Új Szó, 2004. július (57. évfolyam, 151-176. szám)
2004-07-24 / 170. szám, péntek
Családi kör 13 ÚJ SZÓ 2004. JÚLIUS 24. Történet egy kislányról, aki játék baba helyett mankót kapott és még örült is neki (Illusztrációs felvételek) hinni, bármi történjék is vele, az minden esetben jót is tartogat a számára, csak meg kell találnia. Lehet, hogy az adott helyzetben valami hatalmas szerencsétlenségnek tűnik, és az ember szidja saját magát, a környezetét, a mostoha körülményeket, fuldoklik az önsajnálatban, s ettől még szerencsétlenebbnek érzi magát, ellenben ha szilárdan hisz abban, hogy az a rossz, amit pillanatnyilag átélni kényszerül, előbb vagy utóbb a hasznára válik, már másképpen látja a dolgokat. Először is gazdagabb lesz egy tapasztalattal, lelkileg megerősödik, másodszor pedig jóval könnyebb átélni úgy egy kedvezőtlen helyzetet, ha tudjuk, mindez csak átmeneti állapot, a dolgok úgyis jobbra fordulnak. Röviden ez Eleanor H. Porter könnyed könyvének üzenete. Biztosan sokan azt gondolják, hülyeség az egész, s a szerző valószínűleg soha az életében nem élt át igazán szörnyű tragédiákat. Bevallom őszintén, az írót nem ismerem, de azt gondolom, ha megfogadjuk a tanácsát, és játsz- szuk a játékot, azzal semmit sem veszíthetünk. Az élet játéka Létezik egy olyan játék, melynek az a lényege, hogy bármilyen kedvezőtlen helyzetben is találja magát az ember, keressen benne valamit, ami örömre ad okot. A dolog annál izgalmasabb, minél kilátástalanabb helyzetbe kerülünk, mert akkor bizony valóban nem könnyű okot találni az örömre. KAMONCZA MÁRTA Erről Eleanor H. Porter Az élet játéka című könyvében olvastam először. Évekkel ezelőtt egy nagyon kedves ismerősömtől kaptam ajándékba, gyorsan átfutottam és őszintén szólva túl köny- nyednek tűnt ahhoz, hogy időt szakítsak az olvasására. A minap takarítás közben került a kezembe, belelapoztam újra, majd beraktam a táskámba. Jó lesz olvasni utazás közben, vagy akkor, amikor éppen valamilyen hivatalban várakozom. Amint aztán utóbb kiderült, a könyv a szórakoztatáson kívül számos megszívlelendő gondolatot is tartalmaz. A regény főhőse egy tizenegy éves kislány, Pollyanna. Édesanyja halála után misszionárius édesapjával élt igen szerény körülmények között. Ruháját, játékát a szegényeknek szánt missziós hordókból szerezték. Pollyanna minden alkalommal nagy izgalommal várta a hordókat, hogy aztán minden esetben csalódottan állapítsa még: az adományok tartalma ezúttal is némi elnyűtt, ruhanemű és pár darab törött játék. Pollyanna, hasonlóan a vele egykorú kislányokhoz, nagyon szeretett volna egy szép babát, amit aztán a kedvére öltöztethet, babusgathat. Édesapja is biztatta: légy türelmes, valamelyik hordóban biztosan találsz majd kedvedre valót. Pollyanna türelmesen pakolta ki a hordókat, de csak nem bukkant rá a hőn áhított játékra. Helyette egy pár mankó érkezett. Édesapja ekkor, látva leánya elszontyolodott ábrázatát, kitalálta számára a már említett játékot. Rögtön egy példával is szolgált: Pollyanna, ugye, nagyon szerette volna, ha valamelyik missziós hordóban játék babát talál, de a hordókban csak ruhanemű és egy pár mankó volt. Az édesapja feltette a kérdést: mi az, aminek ebben az esetben örülhetünk? A kislány gondolkozott, gondolkozott, de el sem tudta képzelni, minek örülhetne, amikor nem érkezett meg a várva várt játék baba., Annak örülhetünk, hogy egyikünknek sincs szüksége a mankóra, mert mindkettőnknek egészséges lába van.” Pollyanna édesapja halála után egyetlen rokonához, édesanyja nővéréhez került. A nagynéni há- zsártos vénlány hírében állt a környéken, mindenki mélységesen sajnálta a kislányt, amiért egy ilyen szeretet nélküli nővel kell egy fedél alatt élnie. Pollyanna először a sivár padlásszobába került, ahol a falak csupaszak voltak, hiányzott a szőnyeg, az ablakon pedig nem volt függöny. A leányka korábban arról ábrándozott, hogy a szobáját csodálatos képek díszítik majd, a padlót puha szőnyeg takarja, az ablakokat pedig földig érő, hófehér függönyök díszítik. Amikor megpillantotta a sivár szobát, csaknem kibuggyantak a könnyei, de aztán pillanatokon belül felcsillant a szeme: „nagyszerű, a legszerencsétlenebb helyzetben is kitartóan keresi a jót... hogy nincs az ablakon függöny, legalább egész nap gyönyörködhetek a csodálatos kilátásban. Nekem van a legszebb tájképem az egész környéken.” A könyv hasábjain végigkísérhetjük, hogyan változtatja ennek a tizenegy éves kislánynak a szemlélete, kicsattanó életöröme a környezetét pusztán azzal, hogy még a legszerencsétlenebb helyzetben is kitartóan keresi a jót, azt az apróságot, ami okot ad neki az örömre. A történet a XIX. század végén játszódik. Abban az időben, amikor még nem hódított teret a pozitív gondolkodás, legalábbis nem így nevezték. Az emberek egy része azonban már akkor rájött: saját magán segít, ha megpróbálja azt OTTHON ÜLVE UTAZÁS Végül India kapujában KOHÁN ISTVÁN Felejtheteden élmények birtokában hagyjuk el Jaipur városát, hogy néhány órás repülés után eljussunk Bombayba, amelyet az India kapuja megtisztelő elnevezéssel láttak el szerte a világban. A Maharastra állam mintegy hatmillió lakosú székhelye India második legnépesebb városa, az ország legjelentősebb gazdasági és kulturális központja. A portugálok alapították a 16. században egy hosszasan elnyúló félszigeten, s valóban csodálatraméltó keveréke Európának és Indiának. Fősugárútja, a tengerparttal párhuzamosan haladó, pálmákkal és felhőkarcolókkal szegélyezett Marine Drive, főként az esti órákban nyújt felejtheteden látványt. Ugyanakkor a tengernek a városba nyúló számtalan öble, a tengerparti sétányok, valamint a viktoriánus korszak gótikus palotái és középületei népszerű turistacélpontok. A történelmileg is nevezetes és értékes műemlékek közül a muzulmánok „szentjének”, Hadzsi Alinak a síremléke, a 8. századból származó Mumbádévi-templom, valamint a Shiva istenség nejének tiszteletére emelt Mumba-szentély megtekintése nyújtott felejtheteden élményt. Ugyanakkor megdöbbentenek a város egyik parkjának legmagasabb pontján emelkedő Hallgatás tornyával kapcsolatos események. Ennek a toronynak erkélyére teszik ki ugyanis a párszi vallásfelekezet hívei halottaikat, hogy testük a saskeselyűk prédájává váljék. Vallásuk tanai szerint ugyanis akár sírba tételükkel, akár hamvasztásuk- kal megszentségtelenítenék a földet s a tüzet. Ennek ellenére a tenger közelsége, valamint az örökké kék égbolt itt mindig az életet idézi emlékezetünkben. S ha már Bombayben járunk, nem mulasztjuk el, hogy átrándul- junk a várostól mindössze tíz kilométerre fekvő Elefanta szigetére. Itt találhatók ugyanis a művészetí- leg szinte felbecsülheteden értékű sziklatemplomok, belsejükben a híres vallási jellegű domborművekkel. A valósághoz azonban hozzátartozik az is, hogy Bombayben találkozunk a legkirívóbb gazdasági és szociális ellentétekkel. Hihetetlen, de vannak esetek, amikor az anyák az utcán szülik meg gyermeküket, s vannak emberek, akiknek soha életükben ninés tető a fejük felett. Terézia anya rendjének nővérei, akik igyekeznek ezeket a gyermekeket megmenteni, bizony csupán cseppet jelentenek a nyomornak e hatalmas tengerében. Felemelő és szomorú élmények birtokában hát újból repülővel folytatjuk utunkat a trópusi Dél-Indiá- ba, melynek lakóit többnyire az Afrikából származó, fekete bőrű, izmos tamylok alkotják. Ugyancsak itt találhatók a hindu monumentális építőművészet legnagyszerűbb alkotásai, a szobrokkal és domborművekkel gazdagon díszített 60-70 méter magas gopúrák. A legszembetűnőbb azonban az itteni városok és falvak indiai viszonylatban úgyszólván meglepő tisztasága, rendezettsége és lakóinak aránylag magasabb életszínvonala. Egyszersmind itt, nevezetesen Tamil Nadu államban él India keresztény, főként katolikus lakosságának jelentős része is. Elődjeiket a hagyomány szerint még Tamás apostol térítette az új hitre, aki, ugyancsak a hagyomány szerint a Madrasz város közelében fekvő egyik dombon halt mártírhalált. Tiszteletére emelték a portugálok a Szent Tamás-székesegyházat, amelyet aztán a 19. században felújítottak. A hinduista szentélyek közül legjelentősebb a Pártha Sáradi, amelyet még a 16, században építettek tipikus dél-indiai stílusban. AKI A VIRÁGOT SZERETI... A muskátli virága KÍNÁLGATÓ A balkonkertész nyáron élvezheti igazán azt, amit tavasz- szal tervezett el, mert ekkor már teljes pompájukban virulnak a sikeres átteleltetés után visszametszve kiültetett muskátlik is. A muskátli igazi régi virág, szinte elválaszthatatlanul hozzátartozik a hagyományos magyar faluképhez, akárcsak a nádfedél vagy pedig a tornác. Holott ez az igencsak kedves virágunk nem magyar, de még csak nem is európai. Az első néhány tő az 1700-as évek tájékán Dél-Afrikából került a kontinensünkre. Mára - főként az angol nemesítők munkájának köszönhetően vagy félszáz népszerű fajtája terjedt el. Tájainkon hosszú idő óta a kerti muskátli (az ún. Pelargonium vagy Geranium) a legkedveltebb. Húsos, enyhén szőrös szára a növény korosodásával megfásul. Levelei pedig kerék- ded formájúak, többé-kevésbé finom szőrrel borítottak, s jól látható rajtuk a gyűrű alakú sötét rajzolat. Leggyakrabban főleg vörös és fehér szirmú, de igencsak keresettek a fehér, rózsa- és lazacszínű, sőt sötét bordó virágú hibridek is. Áprilistól egészen októberig virágzik, a napos, legfeljebb félárnyékos helyeket kedveli igazán. Általános virágföldbe, agyagos-homokos kerti talajba ültessük. Igencsak gyakori öntözést igényel. Augusztusig célszerű táp- oldatozni is. Sokaknak kedvence a futómuskátli (Pelargonium pelta- tum). Nálunk talán az ámpolnába és ládába egyaránt ültethető Cascade fajták a legnépszerűbbek. Pajzs alakú, bolyhos vagy sima húsos leveleik vannak. Virágaik szimplák, általában rózsaszínűek, vörösek vagy pedig korallpirosak. A különösen dúsan virágzó öntisztító fajta áprilistól egészen késő őszig pompázik. Igényei pedig hasonlóak a kerti muskátliéhoz. Ápolása, szaporítása Öntözéskor a ládában ne pangjon a víz. A hervadt virágokat és leveleket pedig lehetőleg távolítsuk el. A virágot a csomónál törjük le. Júliusban pedig megkezdhetjük a dugványozását: egy levélpár alatt levágott oldalhajtásról szedjük le az alsó leveleket. A földbe ültetett dugványt locsoljuk meg, majd pedig húzzunk rá nejlon- zacskót, és mindaddig tartsuk meleg helyen, amíg gyökeret ereszt. Bár a muskátli szereti más növények társaságát is, jól mutat búza- vagy margitvirággal összeültetve, a fehér fajták önmagukban is igencsak szemet gyönyörködtetőek. Az angol nemesítők munkájának köszönhetően ma már mintegy ötvenféle muskátli közül válogathatunk. A közönséges fajták egyszerű faládában vagy pedig agyagcserépben egymás mellett is nagyon jól mutatnak, a nemesített tövek viszont már jóval díszesebb, különálló kaspót érdemelnek. Fehérre meszelt házfal, kitárt zsalugáter, az ablakban barnára festett faláda és négy-öt tő viruló piros muskátli - nagyjából ennyi elég ahhoz, hogy az ember a nyaralójában, múlt századi falusi környezetbe képzelhesse magát. Hát ha még a nyári nap is szépen süt, tökéletes az idill. Hangulatos virágtartók Sokszor maga a virágtartó edény emeli ki egy-egy növény igazi karakterét. Rusztikus hangulatot teremthetünk az erkélyen vagy a teraszon, ha a muskátlit, a petúniát, a büdöskét egy kimustrált sajtárba vagy fahordóba ültetjük. Ugyanilyen hatást érhetünk el a vesszőkosárral is. Mielőtt pedig beleültetnénk a növényeket, béleljük ki vastag fóliával és terítsünk az aljára öt-hat centiméteres rétegben kavicsot. A kukoricaháncsból font régi szakajtóból is mutatós növénytartó edény válik, (méri) Soha életükben nincs tető a fejük felett (Képarchívum)
