Új Szó, 2004. augusztus (57. évfolyam, 177-202. szám)

2004-08-23 / 195. szám, hétfő

ÚJ SZÓ 2004. AUGUSZTUS 23. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 5 VISSZHANG Álnéven írt olvasói levél Az Új Szó 2004. augusztus 20-án közölt egy olvasói leve­let, amelyet Gyepes László alsóbodoki lakos küldött a szerkesztőségbe. Nyolc Gye­pes László él községünkben, és meggyőződtem róla, hogy egyikük sem írt ilyen levelet, és valószínűleg nem is alsóbo­doki lakos írta. Az a levél nem a község érdekében íródott, és semmiképpen sem a javát szolgálja. Ha valamilyen prob­lémák adódtak is, mindenkép­pen találtunk és a jövőben is találunk megoldást. A kezdeti nehézségek ellenére az olva­sói levélben említett bérlaká­sok épülnek. Csodálkozom azon, hogy az Új Szó ellenőrizetlenül te­ret ad egy ilyen zavarkeltő és személyeskedő levélnek, ahe­lyett hogy valós dolgokról tá­jékoztatná az olvasókat. Gyepes Zoltán Alsóbodok polgármestere TALLÓZÓ THE SUN DAY TIM ES Repülő palotává építtetett át egy 350 utas számára tervezett Boeing 767-es repülőgépet Ro­man Abramovics 37 éves orosz olajmilliárdos, a Chelsea klub tulajdonosa. A gépet 84 millió euróért vásárolta, további 15 millió eurót költött a fényűző berendezésre, és 1,2 müliónyit áldozott egy olyan rakétaelhá- rító-rendszerre, amilyennel az amerikai elnököket szállító Air Force One repülőgépet is fel­szerelték. A repülő fedélzetén akár 30 vendég étkezhet az ebédlőben, gyertyafény mel­lett, akárcsak a Ritz Szállóban. A konyhai mosogatók aranyo­zottak, s nem kevésbé fényűző a háló és az iroda sem. A Boein- get Hollandiában regisztrálták. Szakértők szerint működtetése repült mérföldenként mintegy 150 eurónak megfelelő összeg­be kerül, vagyis a London- Moszkva út oda-vissza mintegy 450 ezer euró, éppen 1500- szor annyi, mint az Aeroflot orosz légitársaság által az út­vonalra kínált legolcsóbb, 300 eurós jegy. De ez Abramovics- nak nyilván nem olyan nagy baj: vagyonát 11,25 milliárd euróra becsülik. A szakmai társulások nem értenek egyet az egészségügyi reformmal Nehéz idők elé néz a hazai egészségügy A Szlovák Orvosi Kamara 14 szakmai társulással együtt szombaton egy bul­várlapban közzé tett hir­detésben hívta fel a lakos­ság figyelmét az elfoga­dásra váró egészségügyi reform buktatóira. A csep­pet sem hagyományos el­járás persze furcsa, de a 19 ezer orvost tömörítő kamara lépése legitim. PÉTERFI SZONYA Nem tudni, hogy a nyaralásról ma hivatalába visszatérő tárca­vezető miként fogadja a tiltakozást, várható vi­szont, hogy megpróbálja lesöpörni az asztalról. Úgy mint hónapokkal ez­előtt, amikor a kamara szorgalmazta a társadal­mi-szakmai vita szükségét. Rudolf Zajac annak hangozta­tásával is igyekezhet elkerülni a párbeszédet, hogy azt állítja majd - mint eddig is oly sokszor -, az érdekképviseletek nem a köz javát védik, hanem a saját­ját. Mert a mindentudó reform­csapat nem tartotta fontosnak, hogy elsőnek azokat győzze meg a reformok életképességéről, akiktől megköveteli a törvények végrehajtását. Érthetetlen, miért tér ki az érdemi vita elől és miért tárgyal csakis azokkal, akik nagyjából egyetértenek a változ­tatásokkal. Nemrég kiderült, hogy a mi­nisztérium a könnyebb ellenfelet célozta meg, ugyanis a lakossá­got kívánja meggyőzni - 120 milliós kampány keretében - a reform fontosságáról, sőt elő­nyeiről. Ugyanis a reformerek szerint az elfogadott törvények megállítják az ágazat eladósodá­sát, megszüntetik az egészség­ügyben uralkodó korrupciót, és nem utolsósorban szavatolják az ellátás minőségének emelését. Ennek feltétele persze az, hogy az egészségbiztosítók és az álla­mi kórházak részvénytársasá­gokká alakulnak. Nos, és éppen ez az, amit az orvosi kamara, valamint a több tízezer egészségügyi dolgozót képviselő szakmai társulások (kivéve a magánorvosokat tömö­rítő körülbelül háromezer fős társulást, illetve a minisztérium hatáskörébe tartozó kórházak igazgatóinak csoportját) kifogá­solnak. Aggályaik jogosnak tűn­nek, hiszen a részvénytársasá­gok nyereségorientáltsága alig­ha egyeztethető össze a színvo­nalasabb és elérhetőbb betegel­látással. Köztudott az is, hogy az egész­ségügy a jövőben sem számolhat jelentősebb bevételekkel. Leg­alábbis az állam részéről nem, ugyanis az állam az általa bizto­sítottak ellátásáért továbbra is kevesebbet fizet, mint az állam­polgár. De mert az árak emelkednek, valakiknek állniuk kell az ágazat növekvő terheit. Az egészség- ügyi reform buktatóira figyel­meztetők szerint nem a rész­vénytársaságokká alakult egész­ségbiztosítók és kórházak kontó­ja, hanem az egészségügyi ellá­tásra szorulók pénztárcája fogja bánni a példa nélküli módosítá­sokat. A minisztérium a köny- nyebb ellenfelet, a la­kosságot célozta meg. Egy vietnami veteránokból álló csoport szerint John Kerry felnagyította vietnami háborús szerepét Lejárató kampányok az amerikai választás előtt MTI-HÁTTÉR Washington. Cáfolta a Fehér Ház, hogy bármi köze lenne azok­hoz a fizetett televíziós hirdetések­hez, amelyek azzal vádolják az amerikai Demokrata Párt elnökje­löltjét, John Kerry szenátort, hogy pályafutása során hazugságokat teijesztett 35 évvel ezelőtt teljesí­tett vietnami katonai szolgálatáról. A massachusettsi szenátor a szövetségi választási bizottságnál tett panaszt, és a rágalmazó hirde­tések sugárzásának beszüntetését követelte arra hivatkozva, hogy a klipeket készítő vietnami veterá­nok törvénytelen módon, titokban összejátszottak Bush elnök válasz­tási csapatával. Az Őrhajós Veteránok az Igazsá­gért nevű csoport hirdetései sze­rint John Kerry felnagyította há­borús szerepét, hogy kitüntetése­ket szerezzen és egyengesse politi­kai karrieijét. A szenátor viszont azzal vádolta támadóit, hogy való­jában a piszkos munkát végzik Ge­orge Bush számára a választási kampányban. A veterán csoport egyik pénze- lője, a texasi Bob Perry az elnök fontos támogatója és személyes kapcsolatban áll Bush elnök fő belpolitikai tanácsadójával, Kari Rove-val. A Fehér Ház szóvivője szerint mindez nem jelenti, hogy az el­nöknek és a Fehér Háznak köze lenne a hirdetésekhez, Kerry alap­talanul támadja az elnököt és el­vesztette hidegvérét. Az elnök kampánystábjának szóvivője ne­vetségesnek és tarthatatlannak minősítette Kerry panaszát és azt hangoztatta, hogy éppen John Kerry az, aki választási célokra a kampányfinanszírozási törvény betűjének és szellemének kirívó megsértésével „ötszázhuszonhe- tes” szervezetek segítségét veszi igénybe. Ezek az adóhivatali kód­számúk után elnevezett, pénzado­mányokkal korlátlanul támogat­ható csoportok valójában válasz­tási üzeneteket közvetítenek, s mi­vel ügyeket és nem személyeket támogatnak, formálisan nincs kö­zük a