Új Szó, 2004. július (57. évfolyam, 151-176. szám)

2004-07-24 / 170. szám, péntek

* 12 Családi kör ÚJ SZÓ 2004. JÚLIUS 24. MINDENNAPI KENYERÜNK Ugrás a semmibe HAEKO JÓZSEF Még a berlini fal idejében tör­tént, egy keletnémet katonai fo­lyóirat közölte a következő fi­gyelmeztetést a néphadsereg ej­tőernyősei számára: „Amikor ki­nyílik a repülőgép ajtaja, eljön az igazság órája, annak a bizonyos semmibe ugrásnak a pillanata, s olyankor némely katonák furcsa szokás szerint keresztet vernek s valami furcsa fohászt mormog­nak. Pedig valamiféle ismereden istenhez fordulni és imát szavalni teljesen fölösleges, sokkal célsze­rűbb erőt gyűjteni, felmérni a szél sebességét és irányát s az esés gyorsulását. Mert ha az ejtő­ernyő egyszer is megtagadja az engedelmességet, nincs az a ró­zsafüzér, mely megtartaná ma­gukat.” A katonák mellesleg to­vábbra sem hagytak fel az imád­sággal: inkább bíztak Istenben, mint Marxban és az ő parancsno­kaiban... Talán Jézus tanítvá­nyai is úgy érezték, hogy eljött az igazság órája, hogy elvesztik lá­buk alól a talajt, hogy az események üteme gyor­sul. Ők azonban - ellen­tétben a hadseregbeli elvtársakkal - nem gon­dolták, hogy éppen ilyenkor vol­na felesleges az ima. „Taníts meg imádkozni” - kérik a Mestert, ösztönzést adva ezzel az emberi civilizáció legmélyebb imájának megformálásához. Jézus nem az imádkozás módszertanát adja, hanem a tartalmát. Ez elég, mert a Miatyánk valamennyi kérése biztonságot nyújt mindazoknak, akik keresik az hányt - igazi tá­maszpont. Mikor a második világháborús veterán repülőt, a cseh Frantisek Pennát, minekutána egyszer megvallotta, hogy egy veszélyes helyzetben imához folyamodott, megkérdezték, hisz-e Istenben, ő ezt válaszolta: „Valahol ott len­nie kell valamilyen kozmoszbeli erőnek, létezik valami, ami min­dent igazgat... Köszönöm annak az Istennek, bár nem tudom, ki ő, annak az Istennek köszönöm mégis, hogy rendezte az életem: én mondom, nélküle most való­színűleg nem volnék itt.” De... az egész Miatyánk alap­motívumát éppen a bevezető megszólítás adja, Isten mint a „mi Atyánk”. Ő megszámlálha­tatlanul több holmi kozmoszbe­li erőnél, vagy annak távolság- tartó, hideg megalkotójánál, több mint érdektelen mozgatója a történelemnek, vagy mint ri- golyás, kiszámíthatatlan terem­tő. Ő az ATYA, éspedig az az atya, akit joggal nevezünk a mi­enknek. MI ATYÁNK! Ennek a bensőséges kapcsolatnak a mélységét azzal fejezte ki Jézus, amikor úgy szólította őt, ABBA, vagyis, papa. És amikor tanítvá­nyait arra buzdította, hogy szí­vük zárt ajtói mögött imádkoz­zanak. Nem olyan régen történt: az egyik temetkezési vállalatnál kü­lönös szolgáltatást kértek az el­hunyt hozzátartozói. A megbol­dogult határozottan elutasította az egyházi szertartást, ám ugyanolyan határozottan kíván­ta, hogy polgári keretek közt el­hangozzék a Miatyánk is. Ez úgy is felfogható, hogy bár az egyház­zal semmiféle közösséget nem óhajtott, mégis kifejezte az em­ber - és valószínűleg minden egyes ember - abbéli vágyát, hogy legyen fölötte, mellette, benne egy megbízható, hatalmas és szerető lény, aki meg­haladja a pusztán embe­ri határokat. Nem vélet­lenül jön a „mi Atyánk” megszólítás után az Atya legalapvetőbb jel­lemzése: „aki a meny- nyekben vagy”. Az meg igazán szimbolikus, hogy a bevezetőben em­lített ejtőernyősök a föld fele zu­hanva fönt kérték az Atyát, a felhők felett. így van ezzel az em­ber általában: valami vonzza a föld fele, de hogy a földön me­gálljon két lábbal, ahhoz szüksé­ge van äz Atyára a mennyekben. Aki onnan föntről megtartja őt, „mindennapi kenyérrel”, nem csak testi, lelki táplálékkal is, aki az ismeredenbe való ugrások közben mindig figyelmeztet az alapigazságokra. Aki onnan fönt­ről felemel minden „bűnbe esés után” azzal, hogy „megbocsátja a vétkeinket” és „megszabadít a gonosztól”. Valamikor a pozsonyi főpostán páternoszter működött, olyan felvonó, melynek kabinjai szün­telen mozgásban vannak, mono­ton körzéssel megállás nélkül üzemel, de olyan lassan, hogy menet közben ki s be lehet száll­ni. Furcsa öüet a lustán köröző liftet „páter noster”-nek nevezni, minthogyha maga az imádság is csupán valamiféle imamalma volna a szent szavaknak. A Mi­atyánk a valóságban tényleg fel­vonó, csakhogy egyirányú. Felvi­szi, felvonja az embert az Atyá­hoz, hogy aztán ott csendes el­mélyülésben tudatosítsa, ki is ő, honnan származik és merre tart. A szerző római katolikus pap A szlovák családjogi törvény kizárólag a különböző neműek, azaz a férfi és a nő közötti házasságot ismeri el A házasságkötés feltételei (Illusztrációs felvétel) A házasulandók a házas­ságkötés tervezett idő­pontja előtt legalább 14 nappal kötelesek szándé­kukat az anyakönyweze- tőnek bejelenteni, az eljá­ró anyakönywezető illeté­kességét ugyanis a házasu­landók bejelentése alapoz­za meg. ÚTMUTATÓ A bejelentés főszabályként sze­mélyesen és szóban terjeszthető elő. Az előzetes bejelentést a háza­sulandóknak együtt kell megtenni­ük, tekintettel arra, hogy mindket­tőjüknek nyilatkozniuk kell a há­zassági akadályok hiányáról, a név­viselésről és egyéb kérdésekről, to­vábbá igazolni kell a törvényben előírt feltételek fennállását is. Ek­kor kell bejelenteniük azt is, hogy egyházi vagy polgári esküvőt szán- dékoznak-e tartani. Ha a házasság egyházilag megkötött formáját vá­lasztják, a nyilatkozatot akkor is az anyakönyvi hivatalban kell meg­tenniük. Külföldi állampolgárnak a szükséges iratok hiteles szlovák nyelvű fordításával kell az anya­könyvvezető előtt megjelenni. A házassági szándék bejelenté­sekor az anyakönyvvezető ismer­teti a házasság törvényes akadá­lyait, a házasságkötés törvényes előfeltételeit, és felhívja a házasu­landók figyelmét arra, hogy a há­zasságkötés időpontját legkoráb­ban a bejelentéstől számított 14 nap elteltével tűzheti ki, továbbá felhívja a házasulok figyelmét a házassági akadályok elhallgatásá­nak következményeire is. (A 14 napos várakozási idő alól indokolt esetben a jegyző felmentést ad­hat.) A házassági szándék bejelenté­séről felvett jegyzőkönyv tartal­mazza mindazokat az adatokat és személyes nyilatkozatokat, ame­lyeket a házasulok a házasságkö­tést megelőző eljárásban tettek, az adatok igazolására bemutatott okiratok megnevezését és számát, az esetleges engedélyt, felmen­tést, igazolást, továbbá a házas­ságkötés tervezett időpontját. A házasulandók nyilatkozatai Ezt követően a házasulandó fe­leknek az alábbi kérdésekről kell nyilatkozniuk: ♦ mindkettejüknek ki kell jelente­niük, hogy házasságuknak legjobb tudomásuk szerint nincs törvé­nyes akadálya (e nyilatkozattal egyidejűleg igazolni kell a házas­ságkötés törvényes feltételeinek fennállását), ♦ a házasulandóknak közölniük kell, hogy a házasságkötés után mi­lyen nevet kívánnak viseln,i ♦ ha a házasságkötés után is mind­ketten a saját nevüket kívánják vi­selni, a születendő gyermekek csa­ládi nevéről is megállapodást kell kötni (fontos szabály azonban, hogy valamennyi gyermek csak azonos családi névre anyakönyvez­hető), ♦ a menyasszonynak azt is el kell döntenie, hogy választott nevét - óvá végződéssel vagy anélkül kí- vánja-e használni. Ha a menyasszonynak rendezet­len családi jogállású gyermeke van, az anyakönyvvezető a házasságkö­tést megelőző eljárásban a szemé­lyesen jelen levő vőlegény figyel­mét felhívja arra, hogy menyasszo­nyának gyermekét a saját nevére felveheti. Az' apaság vállalásához viszont külön apai elismerő nyilat­kozatot kell indítványozni. A nyi­latkozat visszavonására nincs lehe­tőség. Csatolandó okiratok A házasságkötés törvényes fel­tételeinek a fennállását az alábbi okiratokkal kell igazolni: ♦ szlovák állampolgárságot sze­mélyazonossági igazolvánnyal, ♦ külföldi állampolgárságot útle­véllel, ha a külföldi Szlovákiában él, tartózkodási engedéllyel vagy személyazonossági igazolvány­nyal, ♦ személyi adatokat születési anyakönyvi kivonattal (külföldi anyakönyvi kivonat esetén hiteles szlovák fordítás is szükséges), ♦ lakóhely tanúsítása személyazo­nossági igazolvánnyal, külföldiek tanúsítvánnyal, amelynek hiteles szlovák nyelvű fordítására szintén szükség van, ♦ a családi állapotot, ha az illető hajadon, nőtlen, személyes nyilat­kozatával igazolja, ♦ a korábbi házasság megszűnését a házasságot felbontó jogerős bírói ítélettel, a házastárs halotti anya­könyvi kivonatával, ♦ a külföldi állampolgár szlovákiai házasságkötése esetén a külföldi­nek igazolnia kell, hogy a házas­ságkötésnek személyes joga szerint nincs akadálya. A házasság kitűzése A házasságkötést az anyakönyv­vezető csak a házasságkötési szán­dék bejelentését követő 14 nap utá­ni időpontra tűzheti ki. A házasu­lok valamelyikének közeli halállal fenyegető egészségi állapota eseté­ben a házasulok nyilatkozata a há­zasságkötés összes törvényes felté­teleinek igazolását pótolja, és a há­zasságot a bejelentés után nyom­ban meg lehet kötni. Ha a házasságkötést megelőző eljárásról készített jegyzőkönyv felvétele óta hat hónap eltelt, az eljárást meg kell ismételni. A házasságkötés feltételei ♦ a házasulok együttes, szemé­lyesjelenléte, ♦ egybehangzó, személyesen tett kijelentése, ♦ a hivatalos esketőteremben, ♦ két tanú előtt. A jelenleg hatályos családjogi törvény értelmében a házasság akkor jön érvényesen létre, ha az együttesen jelen levő házasulok a képviselőtestület által kijelölt hi­vatalos esketőteremben a polgár- mester és az anyakönyvvezető előtt, két tanú jelenlétében sze­mélyesen kijelentik, hogy egy­mással házasságot kötnek. Az anyakönyvvezető a kijelentést kö­vetően a házasságkötést a házas­sági anyakönyvbe bejegyzi. A szlovák családjogi törvény - néhány külföldi állam gyakorlatá­tól eltérően - kizárólag a külön­böző