Új Szó, 2004. június (57. évfolyam, 125-150. szám)
2004-06-19 / 141. szám, szombat
12 Családi kör MINDENNAPI KENYERÜNK A hűséges Ruth ÉDES ÁRPÁD Ige: „Éjféltájban a férfi fölriadt és megfordult. Akkor látta meg, hogy egy asszony fekszik a lábánál. Megkérdezte: Ki vagy te? Az így felelt: Én vagyok Ruth, a szolgálód. Terítsd rá ruhád szárnyát szolgálódra, mert közeli rokon vagy te. Ekkor azt mondta Boáz: Áldjon meg az Úr, leányom! Hűségedet most még jobban megmutattad, mint előbb..." (Ruth könyve 3,8-10) Földünk keleti, túlnépesedő részén egyre nyomasztóbbá kezd válni egy furcsa probléma: Hova tovább eltolódik a nemek egyensúlya a férfiak javára. Azt tartják, hogy ha már csak egy gyermeket vállalnak, akkor az legyen fiú. Belegondolni sem merek abba, hogy mi történhet azokkal a megfogant lánygyermekekkel, akik miatt ez a hiány előállt! Pedig tapasztalhattuk már számtalanszor, hogy az emberi butaság, önzés vagy rosszindulat határtalan. Amikor az Isten az embert a maga képmására megteremtette, férfivá és nővé teremtette. Ezért a teremtésnek ebbe a rendjébe belekontárkodni nagyon veszélyes, mert előre sejthető és nem is sejthető veszélyeket hordoz magában! Biztos vagyok benne, hogy a férfi felsőbbrendűség és a túlzottan férfias nőket produkáló elhibázott emancipáció egyaránt zsákutca. A bibliai kor nagyon patriarchális volt. A nemzetségtáblázatok első soron csak a férfiakat tartalmazták, és a nők lényegesen kisebb jogokkal rendelkeztek, mint a férfiak. Mégis találunk Jézus nemzetségtáblázatában is nőket, és biztosra vehetjük, hogy nem hiába kerültek oda. Ezek közé tartozik a moábi Ruth is, az ószövetség egyik legkedvesebb történetének főszereplője. Már az is különleges, ahogyan kapcsolatba kerül Isten választott népével. Történt ugyanis, hogy Betlehemben, a „kenyér házában” (magyar fordításban) elfogyott a kenyér. Ezért egy család két fiúgyermekkel máshol keres megélhetést. Moáb mezejére mennek, s a fiúk moábi lányokat vesznek feleségül. De meghal az apa, meghal a két fiatal férj is, és ott marad a három özvegyasszony. Naomi és két moábi menye férfi támasz nélkül egy idegen országban. Elhatározzák, hogy visszatérnek Betlehembe, de Naomi nem akatja menyeit a bizonytalan jövőbe magával vinni. Ezért azt javasolja nekik, hogy térjenek vissza az atyai házhoz, és találjanak oltalmat leendő új férjeik oldalán. Mindannyian sírnak, de az egyik menye végül visszafordul. A másik, Ruth viszont hűségesen kitart, és azt mondja: „ahová te mégy, oda megyek... néped az én népem, és Istened az én Istenem.” Minden bizonnyal Naomi életpéldája és hite kellett ahhoz, hogy Ruth számára kívánatos legyen az Isten népéhez való tartozás, felvállalva még az ismeredent is. Ez a hit és bátorság jelenik meg később Ruth betlehemi tartózkodása idején is. Pedig nagyon hollywoodi forgató- könyv ízű, mikor ott találjuk igénk szerint egy idegen férfi, Boáz takarója alatt. Ám mielőtt bármi rossz következtetést vonnánk le, meg kell látnunk Naomi és Ruth cselekedeteinek mozgatórugóját. A fiatalasszony hűségének híre már elteijedt a városban. Szorgalmáról az aratás idején győződhetett meg Boáz és aratói is. Mégsem mondhatjuk rámenős vagy erkölcstelen magatartásának Ruthot. Ő nem kalandot, hanem oltalmat keres. A „közeli rokon” kifejezés alatt egy különleges szó szerepel az eredeti zsidó szövegben, ami kiváltót, megváltót jelent. A sógorházasság intézményére használták az előbb említett kifejezést, ami mögött az irgalmas magatartásnak egyik felső foka rejlik. Ezt kéri Ruth Boáztól, amikor azt mondja: „terítsd rá ruhád szárnyát szolgálódra”. Ezt ismeri fel Boáz is, mert azt válaszolja: „mindent megteszek érted”. A helyzet bár félreérthető, de a szándék tiszta, s a mondás is azt mondja: rossz az, aki rosszra gondol. Milyen kár, hogy a mai ember a jó mögött is rosszat lát és keres. Hogy az egyértelmű dolgokban is a félreérthetőt keresi vagy magyarázza bele. Milyen kár, hogy az erkölcsi tisztaság már mint lehetőség is alig merül föl. Hogy az ember egyre inkább rosszhiszemű, és ennek következtében rosszindulatú. Ruth bátorsága és hite áldást eredményezett. így lett az idegenből Dávid király dédanyja, és nem véletlenül van ott Jézus nemzetségtáblázatában. A szerző református lelkész TOTYOGÓ LÖTYÖGÖK A kislány, úgy tízéves lehetett. Cserfes, szókimondó. Férfi látogatójött a házhoz, s ehhez tudni kell, hogy kissé nőies volt. Finomkodó, vékony hangú. A kislány egy darabig hallgatott, majd megszólalt:- Anyu, néni ez a bácsi? Az édesanya próbálta mentem a helyzetet, de a kislány újra feltette a kérdést. A kínos helyzetet a látogató oldotta meg azzal a gesztussal, hogy nem vett tudomást a beszólásról. ♦♦♦ Gyermeknapon azzal leptük meg kisunokánkat, hogy elvittük az állatkertbe. Mielőtt elindultunk volna, kérdezgettük, tudja-e milyen állatok lesznek ott. Sorolta: majom, zsiráf, patkány.- Ugyan, kicsim, patkány biztosan nem lesz! - tiltakoztunk, s ő beletörődött. Megérkeztünk. Hosszú várakozás után bejutottunk, s jöttek az állatok: nyuszi, csacsi, kecske... Egyszer csak felkiált a kisunokám: - Látod, mama, hogy van patkány? S láss csodát, egy, a patkányra megszólalásig hasonlító rágcsáló látványa tárult elénk. Mit lehet erre mondani?- Igazad van, kicsim, van patkány. Nagy Erika, Nyárasd Várjuk kedves olvasóink hasonló történeteit! csaladivilag@ujszo.com ÚJ SZÓ 2004. JÚNIUS 19. Itt is nagy jelentősége van annak, hogy a szülő el tudja választani azt, ami a saját vágya, és azt, ami a gyereké Nyári táborba készül a gyerekünk Úttörőtábor, napközis tábor, építőtábor. Zászlófelvonás, körletrend, mint a mókus. Ebben volt része annak a generációnak, amelyik ma kényszerül szinte egész nyárra elfoglaltságot keresni csemetéjének. A mama és a papa ugyanis nem nagyon ér rá nyaralni. De a gyerkőcnek mindenképpen kell. TANÁCSADÓ Az, hogy milyen eredménnyel jár a nyári időszak betáblázása, a család pénztárcájától is függ. A kínálat ugyanis hatalmas és sokszínű, minden korosztálynak szól. Számtalan szaktábor és sima nyaraltatás kínálja magát az iskolák, óvodák faliújságjain, már május elejétől. Azért a színes kavalkádban ne felejtsük el a lényeget: hogy a gyerek jól is érezze magát a vakáció alatt. Inkább a nagymama vigyázzon rá! Minden évben szkeptikusan hallgatom azokat a szülőtársakat, akik négy-öt éves gyerekük óvodás táboráról mesélnek, nagy lelkesedéssel. Vajon érett-e már egy ilyen picurka arra, hogy több napot szülei, esetleg testvérei nélkül töltsön a messzi távolban, az üveghegyen is túl? Egész biztos, hogy lehet jó óvodás tábort csinálni. Kötve hiszem, hogy az a rengeteg pedagógus csak a pénz kedvéért hajlandó lenne heteket tölteni egy kazal honvágytól bömbölő kisgyermekkel. Egész biztos, hogy nem bömbölnek egész nap, sőt van, amikor kimondottan jól érzik magukat. Mégis azt javaslom a szülőknek, hogy az óvodás és kisiskolás gyerekek nyári szünetének megtervezésekor vegyék figyelembe: a vakáció nem bátorságpróba, hanem a gyerek jól megérdemelt pihenőideje. Ennek a korosztálynak egyszerűen nem igénye még az, hogy állandóan közösségben legyen. Maga a csoporthoz való alkalmazkodás is igénybe veszi a kicsiket. Ha van rá lehetőség, inkább a nagymamához, nagynénihez küldjük nyaralni, de még jobb, ha minél több időt a szülőkkel tölt a kicsi. Az sem baj, ha el sem utaznak, hanem „csak” családi programokat szerveznek maguknak, vagy egyszerűen otthon maradnak játszani, beszélgetni, megvarrni végre a Talpas mackó elszakadt fülét. így a gyerek minden este a kedvenc kuckójában, a kedvenc párnájával, a kedvenc anyukájának meséje után térhet nyugovóra, hallgatva a papa horkolását. Ez mind-mind nagyon jó dolog egy óvodásnak, hiszen biztonságot nyújt. Igazán ilyen körülmények között pihenheti ki magát az ember gyereke. Ismerősökkel Ha mégis táborozásra kerül sor, legjobb, ha ismerős felnőttek és gyerekek társaságában küldjük a gyermeket világgá. Ha az óvoda szervezi a tábort, nem kell a gyermeknek azzal tölteni az első napokat, hogy alkalmazkodjon a csoport vezetőihez és a normákhoz, hiszen csak a környezet változik, a társaság nem. Ez is elég nagy kihívást jelent egy csöpp gyerek számára. Jobb, ha a szülő úgy rendezkedik be, hogy bármikor érte tudjon menni, ha az ismerős környezettől és a mamától való elszakadás túlzottan megviselné a gyermeket. Ha teljesen idegenek közé kerül a gyerek, fontos, hogy indulás előtt néhány szót váltsunk a felnőtt kísérővel csemeténk szokásairól, önállóságáról, esetleges bepisilésről, éjszakai felébredésről stb. Hazatérés után pedig adjunk alkalmat, hogy kipihenje a nyaralást, töltsünk vele néhány nyugodt napot, amikor végighallgatjuk élményeit, eljátsszuk együtt, hogy mi történt, és mi is elmondjuk, hogy velünk mi történt a külön töltött idő alatt. Kiskamaszok Tíz-tizenkét éves kortól általában az addig még bátortalan gyermekekben is felébred a kalandvágy. Ők már maguk kívánkoznak el a mama szoknyája mellől, hiszen az igazi közeg, ahol jól érzik magukat: a kortárscsoport. Szívesen mennek szaktáborba is, ha olyan dologgal foglalkozhatnak naphosz- szat, ami egyébként is közel áll hozzájuk. Persze, itt is, mint a hétköznapokban, nagy jelentősége van annak, hogy a szülő el tudja választani azt, ami a saját vágya, és azt, ami a gyereké. Attól, hogy a papa világéletében arra vágyott, hogy népi kismesterségekkel foglalkozzék, még nem biztos, hogy a gyermek is rajongani fog érte. Ha a kölök szövés, fonás, bőrözés helyett naphosszat a helybéli gyerekekkel rúgja a bőrt, célszerű lesz jövőre inkább sporttáborba íratni. A döntésnél vegyük figyelembe gyermekünk teherbíró képességét is. Vándortáborban, evezőstáborban, lovas táborban menni kell, akármi történjék is. Ha kétséges, hogy bűja-e az hámot, inkább ne dobjuk a mély vízbe, legfeljebb akkor, ha a gyerek ragaszkodik egy ilyen megmérettetéshez. Erre a korosztályra is igaz, hogy nem kell őket egész nyáron „szakszerűen” foglalkoztatni. Jó, ha egykét hét marad a lazításra is. Ezen nem azt értem, hogy hagyjuk magára. Valamennyire minden napot meg kell szervezni, mert ebben a korban kifejezetten hajlamosak a gyerekek arra, hogy naphosszat a tévét bámulják, még akkor is, ha odakinn tótágast áll a napsugár. Itt az ideje Tanév vége felé tehát itt a gond a nyakunkon, hogy megszervezzük csemeténk biztonságos vakációját. Mi az, amit feltétlenül figyelembe kell venni? A gyermek korát már érintettük. Ehhez annyi kiegészítést még hozzá kell tenni, hogy van olyan kisóvodás, aki gond nélkül eltölt akár több hetet is, távol a szülői háztól, és van olyan nagy mamlasz is, akit már a harmadik nap rágni kezd a honvágy. Nem árt tehát, ha nem csak korát, hanem érettségét, lelki alkatát is figyelembe vesszük, mielőtt befizetjük a méregdrága tábori apanázst (ezt ugyanis általában nem fizetik visz- sza akkor sem, ha csemeténk már első nap visszafordul). A másik, amire szintén utaltam már: ne felejtsük el, hogy a nyár pihenésre való. A gyerek egész tanévben keményen dolgozik, akkor is, ha „csak” óvodába vagy iskolába jár. Nem ilyenkor kell verejtékes munkával behozni a lemaradást. Engedjük meg leülepedni az egész évben tanultakat. Nem kell a gyereket egyik nyelvi táborból a másikba küldeni, még akkor sem, ha pénztárcánk megengedi. Ugyanez vonatkozik a sportolásra. Edzőtábor után kell egy kis lötyögés. Itt is meg kell találni a helyes arányokat. Fontos, hogy a tábort vezető pedagógusok a nagyobbaknál is ismerjék a különleges bánásmódot igénylő tulajdonságokat. Ha krónikus betegséggel vagy más problémákkal küzd gyermekünk, beszéljük meg a teendőket a táboroztató felnőttel még akkor is, ha a gyerek otthon már egyedül is megbirkózik a különleges helyzetéből adódó nehézségekkel (gyógyszerszedés, diéta stb.). Azt talán mondani sem kell, hogy a csomagolásnál messzemenően figyelembe kell venni a várható körülményeket, de a gyerek terhelhetőségét is. Okos döntésekkel csökkenthetjük a batyu súlyát úgy is, hogy a „komfortfokozatból” nem veszünk vissza. Semmi felesleges csiribirit ne engedjünk becsomagolni, amire előreláthatólag nem lesz szükség (erre a lányok hajlamosabbak.) Mérjük fel, hogy mi az, ami megvan a közös csomagban (játékok, ennivaló, hálózsák, edények stb.), nehogy a gyerek fölöslegesen cipeljen. Van választék A kínálat igen nagy, a szolgáltatások sora egyre szélesebb. Az utóbbi években jelent meg a bejárás típusú tábor, ami azt jelenti, hogy a gyermek naponta a szülővel vagy a táboroztatok külön járművével elmegy a helyszínre, és délután hazatér. Ez a típusú szolgáltatás 2, 3 vagy 4 étkezést tartalmaz. Az ár többek között attól függ, hogy mennyire anyagigényes a foglalkozás, amin a gyermek részt vesz. Ugyanazon a helyszínen a fitnesztábomál drágább a modellező tábor, és még drágább a lovas tábor. Előfordulhat olyan helyzet is, hogy az árak semmiféle összefüggést nem mutatnak a költségekkel: egy uszodában az egyik edző harmadával többet kér a másiknál, ugyanazokért a szolgáltatásokért. Itt tehát a hírnevet kell a szülőnek megfizetni. Az egyhetes elutazós táborok már jóval drágábbak, hiszen az utazás, a szállás, esetleg strandbelépő és a szaktanárok tiszteletdíja is megjelenik az árban. Ezek között különben van olyan tábor is, ahová szülőkkel együtt vátják a gyerekeket. Nem árt egy kis sport, tánc vagy kézműveskedés a felnőtteknek sem. És, ami a legjobb, ha a gyerekek elaludtak, jókat lehet még beszélgetni a hamvadó tábortűz mellett. Talán erre van legnagyobb szükségük a szülőknek ahhoz, hogy újult erővel be tudjanak állni a munkahelyi taposómalomba, ha eljön az ideje. Speciális igényekkel Nagyon fontos megemlíteni, hogy a speciális gondozást igénylő gyermekek érdekvédelmi szervezetei is rendeznek táborokat. Az érintetteknek ez nagyon sokat jelent. Ha csak a gyermeket viszik táborozni, akkor a szülő fellélegezhet a mindennapok emberfeletti munkája után. Ha családi tábor, akkor ott találkozhat szakemberekkel, más családokkal, akik segítséget, támaszt nyújtanak abban a nehéz helyzetben, amelybe sok szülő belekényszerül. Ilyen táborok iránt a civil szervezetek képviselőinél lehet érdeklődni, (rig)
