Új Szó, 2004. július (57. évfolyam, 151-176. szám)
2004-07-23 / 169. szám, csütörtök
ÚJ SZÓ 2004. JÚLIUS 23. 12 Gondolat Az arab vezetők és az általuk kiadott lapok egymással versenyeznek, hogy megnyerjék a fanatizált olvasók tetszését, újabb és újabb Nyugat-ellenes szólamokkal Az iszlám békés (h)arca A nyugati társadalmakban az az elfogadott vélekedés, hogy az iszlám alapjában egy békés vallás, s a vallási fanatikusok és terroristák csak az egyik radikális és kiforgatott interpretációját képviselik, a többség mérsékeltnek számít. GÁL ZSOLT Csak afölött huny szemet szinte mindenki, hogy jelenleg az iszlám médiák és a vallási vezetők jórészt radikális húrokat pengetnek Marokkótól Pakisztánig, sőt gyakran a nyugati országokban is, és valahogy nem hallani a mérsékelt iszlám hangját. Egy „mérsékelt” ausztrál sejk1 Taj el-Din A1 Hilaly sejk egyiptomi születésű, ausztrál állampolgárságú moszlim vallási vezető, a Sydneyben lévő Lakemba mecset imámja, és 1988 óta áll a 300 ezres ausztráliai moszlim közösség élén. Otthon, ahogyan az már lenni szokott, támogatja az őt befogadó országot, a demokratikus berendezkedést, a békét és az emberi jogokat. Otthon. 2004 februárjában azonban Libanonba látogatott, ahol a szidoni Al-Kudsz mecsetben imájába foglalta az öngyilkos merénylőket, bírálta a szerinte az iszlám ellen háborút folytató Nyugatot, és a szeptember 11-i terrortámadásokkal kapcsolatban a következőket mondta: „Szeptember 11-e Isten munkája az elnyomók ellen... Néhány dolog, ami a világban történik nem megmagyarázható, egy civil repülőgép... ha megkérdezzük a pilótáját, aki hiba nélkül elérte célját: »Ki irányította lépteidet?«... Isten a válasz.” Emellett az Izrael ellen harcoló Hezbollah libanoni síita terrorszervezetet a szent harcosok modelljének nevezte, megdicsérte a palesztin Hamász és Iszlám Dzsihád terrorszervezetek jó munkáját, majd figyelmeztette hallgatóságát, hogy a világ tömegtájékoztatása - beleértve az ausztrál médiákat is - zsidó hegemónia alatt van. Ezután valószínűleg Ausztráliában minden ment volna a régi kerékvágásban: a sejk hazatér, és újra hálás az őt befogadó demokratikus társadalomnak és a békeszerető galamb szerepében tündökölhet. A1 Hilaly pechjére azonban a Libanonban elmondott imájáról készült egyik hangfelvétel a washingtoni székhelyű Közel-Keleti Média Kutató Intézet (The Middle East Media Research Institute - MEMRI) tulajdonába került, amely vette a fáradságot és lefordította azt arab nyelvről angolra. A fordítás komoly felháborodást váltott ki Ausztráliában. Amir Ali, az Ausztráliai Iszlám Tanácsok Federáció- jának vezetője a szokásos módon védekezett: a fordítás rossz, a részleteket kiragadták a kontextusból és félreértelmezték, a washingtoni MEMRI meg különben is „a moszlimok által mondottak kiforgatásáról híres”. A legtöbb nyugati országban talán sikerült volna ennyivel elsimítani az ügyet, az ausztrál külügyminisztérium azonban készíttetett egy saját fordítást is, amely megegyezett a MEMRI fordításával. Alexander Downer külügyminiszter ezek után kijelentette, hogy „visz- szataszító, ha egy ausztrál a tengeren túlra megy és ilyen kijelentéseket tesz”. Chris Pyne államtitkár pedig nyilvánvalóvá tette, hogy a kormány a továbbiakban nem látja szívesen Al Hilalyt a moszlim közösség képviselőjeként. A sejk újabban azzal borzolta a kedélyeket, hogy George W. Busht Dzsingisz kán fiának nevezte, majd kijelentette, hogy Bush amerikai elnök, Tony Blair brit miniszterelnök és John Howard ausztrál miniszterelnök alkotja a „gonosz tengelyét”, majd egy olyan elmélettel állt elő, hogy Ausztráliát nem is Cook kapitány, hanem az afgán moszlimok fedezték fel először. A Nyugat-barát Egyiptom2 Egyiptom volt az első arab állam az Izraellel hadakozó szomszédok közül, amely 1979-ben különbékét kötött a zsidó állammal. Egyiptom ekkortól részesül - Izraellel együtt - az Amerikai Egyesült Államok külföldnek juttatott segélyeiből a legnagyobb mértékben. (A két állam, messze megelőzve az összes többit, éves szinten több milliárd dolláros támogatást kap Amerikától.) Egyiptom a Nyugat megbízható szövetségesének számít, továbbra is elkötelezett híve az arab-izraeli békefolyamatnak - logikusnak tűnik, hogy épp ezen országban találkozzunk az iszlám mérsékelt, a többi kultúra felé nyitott és a Nyugat irányában nem ellenséges interpretációjával. Hogy ebből az idilli elgondolásból gyorsan kiábránduljunk, ahhoz elég fellapozni az egyiptomi sajtót. Az egyiptomi kormány által kiadott Al-Ahram hetilapot Ibrahim Nafi, az Arab Újságírók Szervezetének elnöke szerkeszti. Hoszni Mubarak elnök így nyilatkozott a lapnak a szeptember 11-i merényletek után: „Nehezen tudom elhinni, hogy olyan emberek, akik Floridában tanultak repülni, másfél éven belül vezetni tudtak egy nagy utasszállító repülőgépet, és azzal pontosan eltalálták a World Trade Center tornyait, amelyek a pilóta számára a levegőből ceruza nagyságúnak tűnhetnek. Csak egy professzionális pilóta tudja végrehajtani ezt a feladatot, nem pedig valaki, aki 18 hónapig tanult Floridában repülni...” ' Csak úgy záporoznak az Al- Ahramból az Amerika- és zsidóellenes összeesküvés-elméletek. Dr. Gamal Ali Zahran, a szuezi egyetem politológia tanszékének vezetője így nyilatkozott a lapnak a szeptember 11-i merényletekkel kapcsolatban: „A WTC-ben zsidók ezrei dolgoztak a pénzügyi szolgáltatásokban és a tőzsdén, de egy sem halt meg közülük az incidensben... a zsidók, akik óriási részvénycsomagokat birtokoltak a légitársaságokban és a biztosítótársaságokban, a lehető legmagasabb értékért adták el részvényeiket kb. 10 nappal az Amerika elleni támadások előtt. Miután a tőzsde szeptember 17-e után újra működni kezdett... a zsidók egymás között versengtek, hogy megvehessék a részvényeket a lehető legalacsonyabb áron... Nincs kétség, hogy ez megmagyarázhatja részvételüket a bűncselekményben.” Nem hiányozhatnak az elméletek arról sem, hogy az amerikaiak szándékosan génmanipulált élelmet adnak humanitárius segélyként Afganisztánban a rászorulóknak, amellyel veszélyeztetik egészségüket, a segélyből így egyszeriben emberiség elleni bűn lesz. A halálos AIDS vírust természetesen a CIA (az amerikai Központi Hírszerző Hivatal) és a Moszad (az izraeli titkosszolgálat) terjesztette el Afrikában. Az egyiptomi légitársaság 1999- ben lezuhant 990-es járatának katasztrófája után pedig a kormány és az ellenzék túlharsogta egymást a parlamentben a bűnösök megnevezésében. Omar Barakat, az ellenzéki Al-Wafd párt képviselőjét idézve: „Ez egy amerikai-zsidó összeesküvés volt. Én a CLA-t és a Moszadot vádolom, mert 33 egyiptomi tiszt volt a fedélzeten.” Amikor 2003. augusztus 31-én Irakban egy bombamerénylet végzett a síita Muhamad Bakir Al- Hakim ajatollahhal és még 120 emberrel, akkor az Al-Ahram vezércikkében ezt írta: „A felelősség ezért a terrorista cselekményért a Nyugatot terheli - és - pontosabban megfogalmazva - Amerikát.” Nem hiányoznak a „világot markukban tartó” zsidóknak szóló fenyegetések sem. Dr. Musztafa Mahmud PhD egyenesen egy újabb holokausztról beszél, amely a pokol tornácán vár rájuk. „Milyen hasznuk lesz (mármint a pokolban) a gazdaságukból, ha az abszolút szegénységbe jutnak. Ki fogja megmenteni őket? Ott nincs Amerika, de ha ott lenne sem tudna segíteni rajtuk, inkább osztozni fog a sorsukban...” Divatban van az Egyesült Államoknak a náci Németországhoz való hasonlít- gatása is. (Az amerikai vezetők természetesen mind háborús bűnösök.) Samir Amin például erről így ír: „Az amerikaiak eljutottak oda, hogy magukat »kiválasztott embereknek« tekintsék - a gyakorlatban ez egy náci megnevezés, a Herrenvolk szinonimája. Ez az a kihívás, amellyel ma szembesülünk. És ezért lesz az amerikai imperializmus még brutálisabb, mint elődjei...” Anis Mansuor pedig azt ecsetelgeti, mennyire brutálisan bánnak az amerikaiak a guantanámói katonai támaszpontra szállított, Afganisztánban fogságba esett al-Kaida-tagokkal. Szerinte a foglyokat úgy kínozzák, hogy „arra nincs példa a történelemben - rosszabbul, mint amit Hitler tett a riválisaival a zsidók és keresztények közül.” Az Al-Ahram legtöbbször dicshimnuszokat zeng az Izraelben öngyilkos merényleteket elkövető palesztin terroristákról. Az első öngyilkos női merénylő, Wafa Idris által véghezvitt támadás után Ahmed Baghat így lelkendezett: „Wafa feltárta a palesztin személyiség értelmét, megmutatta a palesztin nők hősiességét, és egy földön járó, élő teremtményből jelképpé vált, amely bevonul a történelembe...” Egy másik jeruzsálemi öngyilkos robbantás valóságos ex- tázist jelentett a lap egyik újságírójának, Fahmi Huveidinek: „Nem tudom elrejteni a boldogságot, amelyet a múlt kedden Jeruzsálemben végrehajtott mártír művelet okozott nekem... számomra reménysugár és életmentő...” A kérdés csak az, hogy ha egy Nyugat-barát államban az Amerikával szövetséges és Izraellel békében élő kormány által kiadott lap ilyen hangnemet üt meg, akkor milyenek a szélsőségesen Amerika-ellenes lapok. Mivel egyetlen arab országban sincs demokrácia és sajtószabadság sem, ezért az arab olvasók többsége az Al-Ahram stílusú lapok és elektronikus médiák kínálatából „válogathat”. Kivétel persze akad egykét libanoni vagy emírségeid sajtótermék és televízió formájában, ez éppen arra elég, hogy erősítse a szabályt. E hecckampány közepette aztán az arab vezetők és az általuk kiadott/cenzúrázott lapok egymással versenyeznek, hogy megnyerjék a fanatizált olvasók tetszését, újabb és újabb Nyugatellenes szólamokkal és a terrorizmust éltető cikkekkel. Az utánpótlás nevelése3 A szent háború, vagyis a dzsihád kapcsán moszlim hittudósok gyakran hangsúlyozzák, hogy a szó sok minden mást is jelent, csak egyik értelmezése a fegyveres harc, amire csak bizonyos esetekben kerül sor. Nem árt belelapozni például a palesztin nebulók tankönyveibe, vajon ők mit tanulnak a témáról. A 2003-ban a Palesztin Hatóság Oktatási Minisztériuma által kiadott, a 11. osztályosoknak szánt „Iszlám kultúra” című tankönyv a következőképpen okítja a tanuló ifjúságot (208. oldal): „Az Iszlám Allah vallása minden emberi lény számára. Ezt hirdetni kell és felhívni az embereket, hogy csatlakozzanak bölcsen, helyénvaló prédikációkon és baráti beszélgetéseken keresztül. Azonban, ha ezek a metódusok ellenálláshoz vezethetnek, és az igehirdetők meg lehetnek akadályozva abban, hogy teljesítsék kötelességüket..., akkor a Dzsihád és a fizikai erő alkalmazása az ellenségek ellen elkerülhetetlenné válik...” Az okfejtés így folytatódik: „A Dzsihád iszlám szó, amelynek jelentése megegyezik a más nemzetek által használt háború kifejezéssel. A különbség az, hogy a Dzsihádnak nemes szándékai és magasztos céljai vannak, és csakis Allah üdvössége és dicsősége érdekében folyik... más nemzetek háborúi főleg gonoszság, agresszió, a dominancia szeretete, a befolyás kiterjesztése, értékek fosztogatása, gyilkosság és az ambíciók és vágyak teljesítése miatt folyik, mint például az a háború, amelyet a nyugati országok kezdtek, hogy imperialista célokból kizsákmányolják az iszlám országokat, ellenőrizzék polgáraikat és megfosz- szák őket erőforrásaiktól és gazdagságuktól...” Ezek után a diákok megtanulhatják, hogy mikor kötelessége egy moszlimnak a dzsihád, valamint azt is, hogy annak milyen fajtái léteznek a tényleges harctól egészen az anyagi segítségig és a tollal és szájjal vívott harcig. „Az iszlám nemzetének manapság sürgős szüksége van a dzsihád szellemiségére fiai számára, hogy megadásra bírja Allah ellenségeit és megerősítse az ő vallását, erre koncentrálva az összes forrást és a Dzsihád minden típusát” - folytatódik a fejtegetés. A tankönyv 215. oldalán pedig a mártíromságot dicsőítik: „Az iszlám nemzete el kell hogy terjessze fiai között több generáción keresztül a Dzsihád szellemiségét és az önfeláldozás (Sha- hada) szeretetét...” Nem lesz meglepő, ha az ilyen tankönyvekből tanuló fiatalok aztán egy zsúfolt jeruzsálemi buszon fölrobbantják magukat, hogy mártírként Mohamed mellé kerülhessenek a hetedik mennyországba. A könyv arra is figyelmeztet, hogy az iszlám elhagyásának kivégzéssel való büntetése teljesen logikus és természetes: (155. old.): „A logikus ok annak a kivégzésére, aki elhagyja az iszlámot a következő: Nincs semmi az iszlámban, ami ellentétben lenne az emberi természettel. Bárki, aki csada- kozik az iszlámhoz, megismerve annak igazságát, megízlelve annak édességét, majd elhagyja azt - az valójában az igazság és a logika ellen lázad. Mint minden más rendszer, az iszlám is meg kell hogy óvja magát, ezért e büntetés (már-
