Új Szó, 2004. július (57. évfolyam, 151-176. szám)
2004-07-15 / 162. szám, szerda
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2004. JÚLIUS 15. Michael Naumann méltatja Esterházyt Michael Naumann volt kulturális államminiszter méltatja majd Esterházy Péter érdemeit a német könyvszakma Béke-díjának átadásakor - vált ismeretessé tegnap. Az egyik legrangosabb német kitüntetést a frankfurti könyvvásár idején, október 10-én nyújtják át a Majna-parti város Szent Pál-templomában, az 1848-as német nemzetgyűlés színhelyén. Naumann 1998-tól 2000-ig felelt a kulturális ügyekért Gerhard Schröder kormányában. Jelenleg a Die Zeit című hetilap egyik kiadója, de vezetett német és amerikai könyvkiadókat is, Németországban a Rowohltot. A magyar írók közül Konrád György is megkapta már a német könyvszakma Béke-díját. (MTI) MOZI POZSONY HVIEZDA: Harry Potter és az azkabani fogoly (amerikai) 17.15 Az 50 első randi (amerikai) 20.30 HVIEZDA - KERTMOZI: 21 gramm (amerikai) 21 MLADOSÍ: Buddy (norvég) 16,18,20 TATRA: Szégyenfolt (amerikai) 18.30, 20.30 AUPARK - PALACE: Shrek 2 (amerikai) 15,15.40,17,19, 21 Tucatjával olcsóbb (amerikai) 14.50 Pofa be! (francia) 17.20,19.20, 21.20 Harry Potter és az azkabani fogoly (amerikai) 14.30, 15.30, 16.30, 17.30, 18.30, 19.30 Holtak hajnala (amerikai) 21.30 Starsky és Hutch (amerikai) 16.10,18.40 Fegyvertársak (amerikai) 20.50 Trója (amerikai) 16.40,20.20 Szégyenfolt (amerikai) 20.30 Buddy (norvég) 19.40, 21.50 Az 50 első randi (amerikai) 19.40,21.50 Holnapután (amerikai) 14.40,18.10, 21.10 A főnököm lánya (amerikai) 15.20 Elveszettjelentés (amerikai-japán) 18.20, 20.40 KASSA TATRA: Szégyenfolt (amerikai) 18, 20 CAPITOL: Betörő az albérlőm (amerikai) 16, 18, 20 ÚSMEV: Shrek 2 (amerikai) 16, 18, 20 IMPULZ: Flört a fellegekben (amerikai) 17.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKIA SZENC - AMFITEÁTRUM: The Dreamers (angol-olasz-francia) 21.30 PATH - KERTMOZI: Az utolsó szamuráj (amerikai) 21.30 VÁGSELLYE - VMK: Underworld (amerikai) 21.30 PÁRKÁNY - DANUBIUS: Harry Potter és az azkabani fogoly (amerikai) 19 Az utolsó szamuráj (amerikai) 22 LÉVA - JUNIOR: Holtak hajnala (amerikai) 18 KERTMOZI: Holtak hajnala (amerikai) 21.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Holtak hajnala (amerikai) 19 GYŐR PLAZA: Gothika (amerikai) 15 Harry Potter és az azkabani fogoly (amerikai) 17.45,20.30 Holnapután (amerikai) 17.30,20 Holtak hajnala (amerikai) 18, 20.15 Időzavarban (amerikai) 15.30, 17.45, 20 Padlógáz (német-luxemburgi) 15.30, 19.45 Shrek 2 (amerikai) 18, 20 Trója (amerikai) 17.15, 20.30 A tűz óceánja (amerikai) 16.45, 19.30 Van Heising (amerikai) 17,19.45 Zsernyákok (svéd) 17.30 Még negyvenkétmillió forint hiányzik a rendezéshez Művészetek Völgye MTI-HÍR Tapolca. „A 16. alkalommal megrendezendő Művészetek Völgye 160 millió forintra tervezett költségvetéséből 42 millió még hiányzik” - mondta a tíz nap múlva kezdődő összművészeti fesztivál igazgatója kedden Tapolcán. „A helyzetünk súlyos, minden napunk és óránk azzal telik el, hogy további pénzösszegeket szerezzünk” - mondta Márta István. (A szervezők egy hónappal korábban 52 milliós hiányról számoltak be.) Az igazgató közlése szerint a fesztivált július 23-án elkezdik, és majd meglátják, hogyan folytatódik. „Szeretnénk az ezeregyszáz programot megtartani” - tette hozzá. Márta István azt