Új Szó, 2004. június (57. évfolyam, 125-150. szám)
2004-06-26 / 147. szám, szombat
14 Családi kör ÚJ SZÓ 2004. JÚNIUS 26. MINDENNAPI KENYERÜNK Mint az angyalka HALKO JÓZSEF A Legyen ön is milliomos vetélkedő egyik adásában bibliai témát kapott a versenyző. Mikor arról kellett döntenie, hogy megválaszolja-e a kérdést, rendkívül csalódott képet vágott, és hosszasan mérlegelt, vajon kockáztasson-e. Végül is kockáztatott, mert ahogy közben elárulta, a nagymamája „rendesen megkínozta azzal a bibliával”. A kérdés végül úgy hangzott, miben rejlett Sámson ereje - egyből megválaszolta. Ám az egész megjelenéséből, fellépéséből egyértelműnek tűnt, hogy az egyháztól, a hittől és a vallástól egyelőre nagyon messze áll. De miért, hiszen maga mondta, hogy a nagymamája gyötörte vele. Nos, lehet, hogy éppen ezért! A hit erőltetése éppen a lényegének teljes meg nem értését jelenti. Ezzel már az apostoloknak is problémájuk volt, név szerint Jakabnak és Jánosnak, mikor az egyik szamaritánus falu lakói nem voltak hajlandóak elfogadni az ő Mesterüket. Fel is tették a kérdést: „Uram! Akarod-e, hogy kérjük, szálljon le tűz az égből, és eméssze meg őket?” (Lk 9, 54) De mit értek volna el vele? Talán a félelmet, mellyel kényszeríthették volna a lakosságot az előírt rituálék eljátszására. Az is lehet, hogy egy tömegvallásosságot az egyéni személyes átélés teljes hiányával. És lehetséges, hogy egy olyan belső ellenszenvet, mely abban a pillanatban felszínre tör, mihelyt megszűnik a kényszerítő erő... Egy kicsit úgy van ez, mint azzal a kisfiúval, akit a nagymamája imádkozni tanított. Ebédnél a meghívott vendégek egy rendszeres családi rituálét láttak: a nagymama utasítására a kisfiú ájtatosan összekulcsolta kis kezeit, és édesen, „mint az angyalka” eldarálta az asztali áldást. Gond csak akkor lett, mikor muszáj volt (muszáj volt, mert máskülönben a nagyi nem fizetett volna be a közeli játékteremben a számítógépes játékra!), szóval muszáj volt a rendíthetetlenül szigorú tekintet kíséretében még a kamaszok mutáló hangján is elmondania. És amikor a nagyit eltemették, a fiú tizennyolc volt éppen, a halotti tor asztali áldásánál már tüntetőleg zsebre tett kézzel ült, és szó nélkül bámult a tányérok közé. S amikor tíz évvel később a választási óriásplakátokról mosolygott mint baloldali képviselőjelölt, ki hitte volna már róla, hogy gyermekkorában a családja arra volt büszke, hogy tényleg „úgy imádkozik, mint az angyalka”. A nagymama jóhiszeműségéhez nem fér semmi kétség: bele akarta oltani unokájába azt az értéket, amit ő maga a legfontosabbnak tartott. Lehet, hogy akkor hibázott, amikor az „angyalka” abba a korba került, melyben kritika alá vettetnek s átértékelődnek a családban uralkodó értékek, s ő nem kapta meg a kellő szabadságot ahhoz, hogy belsőleg feldolgozhassa őket. A serdülőkori kétkedés ugyanis nem feltétlenül negatív jellegű: sőt kiindulópontja lehet a kiskortól kellő aránnyal csepegtetett nemes eszmék elmélyülésének. Mert sem az ég tüze, sem a tekintélyparancsoló szigorú szempár, sem az érzelmi zsarolás rafinált módszerei, de még csak a manipulativ, lekötelező álszeretet sem képes arra, hogy az ember legmélyebb valójában meggyökereztesse az igazi hitet. Arra egyedül a türelmes irgalmasság képes, az átadott hit, a személyes példa, a felebarát szabadsága iránti tisztelet s a Szendétek fogadása. Nagyon találóan egyetlen mondattal így fejezte ki mindezt Vittorio Messori olasz író: aki erőlteti a kereszténységet, elpusztítja! Ezért Jézus is megfeddi hirtelenharagú tanítványait: „Milyen lelkűiét van bennetek? Az Emberfia nem azért jött, hogy az embereket elpusztítsa, hanem hogy megmentse.” És Jézus sok evangéliumi jelenetben valóban úgy cselekszik, hogy megadja a lehetőséget követőinek a szabad döntésre. Amikor a házasságtörő asszonyt megmenti a megkö- vezéstől, annyit mond neki: „menj, és többé már ne vétkezzél!” És az asszony követte őt, és tanítványává lett. De az oltári szentségről szóló „kemény beszéde” után sokan elhagyták, s akkor megkérdezte az apostolokat, hogy ők is el akamak-e menni. A válasz úgy hangzott: vajon kihez mennénk? És amikor elfogták őt a Getszemáni kertben, azt mondta a fegyvereseknek, hogy a többieket hagyják elmenni. És azok valóban elfutottak, bár Péter tisztes távolságból követte őt, aztán meg háromszor megtagadta. János volt az egyetlen, aki kitartott még a kereszt alatt is... Egyszóval az élet kereszteződések sorozata, melyeknél újra meg újra megválasztom a következő irányt. Az ilyen választásnál váratlanul segíthet egy még vá- radanabb emlék. Például a nagymamáé, aki olyan nagyon akarta, hogy az ő „angyalkája” valóban imádkozzék... A szerző római katolikus pap Utazás előtt érdemes tájékozódni a célország egészségügyi és járványügyi helyzetéről Útikalauz családi nyaraláshoz Gyerekekkel nekivágni egy nyaralásnak nagyon szórakoztató dolog lehet. Feltéve, hogy az egész családnak megfelelő az utazás módja, az üti cél, és csomagolás közben sem hagytunk ki semmi fontosat a bőröndökből. Az alapvető kérdés persze, hogy vigyük-e a gyereket nyaralni. TANÁCSADÓ Az igazság ugyanis az, hogy az egy- másfél éves kor alatti apróságnak nem biztos, hogy nagy élményt jelent az utazás. Egy csecsemő számára nagyon fontos az állandóság, a megszokott helyek, arcok és ízek. Neki még nem lehet elmagyarázni, hogy érdemes elviselni a hosszú út viszontagságait, a szép tájakért, a strandolásért, a kikapcsolódásért cserében. Persze, a gyerekek különbözőek: van, aki imád autózni, szívesen elbabrál a játékaival, míg mások fél óra utazás után szabadulni szeretnének. Ez nagyon megnehezíti az utasok dolgát, annál is inkább, mert ahol kötelező az autós biztonsági ülés használata, a kis izgága nem mászkálhat, nem ülhet a mama ölében, nem térdelhet föl az ablakhoz. A gyerek temperamentumától függően dönthetünk úgy, hogy otthonunkhoz közel eső úti célt választunk, hogy az utazás rö- videbb, gyorsabb (repülőgép) vagy szabadabb, a gyermek számára kényelmesebb (vonat) módját választjuk. Ha a család felnőtt tagjainak feltétlenül szükségük van egy kis kikapcsolódásra, az apróságot néhány napra a nagymamára lehet bízni. Ennek két feltétele van: a kicsi már nem (vagy csak nagyon keveset) szopik, és jól ismeri, szereti azt a személyt, aki vigyázni fog rá. Könnyebb a dolgunk az egész kis csecsemőkkel. Három-négy hónapos koráig a gyermek számára az állandóságot a mamája képviseli. Szoptatott kisbabát tehát különös kényelmedenség nélkül magunkkal vihetünk, gondolni sem kell rá, hogy az utazás miatt elválasszuk és valaki másra hagyjuk. Úti cél Belföldi utazás esetén a legfontosabb a megfelelő úti cél megválasztása. Amikor ezen tanakodunk, próbáljuk a gyerek szemével nézni a dolgokat, és olyan helyet keressünk, ahol ő is jól érzi majd magát. Egy gyerek - ha már nem csecsemő - biztosan unalmasnak tartana egy olyan nyaralást, ahol nap nap után múzeumlátogatás, városnézés, erdei séta és vendéglőben vacsorázás a program. A tömény strandolásból is elege lehet néhány nap múlva. A kicsiknek kell egy kis kaland, egy kis játék, szabad mozgás és érdekességek, de legalább gyerektársaság. Az utazási irodákban érdeklődhetünk, van-e olyan szállás a kínálatukban, ahol a berendezés, a szolgáltatások és a programok szervezése során gondoltak a kisgyerekes családokra is. Külföldön vannak olyan hotelek, ahol szakképzett pedagógusok vigyáznak a gyerekekre, amíg a szülők távol vannak. (Ilyen például Magyarországon a Kolping Hotel, Ausztriában a Kinderhotel hálózat.) Ha külföldre megyünk, hasonlóan körültekintően kell megválasztani a nyaralás helyszínét, de ez esetben más dolgunk is akad majd. Először is az összes útitársnak szüksége lesz érvényes útlevélre. A külföldi út előkészítéséhez tartozik még annak felmérése, hogy a közép-európai gyerek szervezete mennyire búja a célország miénktől eltérő klímáját, ételeit, vizét és kórokozóit. Ha messze délre vagy keletre megyünk, tanácsos ivóvizet és konzerveket vinnünk, főleg, ha kicsi gyermek utazik velünk. Bizonyos országok látogatásakor előzetes védőoltásokra is szükség lehet. Csecsemővel A nyaralás kellemes napjait semmi sem ronthatja el, ha jól csomagoltunk be és kéznél van minden. Ne induljunk el megfelelő napozószerek nélkül! Kényelmesen utazhatunk a legkisebb babával is, ha nem a babakocsit visz- szük magunkkal! Sokkal célszerűbbek a hordozókendők, kenguruk, babazsákok. A baba az édesanyja vagy édesapja testére kötve biztonságban érzi magát, ezért általában nyugodtan szemlélődik vagy alszik. Kendősen kényelmesebb a vonatozás, repülőzés, mint babakocsival. Nagyokat lehet kirándulni, múzeumba menni, várost nézni, ha a kicsi a szülő csípőjére, mellkasára vagy hátára van kötve. A kendő szükség esetén takaróként is funkcionálhat, de el lehet bújni mögé szoptatás alatt is. A csecsemőkkel nincs nagy gond, lényeg az, hogy legyen kéznél váltás ruha, pelenka és popsitörlő kendő. Ha a mama műidig rendelkezésre áll, és megszoptatja a kicsit, ahányszor igényli, sem a nyugalommal, sem a csecsemő táplálásával nem lesz baj az úton. A kizárólagos szoptatás nagyon megkönnyíti az anya dolgát. Nem kell bébiétellel, cumisüveggel, melegítéssel bajlódnia, és mindig biztonságos táplálékkal tudja ellátni gyermekét (ezzel amúgy a déli, keleti országokban probléma lehet). Egy csecsemőt bárhol feltűnés nélkül mellre lehet tenni, arra alkalmas öltözékben (bő pólóban, vagy speciálisan szoptatáshoz tervezett ruhában). A szoptatás különösen repülőúton, fel- és leszállás közben praktikus, mert megóvja a kicsit a légnyomásváltozás okozta kellemetlenségektől. A repülőtereken és a nagyobb pályaudvarokon a legtöbb országban találhatunk egy kényelmes szobát Nursery felirattal, ahol kulturált körülmények között tisztába lehet tenni a babát, meg lehet szoptatni, míg a nagyobb testvérek játszanak. Tipegőkkel Kritikusabb az utazás a bölcső- dés korosztállyal. (Akinek van két év körüli gyereke, az tudja, hogy az ilyen korú porontyokkal pusztán az együttélés is kritikus lehet. A kétéves ugyanis időzített bomba: bármikor robbanhat, ha a szülő nem érti meg kívánságait, vagy nem teszi azt, amit ő szeretne.) Ez esetben alaposan fel kell készülni az utazásra. Készítsünk egy külön szatyorba játékot, képeskönyvet, enni-innivalót, tiszta ruhát, pelust, bilit, törlőkendőt, esetleg walkmant gyermekkazettával. Semmiképpen ne hagyjuk otthon a kedvenc alvós játékot vagy takarót. Ha autóval megyünk, érdemes olyan biztonsági gyermekülést választani, három éven felülieknek is, aminek fejtámasza van: ebben viszonylag kényelmesen tud aludni is a kisgyermek a hosszú úton. Még jobb, ha egy nyakpárnát vagy egy kispárnát is bekészítünk, a fej megtámasztásához. Az óvodás, iskolás korosztállyal már könnyebb dolgunk van. Egy négyévessel lehet beszélgetni, kártyázni, autószámolóst vagy szójátékot játszani. Jó tanácsok Bármilyen korú gyerekkel indulunk hosszabb autós útra, jó betartani a következő javaslatokat: ♦ innivaló legyen kéznél, ♦ árnyékoljuk le az autó napsütötte ablakait, ♦ minden gyereket kössünk be szabályosan behelyezett biztonsági ülésbe (12 éves korig), ♦ tartsunk hosszabb-rövidebb pihenőket, ♦ nagyon hosszú út esetén lehet, hogy érdemes egy éjszakára megszállni, akár még határon belül, ♦ hányós gyereknek adjunk az út előtt hányáscsillapító tablettát (az adagot orvossal egyeztessük!), ♦ krónikusan beteg családtag esetén feltétlenül vigyük magunkkal a szükséges gyógyszereket, és ezek mindig legyenek kéznél, ♦ legyen nálunk láz- és fájdalomcsillapító, sebfertőtlenítő, sebtapasz, csipesz (a legjobb, ha utazás előtt megbeszéljük a gyermek- orvosunkkal, hogy mi kerüljön a csomagba), ♦ legyen az autóban állandóan esernyő és takaró, ♦ lehetőleg üljön egy felnőtt a gyerek(ek) mellett. Megérkeztünk Végre kinyújtóztathatjuk tagjainkat, megteremthetjük a család ideiglenes otthonát. A gyerekek és felnőttek holmiját célszerű elkülöníteni, és azon nyomban kijelölni egy szatyrot a szennyes ruhának. Ezzel sok kavarodást megelőzhetünk. Most már csak az a dolgunk, hogy ha kipihentük az út fáradalmait, felkerekedjünk és megismerkedjünk a környékkel. Az első sétára vigyük magunkkal a gyerekeket, mondjuk el, hogy meddig mehetnek egyedül, hova tilos a belépés. És végül beszéljünk meg egy biztosan azonosítható helyet: itt találkozunk, ha elvesztenénk egymást, (-net) LOCSOGÓ TOTYOGÓK Kedves Szülők, Nagymamák, Nagypapák, Óvó nénik! Bizonyára mindnyájan olvastak már hasonlót, hiszen a női és családi lapok kedvenc rovata volt mindig is a Gyermekszáj, azaz kicsinyeink frappáns, humoros és legtöbbször meglepően bölcs megjegyzéseinek gyűjteménye. Ezt a hagyományt szeretnénk most olvasóink segítségével mi is feleleveníteni, folytami. Ezért továbbra is írják le, és küldjék el a Családi Kör címére totyogó és ugrándozó gyermekeik, unokáik, védenceik egy-egy aranyos mondatát. A legeredetibbért havonta egyszer az Új Nő szakácskönyvét küldjük majd el, hogy a kedves locsogásért változatos ízes falatokkal tömhessék be totyogóik száját. Már e-mail címünk is van: csaladivilag@ujszo.com Gyereklogika Kertes házunk lévén nemrég befogadtunk egy kóbor macskát. Két és fél éves unokánk agyonra sze- retgeti. A minap megkérdezte:- Lesznek a macskánknak kisci- cái? Elmagyaráztam neki, hogy ez lehetetlen, Bandi ugyanis kandúr.- Akkor biztosan kiskandúrjai lesznek - jelentette ki rövid gondolkodás után Enikő. Automatikus felelet A legtöbb felnőtt, ha másfél éves unokánk beszélőképességét tesztelte, ezzel indított: - Hogy hívnak? Hány éves vagy? Enikő egy idő után beleunt az állandóan ismétlődő kérdésekbe, oda sem figyelt igazán, mit is kérdeznek tőle.- Hány éves vagy? - faggatta őt egy alkalommal újra valaki.- Tizenegy kiló - hangzott a tömör válasz. A modern technika hatása Enikő kétéves lehetett, amikor másodikos unokabátyját először látta leckét írni. A füzet fölé hajolt és megkérdezte:- Mit írsz, esemest? Gyermeki őszinteség Kisunokámmal néha be szoktunk térni a turkálóba, s ha találunk valami szépet, meg is veszem neki. Mivel ezek általában különleges külföldi holmik, az ismerősök gyakran meg is szokták kérdezni:- De szép! Hol vette neki? Ilyenkor én őszintén válaszolok. Egyik hétvégén a másik nagymamánál voltak látogatóban. Enikő letelepedett nagyanyja mellé a fotelba, megsimogatta a pulóverét, és azt mondta:- Mama, de szép pulcsid van! Hol vetted? Second handben? Mojzes Erzsébet, Tardoskedd
