Új Szó, 2004. augusztus (57. évfolyam, 177-202. szám)
2004-08-28 / 200. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2004. AUGUSZTUS 28. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ NEUE ZÜRCHER ZEITUNG Rejtélyesek Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnökjelölt gazdaságpolitikai elképzelései. Első megjegyzései ugyan megnyugtatták a piacokat, de egyelőre nyitott a kérdés, mennyire hagyja érvényesülni a szabad versenyt. A jövőben két fiatal és energikus politikus adja majd meg a hangot: Gyurcsány és Orbán Viktor, az ellenzéki Fidesz vezetője. Orbán, aki már volt miniszterelnök, összetett, de rendkívül dinamikus és karizmatikus szereplő. Úgy tűnik, a szocialista párton belül az a nézet győzött, amely szerint csak egy hasonlóan attraktív vezetővel lesz esélye a pártnak arra, hogy a következő választáson helytálljon a Fidesszel szemben. HÉTVÉG(R)E Elvettek tőlem két aranyérmet Futóbajnokunk, Németh Roland ahelyett, hogy a hátát mutatta volna a mezőnynek, befutott a dobókörbe, és a hátsóját mutatta a stadionnak Fazekas Róbert diszkoszvető döntője után, mintegy felvillantva, mi következik. HOLOP ZSOLT Az következett, hogy le vagyok iújtva. Elvették az aranyérmemet, fazekas Róbert vette el, egy másik aranyamról meg lemondott Annus \drián. Ugyanis az olimpia végéig Egyszerűen köteles mintát adni, ra kérnek, és ő nem akar. Pedig én ízekért az aranyakért minden ölem telhetőt megtettem, becsü- etesen kiizgultam és megünnepeltem őket, ahogy az dukál, kéz jkölben, üvöltözés, szétvert karfa, átyolos tekintet, Himnusz, bőségjel, sört nyitottam vagy volt ott- íon valami pálinka, nem emlékizem, győztünk, győztünk fújtam d elégedetten a füstöt, sportnagyhatalom vagyunk. Annus viselkedésének semmilyen logikus magyarázata nincs. Persze Fazekasénak se. Azért edzett, szenvedett ennyit, hogy négyórás próbálkozás után faképnél hagyja a doppingellenőröket, holott ezzel az aranyérmét kockáztatja? Figyelmeztették erre az ellenőrök, meg Pikó Károly, a magyar csapat orvosa is, aki Fazekas viselkedésére azt mondta, ilyennel még nem találkozott. Meglehet, roppant kellemetlen egy ilyen tortúra, de ha én olimpiai bajnok vagyok, és tiszta, ha kell, két napig ott ülök az ellenőrökkel, majd csak jön a pisi, fiúk, aztán szétvizellek benneteket, mint erdőtüzet vagy hóembert, választhatok. Ahányszor csak akarjátok. Vad Dezső, MOB sajtófőnöke szerint a magyar atléta „nemi szervét fogdosták és a hátsójában turkáltak”, ezért ő feldúlva távozott, hiszen nem ebben a számban indult az olimpián. A NOB §zerint az ellenőrök nem turkáltak, csupán szem-fenék vizsgálat volt. Fazekas idehaza már azt mondta: „Fogdos- tak, tíz centiméterről nézték, hogyan próbálkozom.” Noha hasonló dolog bármelyik nyilvános vécében vagy a tűzoltóbálon a kultúr- ház falánál is előfordul, valamint hogy a profi sportolók rengeteg ilyen ellenőrzésen átestek már, megszokhatták, mégiscsak magyarázzuk meg az ellenőrök „gesta- pós” viselkedését, ahogy Fazekas fogalmazott. Mióta Jacques Rogge a NOB elnöke, a dopping elleni harc már nem csak szólam, sose buktak még le ennyien az olimpián. A versenyzőket figyelmeztették, szigorúbb lesz az ellenőrzés. A közelről kukkolásra pedig azért van szükség, mert rendkívül ravasz technikákat fejlesztettek ki. Például végbélbe helyezett ampullában viszik be a tiszta vizeletet, s egy csövön át jut a húgycsőhöz. Aztán létezik műpénisz, amelyben már a verseny előtt benne van a vizelet, csak meg kell nyomni egy gombot vagy elfordítani egy csapocskát, és már csurog is. Ne feledjük nem kell sok: 75 milliliter. A legelszántabb versenyzők testébe meg műtéti beavatkozás során kis tartályt, póthólyagot varrnak. Persze senki se állítja, hogy Fazekas is ezt csinálta. Fazekas azt csinálta, hogy otthagyta az ellenőröket és ezzel eldobta az aranyérmét is. Az ellenőrök gyanúja szerint azt a kevéske mintát valahogy becsempészte. Elegendő saját mintát pedig az ő szemük láttára nem volt hajlandó adni. Viszont nem tilqák el, versenyezhet, mert nem volt doppinglelete. Emellett lehet szimpátiatüntetni, de nem túl szimpatikus. Schmitt Pál (most nem a Fidesz, hanem mint a NOB tagja) azt mondta, ne tereljük érzelmi síkra a dolgokat, nézzük a puszta tényeket, azok pedig Fazekas ellen szólnak. Másnap máris leárulózta őt a magyar sajtó egy része. Annus Adrián pedig azt mondta, nem ad mintát, mert úgyis meghamisítják. Erre mondják, hogy ilyen szemlélettel élni se lehet, nemhogy versenyezni. Nekünk meg meg kell szoknunk, hogy egy verseny a doppingellenőrzésig tart, és sajnos, magyarok is lebukhatnak. Az ellenőröknek meg azt kell megszokniuk, hogy esedeg rendőri kíséretre lesz szükségük, ha egy magyar sportolótól akarnak mintát kérni. Gyalázat. HETI GAZDA(G)SÁG Nagy állami reklámkampányok várnak ránk TUBA LAJOS Ha eddig azt kifogásoltuk, hogy i nagy külföldi beruházásokkal :apcsolatos adókedvezmények el- :erülik Dél-Szlovákiát, a héten ilégedettek lehettünk. A szerdai :ormányülésen két esetben is szó- ia került a régió. Tovább bővül az rsekújvári OSRAM, vagyis a Tes- a által kezdett tradíció nem szánd meg. Kétéves huzavona után ldőlt az is, hogy nem számíthat i0 millió koronás adókedvez- aényre a nagymegyeri Dán - Slo- akia Agrar. Ismerve a „dánnal” apcsolatos környékbeli vélemé- yeket, valószínűsíthető, hogy jó árán nem szomorodnak el a hír állatán. Ez persze mindenkinek saját ügye, mi legfeljebb arra ívjuk fel a figyelmet, hogy a kor- tány elé beterjesztett és az inter- eten is olvasható anyag jó ke- ssztmetszetet ad a környéken rég mindig titokzatosnak számí- 5 cég működésével és terveivel apcsolatban. Egyébként a dó- oknak sincs különösebb okuk tomorúságra, végül is kaptak meghatározatlan időre majdnem kétezer hektár földet bérbe az állami földalaptól. Kíváncsiak lennénk, ha egy szlovákiai gazda jelentkezne Koppenhágában, vajon mennyi dán földre számíthatna. Mint egy szökőár, közeledik hozzánk a nyugdíjreform kampánya. Szakértők szerint minden eddiginél nagyobb felhajtásra számíthatunk, pedig - a kuponos privatizációt is beleértve - már megértünk egy-két ilyent. Ráadásul nem csak a pénzünkre pályázó új nyugdíjbiztosítók hajtanak napokon belül ránk. Ezúttal nem marad le az állam sem, épp a héten kapott megbízást egy, a Világbank felügyelete mellett kiválasztott ügynökség, hogy 34 millió koronás költségvetéssel juttassa el hozzánk a megfelelő információkat. Érdekes egyébként, hogy a közvélemény-kutatások szerint már most is elég sokan tervezik az átlépést a második pillérbe. Ez ugyanis kétélű fegyver. Ha kevesen lépnek át, a rendszer nehezen indul, és a pénzünk nem fial eléggé. Ha viszont sokan lépnek át, a Szociális Biztozük visszaszerzésére. Az 1. Garantált Rt. portfoliójában hiába szerepelt egy sor jó nevű cég, mára az összesre rátették a kezüket a jelzálogot érvényesítő bankok, mivel az egykori nagyhatalmú tulajdonosok ezeket leterhelve igyekeztek finanszírozni nagyra törő terveiket. Ebben az esetben 36 ezer emberről van szó, s pénzük kifizetésére lényegében nem maradt értékesíthető vagyon. Végezetül - ha már a politikusok mind ez ideig szó nélkül hagyták - foglalkozzunk azzal az uniós felméréssel, amely szerint az új tagországok közül nálunk van a legtöbb szegény. A szociális ügyi minisztérium nem ért egyet az alkalmazott módszerrel, mivel szerinte nálunk a nagy jövedelemkülönbségek miatt torzít a mutató. Az egyre nagyobb különbséget mindannyian naponta érzékeljük, viszont nem értünk vele egyet. Persze, nehéz egyértelműen kijelenteni, mi lenne a megoldás, de ez éppen jó vitatéma lenne a politikusok számára. Ők viszont nem nagyon foglalkoznak a kérdéssel. Ki tudja, miért? sító kieső bevételét a kormánynak kell pótolnia. Kampányból egyébként nem lesz hiány, az egészség- ügyi minisztérium nem kevesebb, mint 120 millió koronát szán reformjának népszerűsítésére. Az egyetlen gond, hogy egyelőre nincs mit reklámozni. Úgy tűnik, az egészségügyi reformot csak a miniszter akarja, már mindenki más felszólalt ellene. Visszakozni már nem lehet, ezt a játszmát végig kell vinni. Már csak azért is, mert még mindig 15 milliárd koronára van szükség az egészségügy régi adósságainak rendezésére, és bőven termelődnek újak is. Kíváncsian várjuk az orvosi kamara válaszát Zajac miniszter felajánlására, amely szerint véleményt csak a szakmai oldalról mondanának, gazdasági kérdésekhez nem szólnának hozzá. A betegségbiznisz többi szereplője pedig mélyen hallgat. Elég megnézni a legnyereségesebb cégek tavalyi listáját, és képet alkothatunk róla, vajon miért. A héten egy újabb egykori pénzügyi szolgáltató ügyfelei veszthették el a reményüket pénVENDÉGKOMMENTÁR Jön a muszka! LOVÁSZ ATTILA Amikor 1999 tavaszán Putyin még csak készült a Kreml elfoglalására, nagyon jól tudta, ki lesz számára fontos az orosz külpolitika alakításában. Az akkori energiaipari „csúcstalálkozón” pedig szinte félelmetesen fogalmazta meg az orosz állam és az ágazat együttműködésének távlatait. Putyin szerint ugyanis amit a Szovjetunió szétesésével Moszkva elveszített, azt a nyersanyag- forrásainak és energiaipari óriásvállalatainak köszönhetően szerezheti vissza. Ezért hát minden tőle telhetőt megígért a Gazprom, a Jukosz és a többi hasonló vállalat tulajdonosainak és vezetőinek, ha ők is hajlandók lesznek a moszkvai célok megvalósítását támogatni. Milyen Putyin viszonya az óriásvállatokhoz, azt látjuk. S hogy mennyire terjeszkednek Európában, azt is látjuk. A hazai magánosítás során a Szlovák Gázművek, a bankok, a Távközlési Vállalat és a Transpetrol privatizálása után az utolsó igazi nagy falat a Szlovák Villamos Művek maradt. A gázmüvekhez hasonlóan három olyan cég szállt ringbe a magánosításért, • amely maga sem privát vállalat, hanem részben vagy teljesen állami. Ha már magánosítani akarjuk az energiaipart, mert az állam - ugye - a legrosszabb tulajdonos, akkor teljesen érthetetlen, miért akarjuk eladni az állami villamos műveket egy másik, külföldi állami cégnek. A külföldi állami cég is rossz tulajdonos. Az már azonban egyenesen botrányos, hogy az egyik legesélyesebb (!) pályázó egy orosz állami vállalat. Szlovákia biztonsága és területi integritása szempontjából hatalmas kockázat már az is, ha egy természetes monopólium vagy domináns cég orosz magánkézbe kerül. Putyin és a Jukosz esete annyira szemléltető példa a Kreml és tőke viszonyára, hogy bűn lenne kihagyni a politológia alaptankönyveiből. Oroszország nem a Szovjetunió, de nem is az a demokratikus és piacgazdaságot építő ország, amely példaképünk lehetne. A Transpetrol jelentős vállalat, stratégiai szempontból is fontos, de nem monopólium, bárhogy végződik is a Jukosz-ügy, valahogy kiheverjük. De képzeljük el, mi lenne, ha a Jukosz sorsára jutna a Gazprom (bár az csak a gázművek egyik társtulajdonosa), és miként befolyásolja a 100 százalékban állami céget a Kreml, ha egy amerikai társtulajdonossal is rendelkező Jukosszal így söpröget Putyin és csapata. Kínáljon az orosz érdeklődő akár kétszer annyit, mint az ellenfelek s ígérjen bármit, az ország biztonsága szempontjából nem szabad neki adni a villamos művek részvénycsomagját. Jön a muszka! - kiáltanának föl nagyapáink. S igazuk lenne. A villamos művek eladása egy orosz állami cégnek - minden kozmetikai eltérés ellenére - legalább olyan rossz vállalkozás, mint egy bizonyos, 1968-ban megírt behívólevél. Igaz, azért sem marasztaltak el még senkit... JEGYZET Egy dilemma komolysága B. SZENTGÁLI ANIKÓ Kvarda József komoly dilemma előtt áll: el kell döntenie, visszamenjen-e államtitkárnak, vagy megmaradjon pótképviselőnek. A kulturális minisztériumba a helyére az MKP nem talált senkit, úgy tűnik, pótolhatatlan, bár Száraz Józsefnek, a Csemadok elnökének múltkori nyilatkozatából kisejlett: nem lenne kár érte. Száraz egyetlen, a kulturális államtitkár nevével fémjelzett javaslatról sem hallott idáig, pedig többet várt tőle, hiszen korábban Kvarda is volt Cse- madok-elnök. Ha pedig politikailag kötötték meg a kezét, országgá kellett volna kürtölnie, ám ő ezt sem tette meg. Ha visszamegy a minisztériumba, újabb hasonló kritika érheti, ráadásul terítéken a kisebbségi kultúrák finanszírozásáról szóló törvény, amellyel kapcsolatban komoly csata várható... Ha rendes mandátummal rendelkezne, egyszerűbb lenne a dolga: ha visszamenne a tárcához, s ott kedvezőtlenül alakulnának a dolgok, bármikor visszaülhetne a parlamentbe. De pótképviselőként?! Halvány reménysugár: talán sikerül bizonyítania, hogy a párt alkotmányellenesen járt el, s rendes mandátumot kap. Addig viszont nem húzhatja, rövid időn belül döntenie kell. Kvarda József nemtetszésének adott hangot, amiért lapunk megszellőztette, vajön jár-e neki lelépő. Államtitkárként állami alkalmazott volt, és bár politikai funkciót töltött be, rá is a köztisztviselői törvény vonatkozott. Ennek 102. cikke értelmében háromhavi lelépőre jogosult - kivéve, ha egy hónapon belül ismét állami alkalmazottá válik. A 120/1993. számú, a közjogi méltóságok jutalmazásáról szóló norma értelmében a képviselői mandátum megszűnésével öthavi fizetésnek megfelelő végkielégítés jár - kivéve, ha az illető a parlamenti választások után ismét bekerül a törvényhozásba. Ha Kvarda egy hónapon belül visszamegy államtitkárnak, a minisztériumból nem jár neki lelépő. Ha kiderül, hogy a pótképviselői mandátumot is fel lehet függeszteni, s úgy kerül vissza, akkor öthavi végkielégítésre sem jogosult. Ha a parlamentben marad, megkapja háromhavi államtitkári fizetését, s lesz mentelmi joga. Nem valószínű, hogy Miklós Lászlót leváltják, úgyhogy még ha nem sikerül is pótképviselői mandátumát rendesre cserélni, a megbízatási időszak végéig így is kibírhatja. Anyagilag viszont akkor járna a legjobban, ha a minisztériumba a menesztésétől számított több mint egy hónap után menne vissza, s pótképviselői mandátuma megszűnne: ez esetben elméletileg nyolc havi bért tehetne zsebre - persze jogában állna visszautasítani. Ez vajon mekkora dilemmát okozna? Szöveg nélkül (Elek Tibor rajza)
