Új Szó, 2004. augusztus (57. évfolyam, 177-202. szám)

2004-08-07 / 182. szám, szombat

28 Egészségünkre ÚJ SZÓ 2004. AUGUSZTUS 7. A második és a nyolcadik hónap között meglazulhatnak a fogak, de stabilitásuk később magától helyreáll Egészséges kismamamosoly A gyermekvárás ideje alatt a kismamák sokszor élnek át kellemetlen perceket fo­gaik miatt. A vérző, fájdal­mas íny csökkenti a kom­fortérzetet, és előfordulhat, hogy egy-egy fogtól végleg búcsút kell venni. ÉLETMÓD Vajon törvényszerű a terhesség alatti foghullás? Azt tartják, egy gyerekkel több, egy foggal keve­sebb. Valóban így van ez? A szak­emberek szerint ez is csak egy, a terhességhez kapcsolódó hiedel­mek közül. Ami igaz: a várandós­ság alatt megnő a fogszuvasodás veszélye. Az is tény, hogy a magzat­nak kalciumra van szüksége a csontképződéshez. Ezért alakulha­tott ki az elképzelés, hogy az anya fogazatából kioldódó kalciumra is szükség van a gyermek csontozatá­nak felépüléséhez. A fogakat borító zománc azonban olyan stabil, hogy nem bontható meg. A magzat a szükséges anyagokat megszerez­heti az anya véréből, vagyis nincs szükség a szuvasodás során a fo­gakból kioldódó kalciumra. Igazolták, hogy a kismamák fo­gai rosszabbak, mint a hasonló ko­rú, de még gyermektelen nőknek. Az is bizonyos, hogy a szülések szá­mával egyenes arányban nőhet a fogromlás valószínűsége. Ezek a megfigyelések azonban csak a szu­vasodásra jobban hajlamos egyé­nek esetében igazak, különösen ak­kor, ha semmiféle preventív eljá­rást nem alkalmazunk. A panaszok oka az, hogy amikor egy nő terhes lesz, a hormonok elválasztásának mértéke, egyensúlya megváltozik szervezetében. Az ösztrogén és progeszteron a szájüregben is kifej­ti hatását. Emiatt meglazulhatnak a fogak, ami a második és a nyolca­dik hónap között jellemző, de sta­bilitásuk később magától helyreáll. Ugyanilyen jellegzetes tünet az íny duzzanata. Az íny erei sérüléke­nyebbek lesznek, emiatt az íny ha­marabb vérzik, gyulladtabb, és fáj­hat is egy kicsit. A baj az, hogy aki­nek fáj az ínye, az nem mer hozzá­nyúlni, és felületesebben tisztítja a fogait. Ez vezet szuvasodáshoz. Rá­adásul a várandós nők kívánósak, többet nassolnak, így az ételmara­dék lerakódása folyamatos, és a baktériumok által termelt sav tar­tósan fejti ki hatását. Ennek meg­előzésére a kismamának nemhogy kímélnie kell az ínyét a fogtisztítás során, hanem éppen ellenkezőleg, a szokásosnál alaposabban és gyakrabban kell fogat mosnia. Egészséges kismamáknál a fogak tisztán tartásával a fogszuvasodás könnyen megelőzhető. Vannak más, szuvasodást megelőző lehető­ségek is. Vizsgálatok bizonyították, hogy ahol a fluor megfelelő men­nyiségben van jelen (1 mg/1) az ivóvízben, ott az azt fogyasztók fo­gazata egészségesebb, mivel a zo­máncba beépülő fluor a savhatás­sal szemben ellenállóbbá teszi a fo­gakat. Ahol ez nincs meg, ott szük­ség lehet más módon történő fluor­pótlásra is, de már a terhességet megelőzően is. Várandós anyákon milyen fogá­szati beavatkozások végezhetők? Ha nem szükséges, nem javasol­juk a fogászati kezelést terhesség alatt. Vannak olyan gyógyszerek, amelyek alkalmazása tilos, mert például fogelszíneződést okozhat­nak a gyermek fogazatában. A fog­orvosi ellátáshoz kötődő stressz sem tesz jót a babának, főleg fejlő­désének első három hónapjában. Aki a várandósság előtt rendszere­sen ellenőrizteti fogait, azt nem ér­heti olyan meglepetés, ami halaszt­hatatlan beavatkozást kívánna. A sürgősségi esetek természetesen el­láthatók, de nem ilyenkor kell ki­cseréltetni az elszíneződött koro­nákat vagy a töméseket. Ha mégis szükség van valamilyen kezelésre, azt akkor jó elvégeztetni, amikor már túl van a kismama az első kriti­kus időszakon, és kisebb pocakkal még kényelmesen tud ülni a fogor­vosi székben. (Kismama) Csak a méhben és közvetlen környezetében okozhatnak betegséget A méhbevaló előnyei a fogamzásgátló tablettával szemben SOROZAT A nők jelentős része idegenkedik a méhbevalóktól. Ennek bizonyítá­sára, hadd idézzem egyik esetemet: Egy fiatalasszony nem kis nehéz­ségek árán szülte meg második gyermekét. Több terhességre nem kívántak vállalkozni, és kérte taná­csom a fogamzásgátlást illetően. Neki sem mondtam mást, mint amit itt körvonalaztam. Vagyis, ha valaki már elérte a kívánt gyermek­számot, leghelyesebb, ha a méhbe helyezhető eszközök használatával próbálkozik. S akkor a kedves, főis­kolai végzettséggel rendelkező asz- szony így válaszolt: „Tudja, ha arra gondolok, hogy belém tesznek egy üyen izét, akkor frászt kapok.“ Pró­báltam meggyőzni, hogy egy szö­vetbarát műanyagból, gondos kí­sérletek alapján előállított orvosi eszközről van szó, de nem tudtam ellenszenvét eloszlatni. Látva, hogy ő is, mint a legtöbb asszony, fülbe­valót, nyakláncot, karkötőt, gyűrűt hord, megkérdeztem: „Ezeket az »idegen testeket« tudja hordani?” A válasz rövid volt: „Igen, ezeket szeretem.” Akkor, tanácstalansá­gomban fogalmazódott meg ben­nem a következő javaslat. El kellene nevezni a méhbe helyezhető fo­gamzásgátló eszközöket a fülbeva­ló mintájára méhbevalónak, és ez talán csökkentené a nők szubjektív ellenszenvét. Tulajdonképpen ezt a nyelvújító javaslatot komolyan gon­dolom. A helyes, „méhbe helyezhe­tő fogamzásgátló eszköz” kifejezés túl hosszú és tudálékos. A kezdőbe­tűkből álló rövidítést a magyar nyelvben ritkán használjuk. A nők általában spirálról vagy hurokról beszélnek, de sokszor éppen nem a spirál vagy hurok alakú eszközről van szó. Az orvosok méhpesszáriu- mot is szeretnek emlegetni; ez vi­szont összekeverhető a valódi, a hü­velyi pesszáriummal. így, ha a múlt századbeli nyelvújítóknak jó volt a fülbevaló, akkor miért ne lehetne jó most nekünk a méhbevaló? A nők egészségének védelme ér­dekében fontos lenne a méhbevalókat népszerűsítenünk. Igaz, a tablettáknak van két komoly előnye. Egyfelől biztosabbak. A nem kívánt terhességek aránya száz nő között évente még az egyet sem éri el. Ezzel szemben a méhbevaló biztonsága alacsonyabb. Típustól és a használat idejétől függően válto­zik a nem kívánt terhességek ará­nya. így például a Lippes-hurok használata esetében száz nő közül évente kb. hárman esnek teherbe. Az újabb rézborításos vagy hor­montartalmú méhbevalóknál (pél­dául Multiload) a hatásfok jobb, kö­zelít az egyhez. A tabletták másik előnyét a nők úgy szokták kifejezni: „elegánsabb”. Az orvosnak „csak fel kell írni”, és ők otthon beszedik. Ez­zel szemben a nőgyógyász által fel­tett méhbevalók kezdetben csak­nem mindenkinél bizonyos kelle­metlenségekkel járnak. A felhelye­zés után egy ideig méhgörcsök je­lentkezhetnek, a nők mintegy 10%- ában a görcsök „sikeresek” is, va­gyis kilökik az eszközt. A havivérzések néhány hónapig erő­sebbek, nem ritkák a havivérzések közötti „közti” vérzések. Nagy rit­kán kismedencei gyulladást idéz­hetnek elő. Nem szabad azonban feledni a méhbevalók