Új Szó, 2004. augusztus (57. évfolyam, 177-202. szám)

2004-08-27 / 199. szám, péntek

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2004. AUGUSZTUS 27. A Böngésző nyertesei A Vasárnap 34. számában feltett kérdésre a helyes válasz: Bizánc. E héten az 500-500 koronát Kiss Terézia hidaskürti, Szivák József méhi és Breznyák Renáta rimaszombati olvasónk nyerte. Gratulálunk! MOZI POZSONY HVIEZDA: Jószomszédi iszony (am.) 18, 20.30 MLADOST: Férfifutam (cseh) 16,20 Betörő az albérlőm (am.) 18 TATRA: Kill Bill 1 (am.) 18.30 AUPARK-PALACE: A sötétség krónikája (am.) 14.20, 16.40, 19 Pókember 2 (am.) 15.20, 17.50, 20.40 Arthur király (am.-ír) 14.50, 15.50, 17.40, 18.30, 20.20 Dirty Dancing 2 (am.) 15.30,17.30,19.30 Csak az a szex (am.) 14.40,17.20,20.10 Garfield (am.) 14.20,15,16.10,17,18,19.50 Pofa be! (fr.) 19.40, 21.50 Jószomszédi iszony (am.) 14.20, 16.30, 18.40, 20.50 Időzavarban (am.) 14.30, 16.50, 19.20, 21.30 Shrek 2 (am.) 15.10, 17.10, 19.10 Férfifutam (cseh) 18.20 Choking Hazard (cseh) 20.30 Harry Potter és az azkabani fogoly (am.) 15.30 KASSA TATRA: Időzavarban (am.) 18,20 CAPITOL: Jószomszédi iszony (am.) 18,20 ÚSMEV: A sötétség krónikája (am.) 16,18,20 DÉL-SZLOVÁKIA SZENC - AMFITEÁTRUM: Férfifutam (cseh) 20.30 DUNA- SZERDAHELY - LUX: Pókember 2 (am.) 17, 19.30 PATH - KERTMOZI: Holtak hajnala (am.) 20.30 PÁRKÁNY - DA­NUBIUS: Chihiro Szellemországban (jap.) 18 Életeken át (am.-kan.) 20 Derült égből Polly (am.) 22 LÉVA - JUNIOR: A felejtés bére (am.) 18 KERTMOZI: A felejtés bére (am.) 21.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Pókember 2 (am.) 17,18.15 GYŐR PLAZA: Bajos csajok (am.) 15.15,17.30,19.30 Én és a hercegem (am.-cseh) 17.45 Függőség (am.-ném.) 19.45 Garfield (amerikai) 16,18, 20 Hirtelen 30 (amerikai) 15.45,17.45 A Macskanő (am.) 16.15,18.15, 20.15 Pókember 2 (am.) 16.45,19.15 Shrek 2 (am.) 13.45,15.45 A sötétség krónikája (am.) 15.30,17.45, 20 Horváth József, a Kossuth-díjas epizodista is elment Akit megőriz az emlékezet JUHÁSZ DÓSA JÁNOS A legendás Ascher-féle Három nővérben láttam először Csebuti- kin doktorként. Odakint tombol a tűzvész, ő részegen siratja egykori önmagát. Minden benne van ab­ban a jelenetben, egy jobb sorsra hivatott ember tragédiája. Ezért az alakításáért kapott Kossuth-dí- jat. Gondolom, az Ólomkatona­díjat - amelyet az a társulat ítélt oda neki, amelynek örökös tagja volt - nagyobb örömmel vette át. Horváth József 1955-ben vég­zett a Színművészeti Főiskolán. Majd harminc évig a Nemzeti Színház művésze volt, 1982-ben pedig csatlakozott az alakuló Ka­tona József Színház társulatához. Számos filmben szerepelt. Fonto­sabb szerepei az említetten kívül: Bonacieux (Dumas: A három test­őr), Oszip (Gogol: A revizor), Or- lovszkij (Csehov: A manó), Chrysale (Moliere: Tudós nők), Du Bois (Moliere: A mizantróp), Elek cár / Lecsinszky (Jarry: Übü király), díszletező (Spiró: Az im- posztor), Jakov (Csehov: Plato­nov), hadügyminiszter, hóhér (Brecht: Turandot), Tódor (Kár­páti: Akárki), Lavór Tamás (Shakespeare: Szentivánéji álom), I. sírásó (Shakespeare: Hamlet), Tuskó Vitus (Kleist: Az eltört korsó), Parti Nagy: Mauzó­leum (Paparuska Károly), Tiborc (Katona: Bánk bán), Kurrah (Vö­rösmarty: Csongor és Tünde), Csörgheő Csuli (Móricz: Úri mu­ri), Spak (Bulgakov: Iván, a ret­tentő), Aslaksen (Ibsen: A nép el­lensége), Kosztiljov (Gorkij: Éjjeli menedékhely), Max (Wesker: A konyha). Egyik interjújában így fogal­mazta meg a hitvallását: „Én nem vagyok főszerephajhász színész. Azt a szerepet szeretem, amihez én kellek. Amibe életet tehetek az én életemből, hogy őszinte lehes­sen a játék, és elhiggyék nekem, (Képarchívum) amit csinálok. A legfontosabb azonban az előadás! Egy jó szín­háznál a kis szerepeket is jó színé­szek játsszák. S a legkisebb szere­pet is úgy kell megcsinálni, mint­ha aznap főszerepet alakítana az ember. Azt hiszem, ez hozzátarto­zik a színész etikájához. Ez kötele­ző. Úgy kell játszani, hogy a néző - beülvén a nézőtérre - elfelejtse a bajait, hogy mit nem tudott megvenni, hogy ellökték a villa­moson, hogy ráléptek a lábára, hogy nem jött a taxi - neki is az előadás legyen fontos, amíg ott van. Ha tetszik neki, tapsoljon, ha elsírja magát - nem baj! Az is kell az élethez: kell egy kis könny hoz­zá. Én a színházra tettem fel - ha egy kicsit későn is - az életemet. Nekem ez a hitem.” Kevés epizódszereplőt őriz meg az emlékezet, de Makláry Zoltán, Siménfalvy Sándor, Gyenge Ár­pád, Kőmíves Sándor nevére és alakjára sokáig emlékezni fogunk. Ehhez a csapathoz tartozott Hor­váth József is. Egyik utolsó szere­pében ő ássa ki Yorick koponyáját a fagyos helsingöri földből. Azóta elment a dán királyfi, Ternyák Zoltán is. Fogyunk Dániában, fo­gyunk itt is. A vásznak meséket, erotikus álmokat sejtetnek; kellemes, otthonos „metafizikai” érintések Természetlíra pipaccsal, akttal A párkányi Városi Galériá­ban augusztus 25-én nyílt kiállítás az ausztriai Kunstkreis Hohenau Kép­zőművészkor tizenegy al­kotójának munkáiból. A klub 1971-ben, Albert Haller professzor vezeté­sével kezdte meg működé­sét, s tagjai hét évvel ké­sőbb, Lichtenstein herce­gének megüresedett er­dészlakjában alakították ki - a mindmáig számos neves képzőművészt von­zó - művésztelepüket. M. CSEPÉCZ SZILVIA A Kunstkreis Hohenau elnöke Günter Schuhes, és tagsága meg­lehetősen heterogén összetételű- hivatásos festőművészek és mű­kedvelők egyaránt vannak közöt­tük. Tevékenységüket a megnyi­tón Kocsis Ernő művészettörté­nész, a nyitrai Konstantin Egyete- m tanára ismertette. A képzőművészkörben egye­bek mellett szakmai tanácsadás­sal és képrestaurálással is foglal­koznak, illetve alkotótáborokat szerveznek a fiatalok és a felnőt­tek számára. A művészek az el­múlt években számos egyéni és csoportos kiállításon mutatkoz­tak be Ausztriában, valamint a környező országokban. A párkányi Városi Galériában kiállító tizenegy festő a legkülön­bözőbb generációkat képviseli, s a tradíciókhoz való viszony kü­lönböző lehetőségeit reprezentál­ja. Az ezzel együtt is zömmel ro­kon stílusú, hasonló szellemiségű- régi és új hagyományokból épít­kező - alkotások egymást erősítő közegében azért jutott hely a kor­társ törekvések iránt vonzódó művészeknek is. Az is nyilvánvaló azonban, hogy a személyenként két-három művet bemutató tárlat csupán a szűk keresztmetszete le­het a művészkör több mint két év­tizedes munkásságának. A külho­ni művészek ismeretlensége vi­szont megszabadítja a látogatót attól a szorongástól, hogy úgy vélje, ha többet tudna az alkotó­ról, többet közölhetne számára a bemutatott mű. Mivelhogy a lát­vány az első és egyedüli informá­ciós forrás. A kiállított anyag stiláris jel­lemzőit vizsgálva kitapinthat­tunk bizonyos ismerős csomó­pontokat, elsősorban a tájképfes­tészet műfajában. Ilyenek Günter Schuhes (Pincesor, Erdei tó, Ádámtanya), Huberta Schuhes (Fák), Johann Galowsky (Napra­forgók), Christa Springel (Virá­gok) és Maria Maier (Virágok L, II.) olajfestményei, illetve akva- relljei. Apropó, virágok! Több hohenaui képzőművész próbál­kozott (Van Gogh után szabadon) napraforgók - már amennyiben a napraforgó virág -,. s legalább annyian a pipacs - már amennyi­ben... - natúr ábrázolásával. A néző még föl sem ocsúdott a látványhoz társított „illatorgiá­ból”, máris jött a következő orga­nikus burjánzás képi megjeleníté­se. Jómagam előbb lecövekeltem, majd az összes kiállított fest­ményt megtekintve visszakocog­tam a Pipacsmezők című kismé­retű akvarellhez, amelyet az al­vadt vér színére emlékeztető, rozsdásvörös össztónusú pipa­csok uraltak. (Ha analógiákat ke­resnék, akkor ez a szín nagyon közel van ahhoz, amelyet Med- nyánszky is előszeretettel hasz­nált, s amely szerinte a legna­gyobb mértékben izgatja az ide­geket.) Csak pipacsok, egészen az alig felszáradt látóhatárig. A ti­zenöt éves (!) Jutta Gőbbl festette meg. Ellenpontként Werner Käm­merer húzott „A mindenség felé” nonfiguratív kollázsaival, a látha­tó és a láthatatlan kapcsolatát k& resve. Lassú, meditativ szemlélő­désre biztató geometrikus for­mák. És hasonló érzéseket váltott ki Johann Schweinberger akt-tri­lógiája is. A térbeli feszültséget jól oldja a lebegés, szárnyalás ér­zékeltetésével. Nem az egyértel­mű alakelemeket rögzíti, hanem valóságélményekből kiindulva hozza létre a képi jelek egymással összefüggő színes halmazát. El­lentétben a figurativitás elvének szempontjait saját látásmódjához igazító Franz Gürtl olajfestmé­nyeivel (ő egyébként a Kunstkreis Hohenau alelnöke), aki az időál­lóság és a dekorativitás szem­pontjait mérlegelve használja fel a mondandójához transzformált nőalakjait. A vásznak meséket, erotikus ál­mokat sejtetnek. Nincsenek fáj­dalmas párhuzamok, kép-rejtvé­nyek, csupasz idegreakciók a lé­tezésre, inkább kellemes, ottho­nos „metafizikai” érintések... Hát, nagyjából ilyen az osztrák csoport bemutatkozó tárlata. Analizáló, saját belső centrum­mal rendelkező formaegységek, melyeket szabadon futó „köldök- zsinórok” kötnek össze. Kevés a rejtett dimenzió, de a kiállított művek úgysem törődnek azzal, hogy emblematikus érvényűek-e, ávagy sem. Ugye, említettem a Pi­pacsmezőket...? Hétről hétre, Téka, Keresd a nőt!, A kultúra világa, Köszöntő, Térerő, Kaleidoszkóp, Életpályák, Hazai tájakon Hétvégi programok a Pátria rádióban MŰSORAJÁNLÓ Szombat: Adásunkat a Hétről hétre című zenés, publicisztikai magazinnal indítjuk reggel 7 óra­kor. A műsorban visszatérünk a hét politikai történéseihez. Foglal­kozunk a belügyben kialakult bot­ránnyal - a lehallgatási felvételek eltűnésével, továbbá a hulladék- törvény módosításával és a Fórum Intézet konferenciájával. Kezdő­dik az iskola - ennek kapcsán be­szélgetünk Dávid Bélával, a pozso­nyi Duna utcai alapiskola és gim­názium igazgatójával. Ezután Igó Sándor amatőr festő, szobrász szól céljairól, műveiről. Fél 12-kor kezdődik Miklósi Péter Délidő cí­mű társalgó műsora. A déli hírek után Nótacsokor. A Téka című iro­dalmi műsorban a szerkesztő Z. Németh Istvánnal és Hodossy Gyulával beszélget a Fiatal írók Tábora rendezvényről, valamint a Szlovákiai Magyar írók Társasága közelgő tisztújító közgyűléséről. Koncsol Lászlót a Csallóközi Kis­könyvtár sorozatról kérdezzük, és egy évforduló ürügyén szó lesz még Szenei Molnár Albertról is. A Tékát fél kettőkor a Keresd a nőt! követi. Női magazinunk sikeres hölgyeket bemutató sorozatában a közelmúltban Jászai Mari-díjjal kitüntetett fiatal hazai színmű­vésznővel, Bandor Évával beszél­getünk. 15 órától A kultúra világá­ban kiállításokra kalauzoljuk el a hallgatókat. Foglalkozunk a párat­lan Mednyánszky-kiállítással, az ArtMa Galériában bemutatkozó két pozsonyi művész, Tihanyi Jó­zsef és Gály Kati közös tárlatával, valamint a nyári művésztelep al­kotóinak munkáival, amelyek a Kortárs Magyar Galériában tekint­hetők meg. A 16 órai hírek után Köszöntő, utána nyelvi vétsége­inkről ejtünk szót egy percben, majd a Napzártában összefoglal­juk a nap eseményeit. Vasárnap hírekkel és sportösz- szefoglalóval indul műsorunk 7 órakor. A 8 órai hírek után: A hét Londonban - a brit politikai és kulturális élet eseményeinek szí­nes összefoglalója. 9.05-kor refor­mátus műsorral jelentkezik a Vi­lágosság, Tanító Péter csallóközar ranyosi lelkipásztor szól a hallga­tókhoz. Beszámolunk a Jókán !■ RÁDIÓ Patria megtartott Levelezők Postaláda Klubjának nyári táboráról is. 10 órakor hírek, sporthírek, majd Gyerekzsúr, melynek témája még mindig a vakáció, de nem marad el a mesejáték sem, és a gyerekek megismerkedhetnek Haraszti Má­ria A piros rét meséi című mese­könyvével is. A déli hírek előtti egy órában az ifjúságé az éter. Vendégünk lesz Sallai Zoli, a No Name együttes billentyűse, elláto­gatunk Tardoskeddre, ahol a Gútai Szakmunkásképző Magán­iskola növendékeinek alkotásai­ból rendeztek kiállítást, és a mű­sorból az is kiderül, milyen a deb­receni diákélet, valamint hogyan lehet egyetem mellett dolgozni és sportolni. A déli hírek után jegy­zet hangzik el, majd Nótacsokrot közvetítünk. 13 órakor a közép­európai nemzetiségi stúdiók ma­gazinja, a Térerő jelentkezik. 14 órakor híreket mondunk, ezután Lacza Tihamér műsorát, a Kalei­doszkópot közvetítjük, amelyben Csörgits József horvátországi ma­gyar költő és író a horvátországi magyarság legújabb kori megpró­báltatásairól beszél, Mészáros At­tila csillagásszal ellátogatunk Skandináviába, Miklósi László budapesti történelemtanár pedig arról fejti ki véleményét, hogy a többségi nemzet diákjainak jóval többet kellene tanulniuk a nemze­ti kisebbségekről. Bemutatjuk a magyar-szlovák fociszótár szer­zőjét, Both Lászlót és egy tehetsé­ges dióspatonyi sakkozót, Szitási Jánost. 15 órakor jelentkezik Élet­pályák című műsorunk, amelyben Németh Margit dunaszerdahelyi pszichológussal beszélgetünk. A közelmúltban Apáink öröksége címmel nemzetközi népzenei fesztivált rendeztek Csallóköz- kürtön. Hangképes összeállítás­ban számolunk be az eseményről a Hazai tájakon fél négykor kez­dődő adásában. Vasárnapi közve­títésünk a Köszöntő és a Napzárta után 18 órakor ér véget. (B. E.) (A szerző felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents