Új Szó, 2004. július (57. évfolyam, 151-176. szám)

2004-07-15 / 162. szám, szerda

ÚJ SZÓ 2004. JÚLIUS 15. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ BBC Egyértelmű, hogy Szaddám Húszéin volt iraki elnöknek kapcsolatai voltak olyan terro­ristákkal, mint Carlos és Abu Nidal, illetve az al-Kaidával e- gyüttműködő szélsőséges szer­vezetekkel - jelentette ki Ijád Allávi iraki miniszterelnök. Szaddám egykori kapcsolatai között említette a szudáni ve­zetőket is. Erkölcsi és etikai döntésnek nevezte a háború megindítását az iraki rezsim el­len és azt hangoztatta: az iraki­ak hálával tartoznak Blair brit kormányfőnek és Bush ameri­kai elnöknek, amiért segítséget nyújtottak ahhoz, hogy vissza­nyerjék szabadságukat. Azt kéne törvénybe foglalni, hogy minden képviselő annyi munkanélkülivel törődjön, ahány kari­kát kapott a választáson (L’ubomír Kotrha karikatúrája) A vár a legjobb erődítések közé tartozott, s amíg a magyar fősereg ott állt, addig az osztrák sem mozdulhatott Komárom és a nyári hadjárat 1849-ben ezekben a na­pokban zajlottak a magyar szabadságharc nyári had­járatának döntő momentu­mai, melyek a harc végső kimenetelét is komolyan befolyásolták. PETHEŐ ATTILA Június végére, július elejére a fel­dunai hadsereget Haynau csapatai Komárom alá szorították. E válsá­gos időkben két pártra szakadt a magyar katonai vezérkar. Június 26-án minisztertanács ült össze. A testületnek a követendő hadi­tervről kellett döntenie. Görgei, mivel nincs lehetőség, hogy két fronton támadjanak, kétfelé osztot­ta volna a csapatokat. Az egyik cso­portosítást Komárom környékén kellene egyesíteni, ez jelentette vol­na a fősereget. A Wysocki-féle IX. hadtest és a lengyel légió feladata továbbra is az orosz főerő feltartása lett volna. A másik összpontosítást a bácskai és bánsági magyar erők, az erdélyi hadsereg és Kazinczy La­jos önálló hadosztálya alkotta vol­na. Ennek a Tisza mentén kellett volna állást foglalnia, Nagyvárad központtal. Görgei elfogadtatta Kossuthtal és a minisztertanáccsal haditervét, ő és hívei úgy látták, hogy egy Komáromnál összponto­sítandó magyar sereggel először a császári erőkre kell döntő csapást mérni, s csak ezután fordulni a jú­nius közepén Magyarországra be­törő 135 ezer fős cári sereg ellen. Köztudott volt, hogy az ellenséges előrenyomulást lassíthatták az erődök. Komárom a Habsburg Bi­rodalom legjobb erődítései közé tartozott, s amíg a magyar fősereg ott állt, addig az osztrák sereg sem mozdulhatott. A komáromi össz­pontosításnál a magyar erőknek kb. két hetük lett volna arra, hogy megpróbáljanak döntő vereséget mérni a császári-királyi seregekre. Az, hogy június 28-án Haynau főserege Győr feladására kénysze­rítette Poeltenberg VII. hadtestét és Wysocki jelentése, miszerint az orosz főoszlop 62 000 főt számlál és ő nem mer ütközetbe bocsátkoz­ni, mindez arra ösztönözte Kossu­thot, hogy újabb minisztertanácsot hívjon össze, s meghívta a Görgei- vel nem szimpatizáló, illetve rossz viszonyban levő tábornokokat. A kétközpontú összpontosítás he­lyett, feladva a komáromit, Görgei és Bem csapatait és Wysocki had­testét Szegedre rendelték, hogy ezáltal a Jelacsics elleni operációk sikerét biztosítsák. A szegedi össz­pontosítás a Dunántúl, a Felvidék, és a Duna-Tisza köze feladását je­lentette. Ezzel a magyar hadsereg egyszerre vonta magára az orosz és a császári hadsereg támadását. Június végén megtörtént a fővá­ros katonai kiürítése, a kormány és a hadüzemek Szegedre költöz­tek át, ugyanekkor a feldunai had­sereg és Wysocki Hatvannál állo­másozó csapatai parancsot kap­tak, hogy induljanak a Délvidékre. Görgei a kormány felé június 30- án azzal a kifogással állt elő, hogy az indulásra legkorábban július 3- án kerülhet sor, csapatainak ko­máromi összpontosítása miatt. Görgei minden hadtestét Komá­romba rendelte, hogy döntő csa­pást mérhessen Haynaura, aki el szerette volna vágni a magyarok fővárosba vezető útjait. Július 2- án reggel megkezdődött a császári fősereg felvonulása a Lovadtól Ácson át Ószőnyig ívelő félkörben, és ezzel a szabadságharc egyik legvéresebb ütközete, melyben 26 ezer magyar honvéd harcolt a 60 ezer fős császári hadsereg ellené­ben. A magyar csapatok a nap vé­gére meghiúsították Haynau ter­vét, hiszen Klapka csapatai élén nehéz harcokban visszavette Ószőnyt, így a Pest felé vezető út magyar ellenőrzés alatt maradt. Görgei a magyar csapatok egyesü­lését továbbra is Haynau seregeit átvágva akarta véghezvinni. A 48 000 fős honvédsereg, mely­ből 8 ezer fő a Duna bal partján állomásozott, július 11-én kísé­relte meg az áttörést, ami általá­nos visszavonulással végződött. E csata után. 1849. július 13-án hagyták el Komáromot Görgei utolsó alakulatai. „Én két hadtest­tel egyedül maradtam Komárom­ban, hogy a nemzet e védőbástyá­ját megtartsam, s ott Magyaror­szág fegyvereinek becsületét vé­delmezzem.” - olvasható Klapka visszaemlékezésében. Klapkáék feladata az volt, hogy minél több ellenséges erőt kössenek le, s ezzel könnyítsék a később egyesítendő fősereg dolgát. Július 23-ig mint­egy 28 ezer embert 114 löveggel kötött le Komárom, ezután telje­sen megváltoztak az erőviszo­nyok. Komárom alatt csak Haynau leggyengébb hadteste a II. hadtest maradt báró Csorich altábornagy vezetésével. Mivel ez az erődrend­szer a birodalom legjelentősebb, legmodernebb létesítményei közé tartozott, erre támaszkodva na­gyobb erőket is leköthetett volna a honvédsereg. így viszont mód nyílt arra, hogy Komárom védői a császári fősereg hátában elvágják annak utánpótlási vonalait, s ezzel befolyásolják a főhadszíntér törté­néseit. A szabadságharc nyári hadjáratának felvidéki történései természetesen nem merülnek ki a csallóközi, illetve a Komárom kör­nyéki hadmozdulatokban, azon­ban megkockáztatom, hogy a ko­máromi erődrendszer és Görgei hadvezéri képességei - a rossz ma­gyar felderítés, a határozatlan pa­rancsnokok, az ellenfélnél tapasz­talatlanabb katonaság és a hadve­zetésbe belekontárkodó politiku­sok ellenére - akár a császári kirá­lyi seregek legyőzését is jelenthet­ték volna 1849 nyarán. A szerző történelemtanár Zavargásokhoz vezethet a palesztin vezető majdani erőszakos, vagy akár természetes halála Izraeli forgatókönyvek Arafat halála esetére MTI-HÁTTÉR Jasszer Arafat halála esetén Izra­elnek meg kell akadályoznia, hogy a palesztin elnököt Jeruzsálemben temessék el - áll az izraeli külügy­minisztérium belső jelentésében. A tárca szerint zűrzavar törhet ki a pa­lesztin területeken Arafat halálát követően. A dokumentumban for­gatókönyvek találhatók a külön­böző eshetőségekre, Izrael felkészül arra, hogy szélsőséges muzulmán csoportok a Hamász vezetésével megpróbálják majd ellenőrzésük alá vonni a palesztin kormányt. Iz­raelnek rendkívüli intézkedéseket kell hoznia ennek meggádására, egyebek közt átfogó katonai hadművelettel a Gázai övezetben. A vezető izraeli kormánytisztviselők által megvitatott dokumentum sze­rint a 75 éves Arafatnak az utóbbi években számos egészségügyi problémája volt. Márciusban az iz­raeli hadsereg szimulációs gyakor­latot hajtott végre annak számbavé­telével, mi történhet, ha Arafat meghal, feltételezve a temetés szín­helyét, a temetési menet útvonalát, a lehetséges tüntetéseket, zavargá­sokat és muzulmán szélsőségesek puccskísérleteit. Bizonyos jelek ugyanis arra utalnak, hogy a pa­lesztin vezető egészsége romlik. Ke­zének és ajkainak látható remegése olyan találgatásoknak adott tápot, hogy Parkinson-kórban szenved. Tavaly nyáron súlyos gyomorinflu­enzát kapott, és belső emberei már a lehetséges temetési helyről tár­gyaltak. Hozzá közel álló tisztvi­selők szerint soha nem beszélt ar­ról, hol szeremé eltemettetni ma­gát, de feltevések szerint azt kíván­ná, hogy a jeruzsálemi óváros al­Aksza mecsetében. Az izraeli forga­tókönyv szerint Arafat majdani ha­lálának három oka lehet: izraeli ka­tonai akció, hosszú betegség vagy hirtelen természetes halál. Palesz­tin részről mindhárom esetben arra törekszenek majd, hogy a vezetőt hősnek és áldozatnak tüntessék fel, s a történtekért Izraelt tegyék fe­lelőssé. A válságot főként az okozná, ha Arafatot Jeruzsálemben akar­nák eltemetni, amit Izrael erőtel­jesen ellenezni fog. A válság ele­me lehet az is, hogy a holttestet napokig a nyugati parti, rámallá- hi főhadiszálláson tartják, ami­nek következtében Izraelre nem­zetközi nyomás nehezedik. Egy másik forgatókönyv szerint palesz­tinok ezrei megpróbálják majd erő­vel is elvinni a tetemet Rámalláh- ból Jeruzsálembe, ami az erőszak­hullám kiújulásához vezethet. Izraelnek úgy kell felkészülnie Arafat halálára, hogy nyomást gya­korol a szélsőséges csoportokra, minél inkább csökkentve azok ké­pességét az ellenőrzés átvételére, és párbeszédet kezd azokkal a pa­lesztinokkal, akik Izrael számára „elfogadható” kormányt alakítaná­nak. A válságtervezet lehetséges­nek tartja a Palesztin Hatóság összeomlását. A dokumentum azt ajánlja, hogy Izrael tegye lehetővé Arafat külföldi kezelését, ha állapo­ta romlik. így remélhető lenne, hogy a palesztin vezető külföldön hal meg, levéve a felelősséget Izra­elről, és könnyítve a jeruzsálemi te­metés megakadályozását. Kompro­misszumos megoldásként Izrael ja­vasolhatná azt is, hogy a temetésre a Jeruzsálemhez közeli, de azon kí­vüli Abu-Diszben kerüljön sor. KOMMENTÁR Urizál a szolga SIDÓ H. ZOLTÁN Riad a KIA, hőköl a Hyundai - állíthatjuk némileg fellengző­sen, miután a dél-koreai társaság állítólag aggódni kezdett a Zsolna melletti beruházása miatt. Pedig az autógyártó a szerződés aláírása előtt alapos terepszemlét tartott. Állító­lag még azt is megvizsgálta, hogy télen milyen a környék határátkelőhelyeinek áteresztőképessége. A koreaiak tény­leg alapos munkát végeztek, elég csupán a szerénynek alig­ha mondható követeléseik listáját áttekintenünk, viszont egyet nem tehettek meg: nem tudtak a közép-európaiak fe­jébe belepillantani. Ehhez még az sem lett volna elegendő, ha előtte elolvasták volna Karinthy Frigyestől áz Utazás a koponyám körül című könyvét. így nem tudhatták, hogy tér­ségünkben a hitegetést, az ígérgetést, a ködösítést, a dolgok elkenését mesterfokon űzzük. Pavol Rusko gazdasági miniszter annak idején mindenre bó­lintott, amit az autógyártó kért. Most viszont kiderült, a leg­inkább érintetteket, a Zsolna melletti négy község polgárait kész tények elé állították. Akik - Ján Slota legnagyobb döb­benetére - nem meghunyászkodó bárányokként reagáltak az állam ajánlatára, hanem érdekszövetséget alakítva har­colni kezdtek a jobb feltételekért. A helyzet kiéleződését nemcsak a KIA felgyújtott óriásplakátja, hanem az állam ki­sajátítással fenyegetőző reagálása is plasztikusan jelzi. A nagyberuházás elhúzódó, botrányízű előélete ellenére min­den jel szerint az autógyár megvalósul, legfeljebb a terve­zettnél kicsit később. Az ügy tanulsága: végre már Szlováki­ában sem szabad végleges döntést hozni anélkül, hogy az érintettekkel konzultáltak volna. És még egy adalék a történethez. A parlament kötelezte a kormányt a Hyundai/KIA céggel kötött szerződés közzététe­lére, s tegnap végre beleegyezett ebbe. Pavol Rusko dühös el­lenkezése dacára abban igazuk van a törvényhozóknak, hogy a technikai részleteket, vállalati stratégiát tartalmazó, üzleti titoknak minősülő fejezeteket kivéve a polgároknak joguk van megtudniuk, milyen szerződést írtak alá a nevükben. A dél-koreai félnek nyújtandó közel 9 milliárd koronás állami támogatást ugyanis mi fizetjük meg. Szlovákia annak idején Csehországot, Lengyelországot és Magyarországot lekörözve szerezte meg a befektetést. A kíméletlen licitálás azonban a polgárok zsebéből történt, ezért cserébe a rendes tájékozta­tás és a beruházáshoz szükséges földparcellák utáni tisztes­séges árajánlat a minimum, amit elvárhatunk a miniszterek­től. Akik, ha komolyan vesszük a miniszter szó eredeti jelen­tését, a mi szolgáink. JEGYZET Mutasd az autód MISLAY EDIT Nincs jogosítványom, se au­tóm, de azért - merő szóra­kozásból - sokszor figyelem a körülöttem száguldó négy­kerekűeket. Persze nem a műszaki paramétereik érde­kelnek, mint egyes kollégái­mat, akik órákig tudnak ára­dozni egy-egy új modellről, tetőtől talpig kielemezve. Engem inkább az érdekel, mit árul el egy-egy autó a tu­lajdonosáról. Mert sok eset­ben tényleg árulkodó az, ki milyen típusú és színű autót vezet. Hogy csak három egy­szerű példát említsek: a „trabantisták” szerintem elég lezser vezetők, nem na­gyon érdekli őket mások többnyire lekicsinylő véle­ménye, van humorérzékük, pénzük viszont nagy valószí­nűséggel nem túl sok. A két­személyes sportkocsik veze­tői, úgy érzem, nem túl gya­korlatiasak, mert hogyan le­het drága pénzen kétszemé­lyes autót venni, amikor ugyanannyiért (sőt olcsób­ban is!) már 4-5 személyest is kaphatnának? ! Azok pe­dig, akik baromi nagy kere­kű terepjárókkal közleked­nek a városban, ahol ugyan nem mondom, hogy tökéle­tesek az utak, de azért még­sem kell annyira nehéz aka­dályokat leküzdeniük, ami­lyenre ezek a böhöm jármű­vek hivatottak. Nos, ők, nagy a gyanúm, „elég” fejlett egoval vannak megáldva, szeretik fitogtatni pozícióju­kat vagy anyagi helyzetüket. Esetleg mindkettőt. De egyes vezetők nemcsak a kocsi típusával, színével val­lanak magukról, hanem oly­kor a rendszámmal is. Hal­lottam olyan sofőrről, aki csak azért halogatta az autó- vásárlást, hogy három egy­forma számjegy szerepeljen benne. Ők a misztikus lelkű- ek. Az viszont, akinek 666 szerepel a rendszámában, valószínűleg egyáltalán nem babonás. Vannak azonban autósok, akik még ennél is közlékenyebbek: a nevüket is világgá kürtölik. Vagyis rendszám helyett már „igazi neve” van az autójuknak: példának okáért Bambino, Barbie vagy éppen Bad Girl. A Rossz Lány (vagyis a Bad Girl) éppen a szerkesztősé­günk környékén szokott par­kolni. A minap is felfigyel­tem rá, s mit hoz a véletlen, éppen az egyik belvárosi templom közvetlen szom­szédságában parkolt. . Kicsit meg is hökkentem ezen az érdekes „társulá­son”. Aztán az jutott eszem­be: két lehetőség is adódik. A kocsi tulajdonosa ismeri a szállóigét, miszerint a jó kis­lányok a mennybe mennek, a rosszak meg bárhová. Vagy pedig rendszám-, illet­ve autónév-változtatáson tö­ri a fejét...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents