Új Szó, 2004. augusztus (57. évfolyam, 177-202. szám)
2004-08-16 / 189. szám, hétfő
ÚJ SZÓ 2004. AUGUSZTUS 16. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 5 TALLÓZÓ SUNDAY MIRROR Egy angol napilap szerint a silány biztonsági feltételek miatt az athéni olimpián ideális körülmények várják a terroristákat. A Sunday Mirror álcázott riporterének ugyanis sikerült három gyanús csomagot elhelyeznie a versenyhelyszíneken - ezek napokig nem tűntek fel az illetékeseknek továbbá Michael Mouse vagy Robert bin Laden névre szóló belépőkártyákkal eljutnia a VIP-vendégek közelébe a pénteki nyitóünnepségen. „A biztonsági körülmények egyszerűen botrányosak. Az előzetes fogadkozásoknak és a nyilvánosságra hozott összegeknek semmi jelentőségük sincs” - mondta a lapnak Bob Graham újságíró, aki öt héttel az ötkarikás nyitány előtt szegődött el sofőrnek egy Görögországban dolgozó brit vállalkozóhoz. A munkavállalás előtt nem volt interjú, senki sem kért tőle referenciákat, és rögtön kapott egy belépőt az olimpiai stadionba. Graham egy furgonnal jégszállítás címén akadálytalanul közlekedett ki-be az olimpiai faluba, miközben állítása Szerint bármit bevihetett volna a sportolók szálláshelyére. SUNDAYTIMES A 23 éves James Brandon, a Sunday Times című konzervatív brit lap tudósítója lapjában megírta, hogy négy férfi egymás után a halántékához nyomta a fegyvere csövét, s kezükkel a ravaszon azt kérdezték, hogy amerikai vagy izraeli kém-e. „Csak az emberrablók pisztolyának hideg acélját éreztem a halántékomon” - írta Brandon. Hozzátette: „Ezt fagyos csönd követte, amit néhány perc múlva egy meghúzott ravasznak a borzasztó fémes csattanása szakított meg.” James Brandont csütörtökön rabolták el szállodájából Bászrából, ahol az Irakban állomásozó brit erők főhadiszállása van. Másnap engedték szabadon, húsz órás fogság után, miután Muktada asz- Szadr radikális síita hitszónok erre ünnepélyesen felszólította elrablóit. Brandon elmesélte, hogy szobájából nyolc férfi rabolta el, akik pisztolyukkal fejbe vágták. „Valójában nem volt idő pánikba esni, amikor megtámadtak.” Elrablói betuszkolták egy autóba, bekötötték a szemét és egyfolytában azt kérdezték, kicsoda, amire Brandon arabul azt válaszolta: újságíró. „Azt hittem, ha rájönnek, hogy újságíró vagyok, el fognak engedni.” Röviddel éjfél után összekötözött kézzel és lábbal egy házba szállították. Amikor egyedül hagyták a konyhában, sikerült megszabadulnia a szemét takaró kötéstől és a mosogatóban talált késsel elvágta a kötelékeit is. Az egyik őrt, egy nőt a késsel megfenyegetve kiszökött a házból, de a fegyveresek már a kert rácskerítésénél elfogták, megverték és erőszakkal egy kamera elé hurcolták. Ekkor egyik elrablója azzal fenyegette meg, hogy megölik, ha nem vetnek véget az amerikai hadműveletnek Nedzsefbe. Néhány órával később feldagadt szemmel és a ütlegelések más nyomaival átadták őt Szadr bászrai irodájának, majd a brit katonai rendőrségnek. Ezt egy régimódi baloldali követte el (Lubomír Kotrha rajza) t A Szovjet írók Szövetsége alapítása előtt egy hónappal szervezték meg a GULAG-ot Sztálin és a szépirodalom Hetven esztendővel ezelőtt, 1934. augusztus 17- én nyílt meg a szovjet írók első kongresszusa és ekkor alakult meg az írószövetség. Sokan emlékeztetnek erre mostanság Moszkvában. Az évfordulónak azonban - a látszat dacára - politikai és nem irodalmi jelentése van. E. FEHÉR PÁL A külsőségek káprázatosak voltak - és megtévesztőek. A kongresszus főreferátumát tartó öreg Makszim Gorkijtól a korszak talán legjobb költőjéig, Borisz Paszternákig, vagy a teljesen kegyvesztett Mihail Bulgakovig, aki ekkortájt kezdi papírra vetni a Mester és Margaritát, sőt a költészet helyzetét elemző egykori nagyhatalmú pártvezetőig, Nyikolaj Buharinig, aki ekkorra már csak az Izvesztyija főszerkesztője, de azért Sztálin lakásszomszédja - mind-mind azt hitték, hogy az írók érdekvédelmi szervezete alakult meg, amely megóvhatja őket a hatalom szeszélyeitől. A kongresszus nagyhírű külföldi vendégei, például a francia André Malraux, vagy a cseh Vitézslav Nezval és a szlovák La- dislav Novomesky osztoztak oroszszovjet kollégáik illúzióiban. (Egyébként magyarországi résztvevője - ellentétben a közkeletű legendákkal - nem volt a kongresz- szusnak. A két meghívott, Illyés Gyula és Nagy Lajos korábban jártak a Szovjetunióban, de a tanácskozás kezdetét nem várták meg. József Attila életében pedig súlyos személyes tragédiát okozott, hogy a moszkvai magyar emigráció ás- kálódásai miatt elmaradt a várva- várt meghívás.) A kongresszuson résztvevő legmagasabb rangú pártvezető, az ideológiai ügyek frissen kinevezett főnöke, Andrej Zsdanov (mert Sztálin tudatosan távolmaradt a tanácskozástól) azonban tudta, hogy amikor az úgynevezett szocialista realizmusról beszél felettébb ködös szavakkal, akkor valójában a hatalom parancsát fogalmazza meg - az irodalom szabadságának érdekeivel szemben. Sztálin ravasz és tudatos diktátor volt. 1934-ben pedig már arra készült, hogy - a pártbeli ellenzékével való leszámolás és a mező- gazdaság kollektivizálása után - személyes hatalmát végleg megszilárdítja. Ebben a folyamatban volt az utolsó előtti felvonás az író- szövetség megalakítása. (Az utolsó felvonás még néhány hónapot váratott magára: 1934 december elsején gyilkoltatta meg egyetlen potenciális vetélytársát, Szergej Kirovót és ezzel nyíltan is kezdetét vette a Nagy Terror.) Sztálin pontosan ismerte a XIX. század kiváló írójának, Alekszandr Herzennek azt a mondását, amely szerint „a társadalmi szabadságukat vesztett népek számára az irodalom marad az egyeden fórum, amelyen vágyaikat szabadon kifejezhetik”. Ugyanakkor tudatában volt annak, hogy abszolút hatalmának kiépítésére egy ilyen fórumnak a lehetősége is veszélyes lehet, tehát pontosan ugyanúgy járt el, mint annak idején a cárok. L Miklós cár az irodalom ellenőrzését Alekszandr Beckendorff grófra, a Harmadik Ügyosztály, a titkosrendőrség főnökére bízta. Az írókongresszuson az ellenzékinek számító és hamarosan megsemmisítetett Nyikolaj Buharin azt fejtegette, hogy a korszak legtehetségesebb poétája, Borisz Paszternák, tehát Sztálin utasította Nyikolaj Jezsovot, az állambiztonsági ügyekkel foglalkozó al- vezérét, hogy intézkedjen: a már régen halott Majakovszkijt kell megtenni a legnagyobb szovjet költőnek. Nyilván ama ismert elve alapján, hogy a halottakkal nem lehet semmilyen probléma. Különben egy hónappal az írószövetség megalapítása előtt arról is gondoskodott a diktátor, hogy egy számára sokkalta fontosabb hivatalt is megszervezzenek, a GULAG-ot, a lágereket, ahová majd - nem is kellett soká várni erre - az írószövetség többszáz engedetlen, vagy annak vélt tagja is elkerül és többségük soha vissza nem tért onnan. Az írószövetség - bármily képtelenül hangzik - voltaképpen az irodalomügyi minisztérium szerepét töltötte be. Az írókkal foglalkozott" több száz hivatalnoka, felügyelte őket, a lap- és könyvkiadás gazdája lett, biztosította, hogy az írók életszínvonala - a társadalom egészéhez képest - jó, sőt kiemelkedő legyen. És gondoskodott arról is, hogy a lázadók ne juthassanak a nyilvánossághoz és együttműködött az állambiztonsági szervekkel. A sztálini korszak általános gyakorlata volt, hogy a letartózta- tási parancsokat nemcsak a fogd- megek főnöke írta alá, hanem annak a szervezetnek a vezetője is, ahová az áldozat tartozott. Az írók esetében az írószövetség főtitkára hagyta jóvá az államvédelmi „kezdeményezéseket”. Az egyik főtitkár, Alekszandr Fagyejev öngyilkosságának egyik oka a sztálini gaztettek leleplezése, a XX. kongresszus után az volt, hogy ismerte a saját felelősségét. Akadtak kevésbé véres, de nem kevésbé szégyen- teljes események is. A mostam évforduló idején emlékeztetett Jev- genyij Jevtusenko arra, hogy a No- bel-díjjal kitüntetett Borisz Paszternák elleni hadjáratot az írószövetség hajdani vezetői kezdeményezték, akik a több száz oldalas regényből, a Zsivago doktorból egy harmincoldalas „kivonatot” készítettek Hruscsov számára a regény rendszerellenességét bizonyítandó. Ugyancsak a szövetség játszott kezdeményező szerepet abban a hihetetlen méreteket öltő kampányban, amelyet Alekszandr Szolzsenyicin ellen folytattak és amelynek során az írót előbb az írószövetségből zárták ki, majd - mintegy az írószövetség óhajára - a kormány kizsuppolta saját hazájából. (Nem tartozik szorosan a témához, hogy a második világháború után a vazallus államokban is sor került az írószövetségek megszervezésére. Ezekben az országokban azonban a szövetségek egy idő után éppen a rendszer ellenzékének lettek a fórumai Prágában is, Pozsonyban is, Budapesten is, Varsóban is.) És ugyancsak Jevtusenko volt az, aki az aktuális évforduló ürügyét felhasználva figyelmeztetett, hogy bizony a múlttal végleg szakítani kellett, de eljött annak is az ideje: az 1992-ben megszűnt író- szövetség helyett az írók valódi érdekvédelmi szervezetét kellene megalapítani. Mert az állam már nem törődik az írókkal (és ennek rengeteg az előnye), de a mecenatúra nélkül az igazi irodalom veszélyeztetett helyzetbe kerül. Majakovszkijt kellett megtenni a legnagyobb szovjet költőnek. KOMMENTÁR A nagybőgős kérdez... TÓTH MIHÁLY Mágnás Miskába illő eseményekről vagyok kénytelen lépten-nyo- mon tudomást szerezni. Ha nem szomorítanának el, most vidám kommentárt kanyaríthatnék róluk. Falubelimet most engedték ki egy büntetés-végrehajtási intézetből. Nincs még háromnegyed éve, hogy a kiskerttelepen egy hétvégi házból kiszerelte a vízszivattyút, a villanymotort, de ha már ott volt, a villanyfúrót is magával vitte. A bíróság mérlegelt, falubelim huza- yona nélkül bevonult, és már napok óta ismét szabad ember. Egy másik esemény „középszinten” zajlik. Aktív bírónőt áruházi lopáson tetten értek. A elcsent áru értéke 6000 korona, nagyjából annyi, mint a falumbeli által elvitt dolgoké. A kínos ügy intézésében eddig annyi történt, hogy júniusban a nyomozó a bűnüldözést beszüntette. Indoklás: az illető az áruházi lopás időpontjában beszámíthatatlan volt. Az igazságügy-miniszter most a bírói testület jóhírének védelmére törekedve további lépéseket ígért. A „harmadik eset” nem harmadik, hanem meglehetősen sokadik eset. Terjedelmi okokból hadd ne jellemezzem még csak röviden se az olajszőkítők, a milliomos adóhátralékosok, a vagyon-viszontela- dásra szakosodott privatizátorok és más fehérgallérosok viselt dolgait. Kapásból fel tudnék sorolni néhány tucat közismert nevet. Az alap-, közép- és magasszintű bűnesetek vétkesei felelősségre vonásának kialakult egy törvényszerűsége. Minél súlyosabb a bűn, elkövetője annál lomhább nyomozásban reménykedhet. Természetesen a cselekmények természetéből is következhet, hogy egy nyomozás némelykor napok alatt befejezhető, míg a másik hónapokig elhúzódhat. De ami sok, az sok, és egyre gyakrabban ez az ember benyomása. Mintha a jogszolgáltatók nem ugyanabba az iskolába jártak volna, így az is szerepet játszana, hogy „majd jön egy másik, a mostanitól eltérő büntetéspolitikában érdekelt politikai garnitúra”. A rendszerváltás után naponta elhangzott ez az alaptétel: A demokráciában egyeden diktatúra létezik, a törvények diktatúrája. Ám legalább hat éve ezt nem hangsúlyozta senki. Számomra feledhetetlen, ahogy a törvény előtti egyenlőséget Rabin izraeli politikus értelmezte. Minisztersége idején kiderült, hogy felesége külföldi útjáról hazatérve 50 dollárt nem szolgáltatott be a bankba, noha ezt a törvények előírták. A sajtó megszellőztette, Rabin pedig lemondott. A Mágnás Miskának már csak egy mozzanatára emlékszem. Egy óvatlan pillanatban a cigánybanda nagybőgőse és egy úriasszony félreérthetetlen céllal matatni kezd a vendéglátók ezüstneműjében. Meglátják egymást, meghökkennek, előbb az úrihölgy tér magához, mondván: Tudja, kérem, a kleptománia betegség. Mire a nagybőgős: Betegség? Engem ezért börtönbe szoktak csukni. JEGYZET Arvay pártjai POLÁK LÁSZLÓ Szó, ami szó, Herman Arvay képviselő úrnak egyetlen pártja sincs, na de ami késik, az közismerten nem múlik. Mostanság ő pártonkívüli, mert elhagyta eddigi elvtársait. Volt neki egy pártja, még nem is olyan régen. A KSS, teljes nevén Szlovákia Kommunista Pártja. Amelyről köztudott, hogy 2002-ben nem szovjet tankokkal, hanem demokratikus módszerekkel jutott a parlamentbe. Persze, ettől függetlenül ez a párt most is a szocializmust szeremé építeni, amely az újkori elvtársak szerint igenis felépíthető, s csak imperialista propaganda, hogy utópia. Herman Arvay tehát elhagyta pártját, átült a függetlenek közé, ám nincs ínyére ez a státusz. Máris bejelentette, új pártot hoz létre, s el is kezdte az aláírások gyűjtését. Tudni kell, hogy tájainkon a keresztény- konzervatív érzelmű szavazók foglaltak, a liberálisok, magyarok úgyszintén, a szívéhez legközelebb álló baloldalon is elég nagy a tolongás. Akkor viszont merre vajon? Milyen irányultságú legyen a jobb sorsra érdemes kicsike Szlovákia százegynéhányadiknak bejegyzendő pártja ? Amikor ilyen sűrű a politikai paletta jobb- és baloldalt is, akkor középen szokás pártot csinálni. Na de az olyan uncsi, mondhatta hősünk, s aztán így kiálthatott fel: heuréka! Van itt még üres hely a szlovákiai pártpiacon! Herman Arvay pártjának tagsága még nincs, de neve már van. Majd ha bejegyzik, hivatalosan is, úgy hívják hogy: Kisebbségek Pártja. És a célcsoportok is érdekesek: a senki által nem képviselt kisebbségek. A pártalapító-képviselő máris elmondta: az egymással viszálykodó romákra számít, és a többi minoritásra: a vietnamira, a kínaira, az ukránra, a ruszinra. És ez még nem minden. Mert úgy kalkulál, hogy a Kisebbségek Pártja a mozgáskorlátozottaké is lesz, sőt, párbeszédet kezdett a homoszexuálisok szervezeteivel is. És minden képviselt kisebbségnek alelnöki poszt is dukál majd. Na, így már érdekesebb a dolog. Lapzártáig nem sikerült megállapítani, hogy az elnöki posztra pályázó pártalapító melyik kisebbséghez tartozik. FIGYELŐ 30 dolláros olajat ígér jövőre az OPEC Ha megszűnnek az olaj árát magas szinten tartó politikai tényezők, akkor jövőre 30 dollárra mérséklődik az ára, ami jelenleg 45 dollár körül mozog - mondta tegnap az OPEC elnöke. Purno- mo Yusgiantoro szerint nem a kereslet-kínálati egyensúly megbomlása a felelős, hiszen a kínálat napi 1,5-2,0 millió hordóval haladja meg a keresletet. (O-O)
