Új Szó, 2004. július (57. évfolyam, 151-176. szám)
2004-07-14 / 161. szám, kedd
SZÜLŐFÖLDÜNK 2004. július 14., szerda 1. évfolyam 20. szám A Brünni tér lakóit zavarja a közeli kerthelyiségből dübörgő zene, a tulajdonos inkább irigységről beszél Csendháborítás Nagymegyeren? A vendéglő légvonalban száz-százötven méterre van a lakóházaktól (Vas Gyula felvétele) „Szülőföldünk legyen mindenkor az otthonunk! Jelképavatás Lekéren FORGÁCS MIKLÓS Guta. Meleg nyári napokon szívesen alszik az ember nyitott ablak mellett. Vannak azonban, akik nem élvezhetik felhőtlenül ezt az állapotot, mivel dübörgő zene vegyül a beáramló friss levegőbe. V. KRASZNICA MELITTA A gutái Brünni tér lakóinak nyugalmát hetek óta zavarja a tőszomszédságukban található Madison Club Garden Bárból felhallatszó zene. Legalábbis ezt állítja Marosi József, aki a túlzott zajszint elleni tiltakozásul több mint 100 aláírást tartalmazó petíciót nyújtott be a városi hivatalba. „Ez egy nyugodt környék volt” „Tavaly nyár végén nyílott meg ez a kertvendéglő, légvonalban alig 100-150 méterre a környező lakóházaktól - kezdett az állapotok felvázolásába. - Már az építkezés folyamán megszólítottam a tulajdonost, Dusán Valkovicot, hogy remélem, nem lesz majd túl hangos a mulatozás. Akkor ő megnyugtatott, hogy egy hangulatos kis kerthelyiség készül, amely nem fogja zavarni a lakókat. Sajnos, aggályaink az idei nyár kezdetén beigazolódtak. A hétvégeken bömböl a diszkózene, különböző együttesek lépnek fel, a labdarúgó-világbajnokság alatt kivetítőn nézték itt a mérkőzéseket a vendégek; természetesen a fociközvetítéseket is őrült hangerővel engedte a tulajdonos. Ha valamilyen együttes lép fel, az már kora délutántól hangol, a gépzene pedig szinte egész nap üvölt a hangfalakból. Képtelenség pihenni, már ki sem tudjuk nyitni a kerthelyiség felé néző nappalink ablakát, alig halljuk egymás szavát, televíziót sem tudunk nyugodtan nézni.” Marosi József elmondása szerint több lakó, ha teheti, hétvégére inkább rokonainál húzza meg magát, vagy kiköltözik hétvégi házába. A környéken kisgyermekes családok is laknak; akad közülük, aki kénytelen volt átrendezni a lakását, az ellenkező oldalra költöztetve a hálószobát, mert a kisbabát állandóan felriasztotta a hangos zene. „Többen a helyi kábelgyárban három műszakban dolgoznak, az nem érdekli a tulajdonost, hogy ők mikor és hogyan pihenhetik ki magukat. A hétvégén ugyanis éjjel kettőig dübörögnek a hangszórók. Ez egy nyugodt környék volt eddig, a Madisonnak köszönhetően azonban lassan elviselhetetlenné válik itt az élet. Egyszerűen tűrhetetlen ez az állapot.” Panaszosunk azt szeretné elérni, ha a városi hivatal csak egy alkalomra, a gútai vásár idején engedélyezné a zenét, a mulatságot a Madison számára. Elárulta azt is, hogy a lakók többször kihívták már a városi és az állami rendőröket, ám azok érdemben nem léptek az ügyben. Jól jelzi viszont a lakók felháborodását, hogy legalább egy alkalommal már tojást és paradicsomot dobáltak a vendéglő udvarába. A kerthelyiség tulajdonosa természetesen másként látja a helyzetet; szerinte jórészt az irigység beszél az emberekből. „Ha valóban olyan hangosan szólna a zene, hogy az őket otthonukban zavarná, mint ahogyan a panaszosok állítják, akkor itt, a helyszínen meg sem lehetne maradni tőle - fejtegette Dusán Valkovic. - Én azon fáradozom, hogy legyen egy hely a városban, ahol szép környezetben, kulturált módon szórakozhatnak a fiatalok és a kevésbé fiatalok. A vendégek visszajelzése alapján állítom, hogy igény van az általunk kínált szolgáltatásokra. A vállalkozási engedélyemben is szerepel, hogy élő és reprodukált zenét szolgáltathatok a kertvendéglőben, mégpedig a megadott nyitva tartás idején, azaz hétfőtől csütörtökig délelőtt 10-től éjjel egy óráig, pénteken és szombaton éjjel kettőig, vasárnap pedig éjfélig. A külön belépős fellépésekre pedig az előírások értelmében a városi hivataltól kérek engedélyt. Szerintem konszenzusra kell törekedni. Én arra kértem a képviselőket, hogy legalább hetente egyszer, szombatonként lehessen zenét szolgáltatnunk, és ők ezt el is fogadták.” Úgy szól a zene, mint eddig A fentiekben említett petícióval a városi képviselő-testület június 14-i ülésén foglalkozott. Akkor született egy határozat, miszerint a tulajdonosnak június 30-ig a meglévő központi hangforrás helyett a hangerő megoszlása érdekében néhány kisebb hangfalat kell elhelyeznie a kerthelyiségben, mégpedig úgy, hogy azok ne irányuljanak a lakóházakra. Ezenkívül a képviselők ígéretet tettek arra, hogy az illetékes szervekkel rövidesen beméretik a hangerőt. A mért decibelek alapján megállapítható lesz, a tulajdonos valóban túllépi-e a törvényileg megengedett zajszintet, vagy kizárólag a lakók érzik túl hangosnak a zenét. Lengyel István alpolgármester szerint arról nem született határozat, hogy szombatonként éjjel kéttőig szólhat a zene. „A határozatban foglaltak értelmében csak tudomásul vettük a tulajdonosnak ez irányú kérését” - mondta. A petíció átadása óta eltelt hetekben érdemi változás nem történt. Szombatonként ugyanúgy szól a zene, mint eddig, a városi hivatal esetről esetre kiadja a tulajdonosnak az élő zene szolgáltatására vonatkozó engedélyt. Igaz, az olyan kitételt is tartalmaz, hogy a tulajdonos felel a vonatkozó törvények és előírások betartásáért. Abba pedig beletartozik a csendrendelet betartása is. Lapzártánkkor tudtuk meg, hogy a városi képviselő-testület legközelebbi, július 26-i ülésén ismét napirendre kerül a kertvendéglő ügye. A fejleményekről lapunkban is beszámolunk majd. (vkm) Lekér. Három falu életét 1968 nyarán megpecsételte egy párthatározat, hiszen az addig is ezer szállal egymáshoz kötődő Lekér, Garamdamásd és Garamvezekény egy mára 1500 lelket számláló községgé egyesült. Még mindig őrzött öntudatukat bizonyítva a damásdiak és a vezekényiek inkább a számukra semlegesebb „hronovceinek”, mint lekérinek vallják magukat. Harminchat év együttélés után - az egyesítés évfordulójával szinte egy napon - megtartották az összetartozás jegyében fogant első falunapot. Hat helyszínen váltakoztak az ünnepélyesebb és kötetlenebb akciók és fellépések. A rendezvény rangját a falu jelképeinek felavatása is emelte. Ökumenikus istentiszteleten szentelte meg a hétsávos zöld-fehér-sárga zászlót, a címert és a pecsétet Németh Rezső katolikus, Dömötör Irma református és Ján Demcák evangélikus lelkész a római katolikus templomban. A lelkésznő figyelmeztetett, mindnyájan felelősek vagyunk szellemi értékeinkért. Ján Demcák szerint hitet tenni valami mellett kötelességet is jelent, s reméli, a közösségi szimbólumok nemcsak jellemeznek és összekötnek, hanem irányt is adnak életüknek. A jelképeket őrző gyerekekkel az élen a díszvendégekkel együtt az ünnepi menet átvonult a falun - a községházáig. Itt Béres Lajos polgármester átvette a címert, melyen zöld alapon kalász, ekevas és csoroszlya látható fehér hullámsáv fölött hat csillaggal díszítve. A pecsétet leíró és a falu történetét fölvázoló beszéd után kitűzte az épület erkélyén a zászlót. A kultúrházban a helyi Hubertus vadászegyesület százéves és legfrissebb trófeái mellett Kajan Mário helyi képzőművész lelki labirintusait lehetett látni. A kultúr- ház mögötti hangulatos szabadtéri színpadon a jó háromórás kultúrműsorban először a Csemadok helyi alapszervezete, az óvoda és az alapiskola hagyományőrzői, énekesei és táncosai csillogtatták meg tehetségüket. Név szerint meg kell említeni Szabó Edit tanítónőt, kinek tiszta, érces hangja sajátos ízeket csempészett a népdalokba. A határ másik oldalán fekvő, tehát magyarországi Vámosmikola asszonykórusa az Ipoly völgyének hangulatait, a kitűnő zselízi Apró- és Ifjú Kincső (Juhász Sándor vezetésével és a Gereben zenekar kíséretével) dunántúli vigalmat varázsolt elénk. Voltak szatmári táncok, láthattunk Galga menti lakodalmast, és a szégyenlős, de annál szebb hangú lekéri Szebeni Kati népdalcsokorral örvendeztette meg hallgatóságát. A zselízi Lúc énekkar szlovák népdalfeldolgozásokkal köszöntötte a falut. A műsort a helyi néphagyományőrzők „Meg kell a búzának érni” című összeállítása zárta. Az érsekújvári Regionális Művelődési Központ a szervezési terhek egy részét levette a község válláról. Stugel Tibor, az intézmény vezetője elmondta, ahogy a három falu, úgy egyesült három kultúrház a közösség hatékonyabb szolgálatáért. A gyerekeket és minden érdeklődőt lelkes kézművesek kápráztatták el ügyes kezeikkel. Józsa Joachim nyolcvanéves kosárfonó és kötélverő mester 50 fűzjátékot ajándékozott el, és mindenkinek szívesen mesélt kendernüvésről, törésről, tilo- lásról, héhőzésről, pozdoijáról. Keszegh Ágnes sústyával és trosnyokkal dolgozott, vagyis csuhé- és csutkababákat készített. Szlovák Zsuzsa sógyurmaalakokkal népesítette be kis asztalát. Volt még öregfiúk focimeccs Kéménd és Lekér között, ötven gyereket lázba hozó lövészverseny, és fellépett a helyi Vokál Duó. Hajnalig a Rikkon cigányzenekar húzta volna a kitartó utcabálozóknak, de a hirtelen vihar a négyszázas tömeget beűzte a kultúrházba, s itt szinte szó szerint kirúgták a ház oldalát. A polgármester hagyományt szeretne teremteni a jó hangulatú falunapból, hogy - amint azt beszédében jegyezte meg - „szülőföldünk legyen mindenkor az otthonunk”. GAUDEAMUS IGITUR Egyesített Középiskola, Dunaszerdahely, 3. K osztály (ruhaipari szakcsoport, esti szakosító tagozat) Osztályfőnök: Balogh Szilveszter Görcs Mónika, Gogh Zsanett, Kisléghy Éva, Zsemlye Krisztina, Zidek Katalin Egyesített Középiskola, Dunaszerdahely, 3. L osztály (hajkozmetika szakcsoport, esti szakosító tagozat) Osztályfőnök: Illényi Éva Bernáth Mónika, Bódis Denisza, Gálffy Zsuzsanna, Görcs Klára, Hancz Réka, Szerda Dominika
