Új Szó, 2004. június (57. évfolyam, 125-150. szám)
2004-06-01 / 125. szám, kedd
ÚJ SZÓ 2004.JÚNIUSI. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7- Azt hiszem, a politikában vannak nálunk nagyobb disznók is... (Lubomír Kotrha rajza) Ivan Gasparovic esete a szlovákiai magyarokkal és a finnországi svédekkel Miről (nem) akar tudni? TALLÓZÓ ERDÉLYI SAJTÓ Felavatták a nagyváradi Ady Endre Kulturális Központot, amelyet a Mecénás Alapítvány által magyarországi költségvetési támogatással hoztak létre. A rendezvényen szép számban jelentek meg a helyi és megyei önkormányzat román képviselői, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) országos vezetőségét Nagy Zsolt ügyvezető alelnök képviselte. A városi strand területén fekvő, modem stílusú létesítményt hatalmas zöld-fehér szalaggal kötötték át az ünnepség tiszteletére, azt Bíró Rozália alpolgármester, az RMDSZ polgármesterjelöltje oldotta ki. A kulturális központot Tempfli József megyés püspök szentelte fel. A központ egy épületegyüttes része, melyhez még egy épülőfélben levő, 88 férőhelyes termálszálló tartozik. A beruházást a magyar kormány 320 millió forinttal finanszírozza, az összeget a Mecénás Alapítvány pályázaton nyerte el. Tőkés László, a Ki- rályhágómelléki Református Egyházkerület püspöke vitatja, hogy az alapítvány jogosan jutott a pénz birtokába. Arra hivatkozik, hogy azt az Orbán- kormány egy Ermindszentre tervezett Ady Endre-emlékhely és termálszálló számára ítélte oda, majd a kormányváltás után a Medgyessy-kabinet átirányította a Mecénásnak. Tőkés többször hasztalanul kérte, hogy a létesítményre szánt pénzt utalják vissza egyházkerületének, a pályázat eredeti nyertesének. MAGYAR SZÓ Rablótámadás érte a Vajdaságban a nagybecsereki plébániát, a szombat reggel történt támadásban súlyosan megsérült Tietze Jenő pápai prelátus, helyi plébános. A rabló az épület falán keresztül, majd egy ajtó felfeszítésével jutott be a város központjában levő épületbe. A betolakodó először a plébános húgát támadta meg, majd pedig a vele szembeszálló plébánosra támadt. A vias- kodásban Tietze Jenőnek eltört a lába. A tettes nyilvánvalóan zsákmányszerzési szándékból feldúlta az épület helyiségeit, majd pedig elszökött a színhelyről. Röviddel később, a nála talált lopott maroktelefonnak köszönhetően, még a város főutcáján elfogták a rendőrök. A tettes egy 29 éves helyi lakos, aki már korábban kétszer is betört a plébániahi- vatal épületébe. A Vajdaságban nem szűnnek a kisebbségellenes megnyilvánulások, továbbra is rendszeresen jelennek meg az épületek falán magyarellenes falfirkák is. Ivan Gasparovic, Szlovákia megválasztott köztársasági elnöke azt nyilatkozta a Magyar Nemzet május 21-i számában, hogy a szlovákiai magyar kisebbség helyzete elsősorban a történelmi különbözőségek miatt nem vethető össze a finnországi svédekével. KASZÁS PÉTER Hogy „történelmi különbözőségek” alatt a Szlovák Köztársaság leendő elnöke egészen pontosan mit is ért, nem teljesen világos. Egyrészt, mert nincs két olyan nép a földön, melynek történelme eseményről eseményre párhuzamosan, szinkronban görögne. Másrészt, mert a finnországi svédek és a felvidéki magyarok történelme nem egy vonatkozásban épphogy hasonlóságot mutat: mindkét népcsoport az első világháború után meghúzott határok által került kisebbségbe, s ahogy Finnország évszázadokon át a Svéd Királyság része volt, Szlovákia éppúgy tartozott a történelmi Magyarországhoz. Vajon Gasparovic ezenfelül milyen történelmi különbözőségekkel magyarázza azt, hogy Finnországnak - az alig 300 ezres, szórványban élő svéd kisebbség miatt - hivatalos nyelve lehet a svéd? S hogy a svéd kisebbség számára ehhez a hivatalosnyelv-haszná- lathoz egy településen már 8 százalékos számarány vagy - ami különösen a városok esetében döntő jelentőségű - már 3 ezer, a kisebbség nyelvét beszélő fő elegendő? Hogy a finn parlamentben mindkét nyelv egyenrangúan használható? Vagy hogy kétnyelvű területeken az állami tisztségviselők számára követelmény a másik nyelv ismerete is? Arról nem is beszélve, hogy Gasparovic talán nem tud róla, de az Európai Unió szellemisége éppen a történelmi különbözőségeken hivatott áttörni. Aki pedig valódi európai kontextusba kívánja helyezni a felvidéki magyarság helyzetét, annak olyan - a finnországi svédekhez hasonló - kisebbségi népcsoportok életkörülményeit érdemes megvizsgálni, melyek szintén az első világháború után kerültek kisebbségbe, s melyek egy másik országban államalkotó nemzetként élnek. Itt vannak rögtön a belgiumi németek. Akik az 1993-as új belga alkotmány megszületése óta széles körű autonómiával, saját kormánnyal, valamint nyelvhasználattal rendelkeznek. Mi több, az alig 65 ezres belgiumi német közösség - mivel a régió az európai választásokon egyetlen szavazókörzetet alkot - az Európai Parlamentbe saját, közvetlenül megválasztott képviselőt küldhet. Dél-Tirolt szintén az első világháború után csatolták Ausztriától Olaszországhoz. A napjainkban mintegy 65%-os német többséggel rendelkező északolaszországi tartomány polgárai ma példás autonómiában élnek, melynek területén a német nyelv hivatalosan, az élet minden területén az olasszal egyenrangúan használható. A közhivatalokban táblák figyelmeztetnek a szabad nyelvhasználat jogára, s a diákok az általános iskola 3. osztályától tanulják egymás nyelvét. A lakástámogatásokat, a szociális bérlakásokat, valamint az állami intézményekben (hivatalokban, iskolákban stb.) betöltött tisztségeket az egyes településen élő népcsoportok arányában osztják el. Külön érdekesség, hogy a térségben 1964-ben egyházigazgatási reformot hajtottak végre, s létrehozták a német többségű bozen-brixeni egyházmegyét, melynek élén német püspök áll, s melyben a német nyelv nemcsak a vallásgyakorlás során, hanem az egyházi ügyek intézésekor is hivatalosan használható. Az 1990-es évek közepe óta Bo- zenben háromnyelvű szabad- egyetem működik (az innsbrucki egyetemen egyébként német nyelven végezhető el az olasz jog). A tartománynak mindemellett saját zászlaja is van, a jelenleg készülő új lógóban az „Alto Adige” (a tartomány olasz elnevezése) és az „Italia” helyett pedig a „Südtirol” kifejezés fog dominálni. A kérdés csak az: ha az Európai Unió területén az egyes kisebbségek különböző - méghozzá aránytalanul eltérő - jogokkal rendelkeznek, és ennél fogva nem azonos esélyük lesz a megmaradásra, vajon nem sérül-e túlzottan az emberek közti egyenlőség elve? Hogy a válasz Szlovákia következő köztársasági elnökét feltehetően nem igazán tartja izgalomban, azzal nincs mit tenni. Nagy szerencse azonban, hogy a felvidéki magyarság sorsának alakulásáért Gasparovicon kívül mostantól Brüsszel is felelőséggel tartozik. A hivatalokban táblák figyelmeztetnek a szabad nyelvhasználat jogára. KOMMENTÁR Kincstári kozmetika PÁKOZDIGERTRÚD Ha a munkahivatalok június végéig nem csökkentik a munkanélküliek számát, alkalmazottaik nem kapnak prémiumot. A hivatal pozsonyi központjának igazgatója persze cáfolja, hogy kiadott volna ilyen utasítást. Az érintettek körében máris riadalmat és felháborodást váltott ki a belső rendelet, melynek értelmében térségenként pontosan meghatározott munkanélküliségi szinthez kötik a júniusra esedékes prémiumok kifizetését. Mintha a közel 400 ezer munkanélküli lélektelen adminisztrálására ítéltetett hivatalnokokon múlna, hány új - lehetőleg tartós - munkahely teremtődik egy hónap alatt. Nyilvánvaló, hogy nem rajtuk múlik. Feletteseik mégis tőlük vátják, hogy a statisztikusok egy hónap múlva az állástalanok számának újabb csökkenéséről számolhassanak be. A módszer a nem is oly régi idők praktikáira emlékeztet, amikor adminisztratív eszközökkel próbálták rózsaszínűbbre mázolni a valóságot. Formálisan csak azt követelik a hivatalnokoktól, ami egyébként is feladataik közé tartozik: mindent kövessenek el, hogy minél rövidebb legyen a munkát keresők listája. Ha másképp nem megy, szankciók is érvényesíthetők. Természetesen nem látványosan az egyébként is szorult helyzetben levő munkanélküli rovására. A hivatalban rendszeresen kilincselő állástalan számára képzettségének, szaktudásának megfelelő munkát kellene kínálni - ha van. Azt a munkanélkülit pedig, aki a rendszeres jelentkezési kötelezettségének netán nem tesz eleget, Kaníkék nem kis örömére törölhetik a segélyre jogosultak listájáról. Az irodafőnököt nem érdekli, hogy a jelentkezést a munkanélküli esetleg azért mulasztotta el, mert, mondjuk, nincs pénze buszjegyre. Vannak elemzők, akik a munkanélküliség lassú, de biztos csökkenését prognosztizálják. Annak ellenére, hogy a nyugdíjkorhatár emelése, a rokkantsági állományba helyezés szigorítása, a vállalatoknál és az államigazgatásban végbemenő szerkezetváltás ezt nem segíti elő. Optimizmusukat az elemzők arra alapozzák, hogy a magánszektorban végrehajtott beruházások növekedése kezdi éreztetni hatását. Ez kétségkívül örvendetes. Az már kevésbé, ha a reformok ütemének gyorsítását szorgalmazó munka-, szociális és családügyi miniszter hivatalnokait újabb adatkozmetikázásra, végső soron pedig az állástalanok segélyezésének megkurtítására kényszerítenék. JEGYZET Petőfi monstre ébresztése JUHÁSZ KATALIN Ha egy költő köztéri szobrának avatásán többször hangzik el az „Európa” szó, mint a „költészet” szó, akkor két eset lehetséges. Vagy nem is volt jelentős poéta az illető, ehelyett inkább politikai pályán futott, vagy választások közelegnek. Nos, Rimaszombatban Petőfi szobrát avattuk. Nem számoltam, hányán szónokoltak, legyen elég annyi, hogy sokan. És ha az ember előre sejti, milyen klisék fognak váltakozni, akkor hiába a mégoly fontos esemény, hiába a költő iránt érzett határtalan csodálat, bizony unatkozni kezd. Szabadság, összefogás, nemzet, határok nélkül, forradalom, magyarság, polgári értékek, eszme, Európa, Európa, Európa. Kétszer kaptam csak fel a fejem. Egyszer ijedtemben, amikor Demszky Gábor valamiért Samo Chalupka Mór hójából szavalt szlovákul (A ti marha, hoj marha...!), és amikor Tőzsér Árpád felolvasta, mit írt Petőfi úti jegyzeteiben Rimaszombatról. Ez valóban érdekes pár mondat volt, sőt a költőnek a városhoz fűződő kapcsolatáról is sok mindenre következtetni lehetett belőle. Szintén Tőzsér említette az itt- ott már szóba kerülő, lappangó ötletet, hogy abban a parkban, Tompa Mihály és Petőfi mellett elférne még néhány, Gömör- höz kötődő jelentős személyiség (magyarok és szlovákok egyaránt), s egy irodalmi szoborpark európai unikum lenne. Ez a régió valóban számos fontos egyéniséget adott mindkét hazának, miért ne kaphatnának hát mindannyian egy kis figyelmet. Ez valóban megrágandó kérdés, mint ahogy az is, vajon tarthat-e egy szoboravató ünnepség három óra hosszáig. Merthogy a koszorúzás még javában folyt, amikor a messziről jött díszvendégek egymás után limuzinjukhoz surrantak, és kereket oldottak, vagy a díszebéd helyszíne felé vették az irányt. És még csak fel se lehet nekik róni mindezt. Elvégre hétvége volt, és más régiók magyaljaival is találkozni illik így nyár elején, választások előtt... VISSZHANG Csak az egyház törvényei szerint Az Új Szó május 18-i számában olvastam a következő címet: Elkészült Tornagörgő kismonográfiája, és szomorúan vettem tudomásul a leírtakat. Kovács Ágnest személyesen ismerem, noha nem római katolikus vallású, már több kérésének is eleget tettem. A tudósítás szerint a szádal- mási esperes „többszöri egyeztetés és engedélykérés ellenére sem tette lehetővé a kutatás számára, hogy betekintést nyerjünk a Görgőre vonatkozó egyházi iratokba és anyakönyvekbe”. Az egyházi törvénykönyv 536-os kánonjának 4. paragrafusát idézem: „Minden plébánián legyen levéltár, ebben őrizzék a plébániai anyakönyveket, a püspökök leveleit és azokat az egyéb okmányokat, melyeket szükségességük vagy hasznosságuk miatt meg kell őrizni. Mindezt a megyés püspök vagy megbízottja a látogatás alkalmával vagy más megfelelő időben meg kell, hogy tekintse. Ügyeljen a plébános, nehogy ez az anyag kívülállók kezébe kerüljön.” Ugyanígy az állami törvény sem engedélyezi az emberek személyes adatainak kiszolgáltatását. Ha ezt megtennék, törvénysértést követnének el. Az egyházi krónikák megtekintését javasoltam, sőt más munkálatokban is segítségére voltam. Tornagörgő önkormányzatával, valamint Szepesi Árpád polgármesterrel a római katolikus egyháznak nagyon jó kapcsolata van, a szomszédos községekkel és más vallási felekezetekkel is. A törvény előírásainak megfelelően jártam el, ezért becsületemben mint egyházi elöljáró szenvedtem kárt, ezért nyilvánosan kérem a cikk helyreigazítását az idézett paragrafussal együtt. Kovács Ágnesnek pedig üzenem, hogy mielőtt tudósít, tanulmányozza át az egyházi és állami törvényeket, igyekezzen azon lenni, hogy ne rombolja tovább az elöljárók becsületét. Szalay Gyula alesperes Tisztelt Alesperes Úr! Engedje meg, hogy pár sorban válaszoljak kissé kusza levelére. Tornagörgő kismonográfiájának bemutatóján a könyv szerkesztőjének szájából hangzottak el az Ön hozzáállását jellemző mondatok, amelyek arról szóltak, hogy a kutatás során mit tapasztalt a történész. Mivel a könyvbemutatón a hallgatóságot ez mélyen megdöbbentette, és az én dolgom tényszerű tudósítás volt, nem hallgathattam el ezt a megjegyzést sem. Ehhez pedig nem volt szükségem az egyházi és állami törvények ismeretére. Minden valószínűség szerint Ön nincs birtokában a könyvnek, mert különben tudná, hogy a cikkemben közölt, az Ön hozzáállását érintő részt a monográfiából vettem, és erre a tudósításban utalok is. Kovács Ágnes