kampányhoz, amelynek pénzelését a törvény szigorú kor­látokhoz köti. A Fehér Ház többször is arra buzdította John Kerryt, hogy George Bush elnökkel együtt sür­gesse az ötszázhuszonhetesek hir­detéseinek a beszüntetését. Kerry kampányának egyik fő té­mája vietnami katonai múltja és a támadások a szavahihetőségét kezdik ki. A választók ugyanis azt is mérlegelik, hogy a jelölt alkal­mas-e a fegyveres erők főparancs­noki tisztére, amelyet a mindenko­ri elnök tölt be. Kerry hadnagyként egy Swift Boat típusú, hatfős parti őrhajó parancsnoka volt, amely a Mekong deltájában teljesített jár­őrszolgálatot. Egy hirdetésében egyik volt bajtársa köszönetét mond neki élete megmentéséért. A Demokrata Párt szellemiségé­vel rokonszenvező szervezetek ugyanakkor George Bush katonai múltját támadják, azzal vádolva az elnököt, családi összeköttetései révén a texasi nemzeti gárdában húzta meg magát, hogy elkerülje a vietnami szolgálatot. KOMMENTÁR Szüzek és sarkangyalok TÓTH MIHÁLY Megilletődöttségem lelkesedésbe csapott át, amikor a komputer­szakértő befejezte a szerelést, és megmutatta, mit tud életem első számítógépe. „Csak rá kell kattintani” - mondotta, „és mindenre vá­laszt kap az ember”. Aznap hallottam először e szót, hogy honlap... Feleségem régibb motoros e szakmában, így leheteüennél lehetetle­nebb kérdésekre tudott választ kicsalni a készülékből. Öt perc alatt a lexikon átpörgetése nélkül megtudtam, hogy Tolsztoj mikor írta a Háború és békét, és - lévén, hogy akkoriban fejeztem be kis vitorlá­som építését - a vízi közlekedés szabályait is sikerült valahonnan az éterből a gép memóriájába lehívnunk. Tehát nem panaszkodhatom arra, hogy nincs internetes hozzáférésem. Van. Eleinte esküdni mer­tem volna, hogy ami a komputerhez csatolt képernyőn megjelenik, az 100 százalékos igazság. Mígnem egy napon hírmagyarázat-írásra készülve rákattintottunk a kormány honlapjára, és kikerestük az ép­pen időszerű áremelésre vonatkozó adatokat. „Az áremelés hatására egy közepes család számára havonként 180 koronával drágul meg az élet.” Nekem is van családom, az én udvaromon és van földgáz­óra, így ceruzával is ki tudtam számítani, mennyibe kerül a földgáz­áremelés. Gútoron még a kommentár megírása előtt becsöngettem tíz házhoz. Legalább hétnek a gazdája akkorra már kiszámította, hogy a kormány által jelzett 180 koronának legalább háromszorosa lesz a család többletkiadása. Négy-öt ilyen élmény hatására nullára csökkent a kormányhonlap tanulmányozása iránti érdeklődésem. Semmi kedvem kettővel-hárommal osztani a kormány hangulatjaví­tó intézkedéseire vonatkozó adatokat, vagy ugyanannyival osztani az ellenkező előjelű következményeket. Egyszerűen odáig fajult a helyzet, hogy miután a minisztériumi honlapok vagy a kormány honlapja hitelességében megrendült a bizalmam, szellemi közérze­tem karbantartása érdekében ezekre elvből nem kattintunk rá. Itt van a KIA számára tervezett terület kisajátítása. Rusko minisz­ter a terv megvalósítását életműve csúcsteljesítményének tekinti. A koalíció egyes pártjai messzebblátóak, máshogy értelmezik az alkot­mány tulajdonbiztonságra vonatkozó rendelkezéseit, így valahogy megkísérlik magukat elhatárolni az ANO-elnök bolsevizmusra emlé­keztető kisajátítási radikalizmusától. Kérdés, az együttes felelősség elhárítható-e azzal, hogy a máshogy gondolkodók