Új Szó, 2004. szeptember (57. évfolyam, 203-226. szám)
2004-09-07 / 207. szám, kedd
8 Kultúra UJ SZÓ 2004. SZEPTEMBER Elhunyt Szerencsi Éva Budapest. Meghalt Szerencsi Éva színművész. 1974-ben végzett a Színház és Filmművészeti Főiskolán. Előbb a budapesti József Attila Színházban, majd a Miskolci Nemzeti Színházban játszott. 1989-től a Budapesti Kamaraszínház, majd 2001-től a Ruttkai Éva Színház tagja. Itt kezdte első önálló rendezését, mely befejezetlen maradt. Az 52 éves művésznő számos színházi darabban és filmben játszott, legismertebb filmes alakítása az Abigél Ginája. (MR) SZÍNHÁZ POZSONY NEMZETI SZÍNHÁZ: Bohémélet 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: Garfield (am.) 16.30 Arthur király (am.-ír) 18, 20.30 HVIEZDA - KERTMOZI: Szex és Lucia (sp.) 20 MLADOST: Férfifutam (cseh) 18 Olasz nyelv kezdőknek (dán) 20 MÚZEUM: A passió- (am.-ol.) 19.30 TATRA: Kill Bill 2 (am.) 18, 20.30 AUPARK - PALACE: Én, a robot (amerikai) 13.50, 14.50, 15.30, 16.10, 17.10, 18.30, 19.30, 20.20, 20.50, 21.50 Dirty Dancing 2 (am.) 14.20, 16.20, 18.20, 20.40 Kill Bill 2 (am.) 13, 14, 16, 17, 19, 20 Shrek 2 (am.) 14.40, 16.40, 19.10 Pofa be! (fr.) 21.20 A sötétség krónikája (am.) 14.30,16.50,19.20, 21.40 Arthur király (am.-ír) 14.50,17.40, 20.30 Pókember 2 (amerikai) 17.50 Kill Bill 1 (am.) 17.30 Időzavarban (am.) -15.20, 19.40, 21.50 Garfield (am.) 14, 15.50, 18, 19.50, 21.30 Jószomszédi iszony (am.) 14.10,16.30,18.40,21.10 KASSA TATRA: Dirty Dancing 2 (am.) 16, 18, 20 CAPITOL: Kill Bill 2 (am.) 16,18, 20 ÚSMEV: Én, a robot (am.) 16,18.15, 20.30 DÉL-SZLOVÁKIA SZENC - MIER: Holtak hajnala (am.) 18 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Harry Potter és az azkabani fogoly (am.) 17, 19.30 PÁRKÁNY - DANUBIUS: Nem bánok semmit (cseh) 19 LÉVA - JUNIOR: Férfifutam (cseh) 16.30,19 győr PLAZA: Arthur király (am.-ír) 15.15,17.45, 20.15 Bajos csajok (am.) 17.45,19.45 Dühöngés (fr.) 17.15,19.30 Én és a hercegem (am.-cseh) 14 Függőség (am.-ném.) 16.15,18.15 Garfield (am.) 16,18,20 Hirtelen 30 (am.) 17.30 A Macskanő (am.) 16.15,18.15,20.15 Pókember 2 (am.) 18,20.30 Shrek 2 (am.) 15.45 A sötétség krónikája (am.) 17.45, 20 Szex, csajok, Ibiza (ném.) 16.30,18.30,20.30 Trója (am.) 19.30 Alternatív színházak nemzetközi fesztiválja Újra Tempus Art Régi bakelitlemezeket és kottákat gyűjtenek, azok alapján hangszerelik újra az ősi melódiákat Pesti klezmer Kassán (A szerző felvételt ELŐZETES Rozsnyó. Csütörtökön kezdődik az alternatív színházak nemzetközi fesztiválja, a Tempus Art második évfolyama. A helyi Actores színház és a budapesti Napszínház közös szervezésében zajló seregszemlét egy rendhagyó előadás nyitja meg: Shakespeare Macbeth című drámáját négynyelvű előadásban, szlovák, cseh, észt és magyar színészek közreműködésével láthatja a közönség, Csontos Róbert rendezésében. Szlovákiában ez lesz az első ilyen jellegű „nemzetközi bemutató”. A fesztivál versenyprogramjában tizenhat társulat mutatkozik be, Dániából, Franciaországból, Szlovéniából, Ausztriából, Lengyelországból, Magyarországról, Csehországból és természetesen Szlovákiából. Az öttagú nemzetközi zsűri a fesztivál legjobb produkciójáért, a legjobb rendezésért, a legjobb férfi és női alakításért ítél oda díjat, ezenkívül kiosztják a közönség díját is. Ezúttal sem hiányoznak majd a kísérőprogramok, mint például az egyes produkciókhoz kötődő beszélgetések, különböző szakmai előadások, kiállítások, koncertek. Akinek mindez nem elég, az moziba is mehet. A Tempuskino, azaz a fesztiválmozi Andrzej Wajda, Tengiz Abuladze és Wim Wenders egy-egy alkotását vetíti. Lesz tehát miből válogatnia a remélhetőleg nagy számú közönségnek. A nemzetközi seregszemle szeptember 15-ig tart Rozsnyón, ám ezzel nem fejeződik be: szeptember 17. és 19. között a budapesti Thália Színházban folytatódik a Tempus Art, a második, budapesti része azonban már nem verseny jellegű lesz. (e) Tudták önök, hogy a Dzsin- gisz Kán című diszkósláger egy ortodox zsidó dallam lekoppintása? És Tarantino Ponyvaregényének kezdőzenéjéről gondolták volna, hogy nem kaliforniai szörfrockról, hanem jiddis melódiáról van szó? Ugye, nem? Tegnapelőttig én sem. JUHÁSZ KATALIN A klezmer kitűnő „propagálója” a zsidó kultúrának. Magával ragadó dallamok, meglepő ritmikai megoldások, elementáris energia. Eredetileg kelet-európai zsidó lakodalmakon játszott tánczenéről van szó, a második világháború idején az Egyesült Államokba emigrált zsidók viszont merészen belekeverték az amerikai népzenei (jazz, blues) elemeket, így a klezmer megújulva került vissza Európába. Nálunk természetesen a rendszerváltásig kellett várni arra, hogy a világzene (World Music) részeként szélesebb körben ismertté váljon. A kontinens 1996 óta, hazánk pedig 2001 óta ünnepli szeptember 5-én az Európai Zsidó Kultúra Napját, elsősorban a nem zsidó többség tájékoztatásának, és a tévhitek eloszlatásának céljából. Idén öt szlovákiai városban, Pozsonyban, Komáromban, Zsolnán, Nagyszombatban, Eperjesen, illetve Kassán nyitották meg a zsidó emlékhelyeket, imahelyeket és koncerttermeket az ismerkedni kívánók előtt. Mi a kassai Művészetek Házában jártunk, amely épületről ma már kevesen tudják, hogy egykor zsinagógaként működött. Kassán a legutóbbi népszámlálás során alig ötszázan vallották magukat zsidó nemzetiségűnek, főleg idős emberek. A keresztény nyilvánosság viszont egyre élénkebben érdeklődik e titokzatosnak tűnő vallás iránt. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a vasárnap délelőtti találkozó, amelyen Joshua Steiner kassai rabbi válaszolt a nem zsidó érdeklődők kérdéseire. INTERJÚ Kassai előadásában ön nem kevesebbet állított, mint azt, hogy a zsidóság kultúrája hazánkban már sosem fog úgy virágozni, mint a huszadik század elején. Ez pesszimizmus vagy realizmus az ön részéről? Nem tartom pesszimistának magamat, sőt amikor a zsidó kultúra élesztgetéséről beszélek, optimistán szoktam fogalmazni, mert nagy dolognak tartom, hogy a holokauszt után egyáltalán fennmaradtak tárgyi emlékek, foglalkoznak egyesek zsidó zenével, irodalommal, lapkiadással. Ez a tevékenység kedves és dicséretes, de nincs már az itteni zsidóságban erő, nincsenek emberek, akikre alapozni lehetne, akik számára ez a kultúra azt jelentené, amit nagyszüleiknek jelentett. Talán elég, ha annyit mondok, hogy a harmincas években jó