Új Szó, 2004. június (57. évfolyam, 125-150. szám)
2004-06-28 / 148. szám, hétfő
ÚJ SZÓ 2004. JÚNIUS 28. 10 Téma: a szarajevói merénylet A fegyvert a bécsi Hadtörténeti Múzeumban állítják ki Kilencven évvel ezelőtt, 1914. június 28-án gyilkolták meg Ferenc Ferdinánd trónörököst Szarajevóban Megtalálták ISMERTETÉS Egy osztrák jezsuita kolostorban megtalálták azt a pisztolyt, amellyel Gavrilo Princip 1914-ben meggyilkolta Ferenc Ferdinánd osztrák-magyar trónörököst - adta hírül a History Today alig pár nappal a végzetes szarajevói merénylet 90. évfordulója előtt. Különös módon éppen most bukkant elő az a pisztoly, amellyel a nacionalista szerb diák, Gavrilo Princip 1914. június 28-án lelőtte Ferenc Ferdinánd osztrák-magyar trónörököst és feleségét, Zsófiát. A pisztoly mindeddig egy styriai kolostor levéltárában rejtőzött. A Browning típusú fegyvert a merénylet más relikviáival együtt a bécsi Hadtörténeti Múzeumban fogják kiállítani. Ugyanitt látható lesz például az a Graf und Stift császári autó, amelyben a felséges pár utazott, de kiállítják Ferenc Ferdinánd véres zubbonyát is. A gyilkos fegyvert annak idején a holtakat búcsúztató Anton Puntigam jezsuita atyára bízták, a pisztolyt több más gyilkoló eszközzel - bombákkal, fegyverekkel - együtt, melyeket Princip tettestársainál találtak a nyomozás során. Puntigam atya szándéka az volt, hogy Ferenc Ferdinánd emlékének szentelt múzeumot létesít, ám ezt a tervét a világháború - az Osztrák-Magyar Monarchiával együtt - örökre elsodorta. Az atya 1926- ban meghalt, az uralkodócsalád azonban nem volt hajlandó átvenni a fegyvereket - így azok szép lassan feledésbe merültek. A tárgyakat nemrég a bécsi Ignaz Seipal téri jezsuita kolostor szerzetesei találták meg, mikor a gyilkosság közelgő évfordulója kapcsán kutatni kezdtek levéltárukban. A jezsuita archívumok feje, Thomas Neuliger atya kijelentette: „Úgy ítéltük meg, nem viselhetjük tovább a tárgyak őrzésének felelősségét. Ezért átadtuk őket a bécsi Hadtörténeti Múzeumnak, ahol szakértők fognak gondoskodni a történelmi relikviák szakszerű őrzéséről és kiállításáról a nagyközönség számára.”(origo, m-kor) FERENC FERDINÁND Röviddel a szarajevói merénylet előtt (Fotók: képarchívum) Osztrák-estei főherceg, osztrák és magyar trónörökös (Graz, 1863.12.18. - Szarajevó, 1914. 6. 28.) Károly Lajos főhercegnek (Ferenc József testvére) és Mária Annunciata nápolyi királyi hercegnőnek volt a legidősebb fia. 1896-ban, Rudolf trónörökös halála után lett a Monarchia trónörököse. Ambiciózus, hatalomra törő politikus volt, nagy céltudatossággal munkálkodott a Monarchia ügyeire való befolyása állandó növelésén. Főleg a hadseregre gyakorolt befolyása volt jelentős. A Monarchia dualista rendszerének felszámolására, centralizált birodalom létrehozására törekedett. A dualizmust védelmező magyar uralkodó körök ellen demagóg módszerekkel igyekezett kijátszani a nemzetiségi törekvéseket és az általános választójogjelszavát. A magyarok birodalmi befolyásának ellen- súlyozására trialista szerkezetűvé kívánta átalakítani a birodalmat, amelyben a délszláv területek hasonló autonómiát kaptak volna, mint amilyet a kiegyezés Magyarország részére biztosított. Jelentős politikusokból befolyásos személyi kört gyűjtött maga köré, és rajtuk keresztül igyekezett érvényre juttatni elképzeléseit a dualizmushoz ragaszkodó császárral szemben. Köréhez tartozott Conrad von Hötzendorff vezérkari főnök, Ottokar Czernin diplomata, későbbi külügyminiszter. Törekvéseihez sok nemzetiségi politikust gyűjtött maga köré (például Milan Hodza), akik a trónörökös ambícióit demokratikus-autono- mista célok érvényesítésére is megkísérelték felhasználni. Ambiciózus, hatalomra törő politikus volt Magyar bizalmasa Kristóffy József, a Fejérváry-kormány belügyminisztere volt, aki a magyarországi általános titkos választójog megvalósítására törekedett. Külpolitikai téren agresszív, militarista politikát képviselt. Ferenc Ferdinánd kedvtelései közül nem egy a szenvedély határát súrolta, de általában mégis inkább passziónak voltak ne- vezhetőek. Ilyen voltak az utazás, a vadászat, a kertészkedés és a régiséggyűjtés. Az utazásra használt vasúti szalonkocsijáról, amikor javítóműhelybe vitték, megállapították, hogy tíz év alatt közel 300 000 kilométernyi utat tett meg. Az utazás mellett a vadászat volt a legkedveltebb szórakozása. Kíméletlen és pompásan lövő vadász volt. Megtörtént, hogy egy-egy délelőttön 300-400 nyulat lelőtt. Becslés szerint életében több mint félmillió vadat terített le. (kövi) A múlt évszázad merénylete (Képarchívum) Abosnyák főváros környékén tartott hadgyakorlatok alatt Ferenc Ferdinánd trónörökös és felesége a közeli Ilidza fürdőhelyen lakott. Június 27-én este 40 helyi előkelőség részvételével rendezett vacsorán vett részt, utána szűk körű tanácskozást tartottak a további programról, főleg a másnapi szarajevói látogatásról. A főudvarmester a feszült politikai légkör miatt a szarajevói út lemondását javasolta, a szárnysegéd azonban arra hivatkozott, hogy ez politikai meg- futamodásnak látszana. Az utóbbi álláspont győzött. KÖVESDI KÁROLY A huszadik század alakulását meghatározó, az első világháborút kirobbantó szarajevói merényletet a történelmi irodalom az újkor legrosszabbul megszervezett és előkészített merényletének tartja, amely majdnem kudarcba fulladt. A Ferenc Ferdinánd elleni merényletet a Belgrádban tanuló Gavrilo Princip április végén gondolta ki, közösen a nyomdász Csabrinoviccsal. Később harmadiknak Trifko Grabezst vonták be. Fegyvereket Tankosics őrnagytól, a szerb katonai hírszerzés nagyhatalmú főnökének, Dragutin Dimitrijevics ezredesnek (fedőnevén: Apis) a jobbkezétől kaptak. Ezzel az előkészületbe bekapcsolódott az „Ujedinjenje ili smrt” (Egyesülés vagy halál) elnevezésű, titkos szervezet. Május végén a három vállalkozó hat bombával és négy pisztollyal felszerelve elindult, hogy még a szerb hatóságok előtt is titokban tartva átlépje a határt. A tuzla-szarajevói vonaton egy beszédes detektívtől újabb adatokat hallottak a trónörökös majdani érkezéséről. A bosnyák fővárosban hetekig csendben, meghúzódva éltek, és kidolgozták a merénylet részleteit, noha Belgrádból „Apis” állítólag lefújta az akciót. A sajtó közölte Ferenc Ferdinánd június 28-i látogatásának részleteit, és ennek alapján határozták el, hogy 6 ösz- szeesküvő áll majd kettesével az út mentén, hogy mindig kettő lépKorabeli rajz a merényletről hessen akcióba. Egy ilyen hálón nem lehetett élve átjutni. Elsőre nem sikerült 10.10-kor, miközben a kormányzó az épületeket mutogatta a magas vendégeknek, egy kalapos fiatalember megkérdezte a járdán álló rendőrtől, melyik a trónörökös autója? A szakszerű válasz hallatán a lámpaoszlop vasán kibiztosított egy kézigránátot, és a kocsira dobta. A sofőr állítólag gázt adott, így a bomba a hátrahajtott tetővászonra esett, onnan az úttestre, és a negyedik kocsi alatt robbant fel. Néhány apró re- pesz a főhercegi kocsit is érte, de itt nem okozott bajt. A merénylő - Nedjelko Csabrinovics - a folyóba ugrott, ahol végül elfogták. A negyedik kocsiban ülők, köztük a szárnysegéd, megsérültek, de megsebesültek a járdán álldogáló nézők is. A trónörökös autója előrefutott, majd megállt, hogy megtudják, mi történt hátul. Csak ezután hajtottak a városházára, ahol az első két kocsi utasai, a rendőrtisztek és a polgármester; mit sem sejtve várták a főhercegi párt. Az első akció tehát kudarcba fulladt. A városháza lépcsőjén a polgár- mester elkezdte üdvözlő beszédét mire a trónörökös dühödten közbevágott: „Polgármester úr! Ide jövünk az Ön városába látogatóba, és az embert bombával dobják meg! Ez megdöbbentő!” Majd kínos csend után hozzátette: „Úgy! Most már beszélhet!” A polgármester kínkeservesen végigmondta cikor- nyás dinasztiadicsőítő beszédét, a trónörökös is felolvasta válaszát, még hozzá is rakott pár szót, s egy betanult szerb mondattal a végén üdvözölte „a szép tartományfőváros lakosságát”. A városházán a hercegnő a mohamedán hölgyekkel foglalkozott, a trónörökös a tanácsosokkal beszélgetett, közben idegesen viccelődött a merényleten is. Potiorektől megkérdezte, szá- míthat-e még bombákra? A véletlen kisegítette a merénylőket: a további program körüli vitát a trónörökös döntötte el, kijelentve, hogy meg kell látogatni a sebesült szárnysegédet a katonai kórházban. Még küldött egy táviratot Ferenc Józsefnek a merényletről, és 10.45-kor a kocsioszlop ismét útnak indult. Harrach gróf a baloldali lépcsőre állt, hogy ha baj lenne, fedezze a trónörököst. Másodszorra sikerült A kormányzó úgy gondolta, hogy nem hajtanak be a szűk Ferenc József utcába, hanem a szélesebb folyóparti úton mennek, melyet a rendőrség időközben kiürített. Az első két kocsi azonban tévedésből az eredeti terv szerint bekanyarodott a keskeny utcába polgármesterestül, rendőrfőnököstül. A trónörökös sofőrje is utánuk indult, mire Potiorek dühödten rászólt. A sofőr a sarkon, a zsúfolt járda mellett lefékezett. Ekkor egy alacsony fiú előugrott a tömegből, revolvert rántott elő, és néhány lépés távolságból lőtt. Egy rendőr el akarta kapni a karját, de valaki félrelökte. A hercegnő és a trónörökös nem mozdult. Amikor a kocsi megindult, az asszony a férje ölébe bukott, a trónörökös szájából vér buggyant ki. Még néhány szót szólt, főleg azt ismételgette, hogy „Es ist nichts!” (Ez semmiség!), majd elnémult, és a kormányzósági palotában perceken belül meghalt. A lövés a nyaki főütőeret, torkot érte; a hercegnő haslövést kapott, az őr is szinte azonnal meghalt. Principet a rendőrök és a kocsiból kiugráló tisztek a helyszínen elfogták. Kabátja alól kiesett a bomba, amit eleinte észre sem vettek, és az egyik kocsi át is hajtott rajta. Cabrinovic után Principet is azonnal kihallgatták. A merénylők nem nagyon titkolóztak, s a vizsgálat vezetői azonnal tudták, hogy a szálak Belgrádba vezetnek. Princip mint nemzeti hős Felmerül a kérdés, hogy amikor az uralkodó tudomására hozták a boszniai politikai helyzetet, miért nem halasztotta el a trónörökös Szarajevóba küldésének a tervét? Hiszen Boszniában és Hercegovinában pattanásig feszült volt a helyzet. Hiába hangoztatta a Monarchia, hogy nincsenek ellenséges szándékai Szerbiával szemben, a közhangulat ott már teljesen meg volt fertőzve. Az osztrák- -magyar hadsereg boszniai hadgyakorlatát a szerb irredenta körök egyenesen provokációnak tartották, amihez csak hozzájárult, hogy Ferenc Ferdinánd szarajevói ünnepélyes bevonulását éppen a rigómezei csatának, a szerb történelem szomorú emlékű évfordulóján, június 28-án tartották meg. A gyilkosokat 13 nap alatt elítélték, a három fővádlottat - kiskorúságukra való tekintettel - 20 év börtönre ítélte a bíróság. Gavrilo Principnek 1930-ban emléktáblát avattak, és ünnepélyes keretek között hőssé avatták Jugoszláviában. 1934-ben a jugoszláv posta Princip-emlékbélyege- ket bocsátott ki. A Monarchia vezetői tisztában voltak azzal, hogy a trónörökös meggyilkolása hadüzenet Szerbia részéről A merénylet híre ostorcsapásként hatott Európára ÖSSZEFOGLALÓ A huszadik század elején az európai nagyhatalmak helyezkedni kezdtek. Az egyre erősödő Németország féken tartására Anglia és Franciaország már 1904-ben aláírta az entente cordiale-t (vagyis megalakult az antant). Oroszország pedig a távol-keleti terjeszkedés után Európa felé fordította figyelmét. A Baltikumra és a Balkán térségére fájt a foga; utóbbi azonban a Monarchia érdekeit keresztezte. Ezért az oroszok a pánszláv mozgalmat erősítették, hogy fokozzák a Monarchián belül a nemzetiségi feszültséget. A hordóban felgyülemlett puskaporhoz már csak a szikra hiányzott. Ferenc Ferdinánd trónörökös meggyilkolása remek ürügyként szolgált a háború kirobbantásához. A szarajevói merénylet híre ostorcsapásként hatott Európára. Miközben X. Pius pápa a Szent Pé- ter-székesegyházban az áldozatokért imádkozik és az angol Times a „világ lelkiismeretéről” közöl cikket, a Monarchia katonai és külügyi vezetői tisztában vannak vele, hogy a merénylet hadüzenet Szerbia részéről. Úgy vélték, elérkezett az alkalom, hogy leszámoljanak Szerbiával, és útját állják az Oroszország által támogatott és szított délszláv egyesülési és terjeszkedési törekvésnek. A háború indítását attól tették függővé, hogy milyen lesz Németország álláspontja. A német vezetés július 5-én döntött a háború támogatása mellett. A háború kérdésében Magyarországon egyedül Tisza István miniszterelnök képviselt ellenvéleményt. Nem látta alkalmasnak az időpontot, és attól is tartott, hogy a formálisan szövetséges Romániára nem lehet számítani, és a román csapatok bevonulnak Erdélybe. A Monarchia katonai erejét sem tartotta elégségesnek ahhoz, hogy egy időben több országgal szemben viseljen hadat. Egy esetleges győzelem, Szerbia bekebelezése esetén ráadásul a délszlávok veszélyeztették volna a dualista struktúrát a Monarchiában. A magyar miniszterelnököt azonban német nyomásra meggyőzték, és a közös minisztertanács július 14-én (teljesíthetetlen) ultimátumot intézett a szerb kormányhoz. 1914. szeptember 12-én kezdődtek a hadműveletek Szerbia ellen. Amikor a csapatok a Drina és a Száva torkolatánál a folyón átkeltek, hogy szerb területre lépjenek, az első halálos lövést egy magyar honvéd kapta. Ő volt a I. világháború első hősi halottja, (kövi) „Mire lehullanak a falevelek...” A háború kitörését tömegek ünnepelték, feltüzelve a nacionalista gyűlölettől. Ez a láng azonban hamar kihunyt, és a következmények ismertek. „Mire lehullanak a falevelek, hazajönnek a katonák” - ígérte II. Vilmos német császár, mivel a hadviselők villámháborúban gondolkodtak. A villámháborúból azonban évekig tartó, pusztító világháború lett.