két jelentős előnyét a tablettákkal szemben. Az egyik a mellékhatások súlyosságá­ban levő különbség. Míg a tablettá­kat szájon keresztül szedik be, így azok lebomlanak a szervezetben, és a vér útján mindenhova eljuthat­nak, tehát általános a hatásuk, ad­dig a méhbevalók csak a méhben „rendetlenkedhetnek”. A tabletták nagy ritkán a hajlamosokban trom­bózist okozhatnak, és ennek követ­kezményei végzetesek is lehetnek. A világon már kétezernél több ha­lálesetet tartanak nyilván. Ezzel szemben a méhbevalók csak a méh­ben és közvetlen környezetében okozhatnak betegséget. Ez elsősor­ban gyulladásban nyilvánulhat meg. évente 10 000 nő közül egy­nek van komolyabb petefészek- és/vagy méhfüggelék-gyulladása. A méhbevalót használóknál ez egy nagyságrenddel, tehát tízszer gya­koribb, de ez is csak egy asszonyt érint ezer közül. Mindezek azt iga­zolják, hogy a méhbevaló miatt csak kivételesen szerencsétlen kö­rülmények között alakulhat ki sú­lyos szövődmény. A gyulladásos tü­netek jelentkezése ugyanis köny- nyen felismerhető, és akkor akár a méhbevaló eltávolítása után mód van a hatékony kezelésre. A fogam­zásgátló tabletták ritka súlyos szö­vődményei gyakorta váratlanul je­lentkeznek, és az orvosi beavatko­zás hatékonysága a trombózis keze­lésében korlátozottabb. A lényeg te­hát az, hogy míg a tabletta nagyon ritkán, de súlyos és nehezen befo­lyásolható mellékhatásokkal járhat, addig a méhbevaló csak helyi és ál­talában jól kezelhető problémákat okozhat alkalmazóinál. Az Egyesült Királyságban a fo­gamzásgátlással kapcsolatos súlyos szövődményeket így a halálozáso­kat is pontosan nyüvántartják, 1973 és 1983 között, tehát 10 év alatt 10 méhbevaló okozta halálo­zást észleltek mintegy 500 000 használóban. így az éves gyakorisá­got 5 millió nőre kell számolni, te­hát félmillió használóra esett egy halálozás. Hárman méhen kívüli terhességben haltak meg. A méhbevaló ugyanis látszólag növeli a méhen kívüli terhességek gyakori­ságát. A magyarázat egyszerű: első­sorban a méhen belül beágyazódó fogamzásokkal szemben jelent vé­delmet, hiszen a méhbevaló a mé­hen belül van. Ha különben is mé­hen kívüli terhesség következne-be, a méhbe helyezett fogamzásgátló eszköz ezzel szemben csak ritkán képes védelmet biztosítani. Emiatt a méhbevalót alkalmazók közt lát­szólag megemelkedik a méhen kí­vüli terhességek aránya. A méhen kívüli terhességek aránya egyéb­ként alacsonyabb a fogamzásgát­lást nem alkalmazó nőkhöz viszo­nyítva! A nemzetközi tapasztalatok szerint a méhbevaló mellett bekö­vetkező terhességek mintegy 5%-a méhen kívüli. (A méhen kívüli ter­hesség egyébként az összes terhes­ségen belül jóval 1% alatt van.) Ép­pen ezért fontos orvosi szabály: a méhbevaló alkalmazásakor bekö­vetkező terhességeket mindaddig méhen kívülieknek kell tartani, amíg egyértelműen nem igazolható a méhen belüli terhesség. A problé­ma felismerése segített a későbbi estek megelőzésében is, ugyanis mind a három említett halálozt 1973 és 1975 között történt. Azót szerencsére hasonló esetről nei számoltak be. Részletek dr. Czeizel Endre A egészséges utódokért című műi kajából egészségünkre Szerkeszti: Kovács Ilona Levélcím: Egészségünkre, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 tel.: 02/59 233 461, fax: 02/59 233 469 Pólyák Evelyn 2003. december 28-án született A nagyszarvai Bertalan Dóra 2004. március 13-án látta meg a napvilágot

Next

/
Thumbnails
Contents