néhány szlovákiai városban ötven százalékos volt a zsidóság aránya. Rabbiképző iskola működött, élénk hitélet zajlott, a zsinagógák országszerte működtek. Ez mindörökre a múlté, ezért realistáA mintegy 150 érdeklődő az imahelyen gyűlt össze, a kassai zsinagóga ugyanis majdhogynem összedől, felújítására nincs pénz, a szomszédságában működő zsidó iskola pedig diákhiányból kifolyólag megszűnt. A zsidó nők országos egyesülete, az Ester viszont működik. Vasárnap délutánra például meghívták Kassára a budapesti Pannónia Klezmer Bandet, talán azért, mert jól tudják mindazt, amit a klez- mernek a mit sem sejtő laikusra gyakorolt hatásáról a bevezetőben leírtam. A hét éve alakult zenekar sajátossága, hogy három hegedűst szerepeltetnek, akik remekül „aládolgoznak” a fő szólista klarinétosnak. Amit Fehérvári Gábor művel a hangszerével, az pestiesen szólva „nem semmi”. A virtuozitás mellett az improvizációs hajlam és a humor sem hiányzik játékából. Egyébként a Pannónia Klezmer Band minden tagja klasszikus zenei tanulmányokat folytatott, és a felnőtteknek szóló fellépések, táncházak mellett gyerekek részére is tartanak „tanító-nevelő” koncerteket, saját klubjuk van, régi bakelit- lemezeket és kottákat gyűjtenek, azok alapján hangszerelik újra az ősi melódiákat. Ilyen ősi melódia a nak kell lennünk a jövővel kapcsolatban. Hányán vallották magukat zsidó nemzetiségűnek a legutóbbi népszámlálás során? Egész Szlovákiában összesen 2310-en. Becslésünk szerint mintegy háromezren lehetnek, sokan nem is tudatosítják származásukat. A zsidó hitközség tagjainak többsége idős ember, akik túlélték a holokausztot, megtörtén tértek haza, és a nulláról kellett kezdeniük. Ők már nem voltak képesek közösséget formálni, az ő gyerekeik pedig csak nagy ünnepekkor gyakorolták hitüket, talán nem is meggyőződésből, csupán szokásból. A mai fiataloknak már keveset jelent ez a kultúra, pedig a tradíciók életben tartása és továbbadása az ő feladatuk lenne. Elképzelhető, hogy ötven vagy száz év múlva úgy tekintenek majd a közép-európai zsidó kultúrára, mint egy egzotikus, egykor virágzó, majd fokozatosan elhaló tradícióra? Sajnos igen. Annak ellenére, már említett NSZK diszkósláger, a Dzsingisz Kán is. „Néhány éve találkoztam Mándoki Lászlóval, és megkérdeztem tőle, tudja-e, hogy mit énekel. Fogalma sem volt róla, hogy ez egy jiddis dal. Sok hollywoodi filmben is felbukkannak ortodox zsidó dallomok, mert sok emigráns zsidó zeneszerző dolgozott a filmiparban” - mondta Zsá- kai Ferenc Gyula, a zenekar vezetője. A hangulatteremtés egyébként Kassán is jelesre sikerült, pedig „ülős” koncerten csak diszkrét fej- és lábmozgás lehetséges. A budapesti zenészek ennél sokkal bizar- rabb helyszíneken is játszottak már, Németországban például evangélikus templomokban perdültek táncra a nézők, az idei Sziget Fesztiválon pedig hatszáz ember döngette a táncház-sátor deszkáit, a szervezők legnagyobb ijedelmére. A koncert előtt a pozsonyi Zsidó Múzeum igazgatója, Pavol Mest’an mutatta be az általa vezetett intézményt. Elmondta, hogy a Zsidó Múzeum a várostól (komoly összegért) bérelt épületben működik, és évi 4,6 millió koronából kénytelen gazdálkodni. Ez az összeg alig elegendő a világításra, fűtésre és az alkalmazottak fizetésére. Ennek féhogy ma már szabadon gyakorolhatjuk hitünket, kóser módon táplálkozhatunk, könyveket adhatunk ki, nem hozhatjuk vissza azt, ami elmúlt. Ez egyrészt anyagi kérdés, ám ami a lényeg: nem hozhatjuk vissza az embereket, azokat, akik odavesztek a koncentrációs táborokban. Ebben az országban már nem fognak új zsinagógákat építeni, mert, sajnos, nincs kinek. A régiek felújítására sincs pénz, ahol mégis akad, ott galériát, koncerttermet vagy más kulturális intézményt nyitnak. Már az is nagy dolog, ha megmarad az egykori zsinagóga lelke, ha az oda járók tudni fogják, mire szolgált egykor az épület, és miért nem szolgál többé arra. Hogy létezett egykor egy kultúra, amely aktívan hatott más kultúrákra, és maga is táplálkozott a környező kultúrákból. Szeptember 9-e a Szlovák Holokauszt Emléknapja. Ön többször nyilatkozta, hogy hazánkban sokan igyekeznek meghamisítani a tényeket és deformálni mindazt, ami megtörtént. Ezért van szükség arra, hogy a nyében óriási eredménynek tekin hető, hogy míg megalakulásukkc 1993-ban a kiállított tárgyak S százalékát kölcsönözniük kellet ma már csupán nyolc darab ke csőn tárgyuk van. Könyvkiadót alapítottak, 1993 óta 67 kötetet a< tak ki, köztük a holokauszt túlélő nek emlékiratait, a zsidó valláss. foglalkozó tudományos műveke valamint szépirodalmat. Jelenleg szlovákiai zsidó hitközségek énei] lopédiáján dolgoznak. Szeptember 9-én országszerte holokauszt áldozataira emlékt zünk. 1941-ben ezen a napon f< gadta el Szlovákia az úgyneveze Zsidó kódexet, amely 280 zsidóé lenes törvényt tartalmazott. „T; nulságos olvasmány, mert kideri belőle, hogy az akkori jogászok m csoda körmönfont jogi nyelven f< galmazták meg az emberek ezre nek sorsát eldöntő cikkelyeket” mondta Mesfan. Marta Győriová, az Ester egyesi let országos elnöknője azt tartja vasárnapi kassai rendezvény legn; gyobb hozadékának, hogy a zsid származású résztvevők őseik kulit rális hagyományaival kerülhette kapcsolatba, a nem zsidók pedi ízelítőt kaptak egy gazdag, lebilir cselően érdekes kultúrából. túlélők visszaemlékezései megje lenhessenek nyomtatott formábar hogy dokumentumfilmek készülje nek velük, hogy a száraz ténye mellett az „emberi nézőpont” i fennmaradjon. A Zsidó Múzeum Szlovák Televízióval közösen tizer kilenc dokumentumfilmet forgt tott Izraelben letelepedett túlélői kel. Több ilyen filmre sajnos nine pénz. Pedig ezek felbecsülhetetle: értékű tekercsek. Már most so olyan történész van, akik megkéi dőjelezik a holokausztot, eltúlzott nak tartják a számadatokat. Mi va gyünk az utolsó nemzedék, aki még hiteles forrásokból dokumer tálhatjuk az eseményeket, (juk) (Judita Cermáková felvétele Három héttel meghosszabbították a Lőcsei Pál mester legértékesebb munkáinak másolataiból a pozsonyi várban rendezett kiállítást. Egyebek között Lőcsei Pálnak köszönhető a világ legmagasabb gótikus oltára. A pozsonyi kiállítás szeptember 21-éig tekinthető meg. Képünkön Az utolsó vacsora című műve. (Képarchívum) Beszélgetés Pavol Mest’annal, a pozsonyi Zsidó Múzeum igazgatójával „Már nem fognak új zsinagógákat építeni”
