Új Szó, 2004. június (57. évfolyam, 125-150. szám)
2004-06-24 / 145. szám, csütörtök
Kultúra ÚJ SZÓ 2004. JÚNIUS 24. 8 Vida Gergely könyvének bemutatója Dunaszerdahely. Sülttel hátrafelé címmel a közelmúltban jelent meg Vida Gergely új verseskötete a Kalligram Kiadó gondozásában. A fiatal költő könyvét ma 18 órától Beke Zsolt irodalomkritikus mutatja be a Vámbéry Irodalmi Kávéházban, (ú) SZÍNHÁZ POZSONY NEMZETI SZÍNHÁZ: A sevillai borbély 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Nagy szerencse 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: Holnapután (amerikai) 15.45, 18, 20.30 MLADOST: Artfilm TATRA: Harry Potter és az azkabani fogoly (amerikai) 17.30, 20.3Ö AUPARK - PALACE: Harry Potter és az azkabani fogoly (amerikai) 13,14.30,15,16,17.30,18,19,20.30,21A főnököm lánya (amerikai) 15.10,17.20,19.50 Életeken át (amerikai-kanadai) 21.50 Trója (amerikai) 13.20,14.40,16.30,17.50,19.40, 21.10 Pán Péter (amerikai) 14.10, 16.20 21 gramm (amerikai) 18.40, 21.20 Holnapután (amerikai) 14,16.40,19.20 Starsky és Hutch (amerikai) 15.40,18.10, 20.20 Elveszett jelentés (amerikai-japán) 16.20,18.30, 20.40 Baromi jó 2 (cseh) 15.20,17.40 Holtak hajnala (amerikai) 19.30, 21.40 Mackótestvér (amerikai) 15.30 Inkognito (amerikai) 18.20,20.50 KASSA TATRA: Elveszett jelentés (amerikai-japán) 17 A főnököm lánya (amerikai) 19, 20.30 CAPITOL: Harry Potter és az azkabani fogoly (amerikai) 16, 19 ÚSMEV: Harry Potter és az azkabani fogoly (amerikai) 16,18.45 IMPULZ: Órák (amerikai) 17.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKIA SZENC - AMFITEÁTRUM: Horrorra akadva 3 (amerikai) 21.30 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Holnapután (amerikai) 17, 19.30 VÁGSELLYE - VMK: A király táncol (francia-német) 20 PÁRKÁNY - DANUBIUS: Trója (amerikai) 19 LÉVA - JUNIOR: Az ítélet eladó (amerikai) 16.30, 19 ROZSNYÓ - PANORÁMA: A tűz óceánja (amerikai) 16.30,19 GYŐR PLAZA: Betörő az albérlőm (amerikai) 15.15, 17.30, 19.45 Harry Potter és az azkabani fogoly (amerikai) 15, 16.15, 17.45, 19, 20.30 Holnapután (amerikai) 15.15, 16.15, 17.45, 18.45, 20.15 Időzavarban (amerikai) 15.30, 17.45, 20 Padlógáz (német-luxemburgi) 16.30,18.30,20.30 Trója (amerikai) 17.15,20.30 Van Heising (amerikai) 17,19.45 Az 50 első randi (amerikai) 16.15,18.15,20.15 MKKI-HÍREK IX. Szobor és objekt A Szobor és objekt Pozsony város utcáin, terein, közterületein és kiállító termeiben zajlik minden év nyári hónapjaiban. A terjedelmes szobrászati seregszemlén Magyar- országról Farkas Ádám és Haász István műveit tekinthetik meg a Zichy-palota kiállító termeiben. Farkas Ádám a non-figuratív plasztika kiváló képviselője a magyar szobrászatban. Központi problematikája már a kezdetektől fogva az elvont plasztikus formák, testek térbe helyezése volt. Farkas Ádám jelenleg a budapesti Magyar Képzőművészeti Egyetem rektora. Haász István festő, grafikus a geometrikus irányzat egyik legkiemelkedőbb képviselője a magyar művészetben. 1991-től készíti festészeti és grafikai művei mellett az ún. objekt-sorozatait, amelyek egyszerre tekinthetők festményeknek, kollázsoknak, domborműveknek és objekteknek, amelyek nyelvi és vizuális-objektív értelemben vett zenei, költői, matematikai vonatkozások objektivizált jelei, ikonjai. A Kontroll Pozsonyban A kedden befejeződött tren- csénteplici ArtFilm fesztivál néhány darabja a Pozsonyi Kulturális Nyár Keretében a szlovák fővárosban is látható a Hviezda moziban, a Hviezda kertmoziban, valamint a Mladosf moziban, amely ma 18 órától Antal Nimród Kontroll című filmjét tűzi műsorra A határhoz legközelebb szekcióban. A Kontroll tavaly Magyarországon a legnagyobb közönségsikert elért film volt, és az idei cannes-i filmfesztiválon díjat is kapott. A magyar rövidfilmek közül a Művészeti szekcióban Silló Sándor Mozi zongorára, az úton szekcióban pedig Béres Dániel Páter- noszter című alkotása kerül közönség elé. Csányi Sándor a Kontroliban (Képarchívum) Az elmúlt másfél évtized egyik legjelentősebb szlovákiai képzőművészének kiállítása Győrött Németh Ilona: Retrospektív A győri tárlat két részlete: Lélegző padló (1997) (fent) és Exhibition Room (1998) (Somogyi Tibor felvételei) Kiállítás kiállítást követ Németh Ilona tavaszi programjában. A közép-európai régió három országának egy-egy kiállítási intézménye ugyanis éppen erre az időszakra vette tervbe a dunaszerdahelyi képzőművész egyéni tárlatát. Németh a morvaországi Brünnben, majd Besztercebányán, május végétől pedig a győri Városi Művészeti Múzeumban vonta meg az elmúlt másfél évtized mérlegét. HUSHEGYI GÁBOR Szerencsés időpontban történt a visszapillantás, mert egy dinamikusan mindig újraformálódó, minden új rezdülésre valamiképpen reagáló életművel szembesülhetünk. Németh Ilona azonban nem csupán egyéni kiállításokon van jelen a napokban, az elmúlt évek nemzetközi megmérettetéseinek köszönhetően - mint amüyen például a 2. Valenciai Biennále (2003) volt, ahol Hegyi Lóránd meghívására vett részt a Solares (or on Optimism) nemzetközi tárlaton - most újabb külföldi csoportos rendezvényeken szerepelhet. Ezek közül az egyik legfontosabb a Saint Etienne- i La Musée d’Art Moderne Passage d’Europe című kiállítása, amelyre ismét Hegyi Lóránd (aki ez idő tájt már Franciaország második legjelentősebb modem művészeti múzeumának igazgatója) invitáció- jára küldhetett művet. Németh ezenkívül jelen van a szlovákiai kortárs művészet legjelentősebb idei külföldi csoportos kiállításán is, amelyre a Neuer Berliner Kunstverein jóvoltából került sor Berlin belvárosában Check Slovakia! címmel (kurátorok: Alexander Tolnay és Viera Janceková). A folytatás is ígéretes, mivel utóbbi tárlat egy pozsonyi átszállót követően az Egyesült Államokban lesz bemutatva. A győri kiállítás Retrospektív címe jelzi, hogy a besztercebányai Szegmenst követően most eljött az ideje a nagy értékelésnek, az utóbbi egy-másfél évtized áttekintésének. Ahogy azt Tímár Katalin művészettörténész mondta a megnyitón, a kiállítás műiden egyes darabja önálló egységként, önálló tárlatként is megállja a helyét, s minden egyes mű karakteres, erős és tartalmas művészi állásfoglalás. Egy retrospektív tárlat kapcsán talán megengedett a tények ismétlése: a látottak alapján immár a kételkedők is szembesülhetnek azzal, hogy Németh Ilona a rendszerváltozás utáni szlovákiai képzőművészet egyik legfontosabb egyénisége. Érdemes külön elidőzni annál a kérdésnél, hogy miként érte, érhette el ezt a teljesítményt és megbecsülést. Pályájának pozitív alakulásához mindenképpen hozzájárult Tímár Katalin műtörténész-kurátor, aki 1990-ben, Feljegyzések a labirintusból (Cyprián Majemík kiállítóterem, Pozsony) című első önálló kiállítását segítette. Németh Ilona ugyanis ekkor állt át az installáció műfajára, amivel egy új médium eszköztárát kezdte el megismerni és használni. Ezt a sorsdöntő egyéni tárlatot további jelentős munkák követték, mint például a győri kiállítás „legöregebb opusa”, a Vesszőfutás (1994), amellyel megvetette lábát a magyarországi művészeti életben. Ezután készültek a posztfeminista művészeti stratégiát érvényesítő objektjei, installációi, mint a Többfunkciós nő (1996) és a Magánrendelő (1997), azaz azok a művek, amelyek a megfelelő időben a megfelelő helyszínen lettek prezentálva, s ezzel a magyarországi aktuális művészeti közbeszéd részévé váltak. Tagadhatatlan, hogy Németh szlovákiai elismertségének - művészi kvalitásai mellett - égjük meghatározó tényezője volt a jelentős magyarországi kiállításokon való részvétele, valamint nevének és alkotásainak besorolása a kortárs magyar művészetet értékelő tanulmányokba, monográfiákba. Az európai művészeti körforgásba is nagyrészt Budapest - Óbudai Társaskör (Andrási Gábor), Ludwig Múzeum (Néray Katalin), Bartók 32 Galéria (Tatai Erzsébet) stb. -jóvoltából került, ehhez társult a pozsonyi Soros Kortárs Művészeti Alapítvány (SCCA) és a zsolnai Vág Menti Művészeti Galéria (PGU - Katarina Rusná- ková) kiállításainak hazai és nemzetközi reflexiója. E sorból természetesen nem lehet kihagyni Németh csehországi jelenlétét sem, amely elsősorban Martina Pach- manová művészettörténész-kurátor tevékenységéhez kötődik. Az elmúlt egy-másfél évtized alatt éppen Németh Ilona művészetének szlovákiai, magyarországi, csehországi stb. fogadtatása bizonyítja, hogy a többközpontú közép-európai művészeti közegben egyszerre több kötődés is érvényesülhet, azonos hőfokon lehet jelen egy művész például Budapesten, Pozsonyban és Prágában. Sokak számára meglepő talán, hogy Németh a magyarországi elismerések mellett (Munkácsy-díj, 2001) szlovákiai díjakban is részesült (Az év legjobb fiatal szlovákiai képzőművésze, 1998), sőt ő képviselhette Szlovákiát a 2001-es Velencei Bi- ennálén. A siker titkát elsősorban a kortárs művészeti formanyelv, a művészet modernista szemléletét immár meghaladó látásmód felvállalása jelentette esetében. Éppen Németh Ilona példája bizonyítja, hogy az európai mobilitás már több mint egy évtizede létező entitás, de azt is, hogy a sikernek és sikertelenségnek nincs nemzetisége. Hivatkozhatok ismét a szlovákiai elismerésre, Németh ugyanis jelen volt nem csak a Szlovák Nemzeti Galéria rendezte 20. század című kiállításon, hanem bekerült abba a szűk keretbe is, amely a Nézőpontok / Pozíciók - Művészet Közép-Európában 1949-1999 című bécsi kiállításon Szlovákiát képviselte. Ugyanitt, ugyanebben az összefüggésben említhető meg a stockholmi rendezésű After the Wall (1999) című kiállítás is, amely a posztkommunista országok művészetét elemezte. A most megtekinthető győri kiállítás N. Mészáros Júlia igazgatókurátor jóvoltából az utóbbi tíz év teljesítményét mutatja be. A rendezés azt a koncepciót követi, hogy a bejárati traktus nyüvános térként funkcionáljon, így ide kerültek a legújabb, public artos Kapszulák (2003), hogy innen elindulva az interaktivitás, a multimedialitás és a hangra koncentráló művek felé közelítsünk. Az 1990-es évek közepén született - fentebb már említett - installációktól a Padló-program egyik itt bemutatott darabjához, a Lélegző padlóhoz (Padló III, 1998) érkezünk. A félénk magatartást, a „beléphetünk-e a műbe?” kérdését ebben az esetben is az Exhibition Room (1998) oldotta fel, és bátorította a látogatókat, hogy a továbbiakban ugyanezt műveljék a Fotelek (2000) című videoinstallációval vagy a magánszféra köztérbe helyezése esetében is (Part, 2000). A hanginstallációk közül ismét kivitelezésre kerültek az egyén kiszolgáltatottságát, az igazság és jogérvényesítés útvesztőit hangsúlyozó és a hatalom arroganciáját kifejező Kód (2001), valamint e sorban a legújabb alkotás, a Brünnben bemutatott 27 méter (2004). Éppen ez utóbbi bizonyítja szemléletesen, hogy miként lehet egy alkotást különböző közegekbe adaptálni. Minden újabb helyszín más-más szociális-kulturális kontextust jelent, ezért új variánst, megoldást kínál és követel. Ennek jegyében hallgathatjuk ismét Dunaszerdahely város közterületének 27 méteréről több helybeli lakos vallomását, emlékeit. A retrospektív tárlatról magától értetődő módon nem hiányozhat a 2001. évi Velencei Nemzetközi Képzőművészeti Biennálén Jifí Su- rűvkával közösen prezentált Invitation for a Visit című installáció videofelvétele, mint ahogy Reggel (2003) és Borderlive (2002) című két újabb munkája sem. Az első videoinstallációnak minősíthető, s ehhez társulnak a múzeum falára kihelyezett világító dobozok fotográfiái, illetve egy nagyméretű fotó, amely azt sugallja, hogy orwelli miliőben, veszélyeztetettségben éljük napjainkat, már-már végleg összezavarva a valós és a médiák által irányított virtuális világot. Az élet határvonaláról pedig a helyi szülészeten készített magánfotó-jellegű diaképsorozatot Németh Ilona, a határ fogalmának vizuális és metafizikai értelmezése jegyében. A Győrött kiállított 12 installáció és egy dokumentáció ellenére állítható, hogy a szóban forgó másfél évtizedben még legalább dupla ennyi azonos horderejű Németh- mű keletkezett, ám azok helyspecifikus jellege nem tehette lehetővé újabb bemutatásukat. Ezek közé tartozik a pálya kezdetéről való Feljegyzések a labirintusból (1990), a Kapu (1992), a Mindig szerettem a vörös hajú nőket (1992), majd az Elementáris objekt II. (1994) című környezetátalakítás, a nagyszombati zsinagógában 70 tonna homokból kivitelezett Labirintus (1996) és a budapesti Bartók 32 Galéria egész belső terét kitöltő Nádas installáció (1996). Azonos lett a sorsa az egykori pozsonyi Berlinka kávéház pilléreit mintázó Oszlopnak (1995), a Prá- ga-palmovkai zsinagógában kivitelezett Falnak (1995) és az Eltűnő Bábel tornyának (1996) is. A sort még hosszasan folytathatnám, például a somorjai At Home Gal- leryben vasúti talpfákból kialakított Az út (1996) című installációval, valamint a Padló-sorozat további részeivel stb., de már így is érzékelhető, milyen komoly másfél évtizedes teljesítményről van szó. N. Mészáros Júlia a győri Városi Művészeti Múzeum igazgatója nagy fába vágta fejszéjét, amikor vállalta Németh Ilona retrospektív tárlatát. A kivitelezés kitűnően sikerült, és a győri múzeum csapatának, valamint az építész Ravasz Mariánnak és Süke Istvánnak technikai és esztétikai szempontból is igényes munkáját dicséri. (Németh Ilona: Retrospektív. Városi Művészeti Múzeum, Győr, 2004. május 28. - július 18.) Minden egyes mű erős és tartalmas művészi állásfoglalás.