neműek, azaz a férfi és a nő közötti házasságot ismeri el. Nem tulajdonít jelentőséget azonban a házasulandók állampolgárságá­nak. Ha a házasulandók nincsenek együttesen (ugyanazon a helyen, ugyanabban az időben, ugyan­azon eskető és tanúk előtt) jelen, a házasság nem jöhet érvényesen létre. A házasulandóknak a házasság- kötésre vonatkozó akaratnyilat­kozatukat személyesen kell meg­tenniük, nincs lehetőség arra, hogy a felek helyett törvényes képviselő vagy meghatalmazott járjon el. Főszabályként a házasságkötés a képviselőtestület által kijelölt hivatalos esketőteremben, ünne­pélyes keretek között, nyilváno­san történik. Rendkívüli körül­mény esetében, (pl. a vendégek nagy száma, valamelyik házasuló közeli halállal fenyegető állapo­ta) a házasság a hivatalos helyisé­gen kívül is megköthető. A házas­ság megkötéséhez két tanú jelen­létére van szükség. Házassági ta­nú lehet minden nagykorú és cse­lekvőképes személy. A házassági tanúkról a házasulok gondoskod­nak. A házasságkötést követő 15 na­pon belül a nevet változtatott fél­nek jelentkeznie kell a lakhelye szerinti rendőrségen új személy­azonossági igazolvány kiállíttatá- sa végett. (M. M.) LOCSOGÓ TOTYOGÓK Kedves Szülők, Nagymamák, Nagypapák, Óvó nénik! OLVASÓINK ÍRJÁK Kérem, továbbra is írják le, és küldjék el a Családi Kör címére to­tyogó és ugrándozó gyermekeik, unokáik, védenceik egy-egy ara­nyos mondatát. A legeredetibbért havonta az Új Nő szakácskönyvét küldjük majd el, hogy a kedves lo­csogásért változatos ízes falatokkal tömhessék be totyogóik száját. Használják ki e-mail címünket is: csaladivilag@ujszo.com Óvónői munkám során sok „gyerekmondást” lejegyeztem. Ezekből küldök néhányat. Alsószeli gyerekek mondták: ♦ A vasaló kerti szerszám, mert azzal vasalják össze a fóliát. ♦ Az anyukám Galántán dol­gozik a főnökön (titkárnő). ♦ Nekem jó, mert a szobámban van tévé, és akkor is nézhetem, ha alszok. ♦ Hány cipőben jöttél oviba? - Egyben! - Neked nem két lábad van? ♦ Nálunk hiába volna hurri­kán, mert úgyse tudna semmit el­vinni, mert minden le van he- gesztve. ♦ Mi lesz ma ebédre? - Töltött paprikának a bele. ♦ Hímeztem egy térítőt: Mit varrsz? - Térítőt. - Miért, lyukas? ♦ Az egyik kislánynak szemfer­tőzése volt és reggel azzal jött oviba, hogy neki be volt akadva a szeme. ♦ Gyerek: - Kösd be a cipőm! Óvó néni: - Nem kötöm be a ci­pődet. Gyerek: - Kösd be a cipőm! Óvó néni: - Aki ilyen csúnyán mondja, annak én nem kötöm be a cipőjét. Gyerek: - Kösd be, mert ha ve­lem fogsz sétálni, megbotlok és rád esek. Gerhart Ildikó, Alsószeli ♦♦♦ Nagymama mondja a kis Zoli­kának:- Tanuljál, fiam, mert ha nem tanulsz, nem tehetsz mást, me­hetsz teheneket fejni.- Nem baj, mami, ahhoz is kell logika, mert nem mindegy, hogy a tehén tőgyét húzkálom majd, vagy á farkát - válaszol Zolika. Kiss Zoltán, Nemesócsa ♦♦♦ Húsvétkor kifújt tojást kellett vinni az óvodába. Az égjük kis­lány elfelejtette. Gavallér kisfiam, látván szomorkodó pajtását a fo­lyosón, odament hozzá és így vi­gasztalta:- Nekem van két tojásom, az egyiket neked adom. És boldogan, kézen fogva men­tek be az osztályba. Bálint Magdolna, Nagykér (Lukács Erika felvétele)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents