Új Szó, 2004. július (57. évfolyam, 151-176. szám)

2004-07-06 / 154. szám, hétfő

ÚJ SZÓ 2004. JÚLIUS 6. Nagyszünet 9 Viszonozni szeretnénk az élményekkel teli hetet. Mindent megteszünk, hogy ők is jól érezzék magukat nálunk. Édes álmok Greifswaldban Megérkezésünk után kisebb városi barangolásra indultunk (Képarchívum) Június első péntekén, a dé­li órákban, megtelt csoma­gokkal indultunk útnak egy számunkra idegen vi­lágba. Az úti cél: Greifswald volt. Ekkor még nem tudtuk felmérni annak a súlyát, milyen nagy távot kell megten­nünk. DUSZA XÉNIA Az út szinte a végtelenségig tartott. Csak másnap este 8-kor érkeztünk meg. Vendéglátóink már ott vártak ránk a vasútállo­máson. Rajtunk a fáradtság nyo­mai látszottak, ők pedig kíváncsi­an fürkésztek minket a tekinte­tükkel. Mindenki a „partnerével” útnak indult hazafelé, ahol a cso­magokat lepakoltuk, és kipihen­tük az út fáradalmait. Az elkövet­kezendő napok sokasága ott lebe­gett a levegőben. Az ezt követő nap a családé volt, hogy jobban megismerhessék egymást a diá­kok és a szülők. Ezen a napon ki­sebb városi barangolásra indul­tunk. A város szépsége magáért beszélt. Arról tanúskodott, hogy tiszta és rendes emberek lakják, akik nagy gondot fordítanak avárosuk fejlődésére. A diákváros vonzásában A városnak 50 ezer lakosa van, többségük főiskolai hallgató. Az igazi gyönyör még egy darabig vá­ratott magára. Az itt-tartózkodá- sunk alatt többek között részesül­tünk a gimnázium köszöntésében s ;gy-egy tanóra részesei is lehet­tünk. Később részt vettünk a város történelmi helyeinek látogatásá- t>an. Itt megnézhettük a híres dó­itokat, templomokat. Az előadá­sok sokasága magában foglalta Greifswald energiagyárának elő­adását. Ezután következett az álta­lunk eddig csak képeslapokról és újságokból ismert tengeri látvány. Kicsit giccsesen hangzik, de azt a látványt a saját szemével kell látnia az embernek, annyira mesébe illő. Ez a hely a Balti-tenger egyik ki­sebb szigete, Sassnitznek hívják. A tenger végtelensége és a hely szép­sége magával ragadott bennünket. Ezt egy kisebb összejövetel kö­vette, egy fiatalok klubjában megrendezett búcsúvacsora. Pénteken indultunk hazafelé. Az idő csakúgy, mint egész héten, most is nekünk kedvezett. Ezt az élményekkel teli, vidámságban gazdag hetet mi is szeretnénk vi­szonozni. Minden tőlünk telhetőt megteszünk annak érdekében, hogy ők is jól érezzék magukat nálunk. (A szerző a tornaijai gimnázi­um diákja.) Ügyelemmel kísértük a régiónkról írt cikkeket Környékünk és gazdasága ROZSNYÓI JSW-CSAPAT Mi, a rozsnyói P. J. Safárik Gim­názium 3. D osztályának németül tanuló diákjai 2004. június 4-én neküldtük az [fjúság-Iskola-Gazdaság elneve­zésű projektum keretében írt pá­lyázatunkat Németországba. Sze­retnénk kicsit beavatni a kedves olvasókat, hogy hogyan is készül egy ilyen sok időt és sok utánajá­rást követelő komoly pályamun­ka. A téma adott volt: környékünk és gazdasága. Mivel városunk Szlovákia negyedik legnagyobb munkanélküliséggel sújtott tele­pülése (29,56%), elég nehéz volt meglelni témánk tárgyát. Szeren­csére segítségünkre volt az Új Szó, amit a projektum elkészítésének ideje alatt (10 hónap) ingyen kap­tunk. Figyelemmel kísértük a ré­giónkról írt cikkeket, követtük a gazdaságról szóló híreket, hogy minél jobban beletanuljunk forté­lyaiba. Aztán eldöntöttük, hogy a 2002 januárjában befejezett, ha­talmas (3307,7m2) bevásárló- és kulturális központról fogunk írni. Szerintünk nincs kellőképpen ki­használva, pedig erre égető szük­ség lenne, mivel a város 47,8 mil­lió koronát áldozott a befejezésé­re, amit az osztrák Kremi banktól felvett nagyobb összegű kölcsön­ből fizetett ki. Elkezdődött az információk gyűjtése. Meglátogattuk a helyi könyvtárat és levéltárat, igyekez­tünk minél több adatot megsze­rezni az épület múltjáról. Majd ezt követte a piackutatás; 100 db kér­dőívet osztottunk szét különböző korosztályok között. Az eredmé­nyekből megtudtuk, hogy nem