Új Szó, 2004. augusztus (57. évfolyam, 177-202. szám)

2004-08-04 / 179. szám, szerda

ÚJ SZÓ 2004. AUGUSZTUS 4. Szülőföldünk 27 Beiratkozási körkép a Komáromi járás óvodáiban Kell az étkezési támogatás Bátorkeszin egyelőre marad a két ovoda, de mar ott van a leve­gőben az esetleges összevonás veszélye is. Madáron a kilencvenes évek elején tapasztaltak demográfiai hullámvölgyet, idén viszont 19 ballagójuk volt. Bátorkeszi, Rét utcai óvoda: A kétosztályos magyar nevelési nyelvű óvodát 36 gyermek láto­gatja. A 10 ballagó helyére szep­tembertől 10 gyermeket várnak, úgy tűnik, ez a létszám állandósul a következő években is. A mély­pont három évvel ezelőtt volt - mindössze 26 gyermek járt óvó­dába. „Mivel a községben két óvo­da működik, fenntartásuk pedig igen költséges, az önkormányza­ton felmerült már esetleges ösz- szevonásuk is. „Egyelőre csak az biztos, hogy a jövő tanévben még mindenképpen külön-külön ma­radunk” - mondta Száraz Szilvia igazgatónő. Felső sor balról: Szegi Cyntia, Zácek Attila, Péntek Dorina, Pallag Patrik, Matusek Vivien, Kiss Hajnalka. Ülő sor balról: Jó­ba Tivadar, Paló Gyula, Pasztorek Kevin (hiányzik: Kiss Tamás). Bátorkeszi, Kis utcai óvoda: Két magyar és egy szlovák osztály található ebben az óvodában, a magyar osztályokat látogató gyer­mekek száma 31, közülük 7 lesz elsős szeptemberben. Kékesi Már­ta óvónő elmondta, néhány évvel ezelőtt még 14-15 ballagójuk volt, ám az utóbbi egy-két évben szá­muk mindig 10 alatt van. „Több szülő csak ötévesen hozza óvodá­ba gyermekét, ennek legtöbbször anyagi okai vannak. Reméljük, hogy az étkezési támogatás beve­zetésével javul a helyzet” -jegyez­te meg. Balról: Szegi Eleonóra, Miriák Aurélia, Székely Melinda, Balogh Piroska. Rajtuk kívül Kis Pisti Klaudia, Csicsó Júlia és Horváth Edina megy szeptemberben iskolába. Madar. „Az idén 19 ballagónk van - számolt be örömmel Marikovec Katalin, a kétosztályos óvoda igazgatónője. - A kilencve­nes évek közepén komoly hullám­völgyet tapasztaltunk, akkor né­hány évig egy, illetve másfél osz­tályosra csökkent az óvoda, 1996- tól működünk ismét két csoport­tal. Ha megnézzük a következő évek statisztikáját, sajnos, ismét kevesebb gyerek született a falu­ban, de bízunk abban, hogy az ét­kezési hozzájárulásnak köszön­hetően olyan gyerekeket is beírat­nak majd, akiket esetleg anyagi okok miatt nem hoznának a szü­lei.” Fenti sor balról: Tóth Attila, Piciny Konrád János, Kiripolszky Pat­rik, Mátyus Dominik, Czibor Gergely, Chudy Péter, Stefankovici Viktor. Alsó sor balról: Őszi Dániel, Molnár Ilonka, Szabó Orsolya, Juhász Éva, Papp Lajos, Kiss Réka, Remes Kitti, Paradi Ramóna, Lo­vász Márk. Rajtuk kívül Czékus Péter, Csintalan Csaba és Sebők Dominik megy szeptemberben iskolába. (Vas Gyula felvételei) Hirth Zsuzsanna: „Elfáradunk, nagy felelősség, de biztosan nem csinálnánk, ha nem lenne öröm” Ipolyszakállosi ifjúsági tábor Kiránduláson a malonyai arborétumban (Képarchívum) Ipolyszakállos. Ha valaki nyár közepén bekukkant a helyi alapiskola tanterme­ibe, már tizenegy éve köl­tői rendetlenségben heve­rő hálózsákok és matracok látványa fogadja. Egy hé­tig 34 gyerek uralja a tere­pet. FORGÁCS MIKLÓS Gáspár Rudolf, az ipolysza­kállosi alapiskola akkori igazgató­ja és Koczó József, történelemta­nár, helytörténész, a vámosmi- kolai alapiskola mostani igazgató­ja 1993-ban rendezték az első kö­zös tábort. A cél az egykori Hont vármegye megismerése, főként a környező várromok - Drégely, Godó és Salgó - fölkeresése volt. Gyenes László vámosmikolai ta­nár elmondta, az Ipoly Unióval együtt ők is vallják: „Az Ipoly nem elválaszt, hanem összeköt.” A megállapodás úgy szólt, hogy váltó rendszerben látják vendégül a tábort, ezért - mint minden második évben - idén is Ipolyszakállos ad otthont a tábo- rozóknak. „Kilencvenhétben test- vériskolai egyezményt kötöttünk a lengyel Jodlowa tanintézmé­nyével, s így néhány évig igazán nemzetközi volt a tábor. Sajnos, anyagi okokból megszakadtak a kapcsolatok, a tábor is tízről öt­naposra zsugorodott.” Bállá Csa­ba ipolyszakállosi pedagógus hozzátette: „Egy pillanatra ve­szélybe is került az idei tábor, mert bár támogatásért pályáz­tunk az Illyés Közalapítványnál és a Pázmány Péter Alapítvány­nál, csak az utóbbitól kaptunk pénzt - más célokra. Aztán sike­rült megegyeznünk, átcsoportosí­tottuk a pénz egy részét, mindkét községi hivatal szép summával támogatott bennünket, a gyere­keknek tehát valóban csak jelké­pes összeggel kellett hozzájárul­niuk a költségekhez.” Gyenes László szerint a tábor lényege a következő egy mondat­ban foglalható össze: „Ismerd meg szűkebb környezetedet, és megismered a világot.” A közös táborozásokból barátságok ma­radnak meg, a fiatalok leveleznek egymással, cserenyaralásokat szerveznek. Egy fiú, Pásztor Csa­ba a magyarországi Perőcsényből a tábor hatására például elhatá­rozta, hogy helytörténész lesz. Ma már Csáky Károly, Hont nép­rajzának és történetének kutatója több könyvében is adatközlőként említi. „Hétfőn volt a tábornyitás, megmutattuk vendégeinknek a községet, egy diákunk készült föl a falu történetéből. Este idős szakállosiak meséltek a kitelepíté­sekről, a tábortüzet, sajnos, el­mosta az eső. Kedden a malonyai arborétumban jártunk, és Nyitra nevezetességeit csodáltuk meg. Szerdán megnéztük Léván a várat és a múzeumot, megmásztuk a Siklóst, és a régi ónixbányában annyi kőzetet gyűjtöttek a gyere­kek, hogy alig bírták magukkal ci­pelni - meséli az idei program alakulását Bállá Csaba. - A csü­törtök Komáromé volt: erődít­ményrendszer, belváros, Európa- udvar. Szerencsére mindig csak ott esett, ahonnan indultunk, egyedül pénteken Párkányban strandoltunk zuhogó esőben, de az is nagy élmény volt. A szomba­ti táborbontás előtt fergeteges bú­csúestet tartottunk.” Hirth Zsuzsanna vámosmikolai tanárnő hozzátette: „A gyerekek azzal az elhatározással jönnek, hogy első éjszaka márpedig nem alszanak, és ez sikerül is nekik. Háromig zsibongtak, és ötkor már fölébredtek. Mi, tanárok egy he­lyiségben vagyunk a tanulókkal. Ez azért is jó, mert sok olyat meg­tudunk a diákjainkról, ami tanév közben nem derül ki. Egy maga­tartásproblémás gyerekre is rácso­dálkozhatunk, hogy milyen érté­kes ember, ez is érdekli, ilyen ér­telmeseket tud mondani. Minden gyereknek jót tesz egy ilyen fel­adat, hogy alkalmazkodni kell a közösséghez. Tanév közben pedig már másképpen kezeljük a problé­másabb diákokat is.” Darányi Éva szerint igaz, hogy a gyerekeket könnyebb strandra csábítani, mint múzeumba, „de ha elkapja őket egy történet, egy kis információ, bármibe belefeledkeznek”. Pár év­vel ezelőtt így volt ez az egzoti­kumnak számító borfői barlangla­kásoknál, vagy mikor lementünk a Selmecbányái bányamúzeum tár­náiba. „Idén a nyitrai várhegyről elénk táruló panoráma nyűgözött le mindenkit” - mondja Hirth Zsu­zsanna. -Elfáradunk, nagy felelős­ség, de biztosan nem csinálnánk, ha nem lenne öröm.” A tervek már elkészültek Regionális víztisztító Mátyusföldön Galánta. Az Európai Unió ko­héziós alapjából remélhetőleg egy regionális új, nagy kapacitá­sú szennyvíztisztító állomás, va­lamint egy több községet is erre a tisztítóra csatlakoztató szenny­vízcsatorna-rendszer kiépítésére nyer támogatást Szlovákia. Alexander Mézes, Galánta pol­gármestere lapunknak elmond­ta, a tervezett beruházás Galán- tát közvetlenül is érinti, hiszen a város részvényes a Nyugat-szlo­vákiai Vízügyi Társaságban, amely a 34,8 millió eurós beru­házás nyolc százalékát vállalja magára (az Európai Unió nyolc­van, a szlovák állam tizenkét százalékot vállal magára). A város polgármestere közöl­te, az új szennyvíztisztító állo­más az elképzelések szerint Fe­ketenyék és Vízkelet között épül­ne fel, mintegy hatszázmillió ko­ronás beruházással, amelyhez aztán Galánta városrészei (Gán, Hody, Javorinka, Nebojsa), vala­mint több környékbeli település is kapcsolódhatna. Az állomás és a csatornarend­szer tervei már készen vannak, de hogy a konkrét munkálatok­hoz mikor foghatnak hozzá, egy­előre Alexander Mézes sem tud­ta megmondani. A közelmúltbeli kormánydöntést ugyanis még a brüsszeli illetékeseknek is jóvá kell hagyniuk. Ha ez megtörtént, versenypályázatot kell kiírni a kivitelező kiválasztására, de - pozitív döntés esetén - legké­sőbb jövőre már megkezdődhet az építkezés, (gl) A tető, amely valóban sokat kibír Építkezik, és el kell dönte­nie, mivel fedi be a házat? Vagy elhatározta, hogy fel­újítja háza tetejét? Bizto­san mindkét esetben a leg­jobbat szeretné. A megol­dás a természetes, valódi égetett cserép. Az a tető­fedő anyag, amely a meleg és a kellemes kiima érze­tét kelti. Márkás tető a ter­mészettől. Olyan, amelyet a TONDACH társaság kínál Szlovákiában. Azért választunk természetes anyagot, mert már többször meggyőződhettünk arról, hogy az anyatermészet a legjobbakat kínálja nekünk. Az égetett cserép tipikus természetes alapanyaga az agyag és a vályog. Olyan alap­anyag, amely természetes úton vegyileg és granulometrikailag tartósított, és minden előfeltétele megvan, hogy egyedülálló tulaj­donságú égetett cserepet gyárt­hassunk belőle. Legalább 4000 é- ves hagyományai vannak. Ennek ellenére az összetétele még min­dig ugyanaz, viszont alakja válto­zik, gyártási technológiája töké­lesedik. Felületét nem kell bevo­nattal védeni, mivel természetes, harmonikusan kiegyensúlyozott anyaga ellenáll a savaknak és lú­goknak is. Kinek ne jutnának eszébe például a laboratóriumi edények, amelyek szintén kerá­miából vannak. Nálunk (néhány EU-tagállammal szemben) ma már nemcsak a lai­kusok, hanem a szakemberek is gyakran abba a tévedésbe esnek, hogy az égetett cserepet egyen­rangúnak tekintik a beton fedő­anyagokkal, mialatt megfeled­keznek a feltűnően eltérő fizikai és vegyi tulajdonságaikról. Igaz, mindkettő tetőfedő anyag, de nem ugyanaz. Az is tény, hogy az égetett cserép valamivel drá­gább, mint a betoncserép, de ez függ a konkrét cserépfajtától és tartozékaitól. A különbség kicsit olyan, mint a fa- és a műanyag ablakok közötti, vagy a bőr- és a műbőr cipők közötti. A valódi ki­csit drágább... Az agyag többezer éve bevált, mégis nagyon korszerű építő­anyag, amelynek előnyeit már elődeink is elismerték. Bizonyí­tott, hogy már 800 évvel az idő­számításunk kezdete előtt az et­ruszkok használtak először ége­tett lemezeket házaik fedésére. Hazánk területén is nagyon régi időkbe nyúlik vissza az égetett cserép használata, amikor a kel­ták elfoglalták ezeket a területe­ket, és elhozták ide a fazekas­mesterséget és a fazakaskoron- got. Ezt követően a római kato­nák hozták hazánk területére az égetett építőanyagot, és itt is gyártani kezdték. Az égetett agy­ag tartósságát hűen tükrözi az el­ső kelta érme, a Biatec, amely a Szlovák Nemzeti Bank jelvényé­nek is részét képezi. Az is tény, hogy az első égetett téglából ké­szült házak már a középkorban megépültek... Más anyagok, bi­zony, ilyen múlttal nem dicse­kedhetnek. A különböző, jelenleg használt te­tőfedő anyagok, a bádog, beton és más kemény anyagból készül­tek nem állják az összehasonlítást az égetett cseréppel az élettarta­mukat vizsgálva sem, mivel évez­redek igazolják, hogy mennyire tartós. Az égetett cserép egysze­rűen olyan idelis száraz anyag, a- mely, más anyaggal ellentétben, ellenálló a savas esők okozta kül­ső és belső változásokkal, lúgos közeggel, tűző nappal stb. szem­ben. Az égetett cserép egyik legna­gyobb előnye, esztétikai szem­pontból is, az állandó szfne. Az egyszerűen nem fakul ki, hiszen magának az agyagnak ez a termé­szetes színe. „Eredetileg úgy készültek a színes cserepek, hogy különböző színű, sárga, piros, narancssárga agyagot használtak hozzá. Ezt fokoza­tosan felváltotta a színezett agyagmáz, az engobe, ame­lyet a Tondach is használ. Az engobe úgy készül, hogy az előkészített agyaghoz színe­zéket, fémeket adnak. A fém­oxiddal színezett agyaggal vé­kony rétegben bevonják a ki­szárított cserepet. A kiégetés után ezek a színezőanyagok összetéveszthetetlen színt ad­nak a cserépnek, amely épp o- lyan tartós, mint maga a cse­rép, és sosem fakul meg, mi­vel ugyanazzal az anyaggal van bevonva, amelyből ké­szül, és együtt is van vele ki­égetve. Más tetőfedő anya­goknak ilyen színtartó tulaj­donságuk nincs," magyarázta el a cserépfestés alapelvét Frantisek Hubek keramikus. Az égetett cserép nemcsak az új tetőre, hanem az újjáépítésére is ideális. Frantisek Hubek szerint azért, mert ellenkező esetben o- lyan volna, mintha például a bú­tor felújításánál a minőségi fa­anyagot valamilyen préselt fával helyettesítenénk... TONDACH Tondach Slovensko, s. r. o. Poradenské centrum Zeleznicná 53, 900 31 Stupava Infovonal: 02/60 30 13 28 Fax: 02/65 93 50 26 Eladó-mail: poradenstvo@tondach.sk UP 1834

Next

/
Thumbnails
Contents