Új Szó, 2004. június (57. évfolyam, 125-150. szám)
2004-06-02 / 126. szám, szerda
ÚJ SZÓ 2004. JÚNIUS 2. 26 Szülőföldünk Katona Lívia pszichiáter-főorvos szerint a lelki betegnek előítéletek helyett elsősorban támaszra van szüksége Amikor ócskavasnak tűnnek még a csillagok is Tizennégy kar nyert aranykoszorús minősítést XII. Csengő Énekszó Üresen találtuk a várótermeket az érsekújvári Kapi- sztóry Ferenc Kórház pszichiátriai osztályán, a betegek az intézmény nyílt napján kerülték a rendelőt, nem kívánták gondjaikat a nyilvánosság elé tárni. Szégyellik, mert megbélyegezné(n)k őket. SZÁZ ILDIKÓ Katona Lívia főorvosnő szerint az osztályon nemrégiben elsősorban ezért tartottak nyílt napot, hogy a lelki betegek érdekében lebontsák az előítéletekből épített válaszfalat. Akik 1989 után feladták a harcot Az 1985-ben létrehozott pszichiátriai osztályon elsősorban az Érsekújvári és a Komáromi járásból érkező betegekkel foglalkoznak. A szabad orvosválasztás azonban ma már bárkinek lehetővé teszi, hogy otthonától, ismerőseitől távolabb eső helyen forduljon szakorvoshoz. Az osztályon jelenleg több mint félszáz személyt kezelnek. A beteg állapotától függően - egyebek mellett - sokkterápiát, pszichoterápiát, zene- , fény- és munkaterápiát alkalmaznak. Az intézmény rendelőiben négy benti, valamint további három külsős orvos segítségével látják el az ambuláns betegeket. „Sok olyan középkorú és idősebb betegünk van, akik a rendszerváltást követően már nem tudtak bekapcsolódni a társadalmi életbe, nem hittek tulajdon versenyképességükben, és lassacskán feladták a harcot. Az elmúlt tíz év alatt mintegy egyharmadával nőtt a pszichiátriai kezelésre szorulók száma. Nemcsak főorvosa vagyok az osztálynak, hanem rendelőintézetemben is több mint két évtizede foglalkozom a betegek panaszaival. Ez az életem” - mondja Katona Lívia pszichiáter. A szakorvos szerint a lelki betegség az egészségügyi panaszok egyike, ennek ellenére a pszichiátria az orvostudományon belül korábban mindig a sor végén állt. A helyzet az utóbbi években valamelyest javulni kezdett. „Úgy szoktuk mondani, hogy ha ráteszek a kezemre öt kilót, azt még kibítja, a súly kétszeresétől a karomban ott belül valami elpattan, tizenöt kilótól pedig már eltörik. Mindegyikünk más testi és lelki teherbírással rendelkezik. Nem minden lelki betegséget befolyásol a környezetünk, ezek mintegy fele genetikai adottságoktól függ. A láz és a különféle műszerekkel kimutatható betegségek érzékelhetőbbek, tehát kezelhetőbbek is. Ha a testi panaszokkal orvosokat járó páciens leletei negatívak, képzelt betegnek tarthatják a komoly lelki gondokkal küzdő hozzátartozót is. Ezzel szemben például Japánban a krónikus fáradtság diagnózisával a beteg rokkantnyugdíjra jogosult” - jegyzi meg a főorvos. Zuzana Záhoráková szociális nővér bemutatja a két épületben található intézményt, beavat a lakók mindennapjaiba. Kihűlt világok zárt osztálya „E világ nem az én világom, csupán a testem kényszere” - úja Pilinszky János Kihűlt világ című versében. Az intézmény zárt osztályán a lakók tekintetéből ez az életérzés köszön vissza. A költőnél maradva: „mint tetejébe hajított ócskavasak, holtan merednek reményeink, a csillagok”. Egy alig húszéves fiatalember mozdulatai sugallják ezt. A bejárati, fehér rácsos ajtó melletti fapadon ül. Szikár teste előregörnyed, hosszú haja arcába omlik. Éppúgy nem érzékeli a jelenlétünket, mint az a kicsit távolabb álldogáló, harmincas éveiben járó asszony, akit magányából a nővér kulcszörgése sem zökkent ki. A zene- és fényterápiás termekben, majd az ebédlőben járunk. A betegek a napot odalent, a pincében hajnali hat órakor, tornával kezdik. „Gyógyításuk során lankad a mozgásuk, egyesek elhíznak, ezért állandóan mozgásra ösztönözzük őket. Sétálni, sportolni bőven van lehetőségük a kórház parkjában vagy a sportpályán” - mondja Zuzana Záhoráková. Hetente kétszer van zeneterápia, beszélgetéssel; egy hangulatos teremben ezoterikus, relaxációs és komolyzenét hallgatnak. A jobb állapotban lévők munka- terápián vesznek részt, kézimunkáznak, fából játékokat, csodás dísztárgyakat készítenek, művészien festenek. A betegek között több a nő, a jelenleg kezeltek közül tizenöten, olykor többen is részt vesznek a foglalkozásokon. „Volt olyan betegünk, aki gyönyörűen rajzolt, de bármilyen méretű lapot tettünk elé, mindig ugyanazt a tájképet vetette papírra. Egy szkizofréniában szenvedő asszony a festményeiben is megjelenítette bonyolult lelki világát. Munka közben megnyílnak a betegek, van úgy, hogy többet megtudunk róluk, mint amennyit korábban, a kezelések során hajlandók voltak elárulni a gondjaikból” - tudjuk meg Gita Kraslanová munkaterápiás nővértől. A kezeltek között olykor családtagok, rokonok váltják egymást. Volt, hogy egyszer egy nő testvérét majd gyermekét is kezelték. A szakemberek szerint ők már jó úton haladnak, hiszen önpusztítás helyett inkább az orvosi segítséget választották, majd - saját példájukból kiindulva - családtagjuknak is ezt a megoldást ajánlották. „Az egyik idős hölgy az itt megkezdett gobelint hazavitte befejezni, majd visszahozta, hogy - hálája jeléül - az intézménynek ajándékozza. Rendszeresen börzét rendezünk a munkákból, a pénzen újabb alapanyagokat vásárolunk” - teszi hozzá Valéria Zimulová munkaterápiás nővér. Ne maradjanak egyedül a depresszióval „Ma már lényegesen többen keresnek fel bennünket, mint korábban. Naponta 16-17 óráig tömve van a rendelőnk. A legtöbben megpróbálják titokban tartam, hogy kezelésre szorulnak, és tanácsoljuk is nekik, hogy amíg lehet, így tegyenek. A pszichés gondokkal küzdő ember gondjai miatt nem egyszer a munkahelyét is elveszti. Amint a beteg szakmai környezete tudomást szerez a kezelésről, máris másképpen tekintenek rá” - tér rá a lelki betegség egyik, ugyancsak nehezen „kezelhető” területére Katona Lívia. A betegnek komoly megpróbáltatást jelent az újbóli társadalmi beilleszkedés. A kórházi kezelést követően, ambuláns rendelések során követik figyelemmel az állapotát, normalizálják a gyógyszeres kezelését. „Más egészségügyi panaszok esetében sem mondható százszázalékosnak a gyógyulás. Lényeges, hogy a megfelelő értelmi és érzelmi intelligenciával rendelkező pácienssel továbbra is együttműködjünk, és az állapotában bekövetkező sikeres javulást hosszú időre, tartósan stabilizáljuk” - vallja a főorvos. A kezeltek negyven százaléka depresszióban szenved. Ha az agyban keletkező biokémiai hibáról van szó, a beteg a legnagyobb jóakarattal sem tudja befolyásolni az állapotát, kezelésre szorul. Más, amikor valamilyen súlyos trauma, haláleset, munkahely elvesztése, nyugdíjazás következményeként lép fel enyhébb vagy súlyosabb depresszió. Bizonyos - elfogadható és tolerálható - idő elteltével a beteg saját erőből vagy pszichológus segítségével talpra tud állni. Ha azonban súlyosbodik az állapota, a szakember szerint jobb, ha felkeresi a pszichiátriai rendelőt. Katona Lívia osztályvezető főorvos látogatásunkkor többször hangsúlyozta annak fontosságát, hogy a beteg időben kérje a kezelést, ne csak akkor, amikor már nagyon nagy a baj. Érdemes szembeszállni az előítéletekkel, a lelki betegnek és hozzátartozójának meg kell tanulnia szégyenkezés nélkül segítséget kérni és elfogadni azt. SZÁZ ILDIKÓ Érsekújvár. Tizennégy kar nyert aranykoszorús minősítést a hétvégi XII. Csengő Énekszó gyermek- és ifjúsági kórusok kétnapos országos fesztiválon. Az I. kategória pénteki versenyén Huszár László, a Csemadok Országos Tanácsa, Duka Zólyomi Emese pedig a Szlovákiai Magyar Zenebarátok Társasága nevében üdvözölte a fesztivált. A zsűri elnöke, Mindszenty Zsuzsanna, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem professzora mindkét napon elismerően szólt a fellépők felkészültségéről. „Változatos műsorokat hallhattunk, bizonyára komoly munka előzte meg a kórusok fellépését” - jegyezte meg. Kleeberg S. Mária és Józsa Mónika zsűritagokkal aranykoszorús minősítést ítélt oda a komáromi Marianum Egyházi Alapiskola Kicsinyek Kórusának és a nagymegyeri Bartók Béla Alapiskola Igricek Kórusának. Aranykoszorús minősítést vehetett át és a zsűri dicséretében részesült a komáromi Béke utcai Alapiskola Kicsinyek Kórusa is. A Kovák Művelődési Házban a III. kategória versenyét a kecskeméti Aurin Leánykar fellépése zárta. A magyarországi vendégek pénteken este az érsekújvári reSZÁZ ILDIKÓ Érsekújvár. A keresztény értékeket valló, két évvel ezelőtt alakult Széchényi György Baráti Kör tagjai Szabó Imre orgonaművész tavalyi templomi koncertje után pünkösdvasárnap jótékonysági hangversenyt szerveztek. A helyi katolikus plébániatemplomban Szabó Imre, a város szülötte adott elő. Tavaly a baráti kör tagjai a rendezvény bevételét, 30 ezer koronát, a Mentálisan Sérülteket Segítő Társulásnak ajánlották fel. A beteg gyermekek számára mára elkészült az eddig nélkülözött felvonó. A hangverseny látogatói az idei, vasárnapi koncert után Nagy János szobrászművész, számos köztéri plasztika megalkotójának gazdag és sokoldalú tárlatával ismerformátus templomban, vasárnap pedig a római katolikus templomban mutatták be műsorukat. Szombaton a kórusverseny II. kategóriájának versenyét gálahangverseny, majd eredményhirdetés követte. AII. kategória aranykoszorúsa lett a komáromi Béke utcai Alapiskola Gyermekkara és a pozsonyi magyar alapiskola Mécs Kórusa. Az aranykoszorús minősítés mellé a zsűri dicséretét kapta az ipolysági Fegyverneki Ferenc Egyházi Alapiskola és Nyolcéves Gimnázium Magnificat Gyermekkara, valamint a kassai Csengettyű Gyermekkórus; utóbbi kapta a Csemadok Országos Tanácsának pénzjutalmát. Aranykoszorús lett még a duna- szerdahelyi Kodály Zoltán Alapiskola Énekkara, a somorjai Ifjúsági Gyermekkar és a komáromi Marianum Egyházi Alapiskola Gyermekkara. A III. kategóriában a legjobbnak a kassai Márai Sándor Gimnázium Vegyeskara, az ipolysági állami magyar gimnázium vegyes kara, a galántai Kodály Zoltán Gimnázium leánykara bizonyult. Az aranykoszorús minősítés mellé a zsűri dicséretét és Gejza Pischinger érsekújvári polgármester díját a Nagymegyeri Művészeti Alapiskola kamarakórusa kapta. kedtek. „A ma már műemléknek számító orgona javítása elkerülhetetlen lesz idén nyáron vagy az őszszel. A híveknek köszönhetően edr dig hatvanezer korona gyűlt össze. A városi képviselő-testület további 200 ezer koronát hagyott jóvá erre a célra. Nagy öröm számomra, hogy a Széchényi György Baráti Kör nemes vállalkozásával ezúttal ránk gondolt, hiszen a hangszer megjavíttatásához mintegy 400 ezer koronára van szükség” - árulta el Durco Zoltán esperesplébános, akinek 17 ezer koronát nyújtottak át a baráti kör tagjai, melyet a hangverseny és a kiállítás látogatói adományoztak az orgona rendbetételére. Istenes József, a kör egyik alapítója kifejezte abbéli szándékát, hogy a jövőben is legyenek jótékonysági hangversenyek. Sokan 1989 után nem tudtak újra beilleszkedni a társadalomba. A legtöbben titokban akarják tartani, hogy kezelésre szorulnak. A Széchényi Baráti Kör jótékonysági hangversenye Adomány orgonajavításra Bereck József hősi temetkezési vállalkozót a falubéliek egy része azzal rágalmazza, hogy a helyi temetőben elhelyezett koszorúkból ő lopta ki a művirágot „Ha a pletyka elindul, a jót nyomban elfelejtik az emberek” PÉTERFI SZONYA Bereck József tizenkét éve vezeti temetkezési vállalatát. Őszintén együtt érez az emberekkel, a kis- pénzűeknek tanácsot ad, miként adható meg szerettüknek kevesebb pénzért is a méltó végtisztesség. Hónapokkal ezelőtt mégis szájára vette a falu. „Tudok a szóbeszédről, és végképp nem értem, miért támadnak Bős lakosai védtelen embert. Oka a felháborodás lehet, hiszen a helyi temetőben eddig nem fordult akkora lopás, mint nemrégiben. Kisebbek igen, de hogy a síron lévő koszorúkból valaki kiszedje a művirágot, nemcsak rossz szándékra, hanem nagyfokú érzéketlenségre is vall” - mondja Fenes Iván polgár- mester. Másutt is fordulnak elő lopások, a hozzátartozók pedig nem tudják, miként védjék a kegyelet virágait, vagy a sírkövek mécsestartóit és egyéb részeit. Az éjszaka kedvez a garázdálkodóknak, azért is, mert a bősi temető környékén közvilágítás sincs. „Bereck József vállalkozót jól ismerem, megértem nehéz helyzetét, de polgármesterként nem sokat tehetek a szóbeszéd ellen. Mivel a kárt szenvedett családok nem tettek feljelentést a rendőrségen, az ügyben hivatalos vizsgálat sem folyik. Sajnálom a sírásót is, hiszen őt is szájára vette a falu. Talán húsz éve végzi ezt a nem könnyű munkát, mindenki tisztességes embernek ismerte, nem értem, miért sá- rozzák be nevét egyetlen bizonyíték nélkül” - vélekedik a polgár- mester. A temetőben virágokkal teleültetett, rendezett sírok látványa fogad. Virágültetéssel foglalatoskodó asszonyokat szólítunk meg, miként vélekednek a lopásról és Bereck József megrágalmazásá- ról. Csóválják a fejüket. „Szégyen, ami itt hónapok óta folyik. Egyesek - biztosan a kocsmában - nagyon okosak és érdekesek akartak lenni, azért járatták a szájukat. Meg irigyek, rosszhiszeműek is az emberek, a pletyka élteti őket. Sokak életét keserítették már meg, most a Józsiék kerültek sorra, meg Varga Vince, a sírásó - mondja egy a szülei sírjára virágot ültető idős asszony. Szerinte csakis idegen követhette el a lopást. A temetkezési vállalat irodájában Bereck Józseffel és feleségével, valamint Varga Vince sírásó lányával beszélgetünk a rágalmakról. „Ahogy az lenni szokott, utolsóként tudtuk meg, hogy bennünket gyanúsítanak. A barátaink szóltak, hogy tegyünk valamit, mert ezt már ők is sokallják. Mit tehetünk? Ki után menjünk, hol magyarázkodjunk? Hogyan bizonyítsuk, hogy amióta vállalkozunk, csak segítünk az embereken, és ha netán jót nem tudunk tenni, rosszat biztosan nem követünk el. Persze, aki megfordult az üzletben, pontosan tudja, alaptalan vádaskodásról van szó” - méltatlankodik a vállalkozó neje, Erzsébet. Az asszony első házasságából származó 16 éves lánya, aki éppen a koszorúkötésnél segédkezik, kéri szüleit, ne rágódjanak a történteken, ne foglalkozzanak az emberi irigységgel, rosszindulattal. Bereck József azért is tehetetlen a rágalmakkal szemben, mert nem tudja, ki és mi okból terjeszti azokat. Elveti a konkurenciaharc lehetőségét, szerinte Bős és a környező falvak lakossága elégedett az általa nyújtott szolgáltatásokkal. Olcsóbban kínáljuk az élő- és a művirágot is. Nem hajtom a hasznot mindenáron. A feleségem a megrendelők igényei szerint készíti a csokrokat és a koszorúkat, s ha látja, valakinek gondot okoz az összeg, olcsóbb virágokból is kihozza. De mit ér mindez, ha a pletyka elindul, a jót azonnal elfelejtik az emberek.” A bősi temető (Somogyi Tibor felvétele)
