Új Szó, 2004. június (57. évfolyam, 125-150. szám)
2004-06-28 / 148. szám, hétfő
Vélemény és háttér 5 ÚJ SZÓ 2004. JÚNIUS 28. TALLÓZÓ THE WASHINGTON POST Az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) felfüggesztette egy részét azoknak a Fehér Ház által engedélyezett erőszakos kihallgatási módszereknek, amelyeket vallani vonakodó terroristák kihallgatásánál alkalmaztak - írta a lap. Meg nem nevezett hírszerzői forrásokat idézve közölte, hogy a CIA addig szünetelteti ezeket az eljárásokat, amíg az amerikai igazságügyi tárca és ügyvédek vizsgálják használatuk jogszerűségét. A lapnak jelenlegi és korábbi CIA-tisztviselők elmondták: tartanak attól, hogy az ügynökséget ismét törvénytelen tevékenységgel fogják vádolni, mint ahogy 1970-es években történt. Egy hét múlva vége a foci Eb-nek, és akkor majd megint csak téged nézhetlek (Peter Gossányi karikatúrája) Az MKP másként szólal meg választási programjában és másként viselkedik kormányszerepben A nemzet és az ő megosztottsága Az általam nagyra becsült Szüllő Géza Polgári Társulás hirdetés formájában „Felhívás”-t intézett mindazokhoz, „akik közösséget és felelősséget éreznek a felvidéki magyar nemzetrésszel, ...” Mivel önző és eléggé el nem ítélhető módon magam is érzek némi felelősséget a magyarságért, néhány megjegyzést fűznék a „Felhívás” tartalmi részéhez. SOÓKY LÁSZLÓ Annak érdekében, hogy az olvasó kapaszkodókat találjon, idéznem kell a „Felhívás” első két mondatát, miszerint: „A komáromi Szüllő Géza Polgári Társulás elítéli azoknak a Magyar Koalíció Pártján (MKP) belüli és kívüli csoportoknak a hónapok óta összehangoltan folyó tevékenységét, melynek ki- csúcsosodásaként röplapokkal és plakátokkal megzavarták az MKP Európa Parlamenti választásokat megelőző komáromi kampánygyűlését. Ezzel megbontották a magyar egységet, megrendítették a felvidéki magyar választópolgárok MKP-ba vetett bizalmát, aminek következtében a városban és a régióban a választásokon résztvevők aránya eddig sohasem látott mélységekbe zuhant.” A nemzet megosztottságáról és megoszthatóságáról nyilván megoszlanak a vélemények, mindazonáltal nem hiszem, hogy akár a nagymegyeri, akár a királyhelmeci, vagy urambocsá a marcelházi szavazópolgárokat megrendítette volna a Komáromban történt plakátragasztás, vagy a röpcédula osztogatása, különös tekintettel arra, hogy a Fehér Miklós körül gerjesztett vihar okairól - velem együtt - elhanyagolható mennyiségű megbízható információval rendelkeznek. Ismereteim szerint - kérem, javítson ki, aki jobban tudja - az MKP az EP-választásokat megelőző kampánygyűlését Komáromban 2004. június 4-én a kora esti órákban tartotta, amit én - és velem együtt nagyon sokan - méltánytalannak és gusztustalannak tartottam akkor, és tartok ma is, hiszen abban a pillanatban kezdődött el a szuperbuli, amikor 84 évvel azelőtt aláírták a trianoni diktátumot. Ilyet egyeden jóérzésű, magyar nemzettudattal bíró, saját történelmét tiszteletben tartó ember sem tesz meg, s nem vállal vele közösséget. Meggyőződésem, hogy ha abban a pillanatban Klapka György szobra előtt nem Lagzi Lajcsi muzsikál, hanem mondjuk Gáspár Tibor szólal meg hitelesen egy elcsatolt országrész tragédiájáról, szükségtelenekké váltak volna a bérelt autóbuszok, mert a tér megtelt volna emlékező és jövőbe néző, nemzetüket a kommerszért még aprópénzre nem váltó magyarokkal. Egy, a fiskális és spekulatív érdekek mentén létrejött pártnak, amely másként szólal meg a választási programjában és megint másként viselkedik akkor, amikor kormányszerepet vállal, szembe kell néznie azzal az elkerülhetetlen veszéllyel, hogy tevékenysége kapcsán ellentétbe kerül választói különböző rétegeivel, mint ahogy azzal is, hogy behatárolt lehetőségei szerint a választópolgár számon kéri az ígéreteket. Nem amiatt maradt távol kétszázezer magyar szavazó, mert Komáromban röplapokat osztogattak, hanem vélhetőn azért, mert az MKP-nak nincs kidolgozott nemzetstratégiája, mert nincs az itt élő magyar nemzetrészre vonatkozó cselekvési programja, mert nem született meg az itt élő nemzetiségek jogállását meghatározó törvény, mert nincs semmilyen garancia a magyar nemzetiségi kultúra anyagi támogatására, mert a párt képviselői elfogadták a botrányos közigazgatási törvényt, mert közreműködtek a gyakorlatban hasznavehetetlen nyelvtörvény megszövegezésében és elfogadásában. Hiányzik negyvenezer magyar ajkú roma szavazata, mert kilátástalan helyzetbe kerültek, s hiányzik azon régiók magyar polgárainak a szavazata, ahol a munkanélküliség nyáron is meghaladja a 40 százalékot, s ahol a családok és a gyermekeik jövője több mint bizonytalan. Hiányzik a keletiek szavazata, akik úgy érzik, mindenki cserben hagyta őket, s nem mentek el szavazni azok, akiknek elegük van azokból a helyi kiskirályokból, akik jó kommunistaként most az MKP köpönyegében és a párt ideológiája által védetten lettek számos községben élet és halál urai. És otthon maradtak azok, akiket sújtottak a Benes- dekrétumok, akiknek földjét a Csorbatói Jegyzőkönyv alapján vették el, s otthon maradtak azok, akik már unják hallani, hogy a magyar ügyek intézésére a koalíciós partnerek részéről nincs politikai akarat. A nemzet megosztásáról lehet őszintén és lehet demagóg módon is gondolkodni, véleményt alkotni. Sajnálom, hogy a Szüllő Géza Polgári Társulás nagyon tehetséges csapata a kialakult helyzet elemzése helyett most a demagógiát választotta, s feloldotta a pártot a reá háruló felelősség alól, egyszer- smint megbélyegezve azokat, akik gondolkodnak, vagy netán másként gondolkodnak. Az én olvasatomban a magyar választópolgárok kétharmadának távolmaradása figyelmeztető üzenet az MKP ideológusai és stratégái felé. Ezt a szempontot is figyelembe véve számomra lehangoló az MKP állásfoglalása, amelyben sikerként tűnteti fel az EP-válasz- tások eredményeit, különös tekintettel a számos szlovák szavazatra. Ennél lehangolóbb ebben a helyzetben itt a Felvidéken csak az, hogy Fehér Miklós erkölcsi, emberi és politikai értékeit állítják szembe a köznép erkölcsi és emberi értékeivel, s nem azokat a politikusokat teszik felelőssé valami balul sikerült dologért, akik már nem tudnak, de nem is mernek jövőképet állítani az itt élő magyar nemzetrész elé, melynek híján nehéz lesz újra nemzeti hevületbe hozni a korábban biztos választókat. Azokat a választókat, akik most még nem keresték a politikai alternatívát, de ha az MKP továbbra sem tud élő kapcsolatot teremteni velük, előfordulhat az, amire a Szüllő Géza polgári Társulás most ráirányította a figyelmet: a bizonytalanságban élők könnyen válnak manipulálhatóvá, ami szabad utat nyithat a magyar nemzeti szekértáborok kialakulásához. Rumsfeld szerint Irán együttműködik a Hezbollahhal és az al-Kaida terrorszervezettel Rumsfeld: kétes az iraki terror elleni harc kimenetele MTI-BESZÁMOLÓ Szokatlanul bizonytalanul nyilatkozott az amerikai védelmi miniszter arról, hogy megnyerhető-e az iraki terror elleni háború, ugyanakkor igen egyértelmű és súlyos vádakkal illette Iránt, egyebek mellett azzal, hogy aktívan támogatja az al-Kaida terrorhálózatot. Donald Rumsfeld a BBC tévé politikai magazinműsorában arra a kérdésre, hogy szerinte a koalíció nyerésre áll-e Irakban a terroristákkal vívott háborúban, azt mondta: a koalíció nagyon sikeres például az hírszerzési értesülések cseréjében, a bankszámlák befagyasztásában, valamint a terrorszervezetek vezetőinek elfogásában vagy megölésében. A szövetségeseknek ugyanakkor „nincs jó rálátásuk arra”, hogy hány új tagot verbuválnak és képeznek ki terrorcselekményekre, öngyilkos akciókra. - Amíg ezt nem tudjuk, nem tudunk válaszolni arra sem, hogy győzelemre vagy vesztésre állunk-e - mondta a miniszter. Rumsfeld „rossz jelnek” nevezte, hogy Irán kilátásba helyezte nukleáris programjának folytatását. A miniszter szerint Irán „bajkeverő” módon avatkozik be Afganisztánban és Irakban, aktívan együttműködik a Hezbollah szélsőséges szervezettel és Szíriával annak érdekében, hogy Libanonon keresztül terrort zúdítson Izraelre, és egy ideje menedéket nyújt az al-Kaida tagjainak is. A guantánamói amerikai börtöntáborban honos, emberi jogi szervezetek által súlyosan bírált módszerekről azt mondta: annak idején kapott egy listát a tábor parancsnokától a „kihallgatási technikákra” vonatkozó javaslatokkal. Ezek közül - miután a listát jogi szakértők áttekintették - ő számosat kihúzott, „néhányat” engedélyezett. Néhány hét múlva a jogászok az elfogadott módszerek közül is többet „aggályosnak” minősítettek, ezért ő szóbeli utasítást adott a kifogásolt kihallgatási technikák beszüntetésére. Rumsfeld elismerte annak lehetőségét, hogy a Guantánamón fogva tartottak némelyike nem kerül bíróság elé. Kijelentette: a foglyok őrizetben tartásának oka annak megakadályozása, hogy visszatérjenek a hadműveleti területekre. KOMMENTÁR Újragombolni SZILVÁSSY JÓZSEF Duray Miklós múlt héten arra hívta fel egy interjúban a figyelmet, hogy nincs stratégiája, legfeljebb választási programja a Magyar Koalíció Páljának. Csaknem ugyanazon a napon Eckstein-Kovács Péter bukaresti szenátor ugyanezt kifogásolta: az RMDSZ-nek saját jövőképét illetően még középtávú stratégiája sincs. Egyre több erdélyi civil szerveződés és személy elsősorban amiatt bírálja Markó Bélát, hogy a politikai mélyrepülésben levő kormánypárt, a baloldali PSD utolsó csatlósa, miközben már a jelenlegi jobboldali ellenzék, a potenciális kormányzati tényező felé is kacsintgat. Kérdés, hogy ezek a sakkhúzások a mindenkori szövetségesi politika kényszerű velejárói, vagy - ahogy Duray a kisebbségi politizálás két kategóriáját megfogalmazta - az értékpolitizálás feladása az érdekpolitizálással szemben. Nálunk az jelent kihívást, hogy mi, felvidéki magyarok is uniós polgárok lettünk. Ebben a jóval tágasabb és távlatosabb szellemi, politikai horizontban kellene az MKP-nak mielőbb megfogalmazni olyan stratégiát, amely széles körben vonzó. Mostanság ugyanis a szlovák polgárok jelentős részéhez hasonlóan sok magyar is kiábrándult a nagypolitikából és az MKP magatartásából is. Az utóbbit nem csupán az európai parlamenti választások részvételi aránya igazolta, hanem már a két évvel ezelőtti parlamenti választások végeredménye is. Az MKP főleg a dunaszerdahelyi és a komáromi járásban jelentős számú szavazatot vesztett. A máig nem múló csalódottságot részben a helyi szintű viszálykodások okozzák. Továbbá az, hogy a szükséges hatástanulmányok nélkül beindított totális reformok kezdetén a magyar kormánypárt mintha megfeledkezett volna azokról a milliókról, akik máig - és ki tudja, meddig - csak a súlyos következményeket érzik. Legutóbb a sokak számára megfizethetetlen villany- és gázszámlák, rövidesen pedig a vízdíjak kézbesítésekor. Érvelhetünk fontos részsikerekkel, a valóban jó ütemben haladó uniós pályázati támogatásokkal, az ezerkoronás, egyszeri nyugdíjkiegészítéssel, a reálbérek némi növekedésével. Mindez azonban még szalmaszálat sem jelent a reformok miatt fulladozók számára. Ha nincs kapaszkodó, ha hiányzik a megpróbáltatásoknak értelemet adó - vagyis nem közhelyekből és szólamokból összetákolt - jöv őkép. Éppen a Selye János Egyetem megalakítása és az Akkreditációs Bizottság kedvező döntése igazolja a jó stratégia jelentőségét, amelyre a következetes - ebben az esetben másfél évtizedes - politizálás épülhet. Ugyanilyen sikeresek lehetünk, ha uniós tagságunkat szem előtt tartva újragondoljuk közösségi céljainkat, gazdasági és regionális stratégiánkat, az érdekérvényesítés új lehetőségeit. S ilyen alapállásból gombolják újra az MKP mentéjét. Indiszkrét cégjegyzék TÓTH MIHÁLY Ha Dzurinda miniszterelnöknek csak minden második szavát hinnénk el, a parlamenti többséget esetről esetre megmentő független képviselőket akkor is mind egy szálig szentté illene avatni, vagy államilag az önzetlenség és megvesztegethetetlenség mintapéldányává nyilvánítani. A választási győzelemre készülő ellenzék viszont azt sejteti, hogy plusz-mínusz 3 koronára pontosan ismeri a függetlenek kilogrammonkénti árát. Ismeri, de még nem kürtöli világgá. Hadd főjön még a kormányszövetség a maga levében. Előfordulhat - gondolják a Smer pártközpontjában -, hogy némi türelem olyan választási győzelmet terem, amelynek birtokában az eredetileg feltételezettnél kevesebb párttal kell majd kormányalakításkor egyezkedni. A maga szempontjából Dzurindának és Ficónak egyaránt igaza van. Dőreség lenne a kormányfő részéről, ha arra a gyanúsítottra hasonlítana, aki már az első pofon elcsattanása előtt mindent bevall. És Fico számára balul végződő türelmetlenségnek bizonyulhatna, ha nem ismerné fel, hogy pillanatnyilag a miniszterelnök funkcióban maradása az ellenzék legerősebb pártjának népszerűségét gyarapítja. Dzurinda koalíciós partnereinek magatartása viszont ebben a helyzetben semmiképpen se helyeselhető. Noha a KDH és az MKP vezetői tisztában vannak vele, hogy mi élteti a függetlenek államépítő önzetlenségét, egyikük se veszi a fáradságot, hogy a becserkészett függetlenek tisztességét magasztaló Dzurindát meghazudtolja. Aki az elmúlt 15 évben figyelemmel kísérte a szlovákiai piacgazdaság építését, látja, hogy a koalíciós többség művi úton történő megteremtésének érdekérvényesítésben, jövőre vonatkozó elkötelezettségben, állami funkciókban kifejezhető ára van. Csak a KDH és az MKP vezetői mímelik, hogy fogalmuk sincs, szavazatlasszózás közben mit művel a miniszterelnök. Mondom, mímelik, mert a valóságban mindegyikük tisztában van vele, hogy a koalíciómentő képviselők közül melyikük hány vállalat felügyelőbizottságában vállalt tagságot. Az interneten csak végig kell lapozni a cégjegyzéket, és nyomban kiderül, melyik független képviselőnek milyen irányban húzódnak az anyagi érdekei. A negyedik kormánypárt, az ANO a használat után eldobandó politikai erők kategóriájába tartozik, így említeni se érdemes. Arra viszont mégis kíváncsi az ember, hogy az olyan hangsúlyozottan keresztény, tehát erkölcsi alapokon szerveződő párt, mint amilyen a KDH, miért tűri szó nélkül a szavazatokkal való kupeckedést. És hozzá hasonlóan az MKP is. Feltehetően mindkettőt az teszi közömbössé, hogy tisztában van vele, ebben az országban soha nem jutnak az egészen eljelentéktelenedett pártok sorsára. Ha esik, ha fúj, a kereszténydemokratáknak mindig meglesz a maguk 9-10 százaléka. Mint ahogy az MKP-nak is legalább két ciklusban ugyanennyi. De erkölcsileg azért számukra is hasznos lenne komolyabban érdeklődni az iránt, mi alakítja a független honatyák kilónkénti árát. Esetleg tüzetesebben tanulmányozhatnák, hogy a cégjegyzékben melyikük hány érdekeltségben szerepel.
