Új Szó, 2004. június (57. évfolyam, 125-150. szám)

2004-06-04 / 128. szám, péntek

ÚJ SZÓ 2004. JÚNIUS 4. IZVILÁG 13 A víz az élet hordozója, és naponta két litert kellene meginnunk belőle tiszta, adalékok nélküli formájában Az ivóvíz dicsérete ÍZÉRZŐ Málnavíz Amikor a 90-es évek vége felé Pesten éltem, sokat szórakoztam azon, hogy az amerikai turistákat egy pillanat alatt meg lehetett ismerni, mert egy nagy üveg vizet szorongattak, bármerre mentek. MOLNÁR MIRIAM Sosem gondoltam volna, hogy egyszer az ivóvízről fogok gondol­kodni és írni, pedig nem újdonság, hogy az, amit régebben természe­tesnek és adottnak véltünk, mint a tiszta levegő és tiszta víz, nincs töb­bé korlátlan mennyiségben jelen a természetben, mert civilizációnk­kal tönkretettük. Nem csak a kő­olajért, az ivóvízért is dúlnak hábo­rúk. Azt hiszem, a Duna mellől ne­héz is elképzelni, mekkora kincs a víz, hát még a kristálytiszta ivóvíz. Legtöbbünk az iható sima kúti víz­hez szokott. A 80-as évek elején a saját ku- tunkból, Nagymegyeren, sárga víz folyt és festette gusztustalanná a mosdót és kádat (nem beszélve a fehérneműkről). Egy nagy kék kan­nából öntöttük az ivóvizet a pohár­ba, és talán ciszternás autó is járt az utcánkban hetenként. Később lett „városi vizünk” és a kutat csak ön­tözésre használtuk. A csapvíz iható lett, viszont tele volt klórral. Egy időben ásványvizet vásároltunk, de végül egy filter került a csapra, és láss csodát - a víz édessé és kívána­tossá vált. Az USA-ban, mint ahogy máshol is, jó biznisz lett az ivóvíz. Nyáron minden sarkon árul valaki hűtött palackozott vizet, és már az iroda­szeres nagy áruházak is paletta­számra kínálják jutányos nagybani áron. A választék a kristály- és ás­ványvizek terén rendkívül széles (a legviccesebb a Fidzsi-szigeteki, mert nehéz elhinni, hogy ekkora távolságból érdemes New Yorkba vizet importálni), kevesen tudják viszont, hogy a kristályvizek minő­ségét senki sem ellenőrzi. Elő is for­dult, hogy valaki csapvizet árult dizájnos palackban, de szerencsére lebukott. Az egészségtudatos ame­rikaiak már nem nagyon isznak bu­borékos vizet sem, inkább a sima vizet kérik, azokból van a legna­gyobb választék. Az ivóvízóriások (A Nesdének is van ilyen cége az USA-ban, példá­ul) a víz minősége szempontjából hitelesek, és házhoz szállítanak igény szerint, akár naponta is. Min­den munkáltató köteles ivóvizet biztosítani alkalmazottainak, és ez már a nyelvbe is beleivódott, hi­szen az előző napi tévéműsort vagy sporteseményeket az emberek az úgynevezett water cooler talk kere­tén belül beszélik meg, amikor ösz- szetalálkoznak az (hűtött) ivóvizes sarokban. A nagy kék, de áttetsző palackok egy fehér állványra van­nak ugyanis állítva, ahonnan a kis műanyag pohárba hideg vagy szo­bahőmérsékletű (modernebb be­rendezések esetén), bögrébe pedig forró vizet lehet csapolni. És ez jó alkalom egy kis beszélgetésre, ugyebár. Nyüvános helyeken - múzeu­mokban, mozikban, színházakban, parkokban, könyvtárakban, orvosi rendelőkben, kórházakban, isko­lákban és az egyetemeken - min­denhol vannak ivóvízkutacskák, amelyek egy gomb nyomva tartása által friss vizet spriccelnek (itt lehet utántölteni azt a bizonyos üveget, amelyet az okos turista/látogató magával cipel). Az éttermekben a pincér a menüvel együtt egy pohár vizet is kihoz, és állandóan utántöl- ti, kivéve, ha a szárazság időszaká­ban korlátozva van a vízfogyasztás. A háztartások ivóvízellátása is különböző New Yorkban. Van, aki szemrebbenés nélkül issza a csap­vizet, mint ahogy én is tettem egé­szen addig, amíg egyszer napsütés­ben át nem néztem a poháron. A sok érdekes úszkáló valószínűleg élőlény láttán azonnal cseleked­tem. Miután felmértem anyagi helyzetemet, és a lakás térbeli lehe­tőségeit, újból csak a csapra szerel­hető szűrőnél kötöttem ki. Az ott­honitól ez csak annyiban különbö­zik, hogy üzembehozása után rö­viddel egy kis zöld vagy piros fény gyullad ki, jelezve a filtercsere szükségességét. (Költség: a beren­dezés 25, a filtercsere 12 dollár.) Azóta persze figyelem, ki ho­gyan oldja meg az ivóvízellátást. Úgy találtam, hogy a nagyobb családoknál egy nagyméretű szű­rő van beszerelve a mosoga- tó/konyhacsap alá, amelynek kü­lön kis csapja van a mosogató ol­dalán, és amelyet kb. évente egy­szer kell cserélni (több száz dol­lár). Egy másik népszerű megoldás a már említett műanyag állvány fel­állítása, amelyre később a nagy­méretű demizsonszerű víztároló edények kerülnek. Hideg, forró és szobahőmérsékletű víz folyik a kis csapokból. Ezeket házhoz szállít­ják rendelés szerint műanyag vagy üvegpalackokban. (Költség: több száz dollár évente. Hátrány: a házhoz szállítás időpontjában valakinek otthon kell lennie, a nagy demizsonokat nehéz fel­emelni, cserélni és sok helyet fog­lalnak.) Ásvány- és kristályvizet mű­anyag palackokban (5 vagy 10 li­ter) a szupermarketokban lehet a legegyszerűbben megvenni, hi­szen ezek ingyen szállítanak ház­hoz (a családi nagy bevásárláso­kat itt is a nők végzik zömével). (Költség: fogyasztás szerint 1 liter kb. 1 dollár. Hátrány: biztosítani kell, hogy mindig legyen otthon elég tartalék, és a kis lakásokban nehéz a tárolásuk.) Népszerű megoldás USA-szer- te, ahol mindenki a nagyon hideg vizet szereti télen-nyáron, a filte­res kanna, amelyet a hűtőben tá­rolnak. A kannába a vizet egy fil­teren át töltik, amelyet két-három havonként kell cserélni. (Költség: kanna 30 dollár, filter 10 dollár.) A dalai láma egy pohár szobahő­mérsékletű vízzel kezdi minden napját. A víz az élet hordozója, és naponta legalább két litert kellene meginnunk belőle tiszta - koffein, édesítőszerek, színezékek és más adalékok nélküli - formájában. Ma már én is cipelem magammal a kis áttetsző vizes palackomat nyáron, nem törődve a súlyával, mert tu­dom, hogy nem akarok naponta több dollárt vízre kiadni, és szere­tem, ha mindig kéznél van. New Yorkban mások a távolságok, mint Pesten. A tapasztalatlan európai turisták biztos jókat mosolyognak rajtam is olykor... A szerző New York-i munkatár­sunk GRENDELÁGOTA Igazándiból nincs, boltban nem kapható, csak nálunk, a konyhában - ezen a néven. Amúgy persze létezik, sőt régóta isszák, hi­vatalos neve málnaszörp vízzel. Kezdő új­ságíró koromban egyes kollégáim csinált málnaként rendelték az étteremben, ami­kor húsz korona volt egy adag rántott sajt a legelőkelőbb helyeken, de nekünk megfe­lelt a tizenöt koronás is. Ám nem felejthet­jük el, hogy az átlagos fizetés alig haladta meg az ezer egy-két száz koronát, s az orvo­sok is sokat tudnának mesélni arról, mennyi volt a kezdő­fizetésük. Szlovákiában ez a fajta üdítő ital természetesen csak