Új Szó, 2004. augusztus (57. évfolyam, 177-202. szám)

2004-08-16 / 189. szám, hétfő

ÚJ SZÓ 2004. AUGUSZTUS 16. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 5 TALLÓZÓ SUNDAY MIRROR Egy angol napilap szerint a silány biztonsági feltételek mi­att az athéni olimpián ideális körülmények várják a terroris­tákat. A Sunday Mirror álcá­zott riporterének ugyanis sike­rült három gyanús csomagot elhelyeznie a versenyhelyszí­neken - ezek napokig nem tűntek fel az illetékeseknek továbbá Michael Mouse vagy Robert bin Laden névre szóló belépőkártyákkal eljutnia a VIP-vendégek közelébe a pén­teki nyitóünnepségen. „A biz­tonsági körülmények egysze­rűen botrányosak. Az előzetes fogadkozásoknak és a nyilvá­nosságra hozott összegeknek semmi jelentőségük sincs” - mondta a lapnak Bob Graham újságíró, aki öt héttel az ötka­rikás nyitány előtt szegődött el sofőrnek egy Görögországban dolgozó brit vállalkozóhoz. A munkavállalás előtt nem volt interjú, senki sem kért tőle re­ferenciákat, és rögtön kapott egy belépőt az olimpiai stadi­onba. Graham egy furgonnal jégszállítás címén akadálytala­nul közlekedett ki-be az olim­piai faluba, miközben állítása Szerint bármit bevihetett volna a sportolók szálláshelyére. SUNDAYTIMES A 23 éves James Brandon, a Sunday Times című konzerva­tív brit lap tudósítója lapjában megírta, hogy négy férfi egy­más után a halántékához nyomta a fegyvere csövét, s ke­zükkel a ravaszon azt kérdez­ték, hogy amerikai vagy izraeli kém-e. „Csak az emberrablók pisztolyának hideg acélját éreztem a halántékomon” - ír­ta Brandon. Hozzátette: „Ezt fagyos csönd követte, amit né­hány perc múlva egy meghú­zott ravasznak a borzasztó fé­mes csattanása szakított meg.” James Brandont csütörtökön rabolták el szállodájából Bászrából, ahol az Irakban ál­lomásozó brit erők főhadiszál­lása van. Másnap engedték szabadon, húsz órás fogság után, miután Muktada asz- Szadr radikális síita hitszónok erre ünnepélyesen felszólította elrablóit. Brandon elmesélte, hogy szobájából nyolc férfi ra­bolta el, akik pisztolyukkal fej­be vágták. „Valójában nem volt idő pánikba esni, amikor meg­támadtak.” Elrablói betuszkol­ták egy autóba, bekötötték a szemét és egyfolytában azt kér­dezték, kicsoda, amire Bran­don arabul azt válaszolta: új­ságíró. „Azt hittem, ha rájön­nek, hogy újságíró vagyok, el fognak engedni.” Röviddel éj­fél után összekötözött kézzel és lábbal egy házba szállították. Amikor egyedül hagyták a konyhában, sikerült megsza­badulnia a szemét takaró kö­téstől és a mosogatóban talált késsel elvágta a kötelékeit is. Az egyik őrt, egy nőt a késsel megfenyegetve kiszökött a házból, de a fegyveresek már a kert rácskerítésénél elfogták, megverték és erőszakkal egy kamera elé hurcolták. Ekkor egyik elrablója azzal fenyeget­te meg, hogy megölik, ha nem vetnek véget az amerikai had­műveletnek Nedzsefbe. Né­hány órával később feldagadt szemmel és a ütlegelések más nyomaival átadták őt Szadr bászrai irodájának, majd a brit katonai rendőrségnek. Ezt egy régimódi baloldali követte el (Lubomír Kotrha rajza) t A Szovjet írók Szövetsége alapítása előtt egy hónappal szervezték meg a GULAG-ot Sztálin és a szépirodalom Hetven esztendővel ez­előtt, 1934. augusztus 17- én nyílt meg a szovjet írók első kongresszusa és ekkor alakult meg az írószövet­ség. Sokan emlékeztetnek erre mostanság Moszkvá­ban. Az évfordulónak azonban - a látszat dacára - politikai és nem irodalmi jelentése van. E. FEHÉR PÁL A külsőségek káprázatosak vol­tak - és megtévesztőek. A kong­resszus főreferátumát tartó öreg Makszim Gorkijtól a korszak talán legjobb költőjéig, Borisz Paszter­nákig, vagy a teljesen kegyvesztett Mihail Bulgakovig, aki ekkortájt kezdi papírra vetni a Mester és Margaritát, sőt a költészet helyze­tét elemző egykori nagyhatalmú pártvezetőig, Nyikolaj Buharinig, aki ekkorra már csak az Izvesztyija főszerkesztője, de azért Sztálin lakásszomszédja - mind-mind azt hitték, hogy az írók érdekvédelmi szervezete alakult meg, amely megóvhatja őket a hatalom szeszélyeitől. A kongresszus nagyhírű kül­földi vendégei, például a francia André Malraux, vagy a cseh Vitézslav Nezval és a szlovák La- dislav Novomesky osztoztak orosz­szovjet kollégáik illúzióiban. (Egyébként magyarországi résztve­vője - ellentétben a közkeletű le­gendákkal - nem volt a kongresz- szusnak. A két meghívott, Illyés Gyula és Nagy Lajos korábban jár­tak a Szovjetunióban, de a tanács­kozás kezdetét nem várták meg. József Attila életében pedig súlyos személyes tragédiát okozott, hogy a moszkvai magyar emigráció ás- kálódásai miatt elmaradt a várva- várt meghívás.) A kongresszuson résztvevő legmagasabb rangú párt­vezető, az ideológiai ügyek frissen kinevezett főnöke, Andrej Zsdanov (mert Sztálin tudatosan távolma­radt a tanácskozástól) azonban tudta, hogy amikor az úgynevezett szocialista realizmusról beszél fe­lettébb ködös szavakkal, akkor va­lójában a hatalom parancsát fogal­mazza meg - az irodalom szabad­ságának érdekeivel szemben. Sztálin ravasz és tudatos diktá­tor volt. 1934-ben pedig már arra készült, hogy - a pártbeli ellenzé­kével való leszámolás és a mező- gazdaság kollektivizálása után - személyes hatalmát végleg meg­szilárdítja. Ebben a folyamatban volt az utolsó előtti felvonás az író- szövetség megalakítása. (Az utolsó felvonás még néhány hónapot vá­ratott magára: 1934 december el­sején gyilkoltatta meg egyetlen po­tenciális vetélytársát, Szergej Kirovót és ezzel nyíltan is kezdetét vette a Nagy Terror.) Sztálin pon­tosan ismerte a XIX. század kiváló írójának, Alekszandr Herzennek azt a mondását, amely szerint „a társadalmi szabadságukat vesztett népek számára az irodalom marad az egyeden fórum, amelyen vágya­ikat szabadon kifejezhetik”. Ugyanakkor tudatában volt annak, hogy abszolút hatalmának kiépíté­sére egy ilyen fórumnak a lehető­sége is veszélyes lehet, tehát pon­tosan ugyanúgy járt el, mint annak idején a cárok. L Miklós cár az iro­dalom ellenőrzését Alekszandr Beckendorff grófra, a Harmadik Ügyosztály, a titkosrendőrség fő­nökére bízta. Az írókongresszuson az ellenzékinek számító és hama­rosan megsemmisítetett Nyikolaj Buharin azt fejtegette, hogy a kor­szak legtehetségesebb poétája, Bo­risz Paszternák, tehát Sztálin uta­sította Nyikolaj Jezsovot, az állam­biztonsági ügyekkel foglalkozó al- vezérét, hogy intézkedjen: a már régen halott Majakovszkijt kell megtenni a legnagyobb szovjet költőnek. Nyilván ama ismert elve alapján, hogy a halottakkal nem le­het semmilyen probléma. Külön­ben egy hónappal az írószövetség megalapítása előtt arról is gondos­kodott a diktátor, hogy egy számá­ra sokkalta fontosabb hivatalt is megszervezzenek, a GULAG-ot, a lágereket, ahová majd - nem is kel­lett soká várni erre - az írószövet­ség többszáz engedetlen, vagy an­nak vélt tagja is elkerül és többsé­gük soha vissza nem tért onnan. Az írószövetség - bármily képte­lenül hangzik - voltaképpen az iro­dalomügyi minisztérium szerepét töltötte be. Az írókkal foglalkozott" több száz hivatalnoka, felügyelte őket, a lap- és könyvkiadás gazdája lett, biztosította, hogy az írók élet­színvonala - a társadalom egészé­hez képest - jó, sőt kiemelkedő le­gyen. És gondoskodott arról is, hogy a lázadók ne juthassanak a nyilvánossághoz és együttműkö­dött az állambiztonsági szervek­kel. A sztálini korszak általános gyakorlata volt, hogy a letartózta- tási parancsokat nemcsak a fogd- megek főnöke írta alá, hanem an­nak a szervezetnek a vezetője is, ahová az áldozat tartozott. Az írók esetében az írószövetség főtitkára hagyta jóvá az államvédelmi „kez­deményezéseket”. Az egyik főtit­kár, Alekszandr Fagyejev öngyil­kosságának egyik oka a sztálini gaztettek leleplezése, a XX. kong­resszus után az volt, hogy ismerte a saját felelősségét. Akadtak kevés­bé véres, de nem kevésbé szégyen- teljes események is. A mostam év­forduló idején emlékeztetett Jev- genyij Jevtusenko arra, hogy a No- bel-díjjal kitüntetett Borisz Pasz­ternák elleni hadjáratot az írószö­vetség hajdani vezetői kezdemé­nyezték, akik a több száz oldalas regényből, a Zsivago doktorból egy harmincoldalas „kivonatot” készí­tettek Hruscsov számára a regény rendszerellenességét bizonyítan­dó. Ugyancsak a szövetség játszott kezdeményező szerepet abban a hihetetlen méreteket öltő kam­pányban, amelyet Alekszandr Szolzsenyicin ellen folytattak és amelynek során az írót előbb az írószövetségből zárták ki, majd - mintegy az írószövetség óhajára - a kormány kizsuppolta saját hazá­jából. (Nem tartozik szorosan a té­mához, hogy a második világhábo­rú után a vazallus államokban is sor került az írószövetségek meg­szervezésére. Ezekben az orszá­gokban azonban a szövetségek egy idő után éppen a rendszer ellenzé­kének lettek a fórumai Prágában is, Pozsonyban is, Budapesten is, Varsóban is.) És ugyancsak Jevtusenko volt az, aki az aktuális évforduló ürü­gyét felhasználva figyelmeztetett, hogy bizony a múlttal végleg szakí­tani kellett, de eljött annak is az ideje: az 1992-ben megszűnt író- szövetség helyett az írók valódi ér­dekvédelmi szervezetét kellene megalapítani. Mert az állam már nem törődik az írókkal (és ennek rengeteg az előnye), de a mecena­túra nélkül az igazi irodalom ve­szélyeztetett helyzetbe kerül. Majakovszkijt kellett megtenni a legnagyobb szovjet költőnek. KOMMENTÁR A nagybőgős kérdez... TÓTH MIHÁLY Mágnás Miskába illő eseményekről vagyok kénytelen lépten-nyo- mon tudomást szerezni. Ha nem szomorítanának el, most vidám kommentárt kanyaríthatnék róluk. Falubelimet most engedték ki egy büntetés-végrehajtási intézet­ből. Nincs még háromnegyed éve, hogy a kiskerttelepen egy hétvégi házból kiszerelte a vízszivattyút, a villanymotort, de ha már ott volt, a villanyfúrót is magával vitte. A bíróság mérlegelt, falubelim huza- yona nélkül bevonult, és már napok óta ismét szabad ember. Egy másik esemény „középszinten” zajlik. Aktív bírónőt áruházi lopáson tetten értek. A elcsent áru értéke 6000 korona, nagyjából annyi, mint a falumbeli által elvitt dolgoké. A kínos ügy intézésében eddig annyi történt, hogy júniusban a nyomozó a bűnüldözést be­szüntette. Indoklás: az illető az áruházi lopás időpontjában beszá­míthatatlan volt. Az igazságügy-miniszter most a bírói testület jóhírének védelmére törekedve további lépéseket ígért. A „harmadik eset” nem harmadik, hanem meglehetősen sokadik eset. Terjedelmi okokból hadd ne jellemezzem még csak röviden se az olajszőkítők, a milliomos adóhátralékosok, a vagyon-viszontela- dásra szakosodott privatizátorok és más fehérgallérosok viselt dol­gait. Kapásból fel tudnék sorolni néhány tucat közismert nevet. Az alap-, közép- és magasszintű bűnesetek vétkesei felelősségre voná­sának kialakult egy törvényszerűsége. Minél súlyosabb a bűn, elkö­vetője annál lomhább nyomozásban reménykedhet. Természetesen a cselekmények természetéből is következhet, hogy egy nyomozás némelykor napok alatt befejezhető, míg a másik hónapokig elhúzód­hat. De ami sok, az sok, és egyre gyakrabban ez az ember benyomá­sa. Mintha a jogszolgáltatók nem ugyanabba az iskolába jártak vol­na, így az is szerepet játszana, hogy „majd jön egy másik, a mostani­tól eltérő büntetéspolitikában érdekelt politikai garnitúra”. A rendszerváltás után naponta elhangzott ez az alaptétel: A de­mokráciában egyeden diktatúra létezik, a törvények diktatúrája. Ám legalább hat éve ezt nem hangsúlyozta senki. Számomra feledhetet­len, ahogy a törvény előtti egyenlőséget Rabin izraeli politikus értel­mezte. Minisztersége idején kiderült, hogy felesége külföldi útjáról hazatérve 50 dollárt nem szolgáltatott be a bankba, noha ezt a tör­vények előírták. A sajtó megszellőztette, Rabin pedig lemondott. A Mágnás Miskának már csak egy mozzanatára emlékszem. Egy óvatlan pillanatban a cigánybanda nagybőgőse és egy úriasszony félreérthetetlen céllal matatni kezd a vendéglátók ezüstneműjében. Meglátják egymást, meghökkennek, előbb az úrihölgy tér magához, mondván: Tudja, kérem, a kleptománia betegség. Mire a nagybőgős: Betegség? Engem ezért börtönbe szoktak csukni. JEGYZET Arvay pártjai POLÁK LÁSZLÓ Szó, ami szó, Herman Arvay képviselő úrnak egyetlen pártja sincs, na de ami késik, az közis­merten nem múlik. Mostanság ő pártonkívüli, mert elhagyta ed­digi elvtársait. Volt neki egy pártja, még nem is olyan régen. A KSS, teljes nevén Szlovákia Kommunista Pártja. Amelyről köztudott, hogy 2002-ben nem szovjet tankokkal, hanem de­mokratikus módszerekkel jutott a parlamentbe. Persze, ettől füg­getlenül ez a párt most is a szoci­alizmust szeremé építeni, amely az újkori elvtársak szerint igenis felépíthető, s csak imperialista propaganda, hogy utópia. Herman Arvay tehát elhagyta pártját, átült a függetlenek közé, ám nincs ínyére ez a státusz. Máris bejelentette, új pártot hoz létre, s el is kezdte az aláírások gyűjtését. Tudni kell, hogy tája­inkon a keresztény- konzervatív érzelmű szavazók foglaltak, a li­berálisok, magyarok úgyszintén, a szívéhez legközelebb álló bal­oldalon is elég nagy a tolongás. Akkor viszont merre vajon? Mi­lyen irányultságú legyen a jobb sorsra érdemes kicsike Szlovákia százegynéhányadiknak bejegy­zendő pártja ? Amikor ilyen sűrű a politikai paletta jobb- és balol­dalt is, akkor középen szokás pártot csinálni. Na de az olyan uncsi, mondhatta hősünk, s az­tán így kiálthatott fel: heuréka! Van itt még üres hely a szlováki­ai pártpiacon! Herman Arvay pártjának tagsága még nincs, de neve már van. Majd ha bejegy­zik, hivatalosan is, úgy hívják hogy: Kisebbségek Pártja. És a célcsoportok is érdekesek: a sen­ki által nem képviselt kisebbsé­gek. A pártalapító-képviselő máris elmondta: az egymással viszálykodó romákra számít, és a többi minoritásra: a vietnami­ra, a kínaira, az ukránra, a ru­szinra. És ez még nem minden. Mert úgy kalkulál, hogy a Ki­sebbségek Pártja a mozgáskor­látozottaké is lesz, sőt, párbe­szédet kezdett a homoszexuáli­sok szervezeteivel is. És minden képviselt kisebbségnek alelnöki poszt is dukál majd. Na, így már érdekesebb a dolog. Lapzártáig nem sikerült megállapítani, hogy az elnöki posztra pályázó pártalapító melyik kisebbség­hez tartozik. FIGYELŐ 30 dolláros olajat ígér jövőre az OPEC Ha megszűnnek az olaj árát magas szinten tartó politikai té­nyezők, akkor jövőre 30 dollárra mérséklődik az ára, ami jelenleg 45 dollár körül mozog - mondta tegnap az OPEC elnöke. Purno- mo Yusgiantoro szerint nem a ke­reslet-kínálati egyensúly meg­bomlása a felelős, hiszen a kíná­lat napi 1,5-2,0 millió hordóval haladja meg a keresletet. (O-O)

Next

/
Thumbnails
Contents