétköznapok dicsérete a hangyaszorgalommal végzett, sokrétű és hozzáértő, sike­res tevékenység eredménye. A hét­köznapok dicsérete magában hord­ja minden önáltatás és hiúság, ön­zés és középszerűség elvetését, a rutinellenességet, mert ez a bukás, az elapadás forrása. Az emberi sza­badság kiteljesedése a mindennapi életben a bele nem törődés forra­dalmi optimizmusát, a kísérletező pedagógus védelmét jelenti. A hét­köznapok dicsérete feltételezi az önindukáló tudás számára meg­nyerni képes tanítás-tanulást. Min­den egyes tanítási óra sikere és ér­téke a hétköznapok dicséretének igazi mércéje. Ezerarcú a hétköz­nap, mely teli van tényekkel és vá­gyakkal, értelemmel és intuícióval, tudományos ismerettel és művészi széppel. Örömmel csak a sikeres hétköznapok dicsekedhetnek. Le­gyen hát az új tanév a célratörő hét­köznapok dicsérete, legyen a peda­gógiai gyakorlat sikeres éve.

Next

/
Thumbnails
Contents