Új Szó, 2004. augusztus (57. évfolyam, 177-202. szám)
2004-08-04 / 179. szám, szerda
r SZÜLŐFÖLDÜNK 2004. augusztus 4., szerda 1. évfolyam 23. szám I Az érdeklődők kegytárgyak közül is bőven válogathattak A zarándokok a szertartásokon való részvételükkel teljes búcsút nyertek Érsekújvári Porciunkula A Csemadok 55 évvel ezelőtti megalakulására emlékeztek Hontfüzesgyarmaton „Az igazi álmunk egy tájház” FORGÁCS MIKLÓS Hontfüzesgyarmat. A Csemadok megalakulásának 55. évfordulóját. ünnepelte a múlt héten szombaton a helyi alapszervezet. Duba Ágota elnök teljes képet szeretett volna mutatni a szervezetről, de meglepődve tapasztalta, hogy alig maradtak meg iratok, képek, tagkönyvek, amelyek dokumentálták volna a több évtizedes munkát. Nem talált krónikát sem. Hosszas nyomozás után a somorjai Bibliotheca Hun- garica bocsátott rendelkezésükre néhány jegyzőkönyvet, beszámolót, fénymásolt listát a tagságról. Érdekes a sajátos felvidéki kultúrtárs nyelven írt jegyzőkönyveket böngészni. íme néhány idézet: „A szervezet csinálhatott volna többet is, még ha mindjárt a gyerekekkel is, mert egész télen bizony jóformán nem volt semmi csinálva kultúrtéren.” „Ha így dolgozunk továbbra is, akkor elveszünk.” Az idézett sorok 1972-ből valók. Mivel a Csemadok anyaga két panelen elfér, Duba Ágota a falu életének tárgyi emlékeit kezdte gyűjteni. „Három-négy család segített ebben, de a megnyitó előtt néhány nappal egyre többen hozták el féltett családi kincseiket. Van itt katonaláda, köpülő, mángorló, cser- gős korsó, népviselet, 19. századi családi Biblia eredeti bejegyzésekkel, régi gyerekjátékok, s rengeteg, eleinket őrző kedves apróság. Az 1965-ös árvizet, emlékezetes színielőadásokat, különböző ünnepségeket pedig fotókon tudunk bemutatni. Az igazi álmunk egy tájház, úgy godolom, Füzesgyarmat történelme megérdemelne egy állandó kiállítóhelyet. Sajnos, ez pénzkérdés, s hogy találunk-e alkalmas házat, ezért egyelőre a falu esketőtermében látható a kiállítás” - mondta a helyi Csema- dok-elnök. Megnyitó beszédében Duba Ernő szervező, önkormányzati alkalmazott elmondta, a Csemadok a dokumentumok tanúsága szerint azért alakult, hogy csehszlovák hazafiságra és párthűségre neveljen, és a helyi vezetést többször meg is rótták, hogy rendszeresen taggyűléseket tart, amelyeken a magyar közösségi élettel, annak gondjaival foglalkozik. Ugyanakkor a szervezeten keresztül válhatott legálissá a magyar szó nyilvános használata. A hatvanas években hihetetlenül felvirágzott a Csemadok tevékenysége, a kilencvenes évekre viszont mélypontra jutott. Az új vezetőség 2003-ban kezdett el dolgozni, aktívan próbált bekapcsolódni a falu életébe. Duba Ágotától megtudtuk, a területi választmány még egy rendezvényükön sem képviseltette magát. „Úgy érezzük, mintha magunknak lennénk, nem figyelnek ránk” - osztotta meg velünk az ezzel kapcsolatos benyomásait. A megnyitón a fiatalok Wass Al- bert-verseket szavaltak, népdalokat énekeltek, és a falu Füzike énekkara is föllépett. A kiállítás látogatói találgatták, kik vannak a képeken, magukat is keresték. Egy idős bácsi pedig azzal a kérdéssel állított be: „Itt lesz a gyűlés?” Este háttól a farnadi Rozmaring menyecskekórus énekelt Szedrény báró Mariskáról, Cupera Veráról, a szálkái templomról, a bajtai erdőről, s arról, hogy „sági vásár sátor nélkül, minek a lány fertály nélkül”. A szintén farnadi Nádas néptáncegyüttes tíz párja magyarbődi és mátyusföldi táncokat ropott frissen, fiatalosan. A kultúrházban ezután igazi falusi mulatság kezdődött, önfeledten fejezve be az ünnepet. „Úgy gondolom, a falu történelme megérdemelne egy kiállítást.” gel a szentmiséket követően vettek búcsút egymástól, a Porciunkulán való részvételükkel teljes búcsút nyertek. Az Érsekújvárban vasárnap és Érsekújvár. Zarándokok százai látogattak idén a Barátok templomának Angyalos Boldogasszony - Porciunkula ünnepére, melynek kezdetét vasárnap a déli harangszó jelezte. SZÁZ ILDIKÓ Porciunkula részecskét jelent, annak a földdarabnak a neve, ahol az Angyalos Boldogasszony tiszteletére szentély