Új Szó, 2004. július (57. évfolyam, 151-176. szám)
2004-07-24 / 170. szám, péntek
„Benn a háziasszony elszúrt a tejet, Kérő kis fiának enged inni egyet; Aztán elvegyül a gyermektársaságba, Mint csillagok közé nyájas hold világa. ” (AranyJános) CSALÁDI KOR gazda pedig mond egy szives jó estét, Leül, hogy nyugassza eltörődött testét, Homlokát letörliporlepett ingével: Mélyre van az szántva az élet-ekével ” (AranyJános) 2004. július 24., szombat 8. évfolyam 28. szám Mindenütt úszómester, síppal, csak az egyébként kedves, ősz hajú, dauerolt hölgyeknek nem sípol senki a gyermekeknek épített úszómedencében A nyárban a nyaralás a legjobb A nyári szünidő a pihenés és az utazások ideje. A szülőknek évről évre szembe kell nézniük azzal a kihívással, hogy a gyereknek valahol nyaralnia kell. Jó esetben egyszer együtt kirándul a család, de ott van még a nyár többi része... M. CSEPÉCZ SZILVIA Van, aki napozik, van, aki utazik, van, aki táborozik. És vannak, akik unatkoznak, vagy - vakáció ide vagy oda - egyszerűen csak élik a mindennapi életüket. A családi nyaralás mindig nagy vállalkozás. Előkészítése sok-sok munkával jár, de a család minden tagjának életre szóló, kellemes (avagy kellemetlen) emlékeket adhat. Az alábbi történetekhez tessék hozzáképzelni a nyár illagú medence az idősebb, reumás és egyéb nyavalyáktól szenvedő fürdőzőknek. És mindenütt úszómester, síppal. A síp, az azért fontos, hogy az ugrókockáról vízbe vetődő fürdőzőket megfenyíthessék - szintén fröcskölnek ugyebár... A gyermekmedencék úszómesterei (?) között pedig akadnak olyan elvetemültek - saját tapasztalat akik a bokáig érő vízben elcsúszó és fuldokló (!) hároméveshez beugró szülőt sípolják ki, mivelhogy megfertőzheti a vizet... Csak az egyébként kedves, ősz hajú, dauerolt hölgyeknek nem sípol senki a gyermekeknek épített úszómedencében. Megharapott a bikuci A vakáció az ehhez hasonló, könnyen felejthető élményektől függetlenül is a családé, a gyermekeké. Horváthék a lévai állomáshoz közel, egy kis háromszobás lakótelepi lakásban élnek. Hátát, a nap hevét, a hűsítő vizek fodrát, a szénaboglya romantikáját, a fényes, csillagos eget, és minden egyebet, amitől egy nyár szép vagy izgalmas lehet. Strand, kultúra, testáztatók- Le ne fröcskölj még egyszer, szemtelen kölyke! - harsogta a gyermekek úszómedencéjének lépcsőjén lábát áztató asszonyság. A koros hölgy derékig merült a langyos vízben, és a szomszédságában ülő-ázó barátnőjével együtt ki-kiemelte visszeres lábát a habokból. A „szemtelen kölyke”, egy cingár, kilenc év körüli kislány hökkenten állt talpra a hónaljáig érő vízben. Előbb a barátnőjére, majd a közelben napozó anyjára nézett. Tétován kapott az ellebegő úszópárna után, amit a reggeli úszóiskolában bízott rá az edző, hogy gyakoroljon. Azután csöndesen és párnástól kivonult a partra. Pár perccel később tagadhatatlan kárörömmel figyeltem, ahogy a kis szöszi még kisebb öcs- cse egy méretes vízipuskából többször is telibe találja a finomkodó nőszemélyeket. Mert mi keresnivalójuk volt ott egyáltalán?! A strandfürdőben több medence várja a vendégeket: harminc-öt- ven centis pancsolók az apróságoknak, két méter mély víz az úszóknak, s a kellemestől melegebb hőmérsékletű, kissé kénszarom gyermeket nevelnek (bár a szülők szerint mindegyikük ne- velhetetlen), a feleség első házasságából származó, tizennégy éves Rékát, az ősszel már nagycsoportos óvodás Annát, és másfél éves kisöccsét, Bálintot.- Mi már a nyaralás után vagyunk - mondja Zsuzsa, az édesanya. - Rögtön július elején leköltöztünk falura, a férjem szüleihez. Három éve nem voltunk sehol, rám fért volna egy kis kikapcsolódás. Ott a folyó, a Garam, pár kilométerre a Duna, a kovácspataki dombok... Egyszóval kifejezetten nyaralós hangulatba lendültem, magammal sodorva az egész családot. A nagylányommal összecsomagoltuk a fél lakást, és bevallom, arra számítottam, hogy Réka majd segít a nagyiéknál is ügyelni a kicsikre. Tévedtem, s ez egyértelműen az én hibám. Tizennégy múltam, és nem vagyok a bébi- szittered, hadonászott a lányom, amikor a délutáni pihenő idején megzörgették a rég látott barátnők a kaput. Mit tehettem volna?! A férjem éppen a negyedik sörénél tartott, és egyre idegesebben állítgatta az antennát, hogy a foci EB döntőjén ne rizsázzon a tévé képernyője, az anyósom káposztás kalácsot sütött, az apósom meg el sem mozdult a horgászbotjai mellől. Ez volt a nyaralásunk negyedik, kellemes kora nyári délutánja, ha kissé hűvöEmber és strand Fürdeni - ha csak valamelyik kivételesen-embertelen vallás istene nem tiltotta - mindig mindenki szeretett. Az ókori görögökre ugyan - akikre mint az európai civilizáció megalapozóira oly gyakran hivatkozunk - nem a lubickolás élvezetének megörökítése volt a jellemző, de a római császárság korában már mindegyik városban volt legalább egy közfürdő. Amely többek között a társasági élet központja is volt. A szabad strandolás divatja természetesen a tengerparti országokból származik. Az első igazi strandoló állítólag egy francia hölgy volt, bizonyos Boigne grófnő. Két komornája vitte a lágyan habzó hullámok közé. A kezdetben megdöbbentő kísérlet divatot teremtett. A XVIII. század végén már rendkívül divatossá váltak a grófnő hordozószékéből kialakított fürdőházikók és öltözőkocsik, melyek azt a célt szolgálták, hogy a partról senki ne lássa a fürdőzőket. Ez elsősorban Angliára volt jellemző. Magyarországon a bronzbarnára sült evezős (és úszó) már a múlt század nyolcvanas éveiben is feltűnő, ámde megszokott jelenség volt az utcákon. Az igazi napozás azonban csak az 1890-es években terjedt el ezen a vidéken. Ekkor a velencei Lidón még nyakig felöltözve strandoltak az emberek, de a magyarországi atléták már kis úszónadrágot viseltek. Egy latin bölcsességet idézve: Castis omnia casta, azaz a tisztáknak minden tiszta. Néha még a mai medencék vize is. (-ez-) sebb hőmérséklettel is, mint amit július elején megszoktunk. Bálint délután fél háromkor ébredt fel, s Annával együtt kivittem őket a domboldalba nyúló hátsó kertbe. A vén cseresznyefák alatt leterítettem egy plédet, és rápakoltam a kicsik játékait. Bálint baba nem is mozdult el mellőlem. Ahogy lemászott a fűbe, már tolatott is vissza, hogy „fúrják a füvek”... Annuska viszont elkószált, egészen az elkerített tehénlegelőig. Előzőleg beszéltünk arról, hogy a tehénke adja a tejet a reggeli kakaóhoz, de nem gondoltam, hogy a kisebbik lányom a tehénpapáról is érdeklődött a nagymamánál. Csak a bömbölésre figyeltem fel, s hogy Annuska botladozva fut felém a derekáig érő gazban. Észrevettem, hogy vérzik a jobb keze. De mielőtt megkérdezhettem volna, hogy mi történt, már szipogta is, hogy ő csak meg akarta kínálni a bikucit friss fűvel, az pedig megharapta. Na most, három tehén és öt borjú kérődzött-legelészett a közelben, de bika egy szál sem. Annuska sebe nem volt mély, inkább csak horzsolás. Amikor megkérdeztem, miből gondolja, hogy egy bika volt ilyen mohó, köny- nyes-mosolygósan felelte, hogy mert az apukák nem figyelnek oda semmire, ami fontos. Isten ments’, hogy a gyerek szavaival a teljes férfinemet minősítsem, de akkor is... Az anyósom megszidott, hogy felelőtlen vagyok, a férjem, hogy egyszer nincs mellettünk - ha-ha-ha -, és máris ki- végzem a gyerekeket, az apósom pedig nagy hümmögések közepette megszórta a csali csontkukacokat egy kis penészedő sajtreszelékkel, amitől állítólag jobban kapnak a halak. Ezután három napig nyaraltunk még „Tente-ten- te, Bálintka!, Hol a labda, Annuska?” formában. És egyáltalán nem bántam, amikor hazamentünk, s kinyitottuk az áporodott levegőjű, kicsi és meleg lakásunk ajtaját. (A szerző felvételei) dó) rendőrségi közeg szeme láttára -, szóval Anikó és Roman inkább visszafordultak a faluból. Még a fényképezőgépet sem merték elővenni.- A görög tulajdonképpen pont olyan vendégszerető nép, mint bármelyik másik - mondta a világlátott Albin bácsi az utcánkból. - Aníkóék jobban tették volna, ha nem zakatolnak a templomajtón. Nem minden krétai szerzi jövedelmét a turistákból, de mindegyik krétainak megvan a maga otthona, temploma. S ezeket nem mutogatnivaló műemléknek szánják. Turistafelszerelésben nem lehet bemenni egy működő krétai templomba. De ez majd’ mindegyik kultúrára érvényes. Albin bácsi alig hetvenhárom éves, és világutazó. Szerinte nyaraláskor nem a kicsi gyerekekkel van gond, hanem a felnőttekkel. A sokcsillagos szállodák elkényeztetik a vendégeket. Ez így is van rendjén, azért fizetjük ki a díjat. A gyerekek viszont mindig az éjszakai égbolt csillagaitól bódulnak el. Nekik elég egy sátor és egy hálózsák a nagy nyári boldogsághoz. És ha jól belegondolunk, ebben is a vakációzó gyerekeknek van igazuk. Nyaraláskor soha nem a kicsi gyerekekkel van gond Csillagos szállodák vagy csillagos ég? Ez fontos kérdés, ha nem csak rokoni látogatást tervezünk a nyárra. Több ezer koronát spórolhatunk meg ugyanis, vagy ellenkezőleg, sok ezerrel többet költhe- tünk azonos minőségért. Anikó és Roman fiatal párként úgy gondolta, hogy Kréta szigete lesz az ideális nászút színhelye. Ma már tudják, hogy a tervezett egyetlen héttel alábecsülték a görög szigetet. Apartmant béreltek Haniában, huszonöt méterre a tengerparttól. Ezt úgy kell elképzelni, hogy egy adott utazási irodának vannak apartmanházai, több kisebb-na- gyobb lakással. Vagyis egyetlen épületben egyidejűleg többféle vendég lakik. Anikóéknak ebben szerencséjük volt, mert a két másik család - négy felnőtt és öt gyerek tapasztalt nyaraló lévén mindenben igyekezett tiszteletben tartani a szomszédságot. A fiatalok azonban nem csupán tengeri fürdőzésre vágytak. S már odaérkezésük másnapján kerékpárt béreltek, hogy körülnézzenek a turistamentes övezettől távolabb eső környéken. Bougainvilleák, narancsfa- és olajligetek mellett bringáztak felfelé, a hófehér falú házakból álló faluba. Ahogy fogytak az angol betűs vendégcsalogató táblák, úgy váltak egyre sötétebbé a tekintetek. Roman - pechjére - megállt az első, csodafehéren vakító ortodox templom előtt. Anikó is lecövekelt, és ahogy volt - shortban, pántos pólóban - megpróbálta kinyitni a nehéz faajtót. A következő percekben megelevenedett a környék: fekete kontyos, nagydarab asszonyok, s hatalmas bajuszú férfiak sereglettek a fiatalok köré. Mondogatták a fiatalok, hogy „Raliméra, Raliméra!” (jó napot, üdvözlöm), de a fenyegető kör egyre szűkült körülöttük. Mindenki egyszerre ordítozott, s mivel az ifjú párnak az előző reggelen már volt alkalma látni, hogy a lehetedenül szűk haniai főúton hogyan ráncigái ki két megtermett férfi egy középkorú nőt az autójából, s hogyan agya- bugyálja el a közelben tartózkodó (és minden egyébtől is tartózko
