Új Szó, 2004. június (57. évfolyam, 125-150. szám)
2004-06-28 / 148. szám, hétfő
ÚJ SZŐ 2004. JÚNIUS 28. Nagyszünet 9 A vizsgaidőszakban a diákok számára már a kávé, tea és a csokoládé is drognak számít Ha túl nagy a nyomás... ANKÉT Hogyan élik túl a diákok a vizsgaidőszakot? Ez a néhány hét sok fiatal életében kritikus. Mindenki másképp próbálja meg levezetni a feszültséget. Cigaretta, alkohol, drogok, gyógyszerek, szólnak az elrettentő híradások, de persze nem mindenki folyamodik ilyen radikális módszerekhez. Hogyan vélekednek a problémáról, és mivel serkentik magukat a kemény hetek során a szlovákiai magyar fiatalok? Bodolló Zsolt, Comenius Egyetem, Pozsony: „Nem cigizek és nem is iszom. Hogy fitt legyek, a vizsgaidőszakban sok kávét iszom. Őszintén megmondva nem értem azokat, akik alkoholt fogyasztanak, mert az nem segít, bár lehet, hogy elfeledteti az emberek búját-baját. Ha valaki azért cigizik, mert az megnyugtatja, azt elfogadom. Hallottam már különféle gyógyszerreklámokat a rádióban, elképzelhető, hogy van hatásuk, de én még nem próbáltam.” Kovács Tamás, Konstantin Filozófus Egyetem, Nyitra: „A Alvásra nincs idő, van, hogy naponta tíz órát is tanulni kell Sósik Ágnes, Műszaki Egyetem, Kassa: „Nálunk, ha már szakad a cérna, valami jó kis zenét hallgatunk, jó hangosan, és teli torokból énekelünk, szinte ordítunk. Sokat segítenek a számítógépes játékok is. Hallottam viszont olyanokról, akik lecitint szednek agyserkentés érdekében. Én soha! Olyan esetről is van tudomásom, hogy valaki elszívott egy jointot, hogy ébren maradjon, s úgy írta a diplomamunkáját. Egy lánynak abba kellett hagynia a sulit, mert vérnyomásproblémái lettek. Akik szereket Urbán Péter, Comenius Egyetem, Pozsony: „A vizsgaidőszakban már a kávé, tea és a csoki is drognak számít. Alvásra ugyanis nincs idő, naponta tíz órát is tanulni kell. Nem kávézom, általában teával és forró csokival próbálom ébren tartani magam. Red Bulihoz még nem folyamodtam, bár ez is bevett szokás a diákság körében. Ismerek olyanokat, akik ész nélkül tanulnak, nem is alszanak. Pedig az alvást nem lehet kihagyni, hiszen az is a tanulásnak egy fázisa, akkor raktározódnak el az információk.” (bt) Mivel serkentik magukat a kemény hetek során a szlovákiai magyar fiatalok? (Miroslava Cibulková felvételei) vizsgaidőszak nálam egy külön fejezet. Főleg azért is, mert a suli mellett van egy együttesem, és a stúdiómunkák, fellépések sem várhatnak. Ebből kifolyólag mindig az utolsó percek a döntő fontosságúak. Az utolsó hetekben kicsit előjön belőlem is a stréber. Sajnos ilyenkor elég sokat dohányzóm, pedig tudom, hogy ez nem válik éppen előnyömre.” Szabó Krisztina, Comenius Egyetem, Pozsony: „Mindenki maga dönti el, hogy használ-e serkentőszereket. Én elítélem az ilyesmit, vizsgaidőszakban baná- nos csokit eszek kilószámra. A büfében már szerintem furcsán néznek rám, hogy mindig azt veszem! A tanulásban meg kell találni az arany középutat. Volt egy lakótársam, aki egyfolytában tanult, s többször elmondta, hogy üres az élete. Bár doktorandusz volt, tehát már jó messzire eljutott, mindig szomorú és letört volt. Épp ezért a magolást se szabad túlzásba vinni.” használnak, azok szerintem gyengék, és nincs elég akaratuk. Mert a főiskola annyira nem vészes, mint ahogy egyesek leírják. Egy kis akarat kell hozzá, meg temérdek szerencse. És nagyon fontosak a barátok, akik elviselnek, amikor már eltompulsz a nagy tanulástól. De amúgy embere válogatja, ki hogyan birkózik meg a nehézségekkel. Kell egy kis egészséges flegmaság a vizsgaidőszakhoz, ha valaki mindent nagyon komolyan vesz, nem csoda, ha baja történik. A siker ösz- szetevői szerintem: pozitív hozzáállás, akarat és egy kis ész!” Mosolyogj a világra, és az visszamosolyog rád! Szerelmi bánat Mikor jó a viszony a tanár és a diák között? Az oktató is ember HUGYECZ MARIANNA Mindenkinek volt már szerintem olyan időszaka, mikor élete napjai kicsit „egyhangúan”, magányosan teltek, hiszen éppen frissen szakított párjával. Ilyenkor legszívesebben csak otthon ülnénk, nem is mennénk emberek közé, mert nem tudunk másra gondolni, csak az „elveszített” kedvesünkre. Pedig nem lenne szabad ennyire elszigetelődnünk a világtól, mert még de- pressziósabbakká válhatunk. Ki kell mozdulni és felejteni! Bulizni a haverokkal és nem gondolni a rosszra, csak arra, hogy kaptunk egy újabb lehetőséget az élettől. És ezt ki kell használni! Egy embert nem köthetünk magunk mellé, mert abban nem lenne semmi köszönet. Csak akkor élhetünk egészséges párkapcsolatban, ha mindkét fél élvezi annak a légkörét és annak minden pillanatát. Ha egy kapcsolat ki van kényszerítve, akkor azt sehogy sem lehet élvezni. Meg kell találnunk azt a valakit, akivel mindenben megértjük egymást és teljes az összhang. Ha sikerült, akkor tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy a jó kapcsolat minél tovább megmaradjon. De ha már nincs esély, akkor ne erőltessünk semmit! Akkor váljunk türelemmel, mert nem fogunk semmiről sem lekésni. Egy idő után megérkezik az, aki a lelkünk másik felével rendelkezik. És akkor minden újra a „régi” lesz, vagyis mindent rózsaszínben látunk, alig tudjuk palástolni a boldogságunkat. Mindenben csak a jót szabad nézni, mert csak annak van értelme. Mindent csak optimistán! Legyen ez jelmondatotok! Hiszen a híres „szólás” is azt mondja: Mosolyogj a világra, és az visszamosolyog rád! Ha ezeket a dolgokat szem előtt tartjátok és megpróbáltok kiélvezni minden szép pillanatot, akkor semmi sem állhat a boldogságotok útjába, ezt elhihetitek! Fogadjátok meg a tapasztaltabbak tanácsát, mert ők már átéltek ezt-azt, és valamivel többet tudnak. ANTAL ANETT A téma sajnos az iskola! A diákbörtön! A fiatalok munkahelye. A hét 7 napjából 5-öt végigtanulunk, és még vannak a tanárok is. Most őszintén gondolkodjunk el! A tanárok két csoportját ismerhetjük meg éveink során! Az egyik a megbízható, segítőkész tanár, akivel nemcsak a tanulásról lehet beszélni (ami, mellesleg elég ritka), a másik csoport pedig a berögződött tanár, akivel ha értelmesen akarunk beszélni, már rögtön a matekdefiníciót, vagy az irodalmi anyagot venné elő. Na most a kérdés az, hogy melyik a jobb? A kérdésre a válasz szerintem egyértelmű. Persze, hogy az első! Ahhoz, hogy egy tanárral jó viszonyunk alakuljon ki, év elején nagyon jónak kell lennünk. Nem szabad puskázni, meg persze beszélni (ami elég nehéz), és minden órán minden kérdésére válaszolni kell, és persze a dolgozatokat minimum kettesre megírni! Ha látják rajtunk, hogy mi „rendes” diákok vagyunk, akkor egész évben bízni fognak bennünk! Már nem fognak minket figyelni dolgozatíráskor, és persze kevesebb az esélye annak is, hogy feleltessen. Van az első csoport, akik a segítőkészek. Rájuk lehet számítani, bármiről is van szó. Bárcsak minden tanár ilyen lenne, mint ők! Persze nem a tanárok miatt járunk suliba (szép is lenne), hanem azért, hogy „tanuljunk”! Tanulni pedig muszáj! Ez a mi szomorú sorsunk! Ám egyben biztosak lehetünk: bármilyenek is a tanárok, nekik köszönhetjük majd azt a tudást, amit kapunk, azt, amit az életünk során fel tudunk használni! Ha tanulunk, ha nem. Nekünk is részünk van abban, hogy milyen legyen a viszonyunk a tanárainkkal. Ahogyan mi állunk hozzájuk, úgy viszonyulnak majd ők is hozzánk! A cél pedig: mindenki találja meg a közös hangot tanáraival! LÁNGÉSZ Mire használja az elefánt az ormányát? ISMERTETÉS Az elefánt nagyságával, erejével az egyik legvarázslatosabb a vadon élő állatok közül. Ha láttál már az állatkertben valódi életnagyságban ilyen állatot, tudod, milyen különös érzés ott állni mellette, s mennyire védtelennek és gyengének érzi magát az ember, látva az óriási méretkülönbséget. Elefántokról nem beszélhetünk csak úgy, általánosságban, hiszen több fajuk létezik, s ezek között a fajok között bizony meglehetősen jelentős eltérések vannak. A két elefántfaj az ázsiai (vagy indiai) és az afrikai elefánt. A tudósok még ma is kétségbe vonják, hogy csak ez a két elefántfaj létezik. Mi az ormány? Először talán azt gondolnánk, hogy az ormány az orr meghosszabbítása, pedig valójában az orrból és a felső ajakból ala-' kult ki a törzsfejlődés során. Az ormány csupa izom, bármerre hajlékony, ugyanakkor az elefánt képes összehúzni és kinyújtani azt. Az elefántokról általában az a kép alakult ki, hogy szelíd, aranyos állatok. Ez talán nagyrészt igaz is, viszont ormányuk akár veszélyes fegyverré is válhat. Na, nem úgy, hogy kígyó gyanánt körénk csavarodik, és ösz- szeroppant vele, inkább akkora ütést lenne képes vele ránk mérni, hogy nem lenne életbiztosítás egy felingerelt állattal szembetalálkozni. Mivel félig-meddig orr volt az ormány, az elefántok szaglásra és lélegzésre is használják. Ennek különösen akkor veszik nagy hasznát, mikor vízen kelnek át, s ormányukat búvárcső gyanánt kitartva a vízből képesek levegőhöz jutni. Az ormány nagyon érzékeny testrész, és a durvább ütésen kívül finom tapintásra is képes. Például képtelen az elefánt rövid nyaka miatt lehajolni a földre, ha valami élelmet fel szeretne onnan venni vagy Szomjas, és inni szeretne. Ilyenkor tesz jó szolgálatot az ormánya, mellyel könnyedén eléri a finom falatokat akár a lába előtt is. Ugyanez érvényes akkor is, ha magasban (például egy fán) talál valami ínycsiklandó ennivalót. Csak felnyújtja az ormányát, s már meg is oldódott a probléma. Képes arra, hogy egész fűcsomókat kitépjen a földből, majd hozzáverde- si a lábához, hogy leperegjen róla a föld, végül jóízűen elfogyasztja. A hosszú ormány segítségével az elefántok még azokat a magasba nyúló leveleket, ágakat és gyümölcsöket is lelegelik, amiket csak a zsiráfok érnek el. Olyan erővel rázzák meg az ágakat, hogy azokon egy szem érett gyümölcs sem marad. Aztán lássuk az ivást! Olyan ez a testrészük, akár egy szivattyú. S félreértés ne essék, nem az ormányukkal isznak, hiszen mi sem tudunk inni az orrunkkal. Ha így tennének, a légcsövükbe kerülne a víz, s megfulladnának. Az ormánnyal csupán felszívják a vizet, majd a szájukba öntik. Ha pedig éppen melegük van, a testükre spriccelik, hogy hűtse őket. Egyszerre képesek akár 10 liter vizet felszívni. És végül gondolnád, hogy az elefánt a vízen kívül port és homokot is felszippant az ormányával? Ez azért van, mert érzékeny, szőrtelen bőrüknek jót tesz, ha néha beszólják magukat egy kis homokkal. Ugye, mennyi mindenre jó az elefánt ormánya? A trombitálásról és a fuvolázásról nem is beszélve, (s, he) Az elefántokról általában az a kép alakult ki, hogy szelíd, aranyos állatok (Képarchívum) VIGYORGÓ A száguldó sportkocsi lefékez a gyalogos mellett.- Mondja, kérem, hogyan jutok el a temetőbe?- Egészen egyszerűen, menjen csak így tovább.- Jean, mászik a ribizli?- Nem, uram.- Akkor megint katicabogarat ettem. A kisfiú új kutyáját sétáltatja, amikor találkozik a barátjával.- Jaj, de aranyos kutyád van!- Simogasd meg!- Nem harap?- Én is ezt szeretném megtudni!- Hogy hívják a féllábú kalózt? -Bili.- És a kétlábút?- Stabil. Van, aki hidegen szereti (vicclap.hu)