megjegyzések nélkül tudomásul veszik Rusko helyzetjelentését. Még az ötvenes években egy politikai per idején a pártelnökség nyilatkozatot adott ki, miszerint az ügyész javaslatát tudomásul vette. Találgattuk, mit jelent ez. Harmadnap megtudtuk. Bejelentették, hogy a vádlottakat felakasztották... Informátorom telefonált Zsolnáról, hogy agitátorok kilincselnek a földtulajdonoknál. A kormány nevében fűt-fát ígér­nek, ha beleegyeznek földjük eladásába. A tessék-lássék tiltakozó politikusok ne feledkezzenek meg róla, hogy amelyik szűz odaáll a sarkangyalok közé, az ne csodálkozzék, ha elveszíti lányságát. JEGYZET Lebbenjen a fátyol FORGÁCS MIKLÓS Rá kell jönnöm! Meg kell fej­tenem! A semmiben lebegtem mostanáig, de a kihívás, hogy választ találjak a lihegő kérdés­be bugyolált rejtélyre, lassan kö- rém párnázta a téboly celláját. Első nap. Spaklival vakarom a falat, pereg a vakolat. Csak a fal és én létezem, a küzdelem élve­zetében összeforrva.Izgató, vadállati bűz smirglizi körbe a testem, valami rám lopakodik, nekiszorít a falnak. Cseppfolyós­sá válik a levegő, csiklandón búg a kérdés: „Melyik a legintimebb testrész?” Megborzongok, s émelyegve folyók bele a festék- por-levegőjű konyhába. Második nap. Fejemben testek kavarognak, ízekre szedem őket. Vannak tippjeim, de nem érzem a nagy megfejtés közelségét. Melyik a legintimebb? Mi marad mindig titokban? Képzeletem­ben számtalan testrész feszül, duzzad, kunkorodik, siklik, ter­peszkedik, rejtőzik és hivalko­dik. Nagy a kísértés, egyikre rá­bökök, de nem látom az igazit. Harmadik nap. Nem bírom a fojtó bentet. Feltépem az ajtót, lerohanok a lépcsőn. Meglátom a férfiakat, a nőket. Ók tudják, ők viselik a titkot. Odalépek hoz­zájuk. Megkérdezem. Melyik a legintimebb testrész? Mutassá­tok, ha lehet! Az egyik megpo­foz, másik ruháját lebbenti, har­madik nyelvét ölti, negyedik övön alul sejtet, ötödik arcomba vág, sokadik lábát, karját, ruhá­ját emeli. Hajolok, futok, messzi­ről vizslatok. Tekintetem mélyre hatol, vagy takart felületeken csatangol sóváran. Érzem, a leg­intimebb még őrzi a titkát. Negyedik nap. Kétségbeesé­sem a strandig űz. Lesem a me­dencét, öltözőkabinokat, pokró­cok magánszféráját. Fürdőruhá­kat radíroz szemem. Már szinte mindent kizártam, már ez sem intim, ez se. Hol van a sötétben, gubbasztó, védett kincs? Ötödik nap. Szakértőkre van szükségem. Ezer hányból ezer pomófilmet gyűjtök össze. Min­dent látok, feltárulnak a legrej­tettebb titkok. Jegyzetelek, gra­fikonok, táblázatok szaporod­nak a falakon. Mégsem dőlhetek hátra nyugodtan. Sejtek valamit. Igen, van egy testrész, mivel a kitárulkozás hősei sem bírnak. Tudom merre tapogatózzak, mégsem látok tisztán. Kiguvadt szemeim tudatlanságom sötétjé­be temetem. Csődöt mondtam. Hatodik nap. Belép a szerel­mem. Talán sokadszor, de most vagyok képes csak észrevenni. Rám mosolyog, levészi cipőjét, s felteszi lábát a puffra. Felüvöl- tök, megvan, lelepleződött a leg­rejtettebb testrész, a leginti­mebb, amit mindenki titkol, ami csak a magunké. A TALP, A TALP AZ. Ezt kerestem. Elpirulok ked­vesem talpát bámulva, zavarba jövök, el-elkapom fejem. Ritkán lát ilyet az ember, a személyes kevésszer mutatkozik meg így. Hetedik nap. Megpihenek. Szöveg nélkül (L’ubomír Kotrha karikatúrája)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents