Új Szó, 2004. augusztus (57. évfolyam, 177-202. szám)

2004-08-11 / 185. szám, szerda

ÚJ SZÓ 2004. AUGUSZTUS 11. Zsivótzky Gyula négy olimpián öregbítette a magyar kalapácsvetés hírnevét, Mexikóban a dobogó tetejére állt 22 Sport ___________________________________________________ Min dent odaadna fia sikeréért Legmarkánsabb egyénisé­ge a magyar atlétikának. Eredményességének kö­szönhetően Magyarorszá­gon őt választották az el­múlt évszázad legjobbjá­nak. Zsivótzky Gyula négy olimpián indult, Mexikóvá­rosban (1968) megnyerte a kalapácsvetést. Túl a hat­vanon sem tétlen. Hétköz­napjairól beszélgettünk. J. MÉSZÁROS KÁROLY ,Mind a négy olimpiámról az aranygéppel hoztak haza Sportolói éveiben rendre gondja volt a versenysúlyával. Hatvanhét évesen hogyan áll a kilóival? Békességben megvan­nak, vagy még mindig viaskod­nak egymással? Erre a korra már átalakul az em­ber szervezete. Nyáron, a sör­időszakban kissé elhanyagolom magamat, olyankor elérem a 115 kilót is, de utána mindig lemegyek 107-108 kilóra, amit már elfogad­ható testsúlynak tartok. Száz kiló húsz dekával nyertem olimpiát, csupa izom voltam. Az persze ke­vés volt a kalapácsvetéshez. Gyor­sasággal, technikával és adottsága­immal kellett ellensúlyozni a társak nagyobb erejét, s az ebből adódó nagyobb biztonságát. Jelenleg alelnöke a Magyar Atlétikai Szövetségnek. Milyen feladatkörrel? Szakmai alelnökként dolgozom, voltaképpen a legfontosabb terüle­ten. A célirányított szereplések időszakában az eredmények iga­zolják vissza sikerességünket. Min­den évben más-más a feladat. Idén egyértelműen az athéni olimpia áll tevékenységünk középpontjában. Úgy érzem, a magyar atlétika egy nagyon mély gödörből kezd egy pi­cit felemelkedni, de ugyanez érvé­nyes az ország sportjára is. Le­hetőségeink jócskán a várható eredményesség mögött kullognak. Még kezébe veszi a kalapácsot is? Nem. Hét évvel ezelőtt volt egy katasztrofális dolog az életem­ben, ami nagyon sikeresen oldó­dott meg. Észrevettem, hogy fáj a derekam. A barátaim megnézték a vesémet, és egy két és fél centis, rákos daganatot találtak rajta. Ki kellett vetetnem a bal vesémet. Szerencsére azóta minden rend­ben van. Állandó ellenőrzés alatt vagyok, nagyon megnyugtat. Ebből adódóan kalapácsot már nem forgathatok a kezemben. Súlyt azért emelgetek, futni is szoktam. Inkább a vérkeringése­met próbálom rendben tartani. Már nyugdíjaskorú, de nem a pihenéssel tölti a mindennapja­it... Annyi társadalmi feladatom van, hogy teljesen leköt. Vezetem a Mező Ferenc Közalapítványt, amelyből a nem olimpiai érmese­ket támogatjuk. Voltaképpen utó­gondozást végzünk. Idén a nemzet 12 sportolója közé választottak, s ennek a társaságnak a képviseleté­ben kerültem a Nemzeti Sportta­nácsba, ami a legmagasabb szintű elődöntés hozó testület a magyar sportban. Emellett az aüétikai szö­vetségben tevékenykedem, elnöke vagyok A Magyar Atlétikáért ala­pítványnak, s edzőként besegítek fiamnak, Attilának, aki tízpróbá­ban indul az athéni olimpián. Hogyan győzi mindezt? Alig van szabadnapom, mert díszpolgári kötelességeim is foly­ton elszólítanak valahova. Kicsit már sok, amit végzek, kénytelen leszek valamiről lemondani. Az évszázad magyar aüétája lett. Ilyen megtiszteltetésben csak egyetlen embernek volt ré­sze Magyarországon. Hogyan dolgozta fel magában ezt az el­ismerést? Spontán jött, nagy meglepetés­ként ért. Előtte ugyanis nem tud­tam róla. Nemigen szeretem a kü­lönböző ankétokat, eléggé szubjek­tivek. Az adétikában is lehettek más jelöltek, de az eredményesség szempontjából jogos az elismeré­sem, hiszen ami sportágunkban el­érhető volt, azt sikerült elérnem. Csodálatos érzés volt, hiszen a ma­gyar adétika történetének legered­ményesebbje lettem. Hát az nem ki^dolog! De az igazi elégtételt fi- arfi jó olimpiai szereplése jelente­né. Odaadnék érte mindent. Négy olimpián indult, ami önmagában is szép fegyvertény. Ennek milyen jelentőséget tu­lajdonít? Egy jó adag szerencse kellett hozzá. Sőt öt rajt is lehetett volna, mert a melbourne-i szereplésről is csak egy hajszállal maradtam le. Rómában már esélyesként voltam, Tokióban nyerhettem volna, hi­szen a legnagyobb esélyesként in­dultam. Előtte azonban súlyos gyomorműtéten estem át, de még így is győzhettem volna, csak ver­seny közben zuhogott az eső, ami nekem végképp nem kedvezett. Ugyanígy esélyes voltam Mexikó­városban is, ahol sikerült nyernem. Igaz, csak hajszállal. Az már na­gyon igazságtalan lett volna, ha a harmadik olimpiámat is elveszí­tem. Müncheni ötödik helyemet a családi körülmények is jócskán be­folyásolták. Jó érzés volt, hogy mind a négy olimpiámról az arany­géppel hoztak haza, ami sikeressé­gemet is jelzi. Ötkarikás csúcsteljesítménye Mexikóvároshoz fűződik. Olim­piai szereplései közül valóban ak­kor volt a legjobban felkészülve? Egész biztos, hogy Mexikóban voltam a legjobb formában. Ab­ban az évben világcsúcsot javítot­tam, és az átlagom is lényegesen jobb volt a többiekénél. Ezt még az is alátámasztja, hogy a nemzet­közi szövetség szaktekintélyei a hatvanas évek legjobb kalapács­vetőjének minősítettek. Mexikói diadala milyen kitö­rölhetetlen nyomokat hagyott Zsivótzky Gyulában? Két világcsúcsomat atlétaként szakmailag sokkal többre tartom. Ennél nincs nagyobb dolog. De a legnagyobb társadalmi elismerést a mai napig az olimpiai bajnoki cí­memért kapom. Mindkét megíté­lés eltérő, de nagyon jól megvan­nak egymás mellett. Hányszor járt 1968 óta Mexi­kóvárosban? Visszavágyik az Azték-stadionba? Előtte voltam kétszer is, de az­óta még egyszer sem. Ha egy pici pénzhez jutnánk, mondjuk, nyer­nék a lottón, akkor végigjárnánk nejemmel azokat a helyeket, ahol szép sikereket értünk el. Csermák József helsinki aranydobása ébresztette fel ön­ben a kalapácsvetés iránti vá­gyat. Mi tette vonzóvá ezt a ver­senyszámot? Nagyon tetszett a mozgás, látvá­nyosnak tartottam, ahogy a nehéz (Somogyi Tibor felvétele) szert olyan messzire el tudják dob­ni. Akkoriban megjelent a sajtóban, hogy Helsinki után Csermák Jóska városában, Tapolcán lemérték a főtéren az édesanyjának a 60,34 méteres távolságot, s ő sóhajtott egyet, mert hatalmasnak vélte a dobást, még a hangja el sem hallat­szott odáig. Elég anyás lélek vol­tam. Édesanyám kilencéves ko­romban elhunyt. S megmondtam: utólag megmutatom neki, egyszer én is nagy eredményt fogok elérni. Csermák hatására kezdtem el kala­pácsot verni, megéltem azt, hogy válogatott társa lehettem, majd a barátommá vált, s végül edzőként osztogatott tanácsokat, s vele nyer­tem olimpiát. És nem is akárho­gyan, mert mögöttem Lovász Lázár a harmadik, Eckschmiedt Sándor az ötödik lett, s mindhárman az ő védencei voltunk. Csermák József nélkül nem lett volna olimpiai bajnok? Inkább azt mondanám: hatal­mas lelki segítséget jelentett szá­momra. Őszinte, baráti kapcsolat volt köztünk, szakmailag is el tud­tam fogadni. Rávezetett az edzés­módszerbeli változtatásokra is, s ez azt eredményezte, hogy megnyer­tem az olimpiát. Azt nem merem kijelenteni, hogy nélküle győztem- e volna, vagy sem, de nagy érdeme van benne, annyi biztos. Sportolói család feje. Felesé­ge, Komka Magdolna többszö­rös magasugró bajnoknő, fia, Attila válogatott tízpróbázó, Gyula fia volt labdarúgó, jelen­leg edző. Hétköznapjaikban is a sport kapja a legnagyobb teret? Nem. Igyekszünk attól távolabb lenni, de benne van a légkörben, hiszen a feladatok, a célok, a remé­nyek a sport köré csoportosulnak. Árulja el, mi a magyar kala­pácsvetés titka? Hogyan lehet évtizedekig nevelni a világnagy­ságokat? Sokan megkérdezik tőlem, s mindenkinek azt válaszolom: nem tudom. De vannak olyan támpon­tok, amelyekből lehet következtet­ni. Mindig volt egy jó dobóiskola. Jelenleg Németh Pál vezetésével Szombathelyen működik a leg­erősebb bástya. Példamutató szel­lem uralkodik benne, nagyszerű az összetartó erő. Innen mindig van utánpótlás. De működik több do­bóiskola is, sajnos, Budapesten ha­talmas a lemaradás. A miértre te­hát nincs válaszom, de tény: kiváló műhelyek nélkül nem lennének vi­lágnagyságaink. NÉVJEGYKÁRTYA NÉV: Zsivótzky Gyula. SZÜLETETT: 1937. február 25., Budapest. CSALÁDI ÁLLAPOTA: nős. KLUBJAI: Kiskunfélegyházi Va­sas, TF Haladás, Újpesti Dózsa. VERSENYSZÁMA: kalapács- vetés. VERSENYZŐI CSÚCSOK: olimpiai bajnok (1968 - Mexi­kóváros, 73,36 m), további há­rom olimpián indult: 2. (1960 - Róma), 2. (1964 - Tokió), 5. (1972 - München), Eb-arany (1962 - Belgrád, 69,54), há­rom Universiade-elsőség, tizen­három egyéni bajnoki cím, ki­lenc országos és két világcsúcs (Debrecen -1965:73,74 m, Bu­dapest-1968: 73,76 m). PÁYAFUTÁSA UTÁN: a film­nyomásban, majd a divatáru­szakmában vállalkozott, később visszatért a sportba, 1992-93-ban az Újpesti TE alel­nöke volt. JELENLEG: a Magyar Atléti­kai Szövetség alelnöke, a Mező Ferenc Közalapítvány elnöke. ELISMERÉS: a XX. Század at­létája Magyarországon, A Nem­zet Sportolója. MEGKÉRDEZTÜK Mivel töltik az olimpiai megnyitó előtti napokat? győzelemre ■ fér Richárd és Mihály, Vicék Erik, Juraj Baca) klubedzője: Már a gyorsasággal törő­dünk, csiszoljuk a technikát, és fokozatosan következik a for­maidőzítés. Mivel csak augusz­tus 20-án kelünk útra, még bő egy hetet tölthetünk hazai kör­nyezetben, az olimpiai megnyi­tót is itthonról nézhetjük. A fi­úk rendben vannak, egészsé­gükkel sincs baj. Megoldódott már, hogy melyik hajóval indulnak az olimpián? Péntekig még van idő a dön­tésre. Valójában mindegy, hogy melyiket visszük ki, a tavalyit, vagy az ideit, mert jelenleg már mindkettő egyforma. Az újab­bat megérkezése után letesztel­tük, visszaküldőik a gyártónak, s már meg is érkezett az átala­kított változat. Gyulay Zsolt, a magyar sportnapilap hasábjain, a sportág szakértőjeként nagy taktikai hibának minősítette, hogy komáromi védencei nem indultak el az Európa- bajnokságon, hiszen a leg­fontosabb esztendőben sen­kihez sem tudják viszonyítani magukat. Mit szól ehhez? Olvastam én is, de nem vitat­kozom vele. Nem láttam értel­mét, s a fiúk is így vélekedtek, hogy áprilisban elinduljunk az Eb-n. Ha akartak volna találkoz­ni velünk az olimpiai bajnok magyarok, akkor eljöhettek vol­na a racicei Világkupára. Mi ké­szültünk Szegedre is, de elma­radt a regatta, akárcsak Athén­ban. Élőre lehet találgatni, jósol­gatni, a verseny azonban a szki- niászi pályán dől majd el, s mi ott akarunk bizonyítani, (jmk) Simon: Kék-zöld a lábam, még tegnap sem edzhettem Rúgtak, csíptek, haraptak ÚJ SZÓ-JELENTÉS Szene. Simon Gyula sosem tar­tozott a durva futballisták közé. Vasárnap Nagyiapásban (Vel’ky Lapás) viszont az ellenfél játéko­sának megütéséért kapott piros lapot. A szenei II. ligás labdarúgó­csapat 39 esztendős középpályá­sát kérdeztük, mi is történt valójá­ban. „Végig rendkívül durván ját­szottak az újonc hazaiak, rúgtak, csíptek, haraptak. A játékvezető pedig csak tétlenül nézte a ke­mény belemenéseket, sőt minket büntetett: Takácot - őt is aprítot­ták rendesen - a huszadik perc­ben leküldte a pályáról. Sima párharc után begyűjtöttem egy sárga lapot, negyedórával a be­fejezés előtt lekezeltem egy lab­dát, s közben felemeltem a kö­nyökömet. A nagy lendülettel ér­kező lapási játékos pedig neki­rontott, majd nagyot nyekkent, s mehettem zuhanyozni. Dehogy ütöttem meg a védőt... Kíváncsi vagyok, milyen büntetést kapok. Azt biztosra veszem, hogy szom­baton Bacsfán nem játszhatok. Egyébként most is kék-zöld a lá­bam, még tegnap sem edzhet­tem” - mondta lapunknak a ruti­nos labdarúgó. A szenei együttest dicséri, hogy kilenc emberrel is győzni tudott (2:1), s az első találatukat Simon Gyula szerezte szabadrú­gásból. (sz. z.) Térdsérülése miatt valószínűleg az egész 2004/2005-ös idényt ki kell hagynia Ole-Gunnar Solksjaernak (balról), a Manchester United labdarúgójának. A norvég támadó az előző szezonban ugyancsak egy operáció következtében hat hónapig nem állt Sir Alex Ferguson vezetőedző rendelkezésére. (TASR/AFP-felvétel) SPORT A KÉPERNYŐN EUROSPORT - 17.00: Olimpiai női labdarúgótorna, Németország-Kína csoport- mérkőzés (élő) ARD - 20.15: Leverku- sen-Ostrava foci BL-selejtező (élő) TV2 - 20.00: Ferencvá­ros-Sparta Praha labdarúgó Bajnokok Ligája-selejtező (élő) MTV - 21.00: Athén 2004, focimeccsek összefoglalója DUNA - 19.30: Olimpiai fér­fi labdarúgótorna, Argentí- na-Szerbia/Montenegró cso­portmérkőzés (élő)

Next

/
Thumbnails
Contents