Új Szó, 2004. augusztus (57. évfolyam, 177-202. szám)

2004-08-27 / 199. szám, péntek

ÚJ SZÓ 2004. AUGUSZTUS 27. Vélemény és háttér 7 (Elek Tibor karikatúrája) A baszk autonómiában élők nézeteik demonstrálására használják ki a turistaszezont Baszk börtöntöltelékek TALLÓZÓ MAGYAR SZÓ Vojiszlav Kostunica szerb kormányfő és Rasim Ljajics szerbia-montenegrói emberi jogi és kisebbségügyi minisz­ter látogatást tesz azokban a vajdasági városokban, ahol magyarok elleni kilengések történtek. Az újvidéki napilap azt írja, Ljajic megbeszélést folytatott Kostunicával a vaj­dasági magyarok helyzetéről, s megállapodtak abban, hogy a jövő hét elején ellátogatnak néhány olyan (vajdasági) vá­rosba, ahol incidensek történ­tek. „Világosan meg fogjuk mondani, hogy nem tolerál­juk a nemzeti, a vallási és a fa­ji gyűlölet egyik megnyilvá­nulási formáját sem, és hang­súlyozni fogjuk, hogy a ki­sebbségek és a helyhatóságok képviselőivel való folyamatos dialógus az egyetlen módja annak, hogy megoldjuk a problémákat” - mondta Lja­jics. Emlékezetes, hogy Ko­vács László magyar külügymi­niszter július közepén Belg- rádban járt, s Kostunica már akkor ígéretet tett, hogy a helyzet csillapítása végett sze­mélyesen is ellátogat a vajda­sági magyarok lakta városok­ba. Rasim Ljajics a közelmúlt­ban több nyilatkozatában bí­rálta Budapestet, mert nem­zetközi fórumok elé viszi a magyarellenes kilengések ügyét. A miniszter szerint ez rossz és hibás lépés lenne, mert csak tovább szítaná az ellentéteket a Vajdaságban és radikalizálná a helyzetet. Lja­jics emlékeztetett arra, Szer- bia-Montenegró volt az egyet­len szomszédja Magyaror­szágnak, amely konstruktívan állt hozzá a kedvezménytör­vényhez. SÜDDEUTSCHE ZEITUNG A liberális német újság sze­rint Gyurcsány Ferenc esélyei az elmúlt napokban nőttek meg. A lap szerint Kiss Péter az apparátus emberének számít, aki aligha garantálná a megú­julást. Inkább Gyurcsányról té­telezik fel, hogy lendületet hoz a kormánypolitikába, s legyőzi 2006-ban a néptribuni képes­ségekkel rendelkező Orbán Viktort, az ellenzéki Fidesz ve­zetőjét. A müncheni újság a kormányfőváltás hátterében azt sejti, hogy a liberálisok ré­széről lappangó bizalomvesz­tés volt tapasztalható azóta, hogy kiderült: Medgyessy ma­gas rangú pénzügyi tisztvi­selőként együttműködött a kommunista titkosszolgálat­tal. Láthatóan a szocialisták sem voltak elégedettek „a ha­tározatlanul cselekvő” Medgyessyvel. Nem törvényellenes, ám meglehetősen furcsa tény, hogy évek óta szinte vala­mennyi baszk nemzetiségű gyanúsítottat, illetve elítél­tet madridi, vagy dél-spa- nyolországi börtönökben tartanak fogva, nem pedig a Baszk Autonóm Köztár­saság területén, ahol üre­sen tátongnak a börtönök. JUHÁSZ KATALIN A spanyol hatóságok azzal indo­kolják ezt a praktikát*, hogy a baszkföldi területi önkormányzat jelentős szavazatkülönbséggel nem fogadta el a spanyol alkot­mányt, ezért a különösen veszé­lyesnek ítélt foglyokat olyan bün­tetés-végrehajtó intézetekben kell elhelyezni, ahol az alaptörvényt mindenekfelett respektálják. A Guardia Civil, vagyis az állami rendőrség azonban sokak szerint a Franco-rezsim köpönyegforgató­inak gyűjtőhelye, ahol gyakorlati­lag semmi sem változott, a baszk fogva tartottakat pedig a ,jól be­vált” módszerekkel rendszeresen kínozzák. Elrettentésképpen néhány is­mert közéleti személyiséget, új­ságírót is kezelésbe vettek. Uszító- nak ítélt nézetek hangoztatásáért, vagy a baszk szeparatista terror­szervezet állítólagos erkölcsi tá­mogatásáért tartóztatták le őket több-kevesebb időre, aztán hagy­ták, hogy világgá kürtöljék, mi­lyen válogatott megaláztatásokon mentek keresztül. Martxelo Ota- mendi, az Egunkaria baszk napi­lap alapítója szerint ezzel egyér­telműen a közvélemény megfé­lemlítése a céljuk. Otamendit két társával tavaly tartóztatták le, azon a napon, amikor a lapot be­tiltották. „Azt feltételezik, hogy az Egunkariát az ETA szeparatista terrorszervezet pénzelte, illetve hogy a vezetés kapcsolatot tartott fenn velük. Ez természetesen ne­vetséges vád, minden bevételt do­kumentálni tudunk” - állítja Ota- mendi, akit négy napon át tartot­tak fogva, és elmondása szerint embertelenül megkínozták, még­hozzá külsérelmi nyomok nélkül. „Három napig egyáltalán nem hagytak aludni, a nap nagy részét a falnak fordulva, álló helyzetben töltöttem. Nem vertek, viszont a végkimerülésig tornáztattak. Gug­golásokat kellett csinálnom, és az­zal fenyegettek, hogy ha abbaha­gyom, főbe lőnek. Aztán lépcsőn járattak fel-le, amíg össze nem es­tem. A végén már könyörögtem, hogy lőjenek inkább főbe, csak le­gyen már vége” - számolt be a tör­téntekről az ismert közéleti sze­mélyiség, aki ezalatt az idő alatt sem ügyvédjével, sem családtagja­ival nem beszélhetett, és akit 30 ezer eurós óvadék fejében enged­tek szabadon. Az ügy nagy port vert fel, a spanyol rendőrség eljá­rása ellen tiltakozó emberi jogi szervezetekhez csatlakozott az eu­rópai kisebbségi és regionális la­pokat tömörítő szervezet, a MIDAS is, amelynek az Új Szó is tagja. A szervezet szót emelt az Egunkaria másik kulcsembere, Inaki Uria fogva tartása ellen is, aki társánál sokkal rosszabbul járt. Uria tizenhét hónapot töltött egy Madrid melletti börtönben, a legveszélyesebb terroristák részle­gén, és csak néhány nappal ez­előtt, a nemzetközi közvélemény nyomására, illetve a jogi keretek kimerítése után engedték szaba­don, csillagászatinak számító 450 ezer eurós óvadék fejében. „Szerintem az volt a legnagyobb bajuk a lappal, hogy egyre inkább véleményformáló tényezővé vált Baszkföldön, előfizetőink száma hónapról hónapra nőtt, és a támo­gatóknál sem kellett kilincsel­nünk, jöttek maguktól. Ekkora si­kert senki sem várt, és valószínű­leg azzal sem számoltak, hogy a betiltott lap munkatársai Berria néven új napilapot alapítanak” - nyilatkozta Uria, hozzátéve, hogy egy percig sem tagadta, személy szerint Baszkföld önállósulásának híve. A spanyol hatóságok eljárá­sát a véleményszabadság korláto­zásának tartja, és nézetével nincs egyedül. A Berria munkatársai szintén megalázónak tartják, hogy minden leírt mondatukat „öncenzúrának” kell alávetniük, a spanyol hatóság közbelépését el­kerülendő. Ráadásul az utóbbi he­tekben Baszkföldön egyre több tüntetést szerveznek a lakóhe­lyüktől több száz kilométernyire fogva tartott rabok áthelyezése ér­dekében. Az emberi jogi szerveze­tek azt is külön számon tartják, hány családtag halt meg az utakon közlekedési balesetben, egy-egy 500-600 kilométernyire fekvő büntetés-végrehajtó intézetbe me­net. Azon állításokat is egyre töb­ben szeretnék kivizsgáltatni, me­lyek szerint a spanyol börtönök­ben a dél-afrikai apartheidre em­lékeztető viszonyok uralkodnak, azaz a baszk raboknak kevesebb jogunk van, mint spanyol társaik­nak. A legújabb tiltakozási hullá­mot az váltotta ki, hogy a napok­ban egy baszk fogoly felakasztotta magát cellájában. A Spanyolor­szág északkeleti részén fekvő au­tonóm köztársaság lakossága a nyári turistaszezont is kihasználja a látványos demonstrációkra. A tengerparti üdülőövezetekben élők nagy méretű baszk zászlókat tűznek ki lakásuk ablakába, hogy ezzel is felhívják a nyaralók figyel­mét: nem Spanyolországban, ha­nem Baszkföldön nyaralnak. A jogszociológus szerint Medgyessy most ügyvezető miniszterelnökként van hivatalában Mádlnak harminc napja van a javaslatra MTI-HÁTTÉR Budapest. Medgyessy Péter és kormánya a lemondástól számított harminc napig ügyvezetőként ma­rad hivatalban, a köztársasági el­nöknek pedig ezen időszak alatt kell javaslatot tennie az új minisz­terelnök személyére - mondta Bo­ros László jogszociológus. A kor­mány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló törvény minisz­terelnökről szóló passzusa szerint a miniszterelnök lemondásától szá­mítva harminc napig marad hiva­talban a kormány, míg az alkot­mány csak annyit mond, hogy a le­mondott kormány az új kormány hivatalba lépéséig működik. „Vilá­gos, hogy ez a harminc nap ügyve­zető harminc nap, hiszen a minisz­terelnök és a kormány már lemon­dott. Tehát én azzal az interpretáci­óval semmiképpen nem tudok egyetérteni, hogy a lemondás har­minc nappal később lép hatályba” ­hangsúlyozta az Eötvös Loránd Tu­dományegyetem európai tanulmá­nyok tanszékének vezetője. Hozzá­tette: értelmezése szerint ebből az következik, hogy a lemondástól számítódik a köztársasági elnök harminc napja arra, hogy javaslatot tegyen az új miniszterelnök személyére. „Reálisan feltételezem azt, hogy a köztársasági elnök meg­kezdi a kormányalakítási tárgyalá­sokat azonnal, hiszen a miniszter­elnök lemondása eljutott hozzá” ­mondta Boros László. Rámutatott: a kialakult helyzet megoldására nincs joggyakorlat Magyarorszá­gon, így a köztársasági elnök szere­pe megnő abban az értelemben, hogy ő határozhatja meg, hogyan értelmezi saját alkotmányos le­hetőségeit az időbeliség tekinteté­ben. A cselekvési folyamat most Mádl Ferenc kezében van. Megte­heti azt is, hogy értelmezést kér az Alkotmánybíróságtól, vagy sze­mélyesen alkotmányjogászoktól. KOMMENTÁR Bankár után gyáros? TÓTH MIHÁLY A miniszterelnök-jelöltségért folytatott magyarországi versen­gés a „ túlélni” és a „gyarapítani” dilemmájaként is felfogható. Az MSZP elnökségi tagjainak jelentős része úgy vélte, hogy a 2006-os választások megnyeréséhez (ugyanis erről van itt szó) a gyalogmagyarok legelesettebbjeinek felemelésével, vagy leg­alább erre irányuló egyértelmű gesztusokkal lehetne-hozzájá­rulni. Kiss Péter lett volna e koncepció letéteményese. Aki, ugye, nem bankár... A megyei pártszervezetek - főképp a legfejlettebb nyugat-magyarországi régiókban működők - viszont Gyurcsány Ferencet ültették pajzsukra. Aki, ugye, szintén nem bankár, ha­nem „csak” gyáros... Több szempontból is vizsgálható a Gyurcsány-jelenség. Kér­dezhetnénk például, hogy kormányfővé jelölését hogyan fogad­ják a rendszerváltás vesztesei. Vagy: mit szól hozzá az ellenzék fő ereje, a Fidesz. De én szerénytelenül így teszem fel a kérdést: Mit szólok hozzá én, aki meglehetősen ismerem a szlovákiai vi­szonyokat, de eléggé a magyarországiakat is. Tehát' van összeha­sonlítási alapom. így ha azt kérdeznék tőlem, hogy egy szlováki­ai bürokratát támogatnék-e egy szlovákiai újgazdag gyáros elle­nében, akkor azt válaszolnám, hogy egyiket se. Magyar reláció­ban azonban egészen más a helyzet. Némi túlzással akár azt is ál­líthatnám, hogy Magyarországon, Szlovákiával ellentétben, ta­lán még Kádár is kacérkodott a maszekolás gondolatával. Tőlünk délre az emberek készültek a rendszerváltásra. Csehszlovákiá­ban viszont az 1968-as megszállás után az volt az ember benyo­mása: száz évig nem változik itt meg semmi. „Szagáról megisme­rem” a rendszerváltás előtti évtizedben szocializálódott szlováki­ai ifjúsági funkcionáriust. Vagy a privatizálással próbálkozott 1989 után, vagy politikusnak állt, ha egy mód volt rá, hazafias- kodva. Feledhetetlen élmény volt számomra Medgyessy Péter és Orbán Viktor kb. egyórás véleményütköztetése a 2002-es válasz­tási kampány záró szakaszában. Az aranyszájú szónokként is­mert Orbánt a duellum első negyedórájában a szó szoros értel­mében leiskolázta a szótehetség hiányáról elhíresült Medgyessy. Ennek csak az lehet a magyarázata, hogy a politikában manap­ság nélkülözhetetlenek a konkrét ismeretek. Medgyessy bukásá­nak másnapján dőreségnek tűnhet az ő esetével illusztrálni a mostani helyzetet, utóda pozícióba kerülését. Annyiban azért ez mégis indokolt, hogy Gyurcsány miközben ért a dolgokhoz, konkrétan a gazdasághoz, hiszen vállalkozóként már bizonyított, még retorikailag is ,jól el van eresztve”. Bankár után gyáros? Nincs kizárva, hogy szociáldemokrata környezetben, ahol helyenként még keményvalutának számít a szolidaritás és az igazságosság, fejcsóválva fogadták a hírt, hogy nem Kiss, hanem Gyurcsány lesz a kormányfő. Remélem, az utób­bi lesz az a politikus, akinek vezetésével e két nagy érték anyagi alapjait is megteremtik a magyarországiak. JEGYZET Kiderült, már nem ők forgal­mazzák, a jogot egy magáncég vette meg. Készségesen meg is adták a telefonszámát. Újra tárcsáztam. A hölgynél, aki felvette, aziránt ér­deklődtem, hol kapható mos­tanság a keresett gyógyital. Nem tudott rá választ adni. Mint elárulta, ő tartózkodik egyedül a cégnél, az értékesí­tési részlegen üzemi szabad­ság van éppen. És folyik most a palackozás egyáltalán? - tet­tem fel a keresztkérdést. Az nem, árulta el, mert új tulaj­donosuk van. Komolyan mondom, nem ér­tem, mi célból veszi meg valaki egy keresett és jól eladható ás­ványvíz gyártási jogát, ha az­tán hetekre kivonja a forga­lomból. Amellett, hogy a rend­szeres fogyasztóknak megkese­ríti a napjait, mert nem jutnak hozzá a gyomorpanaszaikat enyhítő ásványvízhez, mi lehet neki az üzlet abban, hogy szü­netelteti a gyártást? Vagy most készül beleásni magát a cég - működtetésének mikéntjébe? Esetleg egyáltalán nem is olyan céllal csapott le a nép­szerű ásványvízre, mert to­vábbra is palackozni akarja? Szlovákia állítólag olyan gaz­dag forrásokban, hogy ezen a területen akár „nagyhatalom” is lehetne. De ilyen stratégiá­val meg üzleti érzékkel, azt hiszem, elég hosszú időbe telne, amíg meghódítaná a vi­lágpiacot. Üzleti szellem? MISLAY EDIT „Elfogyott az ásványvizem, azt is hozzál!” - szólt a minap édesanyám, amikor bevásárol­ni indultam. Talán túlzás len­ne kijelenteni, hogy a kedvenc ásványvize, mert ahhoz az íze meglehetősen kellemetlen, a gyomorbántalmakra azonban rendkívül jótékony hatással van, így étkezések után rend­szeresen kortyolgatja. Ám a közeli élelmiszerboltban hiá­ba kerestem a szokott helyén a kis üveget, nyoma sem volt. Nem baj, gondoltam, hiszen nem csak egy üzlet van Kas­sán. Igaz, hogy az embernek ilyenkor a nyakába kell vennie a várost, de hát ez a legkeve­sebb, ha a mamának szüksége van rá. Jó néhány boltba be­tértem, de sehol nem jártam sikerrel. Ekkor még nem adtam fel. Megnyugtattam anyukámat, semmi gond, hiszen Pozsony­ban biztosan lesz, majd onnan hozok, addig bírja ki valahogy. Ám amikor a fővárosban sem találtam rá a keresett ásvány­vízre, sőt a „kiküldött be­szerzőim” is csak kudarcról számoltak be, kezdett gyanús­sá válni a dolog. Magánnyo­mozásba kezdtem. Felhívtam a palackozó állami vállalatot.

Next

/
Thumbnails
Contents