Új Szó, 2004. június (57. évfolyam, 125-150. szám)
2004-06-24 / 145. szám, csütörtök
ÚJ SZÓ 2004. JÚNIUS 24. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ KRÓNIKA Európa valamennyi államának választási jogrendszerét kívánja kivizsgáltatni a Veleft- cei Bizottsággal Frunda György, az RMDSZ szenátora, az Európai Néppárt frakciójának romániai tagja. Az erdélyi napilap beszámolt arról, hogy a politikus határozattervezetet terjesztett az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének állandó bizottsága elé. Annak kivizsgálására kéri a testületet, hogy milyen mértékben vehetnek részt a választásokon az európai országokban élő nemzeti kisebbségek. „Szeretnénk, ha az ET szakértői általános képet adnának arról, milyen gyakorlat létezik az európai országokban a nemzeti kisebbségeknek a döntéshozatali folyamatokban való részvétele terén” - mondta Frunda. Én ingyen is elmegyek Brüsszelbe képviselni a választóim érdekeit! (Lubomír Kotrha karikatúrája) Diplomáciai botránynak minősíthető, hogy két éve betöltetlen Szlovákia magyarországi nagyköveti posztja Sokat keresett nagykövet Stefan Markus megbízatási ideje két esztendővel ezelőttjárt le. Azóta nincs nagykövete Szlovákiának Magyarországon, holott - akár csak az egykori Csehszlovákia esetében is - hazánk számára ez a poszt kiemelkedően fontos, a megváltozott nemzetközi politikai viszonyok ellenére is. SZILVÁSSY JÓZSEF Ha visszatekintünk a rendszer- váltás óta eltelt másfél évtizedre, akár az elmúlt több mint nyolcvan esztendőre, akkor egyértelművé válik, hogy mindig jelzésértékű volt: ki Csehszlovákia, majd Szlovákia budapesti nagykövete. A kilencvenes évek legelején Rudolf Chmelt nevezte ki Václav Havel és az akkori szövetségi kormányfő ebbe a tisztségbe. A neves irodalomtörténész, a szlovák-magyar kapcsolatok egyik legjobb szakértője, diplomataként is azoknak a cseh és szlovákiai értelmiségieknek az értékrendjét képviselte, akik hozzá hasonlóan a közép-európai kis nemzetek közötti tényleges megbékélés őszinte hívei és előmozdítói voltak, s ha élnek, ma is azok. Budapesti évei alatt igaz, baráti viszonyt teremtett számos eszmei rokonnal, többek között Göncz Árpáddal és más magyar politikusokkal, írókkal. Nagyköveti ténykedésére visszatekintő könyvében tragikomikus epizódokkal érzékelteti, hogy távolról sem volt idillikus, még könnyű sem ez a küldetés. Már csak azért sem, mert mindkét oldalon akadtak a másik nemzetet lesajnáló, leginkább a tizenkilencedik század romantikus szemléletét tükröző politikusok. Ide tartoztak azok a magyarok, akik például valamiféle papírtigrisnek tekintették a Duna elterelésére készülő szlovákokat. Az utóbbiak közül többen pedig szinte már azt várták el tőle, hogy fokossal a kezében kergesse meg az Országházban azokat a fránya magyarokat. Ekkortájt már Meciar dáridózott Pozsonyban. Nem csoda hát, hogy Rudolf Chmel Csehszlovákia utolsó nagyköveteként távozott a posztjáról. S nem lett Szlovákia budapesti diplomáciai missziójának első vezetője. Megmosolyogtató tény, egyúttal diplomáciatörténeti csemege is, hogy kik lettek az utódai. Elsőként Éva Mitrová virológus érkezett Budapestre, aki tisztességes emberként iparkodott egyensúlyt teremteni saját lelkiismerete, valamint a háromszoros kormányfő és a Zdenka Kramplová szintű külügyminiszter elvárásai között. Becsületére legyen mondva, hogy különösebb botrányok nélkül vészelte át a szakmájától fényévnyi távolságban levő