Új Szó, 2004. augusztus (57. évfolyam, 177-202. szám)

2004-08-04 / 179. szám, szerda

26 Szülőföldünk ÚJ SZÓ 2004. AUGUSZTUS 4. A fiúkat leginkább az íjászat vonzotta A magyar őstörténeti és kézműves lovastábor a honfoglalás korát hozza közelebb a gyerekekhez A nemzettudatot erősítik Beíratási körkép a Komáromi járás óvodáiban Búcson idén elégedettek A járás legkeletibb részében már huzamosabb ideje tapasztalha­tó a születések számának csökkenése. Karván és Dunamocson már csak három óvónő foglalkozik a két-két osztályba sorolt gyerme­kekkel. Búcson tavaly volt a mélypont, idén 16 ballagójuk lesz. Karva. A helyi óvodában egy magyar és egy szlovák nyelvű cso­port működik, az előbbit 17, az utóbbit 7 gyermek látogatja. Né­hány évvel ezelőtt még 34-35-en jártak óvodába, ám a következő években marad a 25 körüli lét­szám. Iskolába idén tízen men­nek, heten magyar tanítási nyel­vűbe. Van, aki magyar óvodába járt, de szlovák iskolába készül és fordítva. Ölvecky Katalin igazga­tónő szerint ez gyakori jelenség náluk. Felső sor balról: Varga Csaba, Csókás Laura, Kovács Judit, Virág Cyntia, Gál Csilla, Kálazi Béla. Alsó sor balról: Kálazi Alexand­ra, Hollósi Nikoletta, Gregó Bianka, Csóka Viktória. Komárom. Igazán bőséges a kínálat nyári táborokból, amelyek között bizonyára minden gyerek megtalál­hatja az érdeklődésének megfelelőt. V. KRASZNICA MELITTA A Komárom melletti Kabátfa­lun, a Holdas lovastanyán július folyamán több turnusban meg­rendezett magyar őstörténeti és kézműves lovastábor - mint aho­gyan a neve is jelzi - mindenek­előtt a történelmet és a lovasspor­tot kedvelő, 10-15 éves diákokat vonzotta. A két szervező, Papp Ernő és Kovács-Csomor Endre tavaly az­zal a céllal hívta életre a tábort, hogy közelebb hozzák a gyerekek­hez a magyar történelem talán legérdekesebb és legizgalmasabb korszakát, a honfoglalás korát. Jurtamustra „A diákok elméleti tudását na­gyon jól kiegészítik az itt elsajátí­tott ismeretek - mondta Kovács- Csomor Endre. - Hiszen semmi­lyen könyv nem adhatja vissza például azt az élményt, amit egy, a honfoglaló eleink által lakott jurta pontos másának megtekin­tése jelent. A jurtán belüli elren­dezés kapcsán betekintést nyer­hetnek a korabeli fejlett közösségi élet szabályaiba, és kézbe vehetik az akkor használatos szerszámok, nyergek rekonstruált mását is. Mindeközben sámánzene szól, az esti tábortűznél mondákat, regé­ket hallgatnak a gyerekek, és ősi sámánénekeket tanulnak. Egész­séges nemzettudatot igyekszünk beléjük plántálni.” A kézműves foglalkozások szintén a honfoglalás idejébe ve­zették vissza a táborlakókat, akik szakavatott mesterek irányítása mellett lószőrékszereket, bőr- és rézdíszeket készítettek, nemezei­tek. A legnagyobb sikere azonban - legalábbis a gyerekek elmondása szerint - a lovaglásnak és az íjá­szatnak volt. Megismerkedhettek többek közt a szkíta, a hun és a honfoglalás kori visszacsapó íjjal, és ki is próbálhatták azokat. Arról, hogy őseink valójában miként is használták ezeket a fegyvereket, a Turul Hagyaték lovasíjász csapat harcművészeti bemutatója alapján alkothattak képet a részvevők. A bemutatott mesterfogások egy hét alatt nem sajátíthatók el, hiszen azok évekig tartó szorgalmas gya­korlás eredményei, de a lovaglás és az íjászat alapjaival minden tábor­lakó megismerkedett. A lovaglás rejtelmeibe ifj. Papp Ernő avatta be a gyerekeket, aldk a táborban igazi kuriózumként az egyik legősibb Jófajta, a íürkme- nisztán területéről származó ázsi­ai sivatagi lónak is nevezett Achal Teke fajtával is megismerkedhet­tek. „Több mint 4500 éves, széles patájű, aranyszínű, erős csontoza­tó fajtáról van szó, amely egy­aránt jól tűri a hideget és a mele­get, rosszul viseli viszont a bezárt­ságot, ezért ezek a lovak egész év­ben a szabad ég alatt tanyáznak - magyarázta a lovak büszke tulaj­donosa. - A táborlakóknak külön örömet jelentett a két kanca mel­lett legelésző két kiscsikó simoga- tása, kényeztetése.” A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma által támogatott tábor egyébként születésétől fog­va nemzetközinek számít, olyany- nyira, hogy a gyerekek között akadt egy felvidéki magyar anyu­ka és albán apuka Berlinben élő csemetéje - aki már tavaly is részt vett a táborban - , de többen ér­keztek Magyarországról is. Bár voltak, akik a lovaglást, mások az íjászatot, megint mások a jurtá­ban eltöltött perceket tartották a legnagyobb élménynek, egyben a legtöbb táborlakó megegyezett: jövőre ismét eljönnek. Ettől na­gyobb elismerést nem kaphatnak a szervezők. Erika, Kata és Márti szemlátomást nagyon megbarátkozott Matyival (Vas Gyula felvételei) „Isten napszámában mindig megmaradtam” - vallotta a költő, író és műfordító, az Új Ember szerkesztője Gyerken emléktáblát avattak Sinkó Ferencnek FORGÁCS MIKLÓS Gyerk. Már ötödik éve tart falu­napot minden nyáron a Lévai járás háromszáz lelket számláló kisköz­sége. Mindig valamilyen évforduló köré szervezik az ünnepséget. Elő­ször a falu jelképeit avatták fel, köztük a címert, melyen a telepü­lés védőszentje, Szent Katalin lát­ható. Megemlékeztek már az Ipolyságtól való különválás ötödik évfordulójáról is, hiszen a község korábban közigazgatásilag a közeli városhoz tartozott. Idén július 24-én Sinkó Ferenc emléktáblájának avatása jelentette a központi eseményt. A költő, író, műfordító 1912-ben született Gyerken, s 1947-től a budapesti Új Ember című katolikus hetilap bel­ső munkatársa lett, valamint a ka­tolikus társadalmi és irodalmi élet elismert személyisége. Nagy Géza polgármestert tavaly az író unokaöccse, Csomó László nyugalmazott . gépészmérnök, egyetemi tanár kereste meg azzal az ötlettel, hogy meg kellene emlé­kezni a falu jelentős életutat bejárt szülöttéről. Az önkormányzat - bár kért pénzt a kormánytól is - önerőből kiviteleztette a táblát, amelyet a temető kápolnájának fa­lára helyeztek el. Az ünnepségen a polgármester hangsúlyozta, Sinkó megérdemli, hogy a falu a legmé­lyebb tisztelettel adózzon emléke előtt. A tábla leleplezése után Tipary László helytörténész, az emléktábla tervezője alkalmi ver­sét Okos Janka mondta el, majd Tipary foglalta össze az író életét, aki tevékenykedett a Prohászka Körökben és a Sarló mozgalom­ban is. Csomó László egy anekdo­tát is megosztott hallgatóságával: egy tekintélyes kocsmáros az 1930-as években elmagyarázta Sinkónak, hogy akinek száz forint van a zsebében, az sétál, de akinek üres a zsebe, csak mászkálhat. Sinkó ilyen „mászkáló” ember volt. Haditudósítóként megfogad­ta, ha ő és a világ túléli a háborút, Lourdes-ba zarándokol. Ezt a vál­lalást 1983-ban teljesítette be, s megérdemelné egy kiadó figyel­mét az erről az útról írt, kézirat­ban őrzött Zarándoknaplója. Az író legkisebb gyermeke, Sinkó Pé­ter elmesélte, édesapja a karjai­ban halt meg, Jézus halálának órájában, háromkor, szinte bibliai utolsó szavakkal: „Jaj, de jó, szomjas vagyok.” A koszorúzás után Czuczor Jó­zsef esperes felszentelte a táblát, s közös imával búcsúzott a falu szü­löttétől, akinek a rokonok szerint teste Budapesten pihen, de lelke Gyerkre tért meg. Dunamocs. A kétosztályos, ve­gyes korcsoportú óvodát 36 gyer­mek látogatja, közülük nyolcán készülnek iskolába. „Szeptember­től hasonló létszámmal működik majd az óvoda, évek óta érezzük, kevés gyermek születik - mondta Kele Ildikó igazgatónő. - A taka­rékossági intézkedések miatt ápri­listól az addigi négy helyett csak három óvónő foglalkozik a gyere­kekkel, délelőtt külön vannak a csoportok, délután viszont egy óvónő felügyel rájuk.” Felső sor balról: Dobai Kinga, Boros Aranka, Tallósi Zsolt Ákos, Lajos Kristóf. Alsó sor balról: Gúla Tibor és Uhrin Attila (rajtuk kívül Danázs Barbara és Sofia Dolgorukova megy még iskolába). Búcs. A tavalyi mélypontot kö­vetően - amikor mindössze 5 bal­lagójuk volt -idén 16-an készül­nek elsőbe a helyi óvodából. „Har­mincöt éve dolgozom itt, de a ta­valyihoz hasonló alacsony lét­szám még soha nem fordult elő ­mondta Kiss Erzsébet igazgatónő. - Remélem, kivételt erősítő sza­bály marad az az év.” Jelenleg 39 gyermek látogatja az óvodát, jö­vőre 32-es létszámra számítanak. A két csoporttal négy óvónő fog­lalkozik. (vkm) Legfelső sor balról: Tamóczky Tibor, Kiss Szilveszter, Sánta Attila, Kis Sándor Máté, Kerekes András, Sánta Denis. Középső sor balról: Sánta Evelin, Marusinecz Réka, Bóna Angelika, Vasas Dóra, Tár­nok Szabina, Halász Bianka. Alsó sor balról: Geleta Bence, Mitas László, Kara Patrik. Nincs a fényképen, de szeptembertől szintén is­kolás lesz még Kajtár Dóra. (Vas Gyula felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents