Új Szó, 2004. június (57. évfolyam, 125-150. szám)

2004-06-28 / 148. szám, hétfő

6 Kultúra ÚJ SZÓ 2004. JÚNIUS 28. SZÍNHÁZ POZSONY NEMZETI SZÍNHÁZ: Nabucco 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: Holnapután (amerikai) 15.45, 18, 20.30 MLA- DOSf: Ki ölte meg Pamela Rose-t? (francia) 15.30, 20 Mara­dok! (francia) 18 TATRA: Harry Potter és az azkabani fogoly (amerikai) 17.30, 20,30 AUPARK- PALACE: Harry Potter és az azkabani fogoly (amerikai) 13, 14.30, 15, 16, 17.30, 18, 19, 20.30, 21 A főnököm lánya (amerikai) 15.10,17.20,19.50 Éle­teken át (amerikai-kanadai) 21.50 Trója (amerikai) 13.20, 14.40, 16.30, 17.50, 19.40, 21.10 Pán Péter (amerikai) 14.10, 16.20 21 gramm (amerikai) 18.40, 21.20 Holnapután (ameri­kai) 14, 16.40, 19.20 Starsky és Hutch (amerikai) 13.30,15.40, 18.10, 20.20 Elveszett jelentés (amerikai-japán) 13.50, 16.20, 18.30, 20.40 Baromi jó 2 (cseh) 15.20, 17.40 Holtak hajnala (amerikai) 19.30, 21.40 Mackótestvér (amerikai) 15.30 Inkog­nito (amerikai) 18,20, 20.50 KASSA TATRA: Elveszett jelentés (amerikai-japán) 17 A főnököm lá­nya (amerikai) 19, 20.30 CAPITOL: Harry Potter és az azkabani fogoly (amerikai) 16, 19 ÚSMEV: Harry Potter és az azkabani fogoly (amerikai) 16, 18.45 IMPULZ: Órák (ameri­kai) 17.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKIA SZENC - AMFITEÁTRUM: Szívem csücske, Chouchou (fran­cia) 21.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: A tűz óceánja (amerikai) 16.30,19 ­GYŐR PLAZA: Betörő az albérlőm (amerikai) 13, 15.15, 17.30, 19.45 Harry Potter és az azkabani fogoly (amerikai) 10,12.30, 13.45, 15, 16.15, 17.45, 19, 20.30 Holnapután (amerikai) 13.45, 15.15, 16.15, 17.45, 18.45, 20.15 Időzavarban (ameri­kai) 13.15,15.30,17.45, 20 Mackótestvér (amerikai) 11 Padló­gáz (német-luxemburgi) 10.30, 12.30, 14.30, 16.30, 18.30, 20.30 Scooby-Doo 2: Szörnyek póráz nélkül (amerikai) 11,13, 15 Trója (amerikai) 10.45, 14.15, 17.15, 20.30 Van Heising (amerikai) 17, 19.45 Az 50 első randi (amerikai) 14.15, 16.15, 18.15, 20.15 ISTROPOLITANA PROJEKT 2004, POZSONY STÚDIÓ L+S: Dinamó - Musical! (Nagy-Britannia) 14 ASTORKA KORZO: Egy külöriös hercengő (Lengyelország) 17 KIS SZÍNPAD: A három nővér (Brünn) 11 Gyurma (Prá­ga) 20 Életműdíjjal tüntették ki Kövesdi Szabó Máriát Díjkiosztás Kisvárdán KOLÁR PÉTER Szombaton éjjel eredményhir­detéssel ért véget Kisvárdán a Ha­táron Túli Magyar Színházak XVI. Fesztiválja. A tíz napon át tartó se­regszemlén Erdélyt kilenc hivatá­sos színház, valamint két magyar színművészeti akadémia - a ma­rosvásárhelyi és a kolozsvári - képviselte tizenkilenc produkció­val. Délvidékről három hivatásos magyar színház és egy nyári mű­ködésű társulat, valamint az Újvi­déki Magyar Művészeti Akadémia növendékei vettek részt hat elő­adással. Kárpátaljáról a Beregszá­szi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház két produkcióját láthatta a közönség. Szlovákiát a komáro­mi Jókai Színház és a kassai Thália Színház egy-egy előadása képviselte. Már a szakmai háttérbeszélge­téseken kiderült, hogy Erdélyben és Délvidéken is nagy jelentőséget tulajdonítanak a magyar színmű­vészetnek. Ez nemcsak az anyagi és műszaki háttér megteremtésé­ben, hanem a művészi szint tuda­tos emelésében és az anyagi meg­becsülés növelésében is nyomon követhető. A jövőt a két erdélyi magyar tannyelvű színművészeti egyetem és az újvidéki magyar művészeti akadémia növendékei biztosítják. A színházi szakemberek megle­petésüknek adtak kifejezést, hogy Szlovákiában a komáromi egye­temalapítással összefüggésben fel sem vetődött a magyar nyelvű színművészeti tanszék megterem­tésének gondolata. Elsősorban ennek a felvidéki „hivatalos” ér­dektelenségnek tudják be, hogy míg másutt a kisvárdai fesztivál ti­zenhat éve alatt a magyar szín­házművészet mennyiségi és minő­ségi fejlődésen ment keresztül, Szlovákiában a folyamat megtor­pant és színházaink leépülőben vannak. A neves színházi szakemberek­ből álló zsűri a 18 kiosztható mű­vészeti díjat a következőképpen ítélte oda. A fődíjat az Újvidéki Színház nyerte el. Kisvárda város díját a Be­regszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház kapta. Az Illyés Közalapítvány díját két sepsiszent­györgyi előadás, Szabolcs-Szat- már-Bereg megye díját pedig a Ma­rosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata nyerte el. A szakmai zsűri által kiadott egyéni művészeti díjakat erdélyi, délvidéki és kárpátaljai művészek kapták. A 18 díjból tíz Erdélybe, hat Délvidékre, kettő pedig Kárpátal­jára került. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma a kisvárdai feszti­válon adta át a 2004-es életműdí­jakat. Életműdíjat kapott Sen- kálszky Endre, a Kolozsvári Álla­mi Magyar Színház tagja, vala­mint Kövesdi Szabó Mária, a kas­sai Thália Színház alapító tagja, a színház 35 évvel ezelőtti megala­kulása óta eltelt töretlen művészi tevékenységéért. Gondolatok Milan Hodza halálának és az első világháború kitörésének évfordulója alkalmából Szarajevótól az Európai Unióig Milan Hodza újratemetése a turócszentmártoni nemzeti teme­tőben (Képarchívum) Ferenc Ferdinánd Habs­burg főherceget és Milan Hodza szlovák politikust egyaránt június utolsó napjaiban érte a halál. Egyikük életét 1914. június 28-án Szarajevóban oltotta ki egy elvakult szerb me­rénylő golyója, Hodza pe­dig 1944. június 27-én húnyt el az Egyesült Álla­mokban található Clearwater városában. SIMON ATTILA A két politikus személyesen is is­merte egymást, hisz Hodza a trón­örökös belső politikai bizalmi köré­hez tartozott, abszurd módon még­is Ferenc Ferdinánd halála terem­tette meg számára annak a lehető­ségét, hogy befolyásos politikussá nője ki magát. A trónörökös halálát követő hadüzenet s az első világhá­ború idején bekövetkezett geopoli­tikai változások tették ugyanis reá­lissá azt a célkitűzést, amelyet Hodza, ha kerülőutakon is, de már régóta követett: a cseh-szlovák ál­lam megalapításának tervét. Hodza azonban nem csupán egy a szimpla politikusok közül, politikai pályafutása ugyanis rendkívül sok­színű és bámulatosan esemény­gazdag. Noha felszínesen nézve tu­lajdonképpen egyenesvonalúnak is mondhatnánk azt az ívet, amely­nek kezdetét a Monarchia föderali- zációjának tervezetei és Jászi Osz­kárral való kapcsolata jelenti, a le­zárását pedig az Egyesült Államok­ban kidolgozott Közép-Európai Fö­deráció terve, a kettő között eltelt húszegynéhány év eseményei alap­ján egy másik Hodzát is megismer­hetünk. Mint mezőgazdasági mi­niszter ő volt az, aki 1922. decem­beri, Ceské Budejovicén elmondott beszédében - a csehek és a szlová­kok dél-szlovákiai kolonizációját sürgetve - a Duna menti területek „visszafoglalását” meghirdeti, s a csehszlovák nemzetállam terveze­tét felvázolja. 1937-ben viszont Csehszlovákia első szlovák nemze­tiségű miniszterelnökeként ő adott engedélyt a komáromi Jókai-szo- bor felállításához, sőt háromne­gyedórás magyar nyelvű beszédet is mondott a szoborállító ünnepsé­gen. Pavol Lukác, a fiatalon el­hunyt szlovák történész szerint Hodza szeretett több vasat tartani egyszerre a tűzben, amihez hozzá­tehetjük, hogy nem csupán hét nyelvet beszélt, hanem hétfélekép­pen is tudott beszélni. A mai szlovák történetírás (bár egyesek csehszlovák orientációja miatt gyanakvással tekintenek rá) Hodzát a huszadik század egyik (ha nem a) legnagyobb szlovák po­litikusának tartja. S ezt korántsem csak azzal érdemelte ki, hogy kor­társaitól (sőt talán még sok mai po­litikustól is) eltérően a (csehiszlo­vák politikát igyekezett szélesebb európai kontextusban szemlélni és művelni. Az igazi nagy érdeme ab­ban van, hogy a tömegektől elszi­getelt, a cári messianizmus felé for­duló 19. századi szlovák politikai hagyományok helyett egy újfajta politizálás alapjait rakta le. A szlo­vák agrármozgalom megteremtése mellett egyike az elsőknek, akik a szlovákok közül felismerték a cseh kapcsolatok jelentőségét, ráadásul mindent meg is tett, hogy ezek ne csak kulturális téren érvényesülje­nek, hanem gazdasági sőt poltikai vetületűk is legyen. Nekünk, magyaroknak nem fel­tétlenül szimpatikus Milan Hodza minden aktivitása. Ez a ravasz és egyszerre több irányban is magát elkötelező politikus különös sze­repet játszik 1918 végén a szlo­vák-magyar államhatárról folyó tárgyalások során. A magyar kor­mánnyal gond nélkül elhiteti, hogy budapesti tárgyalásainak célja a Magyarországon belüli Szlovákia autonómiakereteinek kialkudása. Majd Bartha magyar hadügyminiszterrel az égjük na­pon még egy, az etnikai elveket is figyelembe vevő demarkációs vo­nalról köt egyezséget, másnap azonban már olyan javaslatot küld Benesnek Párizsba, amely messze meghaladja ezt, s még a mainál is nagyobb Szlovákia ter­vét vázolja föl. Élete záró periódusában azon­ban valószínűleg megértette, hogy az első világháborút követő, a kö­zép-európai nemzeteket egymás­sal szembefordító békediktátum s a kisszerű határmarakodások nem jelentenek megoldást. Legalábbis a Federation in Central Europe: Reflections and Reminiscences címmel 1942-ben megjelent köny­vében leírtak (azzal együtt, hogy sok mindenre rosszul emlékezik, s néhányszor félretájékoztat) ezt tükrözik. A kijózanodáshoz persze kellettek azok a politikai tapaszta­latok és csalódások, amelyeket Hodzának különösen a harmincas években meg kellett élnie. Az álta­la előkészített nemzetiségi statú­tumot, a kisebbségi önkormányza­ti jogok megadását ugyanis nem­csak a csehek, de a szlovákok sem fogadták megértéssel (nem is be­szélve a német és magyar kisebb­ség reprezentánsairól, akik akkor ezt már elkésett kísérletnek tartot­ták). Ennek a politikának a végső kudarcát a müncheni döntés je­lentette, amelyet miniszterelnök­ként már nem várt meg, pár nap­pal korábban lemondott. Ekkor láthatta be véglegesen, hogy a nemzetállami keretek nem kínál­nak megoldási lehetőséget a szlo­vákság részére (ennek a tapaszta­latnak mai aktualitásai nyilvánva­lóak), s fordult minden erejével egy a közép-európai föderációt megcélzó tervezet kidolgozása fe­lé. Meggyőződése volt ugyanis, hogy Nyugat-Európának is szük­sége van egy demokratikus és nyugodt Közép-Európára. Kilencven évvel az első világhá­ború kitörése után már bevallható, hogy a háború csupán felgyorsítot­ta azt a folyamatot, amely amúgy is bekövetkezett volna: a Monar­chia és a történelmi Magyarország felbomlását. Számunkra, magya­rok számára ez a folyamat megle­hetősen balszerencsés, sőt tragikus eredménnyel zárult. Talán az Eu­rópai Unió, amelynek egyik alap­kövét épp Hodza gondolatai jelen­tik, valamit helyrehozhat ebből. Talán ez a megoldás még Hodzának is tetszene. A szerző történész, a Fórum Kisebbségkutató Intézet mun­katársa OTTHONUNK A NYELV Néhány banki kifejezés magyar megfelelőjéről SZABÓMIHÁLY GIZELLA Az utóbbi időben egyre termé­szetesebbé válik, hogy a munkál­tató nem készpénzben fizeti ki alkalmazottai bérét, hanem azt bankszámlára utalja, s a boltban nemcsak készpénzzel, hanem bankkártyával is fizethetünk. A készpénzkímélő eljárások terje­désével együtt számos új foga­lommal ismerkedünk meg - ter­mészetesen szlovákul. Egyes banki kifejezéseknek ismerjük a magyar megfelelőjét, mások ma­gyar megnevezése viszont gon­dot okoz. Ilyenek például a prevodny príkaz, príkaz na úhra- du, trvaly príkaz, illetve ezek kombinációja: trvaly prevodny príkaz, trvaly prevodny príkaz na úhradu, jednorazovy prevodny príkaz na úhradu, jednorazovy príkaz na úhradu stb. Elsősorban is nézzük, milyen kapcsolatban állnak e kifejezé­sek egymással! A prevodny príkaz a fölérendelt fogalom-ki­fejezés, mely kétféle lehet: prevodny príkaz na úhradu és prevodny príkaz na inkaso (1. a pénz- és elszámolásforgalomról rendelkező 2002. évi 510. szá­mú törvény fogalommagyaráza­tait). Ebben az írásban csak az elsőként említett kifejezéssel foglalkozunk; ez az átutalásfaj­ta az átutalások egyszeri vagy rendszeres jellege szerint lehet ún. jednorazovy prevodny príkaz na úhradu és trvaly prevodny príkaz na úhradu. A banki tájé­koztatókon, nyomtatványokon az ügyfelek rendszerint azon­ban az említett kifejezések rövi­dített változatával találkoznak: az ún. a príkaz na úhradu-va\ (egyes bankokban a nyomtat­vány neve: Hromadny príkaz na úhradu) és a trvaly príkaz-zal (számos esetben TP-nek rövidít­ve). Tapasztalatom szerint az élőbeszédben a szlovákiai ma­gyarok rendszerint ezeket a szlovák kifejezéseket használ­ják, a sajtóban viszont magyar fordításaikkal is találkozunk, mégpedig többféle formában: „átutalási és állandó utasítások, automatikus átutalások stb. megadása”; „tartós utasítások bevezetése és megváltoztatása”; „Az ügyfél tartós utasítást adhat az átutalás összegére, időpontjá­ra, [...]”; „A rendszeres és egyedi átutalások postai utalvánnyal vagy kifizetési utasítással is végrehajthatók”; [a bankok] „Felszámolnak a számlavezeté­sért, a számlakivonat postázásá­ért, a tartós átutalásokért, [...]”; „A postautalványon vagy az át­utalási utasításon tüntesse fel [...]”; Stb. Az idézetekben is szereplő utasítás szó nyilván a szlovák príkaz magyar megfelelője kí­ván lenni. Számos esetben a príkaz-1 valóban utasítás-nak kell fordítani, ebben a szöveg- környezetben azonban adekvát magyar megfelelője a megbízás. Ezt jelenlegi szlovák-magyar szótáraink nem tüntetik fel, a magyarországi bankok üzletsza­bályzatában azonban ellenőriz­hető. Szintén magyarországi szövegek alapján megállapítha­tó, hogy az összefoglaló értelmű prevodny príkaz funkcionális megfelelője a fizetési megbízás. Hasonló a helyzet a trvaly melléknévvel is: bizonyos ese­tekben magyar megfelelője a tartós (pl. trválá ondulácia- tar­tós hullám), máskor egyéb szó, például az állandó melléknév {trválé bydlisko - állandó lakó­hely). Ha magyarországi bankok tájékoztatásaiban utánanézünk a kérdésnek, megállapíthatjuk, hogy a rendszeresen ismétlődő átutalásokat állandó vagy rend­szeres átutalás-nak nevezik. Te­hát a trvaly príkaz na úhradu magyarul állandó (vagy rendsze­res) átutalási megbízás. Az el­mondottakból követkézik, hogy az egyszeri esetre vonatkozó ún. príkaz na úhradu, jednorázovy príkaz na úhradu, jednorázovy prevodny príkaz na úhradu ma­gyar megfelelői szintén átutalá­si megbízások, melyek egyszeri, egy esetre utaló voltát többféle­képpen is megnevezhetjük: egyedi, eseti, egyszeri, tehát: egyedi/eseti/egyszeri átutalási megbízás. www.gramma.sk

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents