Új Szó, 2004. július (57. évfolyam, 151-176. szám)
2004-07-10 / 158. szám, péntek
ÚJ SZÓ 2004. JÚNIUS 10. Vélemény és háttér 7- Mások szeretőt tartanak vagy kocsmában ülnek, te meg azt a hülye újságot bújod egész nap. (Lubomír Kotrha rajza) HÉTVÉ(R)E Nagy baj már nem jöhet TALLÓZÓ CSEH SAJTÓ Vaclav Klaus cseh köztársasági elnök számára elfogadható lenne az olyan cseh kormány is, amely a képviselőházban csak minimális többséggel rendelkezne. Az államfő jelezte, hogy egy ilyen támogatással rendelkező kormány kinevezését nem fogja megakadályozni. Arra a kérdésre válaszolva, hogy hajlandó lesz-e a kormányalakítással megbízott Stanislav Grösst miniszterelnökké kinevezni abban az esetben is, ha az csak 101 képviselő támogatását fogja tudni felmutatni a 200 tagú képviselőházban, Klaus egyértelműen leszögezte: ezt a felállást „el kellene fogadnom”. Grossnak azután sikerült megszereznie a lehető legalacsonyabb koalíciós többséget a parlamenti alsóházban, hogy lemondott mandátumáról egy cseh liberális képviselő, aki korábban elhagyta a kormányoldalt, s helyét egy olyan politikus foglalja el, aki híve az eddigi koalíciónak. Az eddigi balközép kormánykoalíció három pártjának így együttesen újra 101 mandátuma lesz a 200 tagú képviselőházban. A koalíciót alkotó Cseh Szociáldemokrata Párt 70, a Kereszténydemokrata Unió-Csehszlovák Néppárt 21, míg a Szabadság Unió-Demokratikus Unió 10 mandátummal rendelkezik. A Právo című baloldali-liberális napilap ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy a koalíciós oldalnak még egy problémát meg kell oldania. Egy szociáldemokrata képviselő ugyanis már hosszabb ideje súlyos beteg, s bár az üléseken nem tud megjelenni, nem hajlandó lemondani mandátumáról. Ez gyengíti a kormánytábort, mert az ellenzék ezúttal nem hajlandó a hasonló esetekben szokásos gesztusra, hogy a szavazáskor saját soraiból is kihagyjon egy képviselőt. A lap úgy tudja, hogy az ügyben méltányos eljárást kérve maga Klaus is közbenjárt az ellenzéki Polgári Demokratikus Párt vezetőségénél, de az egyelőre hajthatatlan, (-kés) A héten az járt a fejemben, hogy ha sokáig ünnepelnek a görögök, lehet, egyáltalán nem készülnek el a stadionok az olimpiára, mert ha még egy hónapig táncolni és inni fognak, akkor a nyári játékokat teljesen el lehet felejteni. NAGYANDRÁS Mivel teljes az uborkaszezon, s most már foci sem volt - bár a múlt heti meccsek többségét is csak jóindulattal lehetett annak nevezni -, a politikusok a legegyszerűbb és legbárgyúbb kijelentéseikkel és tetteikkel is a lapok címoldalára kerülhettek. Ivan Gasparovic már beintett egyet a kormánynak, azzal, hogy tudomására hozta, Budapestre csak nemzeti elkötelezettségű nagykövetet nevez ki. Nekem - sajnos - csak két ilyen, magyarul is beszélő szlovák politikus neve jut az eszembe, az egyiknek a bátyja már volt nagykövet Budapesten, a másik meg már eltávozott az élők sorából. A Matica elnökét szidtuk már eleget, halott képviselőkről meg vagy jót, vagy semmit, még akkor is, ha az illetőt Dusán Slobodníknak hívták. A köztársasági elnöki hivatalnak a legnagyobb gondja az volt, hogy bár Gasparovicot már két hete beiktatták, csak most sikerült elkészíteni egy szerencsétlen portrét, így csak ezután lesz mit kiakasztani az iskolákban a termek falára, mert Rudolf Schustert - ugye - kötelező leszedni. Az egész apparátus legnagyobb szerencséje az, hogy éppen megkezdődött a nyári szünet, így talán szeptemberig sikerül megküzdeniük ezzel a komoly feladattal. A gazdasággal sincs műiden rendben, hiszen a korona folyamatosan erősödik, a Kia-ügy meg még mindig nincs sínen. Legutóbb Fedor Fiasík médiamágus, a Smer egyik legbefolyásosabb tanácsadója kezdte osztani az észt. Pontosan azt javasolta a népnek, hogy nehogy már eladja a földjét az államnak. Szerencsére Fiasík tanácsai eddig még nem hoztak sikert, hiszen 1998-ban a HZDS, 2002- ben a Smer az ő kampánya után nem lett kormánytényező, így talán az emberek már megértették, hogy ha pont az ellenkezőjét teszik, amit ő javasol, akkor fognak csak nyerni az ügyön. A másik nagy észosztó, Ján Slota meg már azzal riogatja a népet, hogy ha nem adják el időben, önként és dalolva a földeket, akkor a dél-koreaiak fogják magukat, és augusztusban jól itt hagynak bennünket, s az lesz majd az igazi szégyen. Az országban a politikai szálak meg egyre inkább összekuszálód- nak, most már komolyan nem lehet tudni, hogy ki kivel van, ki kit figyel. Eduard Kukán arról beszélt, hogy most éppen őt készülnek lejáratni, a fiát korábban elrabolták (honnan ismerős ez a történet?), a lakását tudatosan fosztották ki, és egyébként is nem ő tehet arról* hogy nem nyerte meg a köz- társaságielnök-választást. Egyébként minden rendben, a képviselők lassan szabadságra mennek, így nagy baj már nem történhet. Szerencsére Fedor Fiasík tanácsai eddig még nem hoztak sikert. HETI GAZDA(G)SÁG Mimózák és a különleges képviselői kiváltságok TUBA LAJOS A mimózák virágoztak ezen a héten Szlovákiában. Leginkább a parlamentben, ahol a képviselőknek a mentelmi joggal kapcsolatban kellett véleményt mondaniuk. Már a választások előtt sem nagyon értettük, miért vetették fel ezt a témát, hiszen az emberek inkább a jobb életről szerettek volna hallani. De azért nagyon mondták, és mi persze helyeseltük, hiszen még sincs rendjén, hogy egy képviselő szinte már feudális előjogokkal felruházva jár-kel a nép között. Nos, az egykori fogadkozások ezen a héten véreztek el véglegesen, a különleges kiváltságok nem csorbultak. Meglepetés azért nem ért bennünket, hiszen a kamerák előtt egymás torkát szorongató kormánypárti és ellenzéki képviselők fizetésük emelésekor és más, őket illető jótétemények kapcsán felettébb össze tudnak tartani. Ez alól nem kivétel a Smer sem, amely egyébként mesteri politikai marketinggel tartja fenn a hazai választók között a szegény ember védelmezőjének délibábját. Az MKP jelentősen megosztott volt a kérdésben, a párton belül jócskán akadtak olyanok, akik még emlékeztek egykori ígéretükre, de bizony a feledékenyek listája sem rövid. Mivel manapság az internet népbetegség, aki ennél többre kíváncsi a parlament weboldalán nyissa ki a 29. ülés 23. szavazásáról szóló jegyzőkönyvet, s a párton belül érdekes választóvonalat figyelhet meg. A Smer a héten ennél sokkal nagyobb pofonba is belefutott. Mindentudó elnöke még néhány hete intenzíven aggódott amiatt, hogy az Európai Parlamentbe megválasztott MKP-s politikusok nem képviselik majd eléggé Szlovákia érdekeit Brüsszelben. Nos, hogy ők mit is képviselnek, nemsokára meglátjuk, az viszont biztos, hogy Monika Benová Smer- üdvöske még ki sem utazott, de már rossz társaságba keveredett. Pavol Rusko gazdasági miniszter Zsolna melletti Potyemkin-parkja körüli helyzet a héten tovább bonyolódott, a földtulajdonosok egy része még a korábbinál is jobban megmakacsolta magát. Rusko bőréről lévén szó, a Markíza televízió sem maradt tétlen. Ki is derítette, hogy a tulajdonosokat a Smer szürke eminenciása, Fedor Fiasík ébresztgeti. Mégpedig nem is akárhogyan. Sikerdíjas megbízói szerződésének aláírására azzal igyekezett rávenni az érintetteket, hogy ha az ügy az EU elé kerül, akkor ott számíthatnak élettársa, Monika Benová munkájára, is. Bár a zsolnaiak régészeti kutatásokra hivatkozva még egy ideig igyekeznek menteni a menthetőt, ha hamarosan nem születik megegyezés, komolyra is fordulhat a dél-koreaiak visszatáncolásával kapcsolatos felvetés. Pedig a hét másik mimózái az autógyárak voltak, amelyek a szlovák parlament akaratának szembeszegülve nem akarják felfedni, mire is kapnak támogatásként közpénzeket. Hiába, ha valaki hónapokig-éve- kig csak minden feltételbe lihegve beleegyező állami funkcionáriusokat lát, nehezen emészti meg, hogy más hanggal is találkozhat. Ezen már nyilván nem lehet segíteni, elégítsen ki bennünket a lehetőség, hogy ezentúl talán másként lesz. Egy meglehetősen érthetetlen pofonba futott bele a héten Simon Zsolt földművelésügyi miniszter is. Arról ugyan magvas vitát lehetne folytatni, vajon mit, milyen prioritással kezel irányítása alatt a tárca, az viszont egyértelmű, hogy a dotációkkal kapcsolatos korábbi visszaéléseket csak hátsó szándékkal köthetik a nevéhez. A titkosszolgálat színre lépése is felettébb furcsa, nem lenne jó, ha kiderülne, hogy az intézmény újra lecsúszik a Lexa idején tapasztalt szintre. Neki ugyanis nem a nyilvánosságnak kell dolgoznia, hanem a bűnüldöző és egyéb, erre illetékes szerveknek, amelyek utána elvégzik a szükséges rendcsinálást. Tény, hogy a jövő évi állami költségvetés nagy politikai összeomlás kockázatát rejti, de azért a bevetett módszereknek is van határuk. VENDÉGKOMMENTÁR Progresszív gazemberség LOVÁSZ ATTILA „Tisztelt Választópolgár! Mindenki, aki gazdag, vagyonát, pénzét kizárólag gazemberséggel, lopással, csalással szerezhette. Ezért utáljuk a gazdag és sikeres embereket, s ahol lehet, ott sújtjuk őket pártjaink és államunk büntetéseivel.” Akár így is olvasható a Magyar Szocialista Párt legutóbbi adórendezési javaslata, amely szerint a legmagasabb jövedelmi kategóriába tartozók 48 százalékos adót fizetnének. Ma 38-at fizetnek. A szocialisták a közteherviselés arányosabb elosztásával érvelnek. Persze a progresszív adó kifejezetten baloldali program, baloldali instrumentum. A progresszív adó egyetlen problémája az, hogy míg a kisebbjövedelmű egyén minden megkeresett száz koronából (forintból) pl. 19-et fizet be adóként, addig a nagyobb jövedelmű ugyanazon száz koronából pl. 38 koronát. Az efféle megoldás azt sugallja, hogy a kevesebb százas megkeresésénél a több százas megkeresése könnyebb vagy tisztességtelenebb. S ebben rejlik a progresszív adónak nemcsak az igazságtalan volta, hanem az a társadalmi veszélye is, amely a gazdagodást bünteti. Akár úgy is olvashatnánk a társadalmi üzenetét: ne akarj sikeres lenni, nincs szükségünk sikeres emberekre! Az arányos teherviselés azt jelentené, hogy mindenki annyiszor tizenkilenc koronát ad az államnak, ahányszor száz koronát keresett. Ezt hívják egységes adókulcsnak s ez az igazságos. Sőt, még a társadalom igazságérzete szempontjából is így látszik helyesnek, kiszámíthatónak, s egyben arányosnak és igazságosnak. Ha igaz, hogy nagyobb jövedelemre könnyebben vagy tisztességtelenebb módszerrel tehetünk csak szert, akkor a progresszív adózás már nem a közteherviselés pénzelésének módja, hanem a büntető kódex helyettesítése. Az adó viszont nem teljesíthet semmüyen büntető vagy regulációs feladatot, az adó valóban csak a közterhek finanszírozására való! A többi érvelés nem más, mint süket duma, amivel az adott politikus saját butaságát vagy a társadalom problémáinak megoldására vállalt feladatinak nem teljesítését leplezi. Miért írunk erről abban az országban, ahol 19 százalékos egyenadó van? Nos, az anyaország számunkra sokszor példa, ezúttal viszont tessék ott a budapesti pénzügyminisztériumban egy kicsit attól a pozsonyitól tanulni. Jót tesz a magyar gazdaságnak, a közérzetnek és jót tesz a politikusoknak is a handabandák elhagyásával. Tehát jót tenne az anyaországnak. Másrészt ne feledjük, ez a szlovák kormány jó esetben két évig kormányoz még, és a hatalomért sorban állók között ma csak olyanokat látni, akik szerint a progresszív adó az igazságos és arányos. Hogy matematikában műveletlenek, azt tudjuk, de az efféle szólamokat általában nagyon drága limuzinokból kiszállva mondják. JEGYZET Embrióevés KÖVESDI KÁROLY Rubik Ernő zseniális kockájának ötletét egy emberöltő alatt sokan és sokféleképpen próbálták ellopni vagy továbbfejleszteni. Nem sok sikerrel. Hiábajelentek meg a golyóbisokból, háromszögekből, ötszögekből fabrikált micsodák, a Rubik-kocka csak Rubik-kocka maradt, Made in Hungary, még ha megelőzte is a rendszerváltást. Mint ahogy a libamáj sem válik soha kacsamájjá. Hiába kebeleztük be Európa maradék részét, amellyel együtt Európai Unióvá dagadtunk, a magyar libamáj attól még nem lesz francia. A Tokaji sem lesz Portói, a szegedi szalámi mortadella, a szürke marha meg Holstein. A magyar őszibarack említésétől pedig a hideg leli az olaszokat, hiszen sokkal jobb az övékénél, csak ezt a magyarok még nem tudják. De vissza a libamáj titkaihoz. Amely attól jó, hogy tömik a ludat. Dugják. Attól olyan nagy a szerencsétlen gá- gogó szárnyasnak a mája, hiszen a lúd tömés nélkül is megenné a kukoricát, csak mérsékeltebb étvággyal, mint amikor a hosszú gigáján letologatják marokszámra az állatkínzó magyarok. Akik biztosan Ázsiából hozták magukkal ezt a ronda barbár szokást. Erről jut eszembe egy másik barbár szokás: a halak ikrájának evése. Ami sokkal elegánsabb procedúra, sőt a gazdagok kiváltsága, hiszen a kaviár a felső tízezer gasztronómiai szimbóluma. Pezsgővel. Kifogják a gyönyörű, nemes állatot, a vizát - amely egyre kevesebb vizében él a világnak, és amelyet védeni kellene, a vízilovakhoz vagy az elefántokhoz hasonlóan -, partra ráncigálják a maga egykét mázsájával, felvágják a hasát, és küószámra bányásszák ki belőle az ikrát. Természetesen ívás, vagyis szaporodás előtt. Ami szerintem legalább olyan felháborító, mint a libatömés, hiszen minden horgász tudja, hogy nálunk a legtöbb halfajta (kivéve a szeméthalat) védett az ívási időszakban. Amiként a vemhes állatot sem engedik a vadászoknak lelődözni. S ez így van rendjén. Ha tehát az unió be akarja tiltani a bikaviadalt, a máktermesztést és a libatömést, akkor be kellene tiltania a kaviárza- bálást is, hiszen a fias disznót sem szokás levágni azért, hogy kiegyék belőle a malacot, amiként boíjúembriót sem szokás díszes, aranyfeliratos dobozkákban és üvegcsékben forgalmazni. Némiképp olyan ez, mint a kannibalizmus: kienni az állatot az állatból. Hasonló mértéktelenségre és perverzitásra csak a rómaiak voltak képesek, akik a malacsültbe belerakták a libát, a libába a csirkét, a csirkébe a fürjet. Bele is bukott a birodalmuk a nagy za- bálásba. Bár ha a latin-római örökséget az unió egyik történelmi alappilléreként emlegetjük, akkor kénytelenek vagyunk lenyelni a békát. De melyiket? A leveli ugyanis védett.
