Új Szó, 2004. június (57. évfolyam, 125-150. szám)

2004-06-19 / 141. szám, szombat

12 Családi kör MINDENNAPI KENYERÜNK A hűséges Ruth ÉDES ÁRPÁD Ige: „Éjféltájban a férfi fölri­adt és megfordult. Akkor látta meg, hogy egy asszony fekszik a lábánál. Megkérdezte: Ki vagy te? Az így felelt: Én va­gyok Ruth, a szolgálód. Terítsd rá ruhád szárnyát szolgálódra, mert közeli rokon vagy te. Ek­kor azt mondta Boáz: Áldjon meg az Úr, leányom! Hűségedet most még jobban megmutattad, mint előbb..." (Ruth könyve 3,8-10) Földünk keleti, túlnépesedő ré­szén egyre nyomasztóbbá kezd válni egy furcsa probléma: Hova tovább eltolódik a nemek egyen­súlya a férfiak javára. Azt tartják, hogy ha már csak egy gyermeket vállalnak, akkor az legyen fiú. Be­legondolni sem merek abba, hogy mi történhet azokkal a meg­fogant lánygyermekekkel, akik miatt ez a hiány előállt! Pedig tapasztalhattuk már számtalanszor, hogy az emberi butaság, önzés vagy rosszindulat határtalan. Amikor az Isten az embert a maga képmására megterem­tette, férfivá és nővé te­remtette. Ezért a teremtésnek eb­be a rendjébe belekontárkodni nagyon veszélyes, mert előre sejt­hető és nem is sejthető veszélye­ket hordoz magában! Biztos va­gyok benne, hogy a férfi felsőbb­rendűség és a túlzottan férfias nő­ket produkáló elhibázott emanci­páció egyaránt zsákutca. A bibliai kor nagyon patriar­chális volt. A nemzetségtábláza­tok első soron csak a férfiakat tar­talmazták, és a nők lényegesen kisebb jogokkal rendelkeztek, mint a férfiak. Mégis találunk Jé­zus nemzetségtáblázatában is nő­ket, és biztosra vehetjük, hogy nem hiába kerültek oda. Ezek kö­zé tartozik a moábi Ruth is, az ószövetség egyik legkedvesebb történetének főszereplője. Már az is különleges, ahogyan kapcsolat­ba kerül Isten választott népével. Történt ugyanis, hogy Betlehem­ben, a „kenyér házában” (magyar fordításban) elfogyott a kenyér. Ezért egy család két fiúgyermek­kel máshol keres megélhetést. Moáb mezejére mennek, s a fiúk moábi lányokat vesznek felesé­gül. De meghal az apa, meghal a két fiatal férj is, és ott marad a há­rom özvegyasszony. Naomi és két moábi menye férfi támasz nélkül egy idegen országban. Elhatároz­zák, hogy visszatérnek Betlehem­be, de Naomi nem akatja menyeit a bizonytalan jövőbe magával vinni. Ezért azt javasolja nekik, hogy térjenek vissza az atyai ház­hoz, és találjanak oltalmat leendő új férjeik oldalán. Mindannyian sírnak, de az egyik menye végül visszafordul. A másik, Ruth vi­szont hűségesen kitart, és azt mondja: „ahová te mégy, oda me­gyek... néped az én népem, és Is­tened az én Istenem.” Minden bi­zonnyal Naomi életpéldája és hite kellett ahhoz, hogy Ruth számára kívánatos legyen az Isten népé­hez való tartozás, felvállalva még az ismeredent is. Ez a hit és bátor­ság jelenik meg később Ruth bet­lehemi tartózkodása idején is. Pe­dig nagyon hollywoodi forgató- könyv ízű, mikor ott találjuk igénk szerint egy idegen férfi, Bo­áz takarója alatt. Ám mielőtt bár­mi rossz következtetést vonnánk le, meg kell látnunk Naomi és Ruth cselekedeteinek mozgatórugóját. A fia­talasszony hűségének híre már elteijedt a vá­rosban. Szorgalmáról az aratás idején győződhe­tett meg Boáz és aratói is. Mégsem mondhatjuk rámenős vagy erkölcste­len magatartásának Ruthot. Ő nem kalandot, hanem oltalmat keres. A „közeli rokon” kifejezés alatt egy különleges szó szerepel az eredeti zsidó szövegben, ami kiváltót, megváltót jelent. A só­gorházasság intézményére hasz­nálták az előbb említett kifeje­zést, ami mögött az irgalmas ma­gatartásnak egyik felső foka rej­lik. Ezt kéri Ruth Boáztól, amikor azt mondja: „terítsd rá ruhád szárnyát szolgálódra”. Ezt ismeri fel Boáz is, mert azt válaszolja: „mindent megteszek érted”. A helyzet bár félreérthető, de a szándék tiszta, s a mondás is azt mondja: rossz az, aki rosszra gon­dol. Milyen kár, hogy a mai em­ber a jó mögött is rosszat lát és ke­res. Hogy az egyértelmű dolgok­ban is a félreérthetőt keresi vagy magyarázza bele. Milyen kár, hogy az erkölcsi tisztaság már mint lehetőség is alig merül föl. Hogy az ember egyre inkább rosszhiszemű, és ennek következ­tében rosszindulatú. Ruth bátor­sága és hite áldást eredménye­zett. így lett az idegenből Dávid király dédanyja, és nem véletle­nül van ott Jézus nemzetségtáb­lázatában. A szerző református lelkész TOTYOGÓ LÖTYÖGÖK A kislány, úgy tízéves lehetett. Cserfes, szókimondó. Férfi láto­gatójött a házhoz, s ehhez tudni kell, hogy kissé nőies volt. Fi­nomkodó, vékony hangú. A kis­lány egy darabig hallgatott, majd megszólalt:- Anyu, néni ez a bácsi? Az édesanya próbálta mentem a helyzetet, de a kislány újra fel­tette a kérdést. A kínos helyzetet a látogató ol­dotta meg azzal a gesztussal, hogy nem vett tudomást a beszó­lásról. ♦♦♦ Gyermeknapon azzal leptük meg kisunokánkat, hogy elvittük az állatkertbe. Mielőtt elindul­tunk volna, kérdezgettük, tudja-e milyen állatok lesznek ott. Sorol­ta: majom, zsiráf, patkány.- Ugyan, kicsim, patkány biz­tosan nem lesz! - tiltakoztunk, s ő beletörődött. Megérkeztünk. Hosszú vára­kozás után bejutottunk, s jöttek az állatok: nyuszi, csacsi, kecs­ke... Egyszer csak felkiált a kisunokám: - Látod, mama, hogy van patkány? S láss csodát, egy, a patkány­ra megszólalásig hasonlító rág­csáló látványa tárult elénk. Mit lehet erre mondani?- Igazad van, kicsim, van pat­kány. Nagy Erika, Nyárasd Várjuk kedves olvasóink ha­sonló történeteit! csaladivilag@ujszo.com ÚJ SZÓ 2004. JÚNIUS 19. Itt is nagy jelentősége van annak, hogy a szülő el tudja választani azt, ami a saját vágya, és azt, ami a gyereké Nyári táborba készül a gyerekünk Úttörőtábor, napközis tá­bor, építőtábor. Zászlófel­vonás, körletrend, mint a mókus. Ebben volt része an­nak a generációnak, ame­lyik ma kényszerül szinte egész nyárra elfoglaltságot keresni csemetéjének. A mama és a papa ugyanis nem nagyon ér rá nyaralni. De a gyerkőcnek minden­képpen kell. TANÁCSADÓ Az, hogy milyen eredménnyel jár a nyári időszak betáblázása, a csa­lád pénztárcájától is függ. A kínálat ugyanis hatalmas és sokszínű, min­den korosztálynak szól. Számtalan szaktábor és sima nyaraltatás kí­nálja magát az iskolák, óvodák fali­újságjain, már május elejétől. Azért a színes kavalkádban ne felejtsük el a lényeget: hogy a gyerek jól is érezze magát a vakáció alatt. Inkább a nagymama vigyázzon rá! Minden évben szkeptikusan hallgatom azokat a szülőtársakat, akik négy-öt éves gyerekük óvodás táboráról mesélnek, nagy lelkese­déssel. Vajon érett-e már egy ilyen picurka arra, hogy több napot szü­lei, esetleg testvérei nélkül töltsön a messzi távolban, az üveghegyen is túl? Egész biztos, hogy lehet jó óvo­dás tábort csinálni. Kötve hiszem, hogy az a rengeteg pedagógus csak a pénz kedvéért hajlandó lenne he­teket tölteni egy kazal honvágytól bömbölő kisgyermekkel. Egész biz­tos, hogy nem bömbölnek egész nap, sőt van, amikor kimondottan jól érzik magukat. Mégis azt javas­lom a szülőknek, hogy az óvodás és kisiskolás gyerekek nyári szüneté­nek megtervezésekor vegyék figye­lembe: a vakáció nem bátorságpró­ba, hanem a gyerek jól megérde­melt pihenőideje. Ennek a korosz­tálynak egyszerűen nem igénye még az, hogy állandóan közösség­ben legyen. Maga a csoporthoz va­ló alkalmazkodás is igénybe veszi a kicsiket. Ha van rá lehetőség, in­kább a nagymamához, nagynéni­hez küldjük nyaralni, de még jobb, ha minél több időt a szülőkkel tölt a kicsi. Az sem baj, ha el sem utaz­nak, hanem „csak” családi progra­mokat szerveznek maguknak, vagy egyszerűen otthon maradnak ját­szani, beszélgetni, megvarrni végre a Talpas mackó elszakadt fülét. így a gyerek minden este a kedvenc kuckójában, a kedvenc párnájával, a kedvenc anyukájának meséje után térhet nyugovóra, hallgatva a papa horkolását. Ez mind-mind na­gyon jó dolog egy óvodásnak, hi­szen biztonságot nyújt. Igazán ilyen körülmények között pihenhe­ti ki magát az ember gyereke. Ismerősökkel Ha mégis táborozásra kerül sor, legjobb, ha ismerős felnőttek és gyerekek társaságában küldjük a gyermeket világgá. Ha az óvoda szervezi a tábort, nem kell a gyer­meknek azzal tölteni az első napo­kat, hogy alkalmazkodjon a cso­port vezetőihez és a normákhoz, hiszen csak a környezet változik, a társaság nem. Ez is elég nagy kihí­vást jelent egy csöpp gyerek számá­ra. Jobb, ha a szülő úgy rendezke­dik be, hogy bármikor érte tudjon menni, ha az ismerős környezettől és a mamától való elszakadás túl­zottan megviselné a gyermeket. Ha teljesen idegenek közé kerül a gyerek, fontos, hogy indulás előtt néhány szót váltsunk a felnőtt kísé­rővel csemeténk szokásairól, önál­lóságáról, esetleges bepisilésről, éj­szakai felébredésről stb. Hazatérés után pedig adjunk alkalmat, hogy kipihenje a nyaralást, töltsünk vele néhány nyugodt napot, amikor vé­gighallgatjuk élményeit, eljátsszuk együtt, hogy mi történt, és mi is el­mondjuk, hogy velünk mi történt a külön töltött idő alatt. Kiskamaszok Tíz-tizenkét éves kortól általá­ban az addig még bátortalan gyer­mekekben is felébred a kaland­vágy. Ők már maguk kívánkoznak el a mama szoknyája mellől, hiszen az igazi közeg, ahol jól érzik magu­kat: a kortárscsoport. Szívesen mennek szaktáborba is, ha olyan dologgal foglalkozhatnak naphosz- szat, ami egyébként is közel áll hozzájuk. Persze, itt is, mint a hétközna­pokban, nagy jelentősége van an­nak, hogy a szülő el tudja választa­ni azt, ami a saját vágya, és azt, ami a gyereké. Attól, hogy a papa vilá­géletében arra vágyott, hogy népi kismesterségekkel foglalkozzék, még nem biztos, hogy a gyermek is rajongani fog érte. Ha a kölök szö­vés, fonás, bőrözés helyett nap­hosszat a helybéli gyerekekkel rúg­ja a bőrt, célszerű lesz jövőre in­kább sporttáborba íratni. A döntésnél vegyük figyelembe gyermekünk teherbíró képességét is. Vándortáborban, evezőstábor­ban, lovas táborban menni kell, akármi történjék is. Ha kétséges, hogy bűja-e az hámot, inkább ne dobjuk a mély vízbe, legfeljebb ak­kor, ha a gyerek ragaszkodik egy ilyen megmérettetéshez. Erre a korosztályra is igaz, hogy nem kell őket egész nyáron „szak­szerűen” foglalkoztatni. Jó, ha egy­két hét marad a lazításra is. Ezen nem azt értem, hogy hagyjuk ma­gára. Valamennyire minden napot meg kell szervezni, mert ebben a korban kifejezetten hajlamosak a gyerekek arra, hogy naphosszat a tévét bámulják, még akkor is, ha odakinn tótágast áll a napsugár. Itt az ideje Tanév vége felé tehát itt a gond a nyakunkon, hogy megszervezzük csemeténk biztonságos vakációját. Mi az, amit feltétlenül figyelem­be kell venni? A gyermek korát már érintettük. Ehhez annyi kiegészí­tést még hozzá kell tenni, hogy van olyan kisóvodás, aki gond nélkül eltölt akár több hetet is, távol a szü­lői háztól, és van olyan nagy mam­lasz is, akit már a harmadik nap rágni kezd a honvágy. Nem árt te­hát, ha nem csak korát, hanem érettségét, lelki alkatát is figyelem­be vesszük, mielőtt befizetjük a méregdrága tábori apanázst (ezt ugyanis általában nem fizetik visz- sza akkor sem, ha csemeténk már első nap visszafordul). A másik, amire szintén utaltam már: ne felejtsük el, hogy a nyár pi­henésre való. A gyerek egész tanév­ben keményen dolgozik, akkor is, ha „csak” óvodába vagy iskolába jár. Nem ilyenkor kell verejtékes munkával behozni a lemaradást. Engedjük meg leülepedni az egész évben tanultakat. Nem kell a gyere­ket egyik nyelvi táborból a másikba küldeni, még akkor sem, ha pénz­tárcánk megengedi. Ugyanez vo­natkozik a sportolásra. Edzőtábor után kell egy kis lötyögés. Itt is meg kell találni a helyes arányokat. Fontos, hogy a tábort vezető pe­dagógusok a nagyobbaknál is is­merjék a különleges bánásmódot igénylő tulajdonságokat. Ha króni­kus betegséggel vagy más problé­mákkal küzd gyermekünk, beszél­jük meg a teendőket a táboroztató felnőttel még akkor is, ha a gyerek otthon már egyedül is megbirkózik a különleges helyzetéből adódó ne­hézségekkel (gyógyszerszedés, di­éta stb.). Azt talán mondani sem kell, hogy a csomagolásnál messzeme­nően figyelembe kell venni a vár­ható körülményeket, de a gyerek terhelhetőségét is. Okos döntések­kel csökkenthetjük a batyu súlyát úgy is, hogy a „komfortfokozatból” nem veszünk vissza. Semmi felesle­ges csiribirit ne engedjünk becso­magolni, amire előreláthatólag nem lesz szükség (erre a lányok hajlamosabbak.) Mérjük fel, hogy mi az, ami megvan a közös cso­magban (játékok, ennivaló, háló­zsák, edények stb.), nehogy a gye­rek fölöslegesen cipeljen. Van választék A kínálat igen nagy, a szolgálta­tások sora egyre szélesebb. Az utóbbi években jelent meg a bejá­rás típusú tábor, ami azt jelenti, hogy a gyermek naponta a szülővel vagy a táboroztatok külön jármű­vével elmegy a helyszínre, és dél­után hazatér. Ez a típusú szolgálta­tás 2, 3 vagy 4 étkezést tartalmaz. Az ár többek között attól függ, hogy mennyire anyagigényes a fog­lalkozás, amin a gyermek részt vesz. Ugyanazon a helyszínen a fitnesztábomál drágább a modelle­ző tábor, és még drágább a lovas tá­bor. Előfordulhat olyan helyzet is, hogy az árak semmiféle összefüg­gést nem mutatnak a költségekkel: egy uszodában az egyik edző har­madával többet kér a másiknál, ugyanazokért a szolgáltatásokért. Itt tehát a hírnevet kell a szülőnek megfizetni. Az egyhetes elutazós táborok már jóval drágábbak, hiszen az utazás, a szállás, esetleg strandbe­lépő és a szaktanárok tiszteletdíja is megjelenik az árban. Ezek között különben van olyan tábor is, ahová szülőkkel együtt vátják a gyereke­ket. Nem árt egy kis sport, tánc vagy kézműveskedés a felnőttek­nek sem. És, ami a legjobb, ha a gyerekek elaludtak, jókat lehet még beszélgetni a hamvadó tábor­tűz mellett. Talán erre van legna­gyobb szükségük a szülőknek ah­hoz, hogy újult erővel be tudjanak állni a munkahelyi taposómalom­ba, ha eljön az ideje. Speciális igényekkel Nagyon fontos megemlíteni, hogy a speciális gondozást igénylő gyermekek érdekvédelmi szerveze­tei is rendeznek táborokat. Az érin­tetteknek ez nagyon sokat jelent. Ha csak a gyermeket viszik tábo­rozni, akkor a szülő fellélegezhet a mindennapok emberfeletti munká­ja után. Ha családi tábor, akkor ott találkozhat szakemberekkel, más családokkal, akik segítséget, tá­maszt nyújtanak abban a nehéz helyzetben, amelybe sok szülő be­lekényszerül. Ilyen táborok iránt a civil szervezetek képviselőinél le­het érdeklődni, (rig)

Next

/
Thumbnails
Contents