kiküldetést. Hazatérése után több hónapig betöltetlen maradt ez a poszt, majd Tarnóczy Árpád vízilabdaedző és játékvezető érkezett, akinek több barátja, ismerőse volt a budapesti medencék körül, mint a diplomáciai testületekben. Őt Stefan Markus követte, aki az első Dzurinda-kabi- net diplomatájaként ismét a szlovákiai demokraták értékrendjét képviselte. Két éve tért haza. Azóta számos találgatást hallottam arról, hogy ki tölthetné be ezt a posztot, de a kinevezés rendre elmaradt. Nemrég a jelenleg más országban külhoni diplomáciai szolgálatot teljesítő pozsonyi személy volt a tisztség várományosa, de megbízható források szerint fennakadt a Szlovák Információs Hivatal hálóján, holott a neve nem szerepel a kommunista titkosügynökök listáján. Állítólag még neld sem mondták meg, hogy mi volt a gubanc. Talán a magyar elődei. Az elmúlt hetekben az a hír röppent fel, hogy Ferdinand Devínsky, az SDKÚ parlamenti képviselője lesz Szlovákia budapesti nagykövete. Lubos Palata a Pravda hasábjain a minap azt elemezte, vajon mi lehet az oka, hogy ennyi idő alatt sem sikerült magyarországi nagykövetet találni. Szerinte Eduard Kukán mulasztása az egyik ok, aki hónapokon át az államfő-választási kampánnyal törődött, nem pedig a beosztásából eredő diplomáciai ügyekkel. Abban is egyetértek a cseh publicistával, hogy Kukanék nem is nagyon erőltették a gyors megoldást, mert Szlovákiában még mindig jó pontokat szerezhet az a politikus, aki odafrics- káz egyet a magyaroknak, bármilyen módon keménykedik velük. Nemrég Dzurinda is úgy próbálta önmagát saját hajánál fogva ki- ráncigálni a kormányválsággal fenyegető - máig tartó - belpolitikai helyzetből, hogy hirtelen oldalvágással a Magyar Koalíció Pártját és személy szerint Bugár Bélát, vele együtt pedig Orbán Viktort támadta. A mímelt vagy valódi igyekezet ellenére még mindig nincs magyarországi nagykövetünk, holott, ahogy az MKP elnöke megjegyezte, a két ország között nincs hadiállapot. A kétoldalú kapcsolatokat - a kedvezménytörvény szlovákiai alkalmazását rögzítő kormányközi egyezmény aláírása után - már csak a bősi vízi erőmű ügye, pontosabban a hágai döntés végrehajtásának módja terheli. Bárhonnan is nézzük, s bármit is mondanak az illetékesek, a két éve betöltetlen budapesti poszt nemzetközi diplomáciai botrány, amely elsősorban a szlovák kormányfő és a külügyminiszter munkáját vagy elfogultságátminősíti. A CIA átvizsgálta a könyvet, majd szokatlan módon engedélyezte a Birodalmi gőg megjelenését A háború nehezíti a terrorizmus elleni harcot MTI-HÁTTÉR Az iraki háború csak megnehezítette a terrorizmus elleni harcot, s Washington politikai hibái miatt az Egyesült Államok vesztésre áll e küzdelemben - állítja Birodalmi gőg címet viselő könyvében az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) egy magas rangú munkatársa. A bő 300 oldalas új könyvből a The New York Times közölt részleteket. A magas rangú CIA-munkatárs élesen bírálja Washington iraki és afganisztáni háborúját. Véleménye szerint mindkét katonai művelet félig kudarc volt Amerika számára. A két háború, kivált az iraki, felszította az Egyesült Államokkal szembeni gyűlöletet, és ezzel voltaképpen elősegítette az al-Kaida nemzetközi terroristahálózat bővülését és a hozzá hasonló csoportok erősödését. Kivált az iraki háborút és az arab ország megszállását ítéli el a szerző, aki biztonsági megfontolásokból nem adta nevét könyvéhez. Szerinte ez „kapzsiságból indított, ki nem provokált, hideg számításon alapuló háború volt egy olyan ország ellen, amely nem jelentett semmiféle közvetlen fenyegetést”. A szerző bírálja George Bush jelenlegi elnököt s elődjét, Bili Clintont is. Mint írja, sem Bush, sem Clinton nem volt hajlandó tudomásul venni azt a nyilvánvaló tényt, hogy az Egyesült Államok nem egyszerűen bűnözők vagy terroristák ellen, hanem a radikális muzulmánok világméretű felkelése ellen harcol. E felismerés hiányában Washington nem is volt képes többre, mint hogy „néhány apró sebet” ejtsen az ellenségen. A szerző meggyőződése szerint a muzulmán radikalizmus gyökerei nem az amerikai értékek, hanem az amerikai gyakorlati politika elutasításában rejlenek. A CIA-munkatárs biztosra veszi, hogy az al-Kaida újabb támadásokat fog intézni az Egyesült Államok ellen, sokkal pusztítób- bakat, mint a 2001. szeptember 11-i volt. Lehetségesnek tartja, hogy ezekben az újabb támadásokban tömegpusztító fegyvereket is felhasználhat az Oszama bin Laden vezette szervezet. A New York-i lap szerint a könyv szerzője 1996 és 1999 között a CIA egy különleges osztagát vezette, amely Oszama bin Ladennek, az al-Kaida vezetőjének felkutatásával volt megbízva. A lap állítólag ismeri, de biztonsági okokból nem közölte a szerző nevét, tartva az al-Kaida esetleges bosszúakciójától. A CIA átvizsgálta a könyvet, nem tartalmaz-e titkos információkat, majd - meglehetősen szokatlan módon - engedélyezte a politikailag érzékeny témákat érintő mű megjelentetését az elnökválasztás évében. KOMMENTÁR Mi történt valójában? NAGYANDRÁS A Transparency International Slovakia számára, a Focus intézet által készített felmérés szerint a lakosság egyre nagyobb része érzi úgy, hogy a kormánynak nem célja a korrupció elleni harc. Míg 1999-ben a megkérdezettek 49 százaléka vélekedett így, 2004- ben már 60 százalékuk. A napokban több szálon is leállt a nyomozás az úgynevezett csoportocska ügyében, mely a kormányfő szerint az egyik legerősebb lobbicsoport. Mikulás Dzurinda tavaly nyáron jelentette be, hogy létezik egy gazdasági csoport, mely jogtalanul jut komoly állami megrendelésekhez, kárt okoz ezzel az államnak, továbbá a sajtón keresztül próbálja a számára kellemetlen politikusokra ráhúzni a vizes lepedőt. Neveket nem ■ mondott, de már sejtetni lehetett, hogy a Müos Ziak-féle csoportra gondol, s a segítséget a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBÚ) vezetője, Ján Mojzis nyújtja. A neveket később Robert Kalinák Smer-es képviselő dobta be a köztudatba. Az ügy amiatt érdekes, mert három hányból indult meg a feljelentgetés, de sehol sem született érdemi, a kusza szálakat kibogozó döntés. Az első körben az ügyészség jelentette be, hogy nem létezik a kormányfő által jelzett csoport, így a nyomozás nem folytatható. A második körben az SDKÚ elvesztett első fokon egy pert, melyet Robert Kalinák ellen indított, mivel ő azt állította, hogy a csoportocska tagjainak névsorát SDKÚ-s környezetből szerezte meg. A kormánypárt beadványa szerint az ellenzéki képviselő valótlanságot állított, s ezáltal rontotta a párt imázsát. De itt sem derült ki igazán semmi. A harmadik körben a speciális ügyészi hivatal döntött úgy, hogy nem történt törvénysértés, amikor Ladislav Pittner SIS-igazgató elküldte a kormányfőnek Ján Mojzis aktáját, s akkor sem, amikor Dzurinda elolvasta azt. Röviden összefoglalva: Ha létezett a csoportocska, bírósági úton nem sikerült létét bizonyítani. Ennek ellenére emberét a kormányfő nyomására sikerült eltávolítani az NBÚ éléről. A lobbicsoport most kellemetlen helyzetben van, mivel mindenki sejti, hogy létezik, s más körök mindent megtesznek, hogy ne jusson állami megrendelésekhez. Érdekes lesz figyelni a vadászrepülőgépek javításáról szóló tendert. Ha viszont nem létezett csoportocska, s az egész a kormányfő paranoiája, akkor nem történt semmi, csak egy féléves kormányválságot idézett elő, néhány képviselő elhagyta a koalíciót, az emberek meg úgy érzik, a korrupció erősödik, a felelősség pedig a kormányfő és az SDKÚ vállán nyugszik. A média egy része ezt a teóriát próbálja belesulykolni az emberek fejébe. Talán sikerrel. JEGYZET Ünnepszülő panelnapok FORGÁCS MIKLÓS Idén, 2344. június 20-án a mélái Bérmezőn az ódon Avas Tavak lakótelepen ismét megrendezték a mélái panelnapokat. 340 éve történt, hogy az akkor még bérházakban élő bérpolgárok megrázták magukat, lakáskulcsukat megmarkolták és mélyen belevájták a fémet a vakolatba, festékbe hasított csíkkal jelezve útjukat. Nekiiramodtak a történelmi központnak, s elűzték a várból a műemlékügyelőket, a történelemben kutakodókat. A csata rövid volt. Sikerült meglepni a vár urait, kik már nem tudtak mozsárágyúra tölteni, pallossal suhintani, a gyógyszerkiállítás mérgeit a nép között elhinteni. A csata végén nyüvá- nosan megsemmisítették a múzeum feliratot. Az örömünnep egy hétig tartott, majd kezdetét vette az építkezés. Nőttek a falak, terpeszkedtek a bástyák, görbültek a rotundák, tágultak a termek, szaporodtak a kis házak, mindegyik személyre szabva szűkült-tágult. Ötvenezer ember lakta be a várat, árasztotta el a várnegyedet. Bérházakat, üzletközpontokat romboltak le a várúrtö- megek. A Bérmező panelrezervátumát kikezdte az idő. Mállónak a múltkorokat összefogó vasbetonfalak. Végül egy házsor maradt meg büszke, titokzatos romnak. Egyre többen lopakodtak szürkületkor az Avas Tavak felé, nosztalgiából, s mindinkább hagyománnyá vált a bérházrom-lá toga tás. Három évvel ezelőtt az új várvezetés ünnepet alapított. A mélái bémapot. A várból annak idején elűzött múzeumalkalmazottak leszármazottai őrizgették hősies keserűséggel a kincset érő umakart lapokat, egyedülálló bakelitkilincseket, a falrészleteket, a meztelen betonra enyvezett, majd többször lefestett tapétával. Fautánzatú préselt konyhadresszek, megfontolt liftek, életveszélyes játszóterek várták fölfedezőiket. Minden korabeli kellemes ízlésficam zenében, áruban, ételben, színházban megtalálható volt a rom körül. Az ünnep fejlődött. A panelhelytörténészek egyre több rejtélyre derítettek fényt és rekonstruálták a nagyvár-bér csatát. Idén kosztümös paneljátékok ígérték a legnagyobb csemegét. Ötven ember négy Skoda Fa- bia, negyven ajtócsapódás, ötszáz kulcskaristolás repített vissza bennünket a 340 évvel ezelőtti hősi időkbe. A Bérház- kultúra Múzeum igazgatója elmondta, nagyon boldog, hogy végre vállaljuk történelmünk zavarosabb fejezeteit is. A gyerekek kedvéért előhozták a tíz zsák eredeti, sok gyereket kipróbált, már háromszáz éve kőkemény, e célra tenyésztett kutyák és macskák exkremem- tumaival hitelesített homokot. Műiden ablakból más-más zene szűrődött. Klopfolás, gyerek- és feleségverés, férfiüvöltés és kibicsakló hangú női hisztéria zaja, valamint vérmes szeretkezések pőre nyikkanása szűrődött az utcára. Helyi öntudatra ébredve nyugodott le a nap az Avas Tavak lakótelepre mosolyodva.