málna, melynek - hiába piros maga a gyümölcs - sárga változata is van. Ez a sárga málna volt az első üdítők egyike, falun krakedlinak nevezték. Engem a zeller ízére emlékeztetett a bi­zonytalan eredetű folyadék, nem is szerettem, de megittam - mindent meg kell enni, mindent meg kell inni. Bizonyára azért sem álltam ellen, mivel csak búcsúkor ittuk, amikor előtte, utána, közötte csupa-csupa finomságot ettünk, és a kútvíz mégsem illett az étrendbe. Pedig az finom volt, ott állt a konyhában a hokedlin egy nagy vödörben, mellette pléhpohár, nem voltunk finnyásak, betegek sem lettünk attól, hogy nem mosogatógéppel frissen mo­sott kristálypohárból nyeltük. A konyha - vályogház lévén - nyá­ron is hűvös volt, a víz is pontosan olyan hűvös, amilyennek len­nie kell, egyrészt, hogy oltsa szomjunkat a rekkenő hőségben, másrészt, hogy ne kapjunk torokgyulladást, mert torkunk már ké­nyes városi volt. Akkortájt errefelé a kólának se híre, se hamva, se reklámja nem volt. Ha jól emlékszem, középiskolások voltunk, amikor az egyik osztálytársunk a diákbálon dobozos kólát rendelt, váltig állítva, hogy az bizony földobja, minden fáradtságot nyomtalanul elűz. Beleszagoltunk a dobozba, s inkább maradtunk a jól bevált kofolánál, a kóla keletre szakadt rokonánál. Ma sem rajongok a kóla sem dobozos, sem üveges, sem csapolt változatáért, s amikor a sors kegye révén eljutottam Amerikába, igyekeztem messziről elkerülni, mint a híg, literszám fogyasztható, de szerintem ihatat­lan amerikai kávét, melyet egyszer-kétszer tévedésből megkóstol­tam, azt hívén, a presszó azt jelenti, bátran iható, gépből kipréselt álom- és fáradtságűző, de megint tévedtem. Amerikában persze nem volt málnavíz, hatalmas hűtőládákban és hűtőszekrények­ben cukrosabbnál cukrosabb, buborékosnál buborékosabb hizlaló innivalókat kínáltak, meg ásványvizet, jeges teát, de volt, amikor több száz mérföldes mikrobuszozás után már mindegy volt, mit iszunk, csak szálljunk ki végre lábat jártatni. Mindezekből olybá tűnhet, válogatós vagyok, mint annak a rendje, de ez csak a látszat. Unokámnak naponta literszám gyár­tom a málnavizet, ha egyszer a nyár gazdag gyümölcsáldással lepi meg kicsi, de íme, már EU-tag országunkat, olyan saját szörpöt fő­zök neki, mint a pinty. Recept van bőven, ha mindenkit kitesséke­lek a csípőben kissé szűk - mondhatnám úgy is, testre szabott -, de a legfontosabb kellékekkel fölszerelt konyhából, enyém a fazekak világa, s talán fölvehetem a versenyt a mű édesítőszerrel, ki tudja, milyen festékkel pirosított málnával. Akkor már csak a kút fog hiányozni, de azt, sajnos, az új kocka­ház tulajdonosai rég betemették. ÉTELTÖRTÉNELEM Élvezetes leírása az jó magyar ételeknek - 35. VALÓDI MAGYAR SZAKÁCSKÖNYV Az 1800-as évek végén jelent meg Zilahy Ágnes szakácsköny­ve, melynek receptgyűjteménye izgalmas kalandot jelenthet a ma háziasszonyának. Amellett, hogy változatos főznivalót talál benne, kortörténetnek is igen érdekes. Ebből olvashatnak szemelvénye­ket korhű nyelvezetben és he­lyesírással. Mazsolás és gesztenyés nyelv Főzzünk meg, és a külső hártyá­jától fosszunk meg két borjú nyel­vet; vagdaljuk azt fel szép szeletek­re, tegyük 1 liter forró sósvizbe. Rakjunk bele fél kiló héjától megtisztított, sült gesztenyét és 12 deka tiszta mazsolát. Főzzük ezek­kel fel a nyelvet; és készítsünk bele egy kanál zsírból, egy nagy fakanál lisztből szép piros rántást; kevés hi­deg vízzel eresszük fel és öntsük gyorsan a fövő nyelvre; főzzük együtt a rántással 5 perczig. Legczélszerűbb mély tálban asztal­ra adni. Paczal A gondosan megválasztott paczalt forró vízzel sok léből jól ki kell mosni, deszkán szép vékony laskára kell vagdalni, forró vízbe té­ve sóval jól megfőzni, aztán zöldsé­geket tenni közé. Egy fél liter jó tej­fellel, pár kanál finom liszttel haba­rást készítsünk hozzá és pár ke­ményre főtt tojást koczkára vágva elegyítsünk közé. A habarással gon­dosan feleresztjük, zöld-petrezse- lyem levelet aprítunk bele; mindezt felfőzzük, azután feltálalhatjuk. Van egy másik módja is, mely a kö­vetkező: Tejfeles, habarás helyett készítsünk zsíros zsemleszin rán­tást, mellyel feleresztjük. Kevés czitromlével megsavanyitva tálal­juk fel. Debreczeni mazsolás csirke Debreczenbe nem történhet civislakodalom a mazsolás csirke nélkül; e gazdag, pikáns izű étel egészen debreczeni és évszázadok óta hagyományosan lakodalmi ele­del. Nagy mennyiségbe szokták ott ezt a csirkét készíteni; de termé­szetesen kis háztartásban készít­hetjük egy-két csirkéből is. Egy nagy kinőtt csirkét megtisztítva, fel kell vagdalni apró darabokra és fa­zékba két liter vízben kevés sóval tűzhöz kell tenni, hogy főjjön, azu­tán egy kis uj cserép edénybe te­gyünk egy egész czitromot hajával együtt karikákba felvágva. E czitromra öntsünk két deczi boreczetet, két deczi vizet és főz­zük meg a czitromot jól ebben az eczetes vízben. A czitrommal és csirkével, egy idejüleg tegyük még főni egy harmadik kis edénybe 12 deka megmosott mazsolát, 12 de­ka czukorral, jó borban. Ha a csir­ke a czitrom és a mazsola megfőtt, öntsük a csirkére a levével együtt; a czitromot leve nélkül; csak a czitromszeleteket tegyük a csirké­hez. Készítsünk e csirkéhez egy nagy fakanál zsírból és egy nagy fakanál lisztből jó zsíros piros rán­tást; kevés hideg vizet öntsünk a rántásba s úgy fordítsuk a csirkére; a rántással együtt forraljuk fel vagy három perczig. Tálalás előtt meg kell kóstolni s ha nem elég jó az ize, kell még hozzá egy kevés bort és kevés czukrot tenni. Ezt a debreczeni lakodalmak alkalmá­val első ételnek szokták tálalni. ­Rák rizskásával A rákokat rakjuk sósvizbe főni; ha felforrt jól, adjunk hozzá rizská­sát annyit, hogy ha megfő, egészen sürü legyen; egy jó kanál zsírt is te­gyünk közé; továbbá egy fő veres­hagymát és petrezselyem gyökeret, melyeket tálaláskor ki kell dobni be­lőle. Ha a rizs hig talál lenni kevés darakásával meg lehet gyorsan sűríteni. A rizst tálaláskor egy cso­móba kell egy kerek tálba tenni és a rákokat körülötte koszorúba kell rakni, hogy díszesen nézzen ki. A rizs tetejére friss vajban pirított zsemlye-morzsát öntsünk. Paradicsomos-csirke Két szépen megtisztított csirkét vagdaljunk fel. Egy lábasba tegyünk egy tojásnyi zsírt és egy fej apróra vágott vereshagymát. Ha a zsir for­ró, rakjuk bele a csirkét; sózzuk meg és fedő alatt pároljuk fél óráig. Tegyünk reá egy kanál lisztet, ka­varjuk jól el, hogy csomós ne le­gyen; öntsünk bele, de lassan, egy liter megszűrt paradicsomlevet; pár kanál czukorport is tegyünk hozzá. Főzzük'együtt a paradicsommal a csirkét 5 perczig. Mély tálban szo­kás feladni.

Next

/
Thumbnails
Contents