Új Szó, 2004. augusztus (57. évfolyam, 177-202. szám)
2004-08-28 / 200. szám, szombat
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2004. AUGUSZTUS 28 MOZI POZSONY HVIEZDA: Pókember 2 (am.) szombat, vasárnap 18, 20.30 MLADOSÍ: Férfifutam (cseh) sz., v. 16, 20 Betörő az albérlőm (amerikai) sz., v. 18 AUPARK - PALACE: A sötétség krónikája (am.) sz., v. 14.20, 16.40, 19, 21.20 Pókember 2 (am.) sz., v. 15.20,17.50,20.40 Arthur király (am.) sz., v. 14.50,15.50,17.40, 18.30, 20.20, 21.10 Dirty Dancing 2 (am.) sz., v. 15.30, 17.30, 19.30, 21.30 Csak az a szex (am.) sz., v. 14.40,17.20, 20.10 Pofa be! (ff.) sz., v. 19.40, 21.50 Jószomszédi iszony (am.) sz., v. 14.20,16.30,18.40,20.50 Időzavarban (am.) sz., v. 14.30,16.50, 19.20 Shrek 2 (am.) sz., v. 15.10,17.10,19.10,21.10 KASSA TATRA: Időzavarban (am.) sz., v. 18,20 CAPITOL: Jószomszédi iszony (am.) sz., v. 18, 20 ÚSMEV: A sötétség krónikája (am.) sz., v. 16, 18, 20 IMPULZ: Holdfényév (am.) sz., v. 17.15, 19.15 DÉL-SZLOVÁKIA SZENC - AMFITEÁTRUM: Dirty Dancing 2 (am.) sz., v. 20.30 DUNASZERDAHELY-LUX: Pókember 2 (am.) sz., v. 17,19.30 GALÁNTA - VMK: Arthur király (am.-ír) sz., v. 21 NAGYMEGYER - SLOVAN: Pókember 2 (am.) sz., v. 20 VÁGSELLYE - VMK: Fék nélkül: Michel Vaillant (fr.) sz., v. 21 PÁRKÁNY - DANUBIUS: A passió (am.-ol.) v. 20 LÉVA - JUNIOR: Arthur király (am.-ír) sz., v. 18 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Pókember 2 (am.) sz., v. 17,18.15 GYŐR PLAZA: Bajos csajok (am.) sz., v. 15.15, 17.30, 19.30 Én és a hercegem (am.-cseh) sz., v. 17.45 Függőség (am.-ném.) sz., y. 19.45 Hirtelen 30 (am.) sz., v. 15.45,17.45 Pókember 2 (am.) sz., v. 14.15, 16.45, 19.15 A sötétség krónikája (am.) sz., v. 15.30, 17.45.20 Szex, csajok, Ibiza (ném.) sz., v. 16.30,18.30, 20.30 Pályakép a kortárs szlovák képzőművészet alkotójáról Daniel Brunovsky világa MISLAY EDIT Egyáltalán nincs könnyű dolguk a híres apák utódainak, nem mindegyikük tud megbirkózni a nagy előd tehetségének súlyával, és kilépni az árnyékából. A probléma komolyságát, akár egy egész életre kiható következményeit érzékletesen taglalta Karinthy Márton is az Ördöggörcs című könyvében, és nem csupán a Karinthy-utódok, hanem további - magyar és külföldi - hírességek gyermekeinek sorsával illusztrálva. Ebből a szempontból Dániel Brunovsky, a kortárs szlovák képzőművészet egyik jelentős képviselője szerencsésnek mondható. Mert úgy tűnik, sikeresen küzdött meg édesapja „árnyékával”. Pedig nem lehetett egyszerű kikerülni egy olyan rendkívüli, szuggesztív képzőművész bűvköréből, mint amilyen a nemzetközi hírű Albin Brunovsky volt. Az édesapa azonban nemcsak nagy művésznek, hanem remek pedagógusnak is bizonyult. Nem akarta mindenáron a saját stílusát, művészi felfogását ráerőltetni a fiára, hanem hagyta, hogy a saját útját járja, és rátaláljon önmaga hangjára - derül ki Helena Markus- ková esztéta Dániel Brunovsky / Staré príbehy (Régi történetek) című kötetéből, amely az AB-ART Kiadó gondozásában jelent meg. A szerző - az érsekújvári Művészeti Galéria (Galéria umenia) munkatársa - pontos, részletes képet ad Dániel Brunovsky pályájáról, a hetvenes évek végétől egészen napjainkig. Megtudhatják az olvasók, hogy bár a családi háttér hatása természetes és elkerülhetetlen volt, művészként az igazi „katalizátort” 1984-es olaszországi útja jelentette számára. „Maga a környezet formált, hogy ott dolgoztam, festettem, kiállítottam. Rómába azonban felkészülten érkeztem. Ugyanazzal az alappal tértem visz- sza, amellyel odautaztam. De olyan atmoszférát éltem ott meg, amilyenre szükségem volt, amit az iskola nem adott meg nekem” - idézi a könyvben a művész vallomását Markusková. Az Olaszországban szerzett élmények, tapasztalatok újra és újra visszaköszönnek alkotásain, mint például képein a szelíd dombok, amelyek a jellegzetes, szeretett olasz tájat idézik. De a régebbi korszakokba is visszanyúl inspirációért: egészen a kora reneszánsz festményekig és az antik hagyományokig. A művész munkáinak színes és fekete-fehér reprodukcióival gazdagon illusztrált kötetben Markusková önálló fejezetekben mutatja be Daniel Brunovsky pályájának egyes korszakait, a naiv festészetet idéző szimbolikus neo- expresszionizmus, a posztmodem eklekticizmus jegyében született műveit, a kilencvenes években kibontakozó „ékszeres érájának” finom, művészi darabjait. Nyomon kíséri vissza-visszatérő témáit, állandó motívumait (mint például az erdő, a dombok, a hold, a vándor, a szerelmesek, az angyalok, a torony) s azt, hogy a Brunovskyt foglalkoztató művészeti és filozófiai kérdések miképp jelennek meg az alkotásokban, melyek közül Markusková a kötetben számosat kü- lön-külön elemez. Találóan jegyzi meg a mindig új kifejezési eszközöket kereső művészről, hogy nomádként vándorol egyik művészi eszköztől a másikig. A szép kiállítású album meggyőző meghívó Dániel Brunovsky álomból és valóságból, fantasztikumból, érzésekből és erotikából teremtett, harmóniát sugárzó világába. (Helena Markusková: Dániel Brunovsky / Staré príbehy, ABART, 2003) A moldáviai Zdob si Zdub zenekar harminc nap leforgása alatt harmadszor lép fel hazánkban Kicsi lett nekik Kisinyov A Zdob si Zdub az idei Sziget fesztiválon (Somogyi Tibor felvétele) Olvassák el a felcímet és számoljanak utána. Kiderül, hogy a Zdob si Zdub (magyarul: Üsd a dobot) nevű, a balkáni rezes lakodalmast a moldáv népzenével és hardcore hip-hop elemekkel összeeresztő társaság a hazánkban leggyakrabban koncertező külföldi zenekar. Az emberek szeretik őket. És ez nem csak nálunk van így. JUHÁSZ KATALIN A beavatatlanoknak talán támpont lehet, hogy feltehetően ilyen lenne a Ghymes, ha Moldáviában élnének, tíz évvel fiatalabbak lennének, és a hardcore felől indultak volna. Egy biztos: szeptember 3-án kéretik mindenkinek Kassára utazni. Aki elégedetlen lesz a US Steel Talent Night tehetségkutató verseny kicsúcsosodásaként zajló Fő utcai Zdob si Zdub ingyenkoncerttel, annak visszafizetem a vonatjegy árát! Mert ez a sodró lendületű zene élőben garantáltan mindenkit magával ragad. Egyebek mellett erről beszélgettünk a banda fő hangszerelőjével, és a hatalmas sikerű 450 Sheep lemez társproducerével, a basszusgitáros Mihai Gancu-val. Talán furcsállni fogod a kérdést, de muszáj feltennem: nem unjátok még a fellépéseket? Mert úgy tűnik, mintha imádnátok koncertezni, pedig joggal lehetne elegetek az egészből. Ez így van, havonta hat-hét napot töltünk odahaza Kisinyovban, néha még ennyit sem. Állandóan úton vagyunk, legtöbbször Ukrajnába és Romániába hívnak minket, de idén voltunk már Németországban, Magyarországon, Csehországban és Moszkvában is. Talán nem mondok nagy közhelyet azzal, hogy minden koncert más és más. Sok függ a közönség. reakcióitól is, szóval adódnak meglepetések, és tényleg imádunk zenélni! Ez nemcsak a munkánk, hanem a hobbink is, immár tíz éve. Olyan ez, mint a színészeknél, akik századszor is élvezik az adott darabot. Sőt a mi életünk még izgalmasabb, mert egyik este hatalmas fesztiválszínpadon játszunk, másik este pedig egy háromszáz férőhelyes klubban. Én már itt is, ott is láttalak titeket, az első találkozás viszont teljesen más volt, mint a mostani. Öt évvel ezelőtt ugyanis még egy hardcore rockbanda állt a színpadon, akik itt-ott népzenei elemeket csempésztek a számokba. A legutóbbi két lemezen megfordult az arány. Nem féltetek, hogy elveszítitek a régi rajongókat? Nem, mert bíztunk benne, hogy a régi rajongók velünk együtt „öregedtek” és változtak, felfedeztek más, izgalmasabb zenéket, és visszakanyarodtak a gyökereikhez. Tizenéves korban az embert a rockzene és a punk érdekli leginkább, és ha népzenét hall a rádióban, gyorsan kikapcsolja. Ehhez bizony érni kell! Pontosan emlékszem arra a pillanatra, amikor rátaláltam őseim zenéjére. A moldáv és román népi dallamok gyönyörűek, fantáziadúsak, és ezekben a dalokban legalább annyi energia van, mint egy-egy zúzós punk-rock slágerben! A saját képünkre formáltuk ezt a zenét, beletettük mindazt, ami eddigi életünk során hatott ránk, és ezáltal sikerült közelebb hoznunk a fiatal nemzedékhez az ősi dallamokat. Külföldön pedig olyasmit hallhatnak a srácok, amit eddig soha. A balkáni népzene nyugaton igazi kuriózumnak számít, hiszen sokáig elérhetetlen volt az ottaniak számára. Ehhez jön még a cigány folklór, ami Európában olyannyira egyetemes dolog, hogy mindenütt egyformán reagálnak rá: táncolni, mozogni és mosolyogni kezdenek az emberek. Gyorsan el is könyveltek minket etno-zene- karnak. Mi a helyzet a román nyelvű szövegekkel? Annak idején orosz nyelvű dalokat írtatok, mára viszont szinte teljesen áttértetek a románra. Ez olyan, mintha te szlovákul írnál, csak azért, hogy a saját környezetedben többen megértsék, amit mondani akarsz. A mi anyanyelvűnk a román, odahaza mindannyian románul beszélünk, bár az oroszokkal sincs semmi bajunk. Édesapám például románként orosz irodalmat tanít egy kisinyovi iskolában. Ezért eleinte természetesnek vettük, hogy a „többségi” nyelven írjuk a számokat, mert úgy gondoltuk, nagyobb sikerünk lesz. Ez persze butaság volt. Ma már koncerten csak két-három számot éneklünk oroszul, még akkor is, ha Moszkvában vagyunk. A mondanivalónak elsősorban a zenéből kell átjönnie, a szöveg csak bonusz. Ráadásul a „beépített” népdalok szövegei sokat veszítenének erejükből a fordítás által. Az öregek azt mondják, ezek mágikus szövegek, nem szabad változtatni rajtuk. Apropó, öregek. Hol találtátok az MC Vasile néven futó öreg cigányt, aki az új lemezen több dalban énekel? És nem is akárhogy énekel! Amikor meghallottuk, nem hittünk a fülünknek. Vasile egyszerű falusi bácsi, egy romániai községben bukkantunk rá, Bukaresttől negyven kilométernyire. Ott mindenki a zenéből él, nők és férfiak egyaránt. Fogalmam sincs, miért, de az ottani emberek „gyárilag” muzikálisak, minden házban működik egy-egy családi zenekar, a zenekutatók pedig messze földről is elzarándokolnak a faluba. Mostanában a nyugati tévéstábok is egymást váltják ott. Onnan származik egyébként az európai hírű Taraf de Haiduks zenekar is. Na, szóval egy barátunk hívta fel a figyelmünket erre a bácsira, aki afféle helyi szupersztárnak számít. Igaza volt, leesett az állunk, amikor meghallottuk, és azonnal bevettük a bandába, ha lehet így mondani. Inkább azt írd, hogy megtiszteltetés számunkra e- gyütt dolgozni vele. Az Everybody In the Casa Mare című dal is neki köszönhetően lett akkora sláger. Sajnos nem minden koncertünkön tud ott lenni, már túl gyors neki a mi tempónk. A nagyobb akciókon, például a Sziget Fesztiválon viszont büszkén lépünk vele egy színpadra. Mostanában egyébként otthon is szinte kizárólag cigányzenét haliga tunk, nemcsak balkánit, hanen magyarországit is. A Besh-o drom zenekart például imádjuk Az európai piacra szánt leg újabb cédétek tavaly ősszel he tekig vezette az eladási listá Kassa legnagyobb lemezboltjá ban. Én csak birkapásztor-rock nak hívom azt, ami rajta van Mit jelent a 450 Sheep (450 bá rány) cím? Ennek külön története van. A énekesünkkel, Románnál egysze csináltunk egy hosszú, több ne pos túrát a hegyekben, ahol so juhásszal találkoztunk. Csak úg heccből mindtől megkérdezni! hány bárányt legeltet, és mine egyik 450 körüli számot mór dott. Aztán az utolsóból sikerű kiszednünk, hogy ez afféle mág kus-misztikus szám. Ha ennyi bt ránya van az embernek, nem tői ténhet velük baj, szép gyapjasa lesznek, és szépen kifejlődnél Szerintem inkább az a magyar; zat, hogy a 450 se túl sok, se ti kevés, optimális szám ahho: hogy az ember szemmel tartsa nyájat. De persze nincs jogom ke molytalanul viszonyulni egy ré; juhászbabonához! Úgy értsem, hogy a Zdob Zdub zenéje most optimális, s túl sok, se túl kevés benne a n< pi elem? Hú, kösz a bókot! Ezen a lenn zen rajta van minden, ami ható ránk az utóbbi időben. Gora Bregovic, a balkáni rezesbanda a cigányzene, a hagyomány: népzene, és persze a punkrock, hip-hop és az alternatív zen Nagy hatással voltak ránk Em Kusturica filmjei is, mert ő valar hasonlóra törekszik a filmvás non, mint mi a stúdióban. Egya talán, a balkáni kultúra nagyc fontos lett számunkra. Rádö bentünk, hogy felesleges majmc ni a nyugatot, hiszen errefelé so kai izgalmasabb zenék vanna Az Underground című Kusturic film slágerdala, a Kalasnyik: például egy ősi moldáv népdal, „Cokerlija”! És lám, egész Eur pában megszerették. Hogyan viszonyulnak a mc dáv fiatalok a népzenéhez? Hát valahogy úgy, ahogy mi i szonyultunk hozzá tizenéves k runkban... Nem igazán ismeri és nem is törekszenek rá, ho megismerjék, mert most még nyugati popzene a fontos neki ami a kereskedelmi rádiókból a zenei csatornákból ömlik. Fői a nagyvárosokban van ez í; Kisinyovban mi csodabogarakn számítunk, elég ritkán is lépü: fel odahaza. Románia ebből szempontból valahogy más, < nagyobb piaca van az autentik népzenének. (Képarchívum