épült. A Porciunkula mindenkori üzenete, hogy vándorokként semmit se tulajdonítsunk a magunkénak, csak az egyedül igaz Istent. A hívők vasárnap, a kora délutáni szentgyónás után ke- resztútra indultak a Kálváriadombra. A népviseletbe öltözött vidéki asszonyok összecsukható kis székekkel, bőséges elemózsiával érkeztek a járási székhelyre, hogy közös imádkozással töltsék az egész éjszakát. Az esti magyar nyelvű szentmise után a Barátok templomában szentségimá- dás volt. A zarándokok hétfőn regVándorként semmit se tulajdonítsunk a magunkénak, csak az Istent. Zenebohóc is szórakoztatta a nagyérdeműt (Csuport István felvételei) hétfőn ünneplő katolikus hívőkhöz már második alkalommal csatlakozott a város vezetése, a Honismereti Múzeum, a Regionális Művelődési Központ és több más helyi kulturális szervezet, intézmény is. Amikor Széchényi György érsek 1691-ben kiváltság- levelet adományozott a településnek, annak városi rangra emelésével engedélyezte, hogy neves egyházi ünnepeken a lakosság vásárokat rendezzen. A Honismereti Múzeum dolgozói kézműves bemutatókkal tették színvonalassá a rendezvényt, a kosárfonók, agyago- zók mellett idén bőrdíszművesek, drótfonók, fajátékokat faragók, méhviaszból gyertyákat öntők lepték el a főteret az ország valamennyi tájáról, és több mézeska- lácsos versengett egymással. A kirakodóvásár szomszédságában található Kassák Lajos parkban a Csemadok helyi alapszervezete a várossal közösen megrendezte a gulyásfőző verseny negyedik évfolyamát. Az egyik legjobb, magyaros fűszerekkel készült, hagyományos gulyáslevest maguk a szervezők készítették. A halászlé kiváló mestercsapatának bizonyult a Cudai-Balázs-Sörös hármas. A vásárba látogatók babgulyást is kóstolhattak. A magyar és szlovák nyelvű kultúrműsor mellett bemutatkozott az érsekújvári Legolas íjászklub is, vendégeivel, a csallóközaranyosi és ímelyi íjászokkal együtt. Nem falunap volt ez, nem is utcabál, hanem egészen egyszerűen... ...találkoztak a Szél utcaiak GAÁL LÁSZLÓ Deáki. Az ezeréves mátyusföldi faluban az utóbbi években rendszeresen tartanak falunapot, nem ritkaság az utcabál, de olyan most volt először, hogy egy utca egykori és mostani lakói tartottak találkozót. A Szél utca a nevét is arról kapta, hogy a falu szélnek, esőnek, hóviharnak leginkább kiszolgáltatott, közvetlenül a határ melletti része, az itt vezető aszfaltút egyik oldalán házak vannak, a másikon már kukoricatábla húzódik. Ezt a községi utat július 17-én egy „maszek” gyártmányú „Behajtani tilos!” tábla zárta le, mert az utat teljes szélességében lakodalmas sátor foglalta el. A mostani lakók úgy gondolták, összehívják a mindenkori Szél utcaiakat, tehát azokat is, akik már rég nem laknak itt. Az ötletgazda és főszervező a ma is a Szél utcában lakó Vími József volt. „Vagy három évvel ezelőtt egy gyerekkori lánypajtásom jegyezte meg, milyen jó lenne egyszer összejönni a többi akkori baráttal. Úgy döntöttem, megvalósítom ezt az elképzelést, de nemcsak az akkori gyerekkori pajtásokat hívjuk össze, hanem mindenkit, aki ebben az utcában lakik vagy lakott - mondta a szervező. - Összehívtunk egy megbeszélést, ahol az utca minden házából ott volt valaki, és mindenki vállalta, hogy a saját testvéreit, rokonságát értesíti”. A szervezésbe tanácsokkal besegített az egykori utcabeli Szabó Frigyes is, akinek gazdag tapasztalatai vannak a hasonló akciók megszervezésében, hiszen hosszú évek óta a helyi kultúrház igazgatója. A falu polgármestere, Bukovsky János - aki maga is részt vett a találkozón - ugyancsak ebben az utcában nőtt fel. Csak az léphetett be a bulira, akit a szervezők nyilvántartottak, mert a találkozó valóban csak a Szél utcaiak ünnepsége volt. Mulattak is rendesen, egyszerre batyu- és utcabál zajlott élő zenével. Jóllehet, nem egy óriási esemény egy falu egyetlen utcájának találkozója, de mindenképpen példaértékű és követendő a deáki kezdeményezés. Hiszen fontos, hogy szőkébb környezetünkben is ápoljuk a kapcsolatainkat. A Szél utcaiak találkozóján a finom falatok sem hiányozhattak (Szőcs Hajnalka felvétele)