mondta: Magyar- ország, mi több Közép-Kelet-Euró- pa nyári fesztiváljáról van szó, ami állami támogatás nélkül nem működhet. Szólt arról, hogy a fesztivál most először bekerült a kulturális tárca költségvetésébe. A kormányzat ezzel azt jelezte, hogy fontosnak tartja a Művészetek Völgyét - jegyezte meg. A sajtótájékoztatón elhangzott: a Művészetek Völgyének díszvendége az idén Jifí Menzel cseh filmrendező és Szeged városa lesz. A Művészetek Völgye programsorozatának ezúttal is hat Balaton- felvidéki falu: Kapolcs, Taliándö- rögd, Vigántpetend, Monostorapáti, Öcs és Pula ad otthon, összesen 57 helyszínen. Jifí Menzel lesz a díszvendég (Kieb Attila felvétele) „Nem nagyon szeretem én már a nevem népszerűségét” - száz éve halt meg Anton Pavlovics Csehov Materialista Pokol és Éden közt Ódon irodalmi óránk elütötte az éjfelet, s mi literátus titkok és művészlegendák habzsolói, immáron század- szőr, indulunk osonni szívszorító, ködös időkbe. FORGÁCS MIKLÓS „Csehov csendesen halad a kikerülhetetlen halál felé.” Két nap alatt két szívroham után, még egyenletesen lélegzik a nyugodt szobában. A mi pásztázó tekintetünk kell, hogy hörögve, levegő után kapkodva ébredjen. „Badenweiler igen eredeti fürdőhely, de hogy mi benne az eredeti, ezt még nem sikerült magam előtt tisztáznom. Rém sok a zöld, szép hegyek veszik körül, igen meleg, a kis házak meg a szállodák magányosan álldogálnak a zöldben.” A zihálásra felriadó Olga ijedten teljesíti beletörődő kérését. Orvost hivat. „Nem szövevényes udvari intrikával küzd élete utolsó éveiben, mint Puskin.” Még alig száradt meg orvosi diplomáján a tinta, mikor 24 éves korában vérömléssel először jelentkezik tüdőbaja. „Minden télen, ősszel és tavasszal, minden párás nyári napon köhögök. Ám mégis csak akkor ijedek meg, ha vért látok: a szájon át ömlő vérben van valami vészterhes, mint a vonításban.” Az orvos átgázol rajtunk, az ágyhoz lép, s hazugság helyett pezsgőt hozat. De ez már nem az az ágy. Már tudja, alig van néhány éve hátra, mégis 43 évesen feleségül veszi Óiga Knippert. A kitűnő és öntudatos színésznő Moszkvában marad, Csehov Jaltára költözik. Alig látják egymást. „Ha mi most nem vagyunk együtt, abban nem te és nem én vagyunk a hibásak, hanem az ördög, aki belém bacilust ültetett, beléd pedig a művészet iránti szeretetet.” Most mégis egymást ápolják összebújva a jaltai ágyban, Olga - Csehov elől is titkolva - elvetélt, az író már nem is számolja napjait. Csalódottak, sebzettek mind a ketten. „Nem párbajozni jár szinte hetente, mint Lermontov.” Felült az ágyban, s az ablak mögött - a sötét Csehov „arcai” hajnal dacára - nyüzsgő alakokat lát. A halk szavú, szenvtelen író, magát látja, ahogy „vicclapanyag- szállítóként” karcolatot „tömörít, szűr, heréi”, Szahalinra űzve magát talicskához láncolt rabokra bámul, koleraorvasként is pimaszul provokálja a halált, nem forradalmárként betiltott Tolsztoj-kéziratokat csempész át a határon, földbirtokosként gyámoltalanul engedi szabadjára az ügyeket. Majd orvosához fordulva, mintha csak konzíliumot tartana, az orosz nyelv egyik legnagyobb mestereként, így szól: „Ich sterbe”. „Nem küzd »transzcendens« betegséggel, mint Dosztojevszkij.” A kezébe vette a poharat, s belefeledkezett a pezsgő színébe, illatába. Motozás hallatszott. Thomas Mann kotorászott összes íróasztalán heverő minden kézirata között. „Vajon nem vezetem-e félre az olvasót, hiszen a legfontosabb kérdésekre nem tudok válaszolni?” Mann csipkelődik egy kicsit maga elé: „Az irodalom kedvese volt, az orvostudo(Képarchívum) mány törvényes hitvese, és mindig vétkesnek érezte magát a hűdensé- gért, amelyet vele szemben a másikkal elkövetett.” „Csüggött a munkán, úgy, hogy bűntudatot érzett a központi, az összefogó eszme hiánya, amiatt, hogy a »Mit tegyünk?« kérdésre nincs felelete, és ez elől a kérdés elől az élet puszta ábrázolásával szórakoztató módon kitér.” Kosztolányi kap ki Mann kezéből egy paksamétát: „Mondanivalója? Ő ama boldog írók közé tartozik, akik azt mondják: ez az élet. Neki nem is kell mesterkedni, mint másnak, csak leírni amit lát.” Szerb Antal fanyar mosolya tűnik föl az asztalok fölött: „Nem történik semmi, mert nem történhet semmi. Minden lendület elhal a félúton, szomorúak az emberek és szomorúak a tárgyak, és a legszomorúbb az, hogy erre a szomorúságra nincs magyarázat, nem lehet okolni senkit és semmit, így van és nem is lehet soha másképp. Az emberek tunyán és bánatosan hullanak alá a semmibe. Az egész világ felesleges emberekből áll, és felesleges maga a világ is.” Csehov már nem figyel rájuk, szelíden Olgára mosolyogva mondja: „Már rég nem ittam pezsgőt.” „Nem »fut el«, mint Tolsztoj.” Élvezettel leengedte torkán az édes- savanykás buborékokat. Most a szekrényből hallatszik Kosztolányi hangja: „Darabjai az eseményte- lenség drámái. Érzések mozognak bennük. A hősök az unalom csöpö- gős égboltja alatt ásítoznak, isznak, vonják a vállukat, a hősnők pedig a szobák mélyén sóhajtoznak. Nincs megoldásuk a drámájuknak, akár az életnek sincs.” Elégedetlen, indulatos dörmögéssel ripakodik rá Balassa Péter esztéta több generáció távlatából. „A csehovi »jellemek« nem egyszerűen illúziókat kergetnék, nem annyira »szegények«, nem annyira realitásérzék nélküli szószátyárok, nem dek- lasszált svihákok, nem egyszerűen kedves hazugok, hanem legbelül, mindenekelőtt-üresek! A csehovi dramaturgia alapja nem a szereplők mondandója és »lelke« (hiszen éppen a bőbeszédűség által langyosan üres), hanem a szereplők mozgásának a szerkezete. E szerkezet a mondandó s nem pedig az, amit összevissza beszélnek. Ennek a mélyén van a komikus űr, a szakadéklétezés szatírjátéka, a szabadságnélküliség sóvárgó tudata.” Ennyi dőzsölés után Csehov gondosan bal oldalára helyezkedik, s szakmai szolidaritásból is nem meghazudtolva diagnózisát, meghal. „Csak vért köp, gyomorrontással küszködik, az esőtől és a ködtől szenved.” Egy friss osztrigák szállítására szolgáló vasúti kocsiban utazunk Moszkva felé a testtel. Fejünk fölött Csehov szavai röpködnek. „Kecsesség az, ha egy bizonyos cselekvésre az ember a lehető legcsekélyebb mozdulatot fordítja.” Viktor Rozov, a mai orosz dráma doyenje ad igazat a nagy írónak egy mondattal, mi Máténál, Márknál és Lukácsnál is olvasható. „Mert mii használ az embernek, ha az egés2 világot megnyeri, lelkében' pedig kárt vall?” Mi pedig hazalebbe- nünk. (A bekezdéskezdő idézetek Szilágyi Zsófiától vannak.) NÉZEM A DOBOZT Falitévék, házimozik. DVD-irodalom Z. NÉMETH ISTVÁN Nézem a dobozt. És amit éppen látok, arról a következő sorok jutnak az eszembe: „Ó, igazán senki sem ismer, mert hol ilyen vagyok, hol olyarp Bámulatosan tudom változtatni az alakomat. Ha akarom, olyan vagyok, mint egy szőrpamacs, vagy paróka, vagy egyuj- ja$ kifordított bundakesztyű, vagy szobafestő pemzli, vagy papucs orrán pamutboly.” És miért pont eme örökbecsű pom-pomi sorok? Mert múlt századi skatulyámban egy újfajta dobozt mutatnak nekem. Illetve, dehogyis dobozt, sokkal inkább annak XXI. századi jogutódját. Ezt mesélik róla: „Csak első látásra televízió. Mert talán inkább egy fotóalbum. Vagy egy emlékkönyv. Az Ön élete, szélesvásznon. Vagy egy hangversenyterem. Esetleg nagy felbontású monitor. Ez a JövőTV (csak én neveztem el így, mert egyrészt nem szeretném reklámozni, másrészt pedig míg bőerszényűbb ken-guruknál ez már a múlt, nekem még a távoli jövő). A DRC-nek köszönhetően képe most tisztább és élesebb. És csak első látásra televízió. Mert valójában mindig pontosan az, amit Ön szeretne.” Hát ezért a pom- pomos hasonlat. Én meg nézem a dundi, kénköves-képcsöves dobozomban ezt a lapos, falra akaszt- hatós (rögzíthetős?) lapos kis csodát, és már az sem érdekel, mi az a DRC, csak kipróbálhatnám a modern szemfény(té)vesztést. Ezzel persze még nincs vége az időutazásnak, mert újabb csoda úszik a képbe. Menekülés a magnók bolygójáról - mondja egy kellemes robothang. - Vegyen búcsút videómagnójától, és köszöntse új időgépét: eme szerkezet kellemes külseje 142 órányi felvételt lehetővé tevő 80 GB-os merevlemezt takar. így kedvenc műsorait rögzítheti, szerkesztheti, tárolhatja, és bármikor újranézheti, vagy DVD-re írva megtarthatja az örökkévalóságnak.” Most aztán még szigorúbban nézem a dobozt. Mi az, amit én a hét műsorából egy ilyen gigabringával DVD-re szerkesztenék az örökkévalóságnak címezve? Talán a Mars mentőakció című amerikai sci-fit arra az időre, amikor majd sikeresen exportáltuk vörös szomszédunkra is a demokráciát? ‘‘Vagy a szegedi orvosokkal készült oknyomozó riportokból egy elgondolkodtató válogatást? Eseüeg valami könnyed, nyári Lagzi Lajcsi- remixet a hozzá hasonlóan énekelni nem tudó fiatalok halottsápadt produkcióiból? Talán nekem van romlóban az ízlésem és csökkenőben a fantáziám, de se ezt, se azt. Esetleg azt a DVD-reklámot, amely szerint „szerezze be most egy csomagban, és élje át otthonában 5.1- es hangminőségben az összes tornádót, mennykőbecsapódást és vulkánkitörést! Hollywoodban a bolygó kisebb-nagyobb részeinek szakszerű elpusztítása a tudományos-fantasztikus filmek korai klasszikusaitól a látványos modern akciófilmekig egyre növekvő népszerűségnek örvend! Armageddon, Deep Impact, Twister, Dante pokla és a többiek! Ha már egyszer strandra úgysem mehet a hűvös, szeles nyár miatt, borzongja végig otthon még a mai fagypont felé kacsingató júliusi éjszakán Roland Emmerich katasztrófa-látomását, a Holnaputánt!” A képernyő aljára egy hosszú SMS is beúszik: „Az hogy az amerikai űrkutatási inté zet, a NASA arra utasította illetéke: szakembereit, hogy egyáltalán nt nyilatkozzanak a nyilvánosságnál Emmerich klíma-összeomlási for gatókönyvével kapcsolatban, ké dolgot jelenthet: a NASA vagy nen veszi komolyan a nemzetközi hírí klíma-kutatókat, vagy pedig a filn igazságmagja egy kicsit nagyobb ; kelleténél.” Ekkor hirtelen sűrű zá por kezd hullani a felhődén égből hosszabb áramszünet veszi kezde tét, én pedig a hűvös tócsák tükré ben vizsgálgatom magam. „Mos leginkább szőrsapkához hasonlí tok, ahogy ülök az ágon, egy széj hosszú ágon, föl-le, mivel egy szel lő hintáztatja az ágat...”
