Új Szó, 2004. július (57. évfolyam, 151-176. szám)

2004-07-02 / 152. szám, péntek

„Hosszan nyúljon, mint e hurkaszál, Életünk rokkáján a fonál. Valamint e sültre a mi szánk: Mosolyogjon a sors szája ránk; S pályánk áldásával öntse le, Mint e kását a zsír özöne. ” (Petőfi Sándor) IZVILAG „Semmi sem jó vagy rossz, a véleményünk teszi azzá - mondta a Mester. - Az egyik ember könnyedén megtartotta a vallásos böjtöt a hét minden napján. A másik éhen halt ugyanattól a koszttól. ” (Anthony de Mello) 2004. július 2., péntek 4. évfolyam 13. szám Aránylag korán megmutatkozott, hogy ezt a pályát fogja választani, hiszen már általános iskolásként is örökké édesanyja körül sündörgött a konyhában Cukrász és mixer helyett iskolai főszakács Bogdány Eleonóra köny­vespolcán a szakácsköny­vek nemcsak díszként so­rakoznak, hanem szemmel láthatóan forgatja is őket a háziasszony. Amikor az egyiket kinyitottam, töb­bek között ízvilágból kivá­gott receptek is hullottak ki belőle. BENKŐ TÍMEA Érdekes, hogy gyűjti őket, villant át az agyamon. Azt hittem, ha vala­ki főszakács, már mindent tud a fő­zésről. Persze, a jó pap holtig tanul. És Nóri csak huszonhárom éves. Egy főszakács fakanállal a ke­zében születik? Aránylag korán megmutatko­zott, hogy ezt a pályát fogom vá­lasztani, hiszen már általános isko­lásként is örökké anyu körül sündö­rögtem a konyhában. Eredetileg ugyan cukrásznak készültem, gye­rekként odahaza hétvégén mindig pogácsákat meg süteményeket sü­töttem, ez volt a kedvenc időtölté­sem. Amikor elérkezett a pályavá­lasztás ideje, szüleim tanácsára hallgattam, ők terelgettek a sza­kács-pincér szakma felé. Én meg nem bántam, mert tulajdonképpen a főzés ugyanúgy érdekelt, mint a sütés. Amíg az érsekújvári szak­munkásképzőbe jártam, rendsze­resen gyakoroltam otthon is, min­dent elkészítettem, amiről az isko­lában tanultunk. Anyu mondogat­ta is, milyen jó dolga van neki, a lá­nya főz helyette... Később minden nagy családi ünnepen én főztem, még a saját eljegyzésemkor is, per­sze segítséggel, hiszen akkor hu­Amiből sok kell, az a három nagy katlanban fő az iskola konyháján A főszakács ajánlata - tavaszi hústekercs Hozzávalók: 800 g sertéscomb, só, bors, 1 dl fehérbor, olaj. A töltelékhez: 5 egész tojás, 1 dl joghurt, 100 g reszelt sajt, só, 400 g spenót (én kihagyom, mert nem szeretjük), 1 gerezd fokhagy­ma, diónyi vaj, bors, 4 párolt zsenge sárgarépa, 4 kisebb ecetes uborka. A húst besózzuk, a tojást a joghurttal és a sóval habosra felvetjük, belekeverjük a sajtot. Tepsiben megsütjük az egyik oldalát, a másik­nak lágynak kell maradnia. A lepényt óvatosan a húsra csúsztatjuk. Közben a megtisztított és megvágott spenótot kevés vajon, zúzott fok­hagymával és borssal ízesítve megpároljuk, levét elfőzzük. Krémsze­rű masszát kell kapnunk. Ezt rásimítjuk a tojáslepény tetejére. Hosz- szanti irányban elrendezzük rajta a párolt sárgarépát és az ecetes uborkát, majd óvatosan összetekeijük a húst és sonkaszerűen megkö­tözzük. Tepsibe tesszük, meglocsoljuk kevés olajjal, és előmelegített sütőben, hirtelen megkapatjuk. Ekkor aláöntjük a bort, és gyakori lo­csolgatás mellett pirosra sütjük (ha kell, kevés vízzel pótoljuk az elfőtt lét). A sütőből kivéve 15-20 percig pihentetjük, és nem túl vékony sze­letekre vágva tálaljuk. Hidegen is kitűnő, sőt sokak szerint úgy még jobb. Vegyes salátával körítjük. Látványnak sem utolsó, hát még az íze! Paradiso (hosszúital) Hozzávaló: 3 cl gin, 2 cl barackpálinka, 10 cl narancslé, a díszí­téshez 1 szelet narancs. A hozzávalókat shakerben a jéggel együtt erőteljesen rázzuk össze. Az italt szüljük jégkockával töltött hosszúitalos pohárba. A pohár pe­remét narancsszelettel díszítjük. szonöten ültünk az asztalnál. A mai napig, ha összejön a család, anyu és nővérem rám bízza a konyhát. Nagyon fiatalon lettél fősza­kács. Ehhez nem szükséges to­vábbképzés, esetleg többéves ta­pasztalat? Tardoskedden a magyar és szlo­vák tanítási nyelvű általános iskolá­nak közös konyhája van. Két kollé­ganővel főzünk, mindketten jóval idősebbek nálam. Nekem van azonban a legmagasabb végzettsé­gem, így automatikusan én lettem a főszakács, amikor három éve munkába léptem. Egyébként tizen­nyolc évesen végeztem el a szak­munkásképzőt, s azonnal jelent­keztem továbbtanulni, Gútán érett­ségiztem. Utána külföldre mentem nyelvtanulás céljából, fél évig Ang­liában babysitterkedtem. Három gyerekre vigyáztam egy francia­belga származású családnál, főz­nöm ugyan nem kellett, de hétvé­gén - már csak hobbiból is - szok­tam. A háziasszony különben nem csinált nagy gondot a főzésből. Az előkészített bifsztekhúst kivette a hűtőből, megpirította előbb egyik, majd másik oldalát az olajban, és már ették is. Én akkor épp vegetári­ánus voltam, szinte kizárólag salá­tákon éltem náluk. Az étrendjükből a különleges palacsintákra és a muffinokra emlékszem, meg az omlettjükre. Apróra összevágták a póréhagymát, ezt egy kerámiatál­ban leöntötték a felvert tojással, be­rakták a sütőbe, ami tulajdonkép­pen kemencéhez hasonlított, s na­gyon finomra sült benne az omlett. Ott sajátítottam el a hidegtál készí­tésének sok apró trükkjét, például kenyérbe tölteni a halmasszákat. A háziasszony pedig az almáspite re­ceptjét tanulta meg tőlem. Ami a leginkább érdekes volt: ők kezdtek el úgy teázni, mint én. Az angolok tejjel, esetleg cukorral ízesítik teá­jukat. Amikor én cukorral és cit­rommal készítettem, gyanakodva kóstolgatták, és elcsodálkoztak, hogy milyen finom, ők ilyet még sosem ittak... Munkahelyeden, az iskolai ét­kezdében hogyan viszonyulnak hozzád a többiek? Munkatársaim sokat segítettek a kezdetekkor, hiszen nem tudtam olyan gyakorlati dolgokat például, mint mondjuk, ha a katlanba bete­szek 10 kiló rizst főni, mennyi víz kell hozzá. Ugyanakkor ők is tanul­tak tőlem. Nagyon szeretek fűsze­rezni, rengeteg fokhagymát hasz­nálok, azóta a suliban is nagyon sok ételt azzal ízesítünk. A savanyú lencselevest, a főzelékeket koráb­ban nem készítették cukorral, én édesre főzöm. Reggel hét előtt kez­dődik a munkanapunk, elkészítjük az alapanyagokat, összevágjuk a húsokat, odatesszük főni a levest. Amiből sok kell: knédli, krumpli, rizs, főzelék, az a három nagy kat­lanban fő. 210 gyerek ebédel az is­kolai étkezdében, szerdánként mindig többen vannak, ilyenkor ugyanis tésztanap van. A tészta a menő? A gyerekek körében igen. A fel­nőttek, a pedagógusok mindent megesznek válogatás nélkül. A diá­kok akkor kérnek repetát, ha kakakós vagy mákos kalács van, és (A szerző felvételei) Délután odahaza kezdődik a második műszak szeretik a rizsfelfújtat, az aranyga­luskát, a darás tésztát, a zsemlefel- fújtat, a spagettit és a párolt gom­bócot. Emlékszem, mi diákkorunk­ban nem szerettük a leveseket, mindig csak kiöblítettük vele a tányért, hogy úgy tűnjön, ettünk belőle. A mai gyerekek levese- sek? Egyáltalán nem, úgyhogy ugyan­ezt most is praktizálják páran... Pontosan tudjuk előre, mikor fog ról mindig marad hétfőre, sőt keddre is étel. Otthon átlagban kétnaponta főzök. Ilyenkor nyá­ron pedig legtöbbször előre bepá­colt húsokat sütünk kint az udva­ron a roston. Férjem válogatós. Nem hajlandó például megenni a paradicsomot, a káposztaféléket, így ezeket nem is készítem még magamnak sem. Beugróm anyu­hoz, anyósomhoz, náluk eszem fi­nom töltött paradicsomos papri­kát, székely- meg takartos ká­posztát. időm, készítek például több .pizzatésztát, és lefagyasztom. Hát kell, hogy legyen itthon liszt... Itt a befőzések ideje. Azzal hogy állsz? Befőzni közösen szoktunk anyu­val és a nővéremmel. A ketchupöt külön készítem, mert én abba is te­szek fokhagymát, a lecsóba szin­tén, sőt abba cseresznyepaprikát is rakok, és meghámozom a paradi­csomot. A befőtteket, a lekvárt hár­masban tesszük el. Szerdánként a tardoskeddi gyerekek repetát kérnek, de most már csak megint szeptembertől... ízleni a főztünk. Ha savanyú len­cseleves, borscs, gulyásleves vagy szárazborsóleves van virslivel, az biztosan elfogy. A levesen és a főételen kívül mit kapnak még? Mindig van tea, citromlé vagy üdítő, továbbá gyümölcs és keksz vagy joghurt. Annak idején bennünket tejbe- grízzel, pudinggal, túrókrémmel is kényeztettek... Kevesen vagyunk, nincs időnk ilyesmit kevergetni. Hárman fő­zünk, utána én osztom az ételt, a másik kolléganőm beszedi a tá­nyérokat, a harmadik pedig mo­sogat. Ezért vásároljuk készen az édességet. Délután négykor érsz haza a munkából. Utána otthon kezdő­dik saját konyhádban a második műszak? Két éve vagyok saját konyhán, de nem főzök naponta. Vasárnap­A spájzod mennyire van fel­töltve? Kartonszámra vásárolom az élel­miszert, kannaszámra az olajat, ki­lószámra a lisztet, cukrot... Legyen itthon minden bőven! Ha van Látom, rengeteg szakácsköny­ved van. Gyakran böngészed őket? Már inasként is mindig szakács- könyvet kértem ajándékba, azóta gyűjtöm őket. Szaklapot is járatok, ez a Gastro. Másik mániám a koktélospoharak gyűjtése. Az isko­lában a mesternőm ajánlotta, hogy jelentkezzem mixerképzésre, de addig gondolkodtam a dolgon, míg lekéstem róla. Tehát egyedül, auto­didakta módon próbáltam megta­nulni az italkeverés művészetét. Vettem shakert meg mixelőpoha­rat, és tanulmányozni kezdtem a kellő szakirodalmat. Könyvből ta­nultam meg alkoholos és alkohol- mentes italokat keverni. Likőrök­ből, gyümölcslevekből, limonádék­ból finom koktélt, puncsot, bólét le­het mixelni. Egy hosszúital vagy aperitif szemet-szájat gyönyörköd­tető élmény... Egy hosszúital szemet-szájat gyönyörködtető élmény

Next

/
Thumbnails
Contents