Új Szó, 2004. június (57. évfolyam, 125-150. szám)
2004-06-04 / 128. szám, péntek
ÚJ SZÓ 2004. JÚNIUS 4. IZVILÁG 13 A víz az élet hordozója, és naponta két litert kellene meginnunk belőle tiszta, adalékok nélküli formájában Az ivóvíz dicsérete ÍZÉRZŐ Málnavíz Amikor a 90-es évek vége felé Pesten éltem, sokat szórakoztam azon, hogy az amerikai turistákat egy pillanat alatt meg lehetett ismerni, mert egy nagy üveg vizet szorongattak, bármerre mentek. MOLNÁR MIRIAM Sosem gondoltam volna, hogy egyszer az ivóvízről fogok gondolkodni és írni, pedig nem újdonság, hogy az, amit régebben természetesnek és adottnak véltünk, mint a tiszta levegő és tiszta víz, nincs többé korlátlan mennyiségben jelen a természetben, mert civilizációnkkal tönkretettük. Nem csak a kőolajért, az ivóvízért is dúlnak háborúk. Azt hiszem, a Duna mellől nehéz is elképzelni, mekkora kincs a víz, hát még a kristálytiszta ivóvíz. Legtöbbünk az iható sima kúti vízhez szokott. A 80-as évek elején a saját ku- tunkból, Nagymegyeren, sárga víz folyt és festette gusztustalanná a mosdót és kádat (nem beszélve a fehérneműkről). Egy nagy kék kannából öntöttük az ivóvizet a pohárba, és talán ciszternás autó is járt az utcánkban hetenként. Később lett „városi vizünk” és a kutat csak öntözésre használtuk. A csapvíz iható lett, viszont tele volt klórral. Egy időben ásványvizet vásároltunk, de végül egy filter került a csapra, és láss csodát - a víz édessé és kívánatossá vált. Az USA-ban, mint ahogy máshol is, jó biznisz lett az ivóvíz. Nyáron minden sarkon árul valaki hűtött palackozott vizet, és már az irodaszeres nagy áruházak is palettaszámra kínálják jutányos nagybani áron. A választék a kristály- és ásványvizek terén rendkívül széles (a legviccesebb a Fidzsi-szigeteki, mert nehéz elhinni, hogy ekkora távolságból érdemes New Yorkba vizet importálni), kevesen tudják viszont, hogy a kristályvizek minőségét senki sem ellenőrzi. Elő is fordult, hogy valaki csapvizet árult dizájnos palackban, de szerencsére lebukott. Az egészségtudatos amerikaiak már nem nagyon isznak buborékos vizet sem, inkább a sima vizet kérik, azokból van a legnagyobb választék. Az ivóvízóriások (A Nesdének is van ilyen cége az USA-ban, például) a víz minősége szempontjából hitelesek, és házhoz szállítanak igény szerint, akár naponta is. Minden munkáltató köteles ivóvizet biztosítani alkalmazottainak, és ez már a nyelvbe is beleivódott, hiszen az előző napi tévéműsort vagy sporteseményeket az emberek az úgynevezett water cooler talk keretén belül beszélik meg, amikor ösz- szetalálkoznak az (hűtött) ivóvizes sarokban. A nagy kék, de áttetsző palackok egy fehér állványra vannak ugyanis állítva, ahonnan a kis műanyag pohárba hideg vagy szobahőmérsékletű (modernebb berendezések esetén), bögrébe pedig forró vizet lehet csapolni. És ez jó alkalom egy kis beszélgetésre, ugyebár. Nyüvános helyeken - múzeumokban, mozikban, színházakban, parkokban, könyvtárakban, orvosi rendelőkben, kórházakban, iskolákban és az egyetemeken - mindenhol vannak ivóvízkutacskák, amelyek egy gomb nyomva tartása által friss vizet spriccelnek (itt lehet utántölteni azt a bizonyos üveget, amelyet az okos turista/látogató magával cipel). Az éttermekben a pincér a menüvel együtt egy pohár vizet is kihoz, és állandóan utántöl- ti, kivéve, ha a szárazság időszakában korlátozva van a vízfogyasztás. A háztartások ivóvízellátása is különböző New Yorkban. Van, aki szemrebbenés nélkül issza a csapvizet, mint ahogy én is tettem egészen addig, amíg egyszer napsütésben át nem néztem a poháron. A sok érdekes úszkáló valószínűleg élőlény láttán azonnal cselekedtem. Miután felmértem anyagi helyzetemet, és a lakás térbeli lehetőségeit, újból csak a csapra szerelhető szűrőnél kötöttem ki. Az otthonitól ez csak annyiban különbözik, hogy üzembehozása után röviddel egy kis zöld vagy piros fény gyullad ki, jelezve a filtercsere szükségességét. (Költség: a berendezés 25, a filtercsere 12 dollár.) Azóta persze figyelem, ki hogyan oldja meg az ivóvízellátást. Úgy találtam, hogy a nagyobb családoknál egy nagyméretű szűrő van beszerelve a mosoga- tó/konyhacsap alá, amelynek külön kis csapja van a mosogató oldalán, és amelyet kb. évente egyszer kell cserélni (több száz dollár). Egy másik népszerű megoldás a már említett műanyag állvány felállítása, amelyre később a nagyméretű demizsonszerű víztároló edények kerülnek. Hideg, forró és szobahőmérsékletű víz folyik a kis csapokból. Ezeket házhoz szállítják rendelés szerint műanyag vagy üvegpalackokban. (Költség: több száz dollár évente. Hátrány: a házhoz szállítás időpontjában valakinek otthon kell lennie, a nagy demizsonokat nehéz felemelni, cserélni és sok helyet foglalnak.) Ásvány- és kristályvizet műanyag palackokban (5 vagy 10 liter) a szupermarketokban lehet a legegyszerűbben megvenni, hiszen ezek ingyen szállítanak házhoz (a családi nagy bevásárlásokat itt is a nők végzik zömével). (Költség: fogyasztás szerint 1 liter kb. 1 dollár. Hátrány: biztosítani kell, hogy mindig legyen otthon elég tartalék, és a kis lakásokban nehéz a tárolásuk.) Népszerű megoldás USA-szer- te, ahol mindenki a nagyon hideg vizet szereti télen-nyáron, a filteres kanna, amelyet a hűtőben tárolnak. A kannába a vizet egy filteren át töltik, amelyet két-három havonként kell cserélni. (Költség: kanna 30 dollár, filter 10 dollár.) A dalai láma egy pohár szobahőmérsékletű vízzel kezdi minden napját. A víz az élet hordozója, és naponta legalább két litert kellene meginnunk belőle tiszta - koffein, édesítőszerek, színezékek és más adalékok nélküli - formájában. Ma már én is cipelem magammal a kis áttetsző vizes palackomat nyáron, nem törődve a súlyával, mert tudom, hogy nem akarok naponta több dollárt vízre kiadni, és szeretem, ha mindig kéznél van. New Yorkban mások a távolságok, mint Pesten. A tapasztalatlan európai turisták biztos jókat mosolyognak rajtam is olykor... A szerző New York-i munkatársunk GRENDELÁGOTA Igazándiból nincs, boltban nem kapható, csak nálunk, a konyhában - ezen a néven. Amúgy persze létezik, sőt régóta isszák, hivatalos neve málnaszörp vízzel. Kezdő újságíró koromban egyes kollégáim csinált málnaként rendelték az étteremben, amikor húsz korona volt egy adag rántott sajt a legelőkelőbb helyeken, de nekünk megfelelt a tizenöt koronás is. Ám nem felejthetjük el, hogy az átlagos fizetés alig haladta meg az ezer egy-két száz koronát, s az orvosok is sokat tudnának mesélni arról, mennyi volt a kezdőfizetésük. Szlovákiában ez a fajta üdítő ital természetesen csak málna, melynek - hiába piros maga a gyümölcs - sárga változata is van. Ez a sárga málna volt az első üdítők egyike, falun krakedlinak nevezték. Engem a zeller ízére emlékeztetett a bizonytalan eredetű folyadék, nem is szerettem, de megittam - mindent meg kell enni, mindent meg kell inni. Bizonyára azért sem álltam ellen, mivel csak búcsúkor ittuk, amikor előtte, utána, közötte csupa-csupa finomságot ettünk, és a kútvíz mégsem illett az étrendbe. Pedig az finom volt, ott állt a konyhában a hokedlin egy nagy vödörben, mellette pléhpohár, nem voltunk finnyásak, betegek sem lettünk attól, hogy nem mosogatógéppel frissen mosott kristálypohárból nyeltük. A konyha - vályogház lévén - nyáron is hűvös volt, a víz is pontosan olyan hűvös, amilyennek lennie kell, egyrészt, hogy oltsa szomjunkat a rekkenő hőségben, másrészt, hogy ne kapjunk torokgyulladást, mert torkunk már kényes városi volt. Akkortájt errefelé a kólának se híre, se hamva, se reklámja nem volt. Ha jól emlékszem, középiskolások voltunk, amikor az egyik osztálytársunk a diákbálon dobozos kólát rendelt, váltig állítva, hogy az bizony földobja, minden fáradtságot nyomtalanul elűz. Beleszagoltunk a dobozba, s inkább maradtunk a jól bevált kofolánál, a kóla keletre szakadt rokonánál. Ma sem rajongok a kóla sem dobozos, sem üveges, sem csapolt változatáért, s amikor a sors kegye révén eljutottam Amerikába, igyekeztem messziről elkerülni, mint a híg, literszám fogyasztható, de szerintem ihatatlan amerikai kávét, melyet egyszer-kétszer tévedésből megkóstoltam, azt hívén, a presszó azt jelenti, bátran iható, gépből kipréselt álom- és fáradtságűző, de megint tévedtem. Amerikában persze nem volt málnavíz, hatalmas hűtőládákban és hűtőszekrényekben cukrosabbnál cukrosabb, buborékosnál buborékosabb hizlaló innivalókat kínáltak, meg ásványvizet, jeges teát, de volt, amikor több száz mérföldes mikrobuszozás után már mindegy volt, mit iszunk, csak szálljunk ki végre lábat jártatni. Mindezekből olybá tűnhet, válogatós vagyok, mint annak a rendje, de ez csak a látszat. Unokámnak naponta literszám gyártom a málnavizet, ha egyszer a nyár gazdag gyümölcsáldással lepi meg kicsi, de íme, már EU-tag országunkat, olyan saját szörpöt főzök neki, mint a pinty. Recept van bőven, ha mindenkit kitessékelek a csípőben kissé szűk - mondhatnám úgy is, testre szabott -, de a legfontosabb kellékekkel fölszerelt konyhából, enyém a fazekak világa, s talán fölvehetem a versenyt a mű édesítőszerrel, ki tudja, milyen festékkel pirosított málnával. Akkor már csak a kút fog hiányozni, de azt, sajnos, az új kockaház tulajdonosai rég betemették. ÉTELTÖRTÉNELEM Élvezetes leírása az jó magyar ételeknek - 35. VALÓDI MAGYAR SZAKÁCSKÖNYV Az 1800-as évek végén jelent meg Zilahy Ágnes szakácskönyve, melynek receptgyűjteménye izgalmas kalandot jelenthet a ma háziasszonyának. Amellett, hogy változatos főznivalót talál benne, kortörténetnek is igen érdekes. Ebből olvashatnak szemelvényeket korhű nyelvezetben és helyesírással. Mazsolás és gesztenyés nyelv Főzzünk meg, és a külső hártyájától fosszunk meg két borjú nyelvet; vagdaljuk azt fel szép szeletekre, tegyük 1 liter forró sósvizbe. Rakjunk bele fél kiló héjától megtisztított, sült gesztenyét és 12 deka tiszta mazsolát. Főzzük ezekkel fel a nyelvet; és készítsünk bele egy kanál zsírból, egy nagy fakanál lisztből szép piros rántást; kevés hideg vízzel eresszük fel és öntsük gyorsan a fövő nyelvre; főzzük együtt a rántással 5 perczig. Legczélszerűbb mély tálban asztalra adni. Paczal A gondosan megválasztott paczalt forró vízzel sok léből jól ki kell mosni, deszkán szép vékony laskára kell vagdalni, forró vízbe téve sóval jól megfőzni, aztán zöldségeket tenni közé. Egy fél liter jó tejfellel, pár kanál finom liszttel habarást készítsünk hozzá és pár keményre főtt tojást koczkára vágva elegyítsünk közé. A habarással gondosan feleresztjük, zöld-petrezse- lyem levelet aprítunk bele; mindezt felfőzzük, azután feltálalhatjuk. Van egy másik módja is, mely a következő: Tejfeles, habarás helyett készítsünk zsíros zsemleszin rántást, mellyel feleresztjük. Kevés czitromlével megsavanyitva tálaljuk fel. Debreczeni mazsolás csirke Debreczenbe nem történhet civislakodalom a mazsolás csirke nélkül; e gazdag, pikáns izű étel egészen debreczeni és évszázadok óta hagyományosan lakodalmi eledel. Nagy mennyiségbe szokták ott ezt a csirkét készíteni; de természetesen kis háztartásban készíthetjük egy-két csirkéből is. Egy nagy kinőtt csirkét megtisztítva, fel kell vagdalni apró darabokra és fazékba két liter vízben kevés sóval tűzhöz kell tenni, hogy főjjön, azután egy kis uj cserép edénybe tegyünk egy egész czitromot hajával együtt karikákba felvágva. E czitromra öntsünk két deczi boreczetet, két deczi vizet és főzzük meg a czitromot jól ebben az eczetes vízben. A czitrommal és csirkével, egy idejüleg tegyük még főni egy harmadik kis edénybe 12 deka megmosott mazsolát, 12 deka czukorral, jó borban. Ha a csirke a czitrom és a mazsola megfőtt, öntsük a csirkére a levével együtt; a czitromot leve nélkül; csak a czitromszeleteket tegyük a csirkéhez. Készítsünk e csirkéhez egy nagy fakanál zsírból és egy nagy fakanál lisztből jó zsíros piros rántást; kevés hideg vizet öntsünk a rántásba s úgy fordítsuk a csirkére; a rántással együtt forraljuk fel vagy három perczig. Tálalás előtt meg kell kóstolni s ha nem elég jó az ize, kell még hozzá egy kevés bort és kevés czukrot tenni. Ezt a debreczeni lakodalmak alkalmával első ételnek szokták tálalni. Rák rizskásával A rákokat rakjuk sósvizbe főni; ha felforrt jól, adjunk hozzá rizskását annyit, hogy ha megfő, egészen sürü legyen; egy jó kanál zsírt is tegyünk közé; továbbá egy fő vereshagymát és petrezselyem gyökeret, melyeket tálaláskor ki kell dobni belőle. Ha a rizs hig talál lenni kevés darakásával meg lehet gyorsan sűríteni. A rizst tálaláskor egy csomóba kell egy kerek tálba tenni és a rákokat körülötte koszorúba kell rakni, hogy díszesen nézzen ki. A rizs tetejére friss vajban pirított zsemlye-morzsát öntsünk. Paradicsomos-csirke Két szépen megtisztított csirkét vagdaljunk fel. Egy lábasba tegyünk egy tojásnyi zsírt és egy fej apróra vágott vereshagymát. Ha a zsir forró, rakjuk bele a csirkét; sózzuk meg és fedő alatt pároljuk fél óráig. Tegyünk reá egy kanál lisztet, kavarjuk jól el, hogy csomós ne legyen; öntsünk bele, de lassan, egy liter megszűrt paradicsomlevet; pár kanál czukorport is tegyünk hozzá. Főzzük'együtt a paradicsommal a csirkét 5 perczig. Mély tálban szokás feladni.
