Új Szó, 2004. július (57. évfolyam, 151-176. szám)

2004-07-06 / 154. szám, hétfő

8 Magyar glóbusz ÚJ SZÓ 2004. JÚLIUS 6. Az európai örökség napjai 48 országban Szabadka is bekapcsolódik MAGYAR SZÓ Az Európai örökség napjai elne­vezésű rendezvénysorozatot a kontinens 48 országában tartják. Ez jó alkalom arra, hogy a kultu­rális hagyományok egy-egy gyöngyszeme felé forduljon a fi­gyelem. Szabadka is bekapcsoló­dott ebbe az európai jellegű meg­mozdulásba, s szeptemberben rendezvények sorát szervezi a vá­rosban és Palicson. A szervezők exkluzív, attraktív, autentikus, tömeges érdeklődésre számot tartó programokat tervez­nek, a cél az, hogy mind rész­vevőként, mind nézőként minél többen bekapcsolódjanak ezekbe. Svédországból és Magyarország­ból is jelentették, szívesen meg­néznék, mit kínál fel Szabadka. A köztársasági művelődési minisz­tériumhoz több mint 50 városból érkezett programajánlat, s a sza­badkai terveket a hét leginkább fi­gyelemre méltó között tartják szá­mon. Mind a minisztérium, mind a községi önkormányzat támogat­ja ezt a rendezvénysorozatot, de szükség lesz szponzorok segítsé­gére is. Pintér Molnár Edit községi ok­tatási titkár arról szólt, hogy az is­kolák is részt vállalnak a szerve­zésben, hiszen az Európai örökség napjainak számos rendezvénye a diákok, egyetemisták élénk ér­deklődésére tarthat számot. A program - amely például régészeti ásatások helyszínének felkeresé­sét, régi kézműves mesterségek bemutatását, a múzeumok, kép­tárak, műemlék jellegű középüle­tek ingyenes látogatását is magá­ban foglalja - még képlékeny, az elkövetkező hetekben még kiegé­szül koncertekkel, kiállításokkal, diákoknak szánt pályázatokkal, alkotóműhely jellegű foglalkozá­sok egész sorával. Mivel azonban Szerbiában az idén e rendezvény- sorozat központi témája a víz, ez­zel kapcsolatos előadások hang­zanak el, valamint a Ludasi-tó partján, Kishegyesen, Szabadkán, Kanizsán ehhez kapcsolódó terve­zetek kerülnek bemutatásra. Valihora István, a palicsi Olim­pia Sportegyesület elnöke kifejtet­te: a több mint 120 éves palicsi olimpiai hagyományt, az ókori sportjátékokat felelevenítő, a test­kultúrát népszerűsítő Vermes La­jos emlékét ápolják, ami ugyan­csak megérdemli az európai örök­ség minősítést. Ennek jelentősé­gét növeli, hogy a Bagolyvár mel­lett felavatják a községi önkor­mányzat által emelt Vermes-szob­rot, s ez jó alkalom arra, hogy az egykori achilleont — vagyis a ne­mes versengések küzdőterét — is felújítsuk. A Palicsi Olimpia záró­rendezvényén a vízisportoknak jut majd a főszerep. Gólyafalva bekerülhet a Rekordok Könyvébe Közelít a világhírnév ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ A Maros megyei Sáromberke nem sok mindenről híres, de az az egy dolog, amelyért szárnyára kapta a hírnév, talán még a Rekor­dok Könyvébe is bejuttathatja. Vi­rágok városáról már lehet hallani Marosvásárhelyen kívül is, ám gó- lyafalváról, Sáromberkén kívül aligha. Titulusát azzal „érdemelte ki“ a település, hogy itt a villa­nyoszlopokon, kéményeken nem kevesebb mint 50 pár gólya él. A helybeliek azt tartják, hogy a sár- galábúak sok szerencsét meg gye­rekáldást hoznak falujuknak, ezért itt a legnagyobb becsben tartják a gólyákat. A gólyafészkes oszlopokra kihelyezett fatáblákra a helybeli iskola diákjai minden­nap feljegyzik a fiókák számát, s már most azon tanakodnak, mi­ként létesíthetnének gólyakórhá­zat azon gyengébben fejlett egye- dek számára, melyek nem tudnak megbirkózni a rájuk váró hosszú dél-afrikai úttal. Pozsony Ferenc egyetemi professzor vette át az idei Csángó Kultúrá­ért Díjat. A híres néprajztudós kutató, rendszerező és tudományos munkájával hívta fel a figyelmet a Moldvában élő csángóság kultú­rájának értékeire, és az abban megtestesülő nemzeti és egyetemes kulturális örökségre. (A Duna Televízió Híradójának felvétele) Ezek a postai képeslapok mindent elmondanak a magyarság sorsfordító négy évtizedéről Erdély után Szlovákia Szép Erdélyünk történelmi ké­peslapokon címmel hiánypótló ki­advány látott napvilágot. A Nagy­váradon bemutatott album korabe­li képeslapokon mutatja be a térség 1905-1940 közötti történetét. A XX. század elején, amikor a posta közleményeknek is helyet adott a lapokon, a levelezés új faj­tája alakult ki, a képeslapok szinte minden történelmi eseményeket megörökítettek. A Göncz József és Bognár Béla soproni képeslap­gyűjtők által kötetbe fűzött kordo­kumentumok az egykoron Magya­rországhoz tartozó 22 erdélyi vár­megye csaknem 200 járásszéké­nek valamikori látványát idézik. A könyv kommentár nélkül csak ké­peket, neveket és számokat tartal­maz, de azáltal, hogy rögzíti, az adott település most éppen melyik ország területén van, mindent el­mond a magyarság sorsfordító négy évtizedéről. Folytatásaként a Felvidék, a Délvidék és a Várvidék történelmi képeslapjait jelentetik meg. (Duna TV) Nagyváradon mutatták be azt az albumot, amely korabeli képeslapokon szemlélteti a térség 1905-1940 közötti történetét (A Duna Televízió Híradójának felvétele) A kárpátaljai Gergely István a puszta fából teremt szobrot, kopjafát, emlékművet Amikor szívből jön a tudomány Nemrég a Tisza Alkotókor fafaragó csoportjának egyik kárpátaljai tagjával, a csetfalvai Gergely István­nal beszélgettünk, akinek számos faragott munkáját megtalálhatjuk Kárpátalja, Magyarország és Erdély különböző településein. KARPÁTINFO Hogyan kezdted a fafaragást? Gyermekkoromban nagyon szerettem rajzolni, télen jégszob­rokat készítettem, de a fafaragás­sal sohasem próbálkoztam. Aztán ez a művészetek iránti rajongás egyszer csak eltűnt az életemből. Teltek az évek. 1996-ban egy al­kalommal beszélgettünk a baráta­immal, és felvetődött az ötlet, hogy a Millennium alkalmából kellene valami emlékmű Csetfal- vára. Ekkor megbeszéltük Karma- csi Lászlóval (aki a szabadidejét főleg fafaragással tölti), hogy fa­ragunk egy kopjafát az ünnepség alkalmából. Együtt kezdtünk a munkába, és csodálkozva tapasz­taltam, milyen könnyen tudok a vésővel bánni. Az elkészült kopja­fát a református templom udva­rán állítottuk fel ünnepélyes kere­tek között. Egyéb munkáid? 2000-ben faragtunk, szintén Lacival, egy három részből álló Szent István emlékművet. Az em­lékművet székely rovásírással dí­szítettük. Ezután a Falvak Kultú­rájáért Alapítvány meghívására részt vettem az Olaszfaluban és Gersekaráton megrendezett fafa­ragó táborban. A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem tisztjei­vel, tiszthelyetteseivel csináltunk egy emlékparkot kopjafákból Gersekaráton, ahol még egy több mint hat méteres keresztet is ki­faragtunk, amit ott fel is állítot­tunk. Az Olaszfaluban található Alkotóház elé pedig kalotaszegi faragással csináltunk kaput. Köz­ben nagy barátságok születtek a résztvevők között, így később már folyamatosan kaptam a meghívásokat a különböző fafa­ragó táborokba. Legutóbb hol voltál, és mit kellett készítened? Legutóbb értesített Nick Ferenc ezredes, a Falvak Kultúrájáért Ala­pítvány (ehhez tartozik többek kö­zött a Tisza Alkotókor) elnöke, a magyar kultúra lovagja, hogy Nagykövesden ki kellene faragni egy honfoglaló katonát a Európai Unió emlékpark megnyitására. Frech Ottó fafaragóval - ahogy ő magát nevezi: a fák állati kár­tevőjével“ - április 20-án kezdtük el a munkát, és 29-én már fel is ál­lították a szobrot. Ez volt az első mű, amelyet május 1-én, Szlová­kia EU-s csatlakozásának ünnepén avattak fel, de még tizenegy szo­bor számára lesz hely a parkban. Hogyan készül el egy-egy szo­bor, van tervrajz, amelyet kivi­teleztek? Illetve miként folyik a közös munka, ki van osztva, ki mit faragjon? Én sohasem faragok tervrajz után. Sőt, még a farönkre sem raj­zolom fel az alakot, a mintát, bár sokan így csinálják. Többnyire ketten dolgozunk egy-egy mun­kán. Megmondják, mit kérnek, és mi két, maximum három hét alatt kivitelezzük az ötletet. Az sincs ki­osztva, hogy ki mit csinál, jön az egész magától. Én mondjuk úgy vagyok'vele, hogy ránézek egy fa­darabra, és máris látom benne az alakot, a formát. Az a lényeg, hogy a szobor tömör legyen, és ne törjön el. A legutóbbi faragott ka­tonánk is ezért tartja maga mel­lett a kezeit, ezért tartja a szablyá- ját maga mellett. Mit a legnehezebb kifaragni, például egy emberi alaknál? A legnehezebb az arc és a kéz megformázása. Ezekkel szoktuk a legtöbb időt eltölteni, mert azt fi­noman, valóságosan kell ábrázol­ni. Én pedig szeretem a gyors munkát, mert úgy érzem, folyton tudnék hibákat találni az elké­szült művön, és folyamatosan len­ne mit javítani. Minek neveznéd ezt az időtöl­tésedet: hobbinak, munkának, hóbortnak? Mivel sohasem tanultam a fafa­ragást, csak a szívemből jön, és nem is pénzért csinálom, ezért már nem lehet munkának nevez­ni. Ahhoz pedig, hogy csak egy hobbi legyen, túl sokat foglalko­zok vele, szinte egész tavasszal és nyáron fafaragóként utazgatok egyik helyről a másikra. Őszintén mondom, magam sem tudom mi­nek nevezni ezt az elfoglaltságot, de az a lényeg, hogy nagyon sze­retek a szinte semmiből, a puszta fából valamit (szobrot, kopjafát, emlékművet, stb.) teremteni. Milyen tapasztalataid van­nak, megbecsülik a munkádat? Értékelik az Isten ajándékozta tehetségedet, hogy a semmiből alkotsz valamit? Kárpátalján rengeteg tehetsé­ges művész született úgy írók, költők, festők, mint szobrászok, mégis kevesen értékelik a művé­szetet. Természetesen vannak ki­vételek, akik megbecsülik a tehet­séges embereket. Én nem érzem magam művésznek, mégis jó ér­zéssel tölt el, ha Magyarországon vagy Erdélyben megtisztelnek ez­zel a megszólítással. Olyankor zavarban vagyok, és kérem, hogy inkább csak hívjanak simán a ne­vemen. Aki képes felfedezni a szépséget a mindennapok rohanó világában, az értékeli, ha valaki életet ad egy darab fának, egy tiszta vászonnak, vagy egy üres lapnak. Különben pedig azt ta­pasztaltam, hogy vidékünkön szinte egy külön fajnak tartanak bennünket, művészlelkeket. A tanfolyam azoknak szól, akiknek nincs államilag elismert mezőgazdasági végzettségük Kötelező a szakképzettség ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ Romániában ma már nem léte­síthető mezőgazdasági vállalkozás szakképzettséget igazoló bizonylat nélkül - ez a követelmény is az eu­rópai uniós felzárkózás egyik elen­gedhetetlen feltétele. Éppen ezért egyre népszerűbbek a mezőgazda- sági képesítést nyújtó kurzusok. A Gyulafehérvári CARITAS Gyergyószentmiklósi mezőgazda- sági Részlege Gyergyószentmikló- son a Szt. Benedek Tanulmányi Házban három szakaszban 200 ember számára szervezett ingye­nes magyar nyelvű mezőgazdasá­gi szakképzést. A kurzus elsősor­ban azoknak szól, akiknek nincsen semmiféle államilag elismert mezőgazdasági végzettségük. Ezt a szakképesítést fel tudják hasz­nálni saját vállalkozásoknál, ked­vezményes mezőgazdasági jellegű bankkölcsönöknél. A munkáltatók hasonló szakképesítést kérnek külföldi nyugat-európai munka- vállalások esetében is. Népszerűek a mezőgazdasági képzést nyújtó tanfolyamok (Fotó: Romániai Magyar Szó)

Next

/
Thumbnails
Contents