használják ki kellőképpen az épü­let adta lehetőségeket. Több szem­pont szerint vizsgáltuk meg az épületet; meglátogattuk a kulturá­lis és gazdasági részét, elbeszél­gettünk a bérlőkkel, s meghallgat­tuk panaszaikat és javaslataikat. Kérvényeztük a városi hivatalnál az épülettel kapcsolatos gazdasá­gi, szerkezeti, fenntartási témájú iratok kiadatását, amit meg is kap­tunk. Aztán mindezt összevetve kiértékeltük és rendszereztük ada­tainkat. Kerestük az összefüggése­ket és megpróbáltunk megoldáso­kat találni a felvetődő problémák­ra. Például a költségvetés megírá­sakor megdöbbenten tapasztal­tuk, hogy a kiadások túlhaladják a bevételt. 19 pontban írtuk le javas­latainkat arról, hogy hogyan le­hetne odacsalogatni a vásárlókat, hogyan és mire lehetne még ki­használni az épületet. Ezeket meg­írva és sok melléklettel színesítve adtuk be munkánkat, abban re­ménykedve, hogy a zsűri pozitív irányba fogja elbírálni. (A szerzők a rozsnyói P. J. Safárik Gimnázium 3. D osztá­lyának tanulói.) Kellemesen ellazultunk a párkányi fürdőben Barátainkat fogadtuk VERES ERIKA Az Új Szó jóvoltából a párkányi gimnazisták is részt vesznek az Ifjúság-Iskola-Gazdaság elneve­zésű nemzetközi versenyben. En­nek köszönhetően kerülhettünk kapcsolatba két wolfsburgi gim­náziummal, s együtt dolgozha­tunk az ottani diákokkal egy vál­lalkozási tervezeten. Pályamun­kánk elkészítéséhez feltérképez­zük a párkányi és környékbeli vál­lalkozások helyzetét, interjúkat készítünk kisvállalkozókkal, majd a tapasztalatainkat egy tanul­mányban összegezzük. A projek­tum része az intenzív kapcsolat- építés. Ennek keretében látogat­tak hozzánk április végén wolfsburgi diáktársaink. Kilencen voltak. Este érkeztek hozzánk Németországból, megle­hetősen fáradtan a tizenkét órás hosszú út után. Másnap első utunk az esztergomi bazilikába vezetett, majd a Duna Múzeum falai között szórakoztunk újdonsült német ba­rátainkkal, s a kissé fárasztó gya­logtúra után kellemesen ellazul­tunk a párkányi fürdő langyos vizé­ben, míg egyesek a kosárlabdapá­lyán vezették le fölös energiáikat. Este vacsora és munkamegbeszélés várt még ránk. Német diáktársaink is sok érdekes tapasztalatot osztot­tak meg velünk. A következő napon Szentendrére is ellátogattunk, ahol a wolfsburgi diákok szembesülhettek egy ma­gyar falu minden látnivalójával a szabadtéri néprajzi múzeumban, valamint egy kellemes kis város ro­mantikus hangulatával. Persze egy magyarországi kirándulás nem le­het teljes a csodálatos Budapest megtekintése nélkül. A negyedik napon Selmecbánya romos utcács­káit mutattuk meg vendégeinknek, valamint a bányamúzeumot, ahol óriási köpenyekben, bányászsisak- kal a fejünkön és lámpával a ke­zünkben ijesztgettük egymást a sötét folyosókon. A kiadós ebéd után a fényűzően berendezett szentantali vadászkastélyba láto­gattunk el, majd ismét hazafelé vet­tük az utunkat. Este, a búcsúva­csorán szintén vidáman telt a han­gulat, ugyanis táncos lábú kurta­szoknyás menyecskéink parádés népviseletbe öltözve tartottak tánc­órát német társainknak. S bár a csárdás és a verbunkos nem a leg­elterjedtebb műfaj Németország­ban, azért rendkívül ügyesen rá­hangolódott mindenki a ritmusos népzene gyors ütemeire, amelyet a Vatjos zenekar szolgáltatott. Köszönettel tartozunk támoga­tóinknak, akik értékelik munkán­kat és megteremtették számunkra ezt a nagyszerű lehetőséget, min­denkinek, aki anyagiakkal vagy másként segített, vagy „csak tette a dolgát értünk.” (A szerző a párkányi gimnázi­um diákja.) A 2004/2005-ös tanévben újra indul ez a verseny Ifjúság - Iskola - Gazdaság HORVÁTH ERIKA A Deutsche Bank Alfred Herrhausen Alapítványa és az aa­cheni IZOP-Intézet az Új Szóval együttműködve a 2003/2004-es tanévre meghirdette az Ifjúság - Iskola - Gazdaság programot, amelyben mintegy 2100 középis­kolás diák vett részt. A nemzet­közi projektumot már hat éve rendszeresen megszervezik, melyben a diákoknak gazdasági témákról németül vagy anya­nyelvükön pályamunkát kell ké­szíteniük. Az idei tanévtől hat szlovák és hat szlovákiai magyar tanintézmény is szerepelt pálya­munkáival a programban. A diá­kok dolgozatukat június 15-én zárták le. A legsikeresebb pálya­munkák szerzőit a zsűri értékes díjakkal jutalmazza, és meghívja őket Berlinbe egy ünnepélyes díj­átadásra. Ennek a projektumnak a JUGEND SCHULE WIRTSCHAFT Hilfe zur Selbsthilfe .................................. De utsche Bank Stiftung 13 Nagyszünet rovat keretén belül havonta egy oldalt szenteltünk, ahol elolvashattátok, hogyan vé­lekednek a diákok a környezetü­ket érintő gazdasági és vidékfej­lesztési témákról. Mivel a diákok már pályamunkáikat eljuttatták Németországba, és ezek után csak az eredményhirdetésre várnak, a nyár folyamán szünetel majd az Ifjúság - Iskola - Gazdaság pro­jektum anyagaiból összeállított oldal. De ne feledjétek, a 2004/2005-ös tanévben újra in­dul ez a verseny, melyről beszá­molunk majd lapunk hasábjain. A német iskolarendszer nem olyan merev Látni, felfedezni, átélni MIKÓCZI GABRIELLA, NAGY MAGDOLNA Mi, a párkányi gimisek látoga­tást tettünk Németország égjük legfiatalabb városában Wolfsburgban - a Volkswagen au­tók otthonában. „Kedv a felfede­zéshez” - ez a mottója egy olyan városnak, ahol semmi sem lehetet­len. Wolfsburg mindössze 70 éve épült, és azóta is dinamikusan fej­lődik. Igaz, jelentős iparváros, de rengeteg lehetőség van itt a kikap­csolódásra, kultúrára, művelődés­re, ezért joggal érdemelte ki az él­ményváros címet. Vendéglátóink az Albert Schweitzer Gimnázium diákjai voltak, akikkel közösen dolgozunk a JSW projektumon. Egész évben építgettük velük a kapcsolatot drótpostán keresztül, de az első találkozásra csak április­ban került sor, amikor is ellátogat­tak hozzánk Párkányba. Sikerült elkápráztatni őket a tanáraink ál­tal megszervezett programokkal, ami Uzsák Éva tanárnőnek és Himmler György tanár úrnak volt köszönhető. Németországban egy számunkra még ismeretlen világba csöppentünk bele, ahol előre nem sejtett meglepetések sora várt min­ket. Megismerkedtünk az ott élő emberek életmódjával, vendégsze­retetével. Ami a legnagyobb kü­lönbség közöttük, hogy nem isme­rik a stressz szót. A gyerekeket nem terhelik le ezerféle tanulniva- lóval, nagyrészt maguk választhat­ják meg a hozzájuk legközelebb eső tantárgyakat, amelyekre jövő­beni munkavállalásukhoz szüksé­gük lesz. A tanárok közel sem olyan szigorúak, mint nálunk, az iskolarendszer pedig nem olyan merev. Még a legegyszerűbb mun­kásember is anyagi gondoktól mentesen él, mert havi átlagkere­sete 5000 euró. Ebből mi is tud­nánk úgy gazdálkodni, hogy min­denre jusson! Látogatásunk fő célja a kapcsolatépítés és a német nyelv gyakorlása volt, végre természetes közegben, nem a tankönyvek sok­szor sablonos szövegei alapján. Eberhard Kolb, az ottani diákok projektvezető tanára változatos, ér­dekes programot állított nekünk össze. Persze voltak azért „tanár­mentes” bulik is. Egy alkalommal például egy helyi diszkóban vol­tunk, kétemeletes épület négy táncteremmel, s mindegyikben más-más stílusú zenével. Mi csak nagyokat sóhajtoztunk, hogy ná­lunk vajon mikor lesz ilyen. Ízelítő­nek ennyi elég is volt, hogy diáktár­saink el tudják képzelni, mit érez­tünk ott. Azt hiszem, meg tudnánk szokni! Szerencsére ezzel a látoga­tással a kapcsolatnak nincs vége, sőt csak most kezdődött. Már szer- vezgetjük az újabb találkozókat. (A szerzők a párkányi gimi di­ákjai.) „Kedv a felfedezéshez” - ez a mottója egy olyan városnak, ahol semmi sem lehetetlen (Himmler György felvétele) SULI KVÍZ Kedves diákok! Ha figyelmesen olvastátok az eddig megjelent Ifjúság - Iskola - Gazdaság elnevezésű projektumra beérkezett cik­keket, és helyesen válaszoltatok a kérdésekre, értékes könyveket nyerhettetek. Múlt havi megfejtésünk: lb, 2a, 3c, 4c. Ezúttal a ko­máromi Ibolyáné Csipke Jolánnak kedvezett a szerencse, az AB­ART Kiadó ajándékát küldjük neki.

Next

/
Thumbnails
Contents