Új Szó, 2004. június (57. évfolyam, 125-150. szám)
2004-06-16 / 138. szám, szerda
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2004. JÚNIUS 16. Jótékony célú hangverseny Pozsony. Holnap délelőtt 10.30 órakor a pozsonyi református templomban (SNP tér) jótékony célú hangverseny lesz a berzétei (Brzotín) református műemlék erődtemplom restaurálására. A hangversenyen Reiter István hegedűművész kamarazenekara játszik, (vk) Munkácsy Londonban London. Drámai licitálás után jóval több mint félmillió fontért - a kikiáltási ár hatszorosáért - kelt el Munkácsy Mihály A pataknál című képe a Sotheby’s aukciós ház nagyszabású keddi londoni árverésén. A világ legnagyobb aukciós házának londoni központjában XIX-XX. századi magyar, német, osztrák, cseh és lengyel mesterek művei kerültek kalapács alá. (MTI) 41. JÓKAI NAPOK MAI MŰSOR 9.30 -VMK Petőfi Sándor: A helység kalapácsa Teátrum Diákszínpad - Szene Rendezte: Pomichal Mária 16.00-RÉV Csáth Géza: A varázsló kertje Lévai Titokszínpad Rendezte: Forgács Miklós 11.00-VMK Eugene Ionesco: A kopasz énekesnő Marianum Diákszínpad - Komárom Rendezte: Nagy László 14.00 - VMK - szakmai értékelés 20.00-VMK DOUBLE EVENING - táncszínház (Stúdió tanca - Besztercebánya) 22.00 - RÉV - Fesztiválklub Szabó Leslie koncertje SZÍNHÁZ POZSONY HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Bolha a fülbe 19 KIS SZÍNPAD: Jelenetek egy házasságból 19 MOZI HVIEZDA: Trója (amerikai) 16.30, 19.30 MLADOST: Felül semmi (angol) 17.30, 20 TATRA: Elveszett jelentés (amerikai-japán) 18.30, 20.30 AUPARK - PALACE: Holnapután (amerikai) 16.20, 19.21.40 Scooby-Doo 2: Szörnyek póráz nélkül (amerikai) 14.10, 16.10 21 gramm (amerikai) 18.50, 21.30 Starsky és Hutch (amerikai) 14.30, 16.30, 18.40, 20.50 Trója (amerikai) 14.20, 16, 17.30.19.30.20.40 Mackótestvér (amerikai) 15.20,17.20 Halálos kitérő (amerikai) 19.40, 22 Van Heising (amerikai) 15.50,18.30, 21.10 Hogyan őrzik meg a költők a reményt? (cseh) 14.50, 18, 20.30 A passió (amerikai-olasz) 14.10,16.40 Életeken át (amerikai-kanadai) 19.20, 21.50 Pán Péter (amerikai) 15, 17.40 Bolero (cseh) 20.10 Minden végzet nehéz (amerikai) 15.40, 18.20, 21 Baromi jó 2 (cseh) 15.30,17.50,19.50, 21.50 KASSA TATRA: Baromi jó 2 (cseh) 16.30, 18, 20 CAPITOL: Starsky és Hutch (amerikai) 16, 18, 20 ÚSMEV: Bolero (cseh) 16 Holnapután (amerikai) 18, 20.30 IMPULZ: Órák (amerikai) 17.15,19.15 ■■■■■■> dél-szlovákia WSSSSKSKtKKKKi GALÁNTA - KERTMOZI: Minden végzet nehéz (amerikai) 21.30 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: 21 gramm (amerikai) 17, 19.30 VÁG- SELLYE - VMK: Swimming Poll (amerikai) 17, 20 PÁRKÁNY - DANUBIUS: Minden végzet nehéz (amerikai) 19 LÉVA - JUNIOR: Életeken át (amerikai-kanadai) 16.30, 19 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Felül semmi (angol) 16.30,19 PLAZA MULTIPLEX: Gothika (amerikai) 13.15 Harry Potter és az azkabani fogoly (amerikai) 13,14.15,15.30,16.45,18,19.15, 20.30 Holnapután (amerikai) 13, 13.45, 15.15, 16.15, 17.45, 18.45, 20.15 Kill Bill 2 (amerikai) 15.45,19.30 A rém (amerikai) 17.45, 20.15 A titkos ablak (amerikai) 14,16, 18, 20 Van Heising (amerikai) 14.15, 17, 19.45 Az 50 első randi (amerikai) 14.15, 16.15,18.15,20.15 Díjazott írókat jutalmaz a Családi Könyvklub Könyvutalvány íróknak ELŐZETES Holnap 18 órától a Családi Könyvklub minden érdeklődőt szeretettel vár a dunaszerdahelyi Vámbéry Irodalmi Kávéházba, ahol tartalmas irodalmi est keretében köszönti az idén díjazott szlovákiai magyar írókat: Polgár Anikó Madách-díjas költőt, Tő- zsér Árpád Kossuth-díjas kültőt- irodalomtörténészt, Duba Gyula József Attila-díjas írót, illetve Tóth László Forbáth Imre-díjas költőt. A Családi Könyvklub olvasóinak nevében Győry Attila író egyenként 25 000 forint értékű könyvutalványt ajándékoz az ünnepeiteknek, akikkel Csanda Gábor kritikus beszélget irodalomról és írói műhelytitkokról. Idei művészeti díjas íróink műveiből a budapesti Bárka Színház színművészei olvasnak fel. Az est díszvendége: Kukorelly Endre József Attila-díjas író. (ű) Elkezdődtek a 41. Jókai Napok, a magyar amatőr színjátszás legnagyobb hazai seregszemléje Látlelet az első nap első feléről Részlet a kassai KGSzT előadásából (Kiss Gábor felvétele) Ezeknek nem kellenek bonyolult gondolatok. Ezek azt szeretik, ha a jó nagyon jó, a gonosz nagyon gonosz, és még a szemét is vészjóslóan meresztgeti. Elég, ha lengyelül beszélünk, már vörösre tapsolják a tenyerüket. JUHÁSZ KATALIN Valahogy így jellemezték a kisebbségi nagyérdeműt Spiró György Imposztorában, amely Litvániában élő lengyel színészekről szól ugyan, de természetesen nekünk üzen. Ez a darab remek választás volt a 41. Jókai Napok „felütéseként”, sőt megkockáztatom, hogy valamennyi csoportnak látnia kellett volna a Jókai Színház előadását, mert a színészek önmagukról vallhatták, kesernyés grimaszokat vághattak, állást foglalhattak, összekacsinthattak velünk, sorok közt olvasókkal. Láthattuk, milyen az, amikor az anyaország leveszi kezét a határon túli lengyelekről, milyen az, amikor nincs élő kapcsolat az anyanyelvi kultúrával. Ilyenkor a magára hagyott közösség deformálódik, degenerálódik, lassan szétmorzsolódik az állandó megkötöttség miatt. Ami bonyolult, az a közönségnek nem kell, ami teátrális, azt pedig a színészek vetik meg, legalábbis egy ideig. Amíg bele nem törődnek a helyzetükbe. Az önmegvalósítás lehetőségét keresik a Jókai Napok szereplői is. Egy képzelt világban, amely - legalábbis látszatra - távol áll a való világtól. Bár aki Spiró üzenetét megértette, ebben sem lehet olyan biztos. A mindig friss és aktuális fesztiválújság, a Visszhang első számában így köszönti a résztvevőket a Pódium Színházi Társaság elnöke: „Egy újabb év telt el, újra itt a június, újra itt a nyár eleje, és sokunk naptárában a Jókai Napok van nagybetűvel bejegyezve. Ismét Komáromba sereglett össze a nagy csapat, a felvidéki amatőr színésztársadalom. Színészek, rendezők, díszlet- és jelmeztervezők, dramaturgok, kritikusok, vagy egyszerűen csak színházpártolók.” Nos, én ezt a nagy csapatot úgy jellemezném, hogy tűzoltók, bolti eladók, hivatalnokok, műbútorasztalosok, tanárok, diákok, ácsok és női szabók. Ebben ugyanis pont az a szép, hogy a városi rendőr dán királyfi lehet a színpadon, a rossz tanuló arab sejk, az eladó pedig miniszter. Nem beszélve a munka- nélküliekről, akik örülnek, ha bármik lehetnek. Egy rendező mesélte, hogy velük a legkönnyebb próbát egyeztetni, mert mindig ráérnek. Mi ez, ha nem a nagy modern groteszk?! Az üdítően rövid hétfő esti megnyitó szónokai a játék örömének és a színpadon elengedheteüen őszinteségnek az ecsetelése mellett azt számolgatták, vajon elegen vagyunk-e a foghíjas nézőtéren. Tulajdonképpen mind a hárman egyetértettek abban, hogy pontosan annyian vagyunk, ahányan lennünk kell. Megszűnt a rendezvény mozgalmi jellege, illetve dackorszaka, ma az van itt, akit érdekel az amatőr színjátszás. Bár az amatőr szó se illik ide. Tóth Tibor, a Jókai Színház igazgatója sokat idézett, de többszörösen idevágó biztatást fogalmazott meg, amikor kijelentette, hogy nincs amatőr vagy profi színház, csak jó és rossz színház van. Nos, itt Komáromban most mindenki abban reménykedik, hogy jó színházból lát minél többet. A műsorfüzet alapján bizakodhatunk. Mi tagadás, jó nagy fákba lettek belevágva azok a bizonyos fejszék (Moliere, Shakespeare, Csáth Géza, Ionesco, Goldoni, hogy csak kapásból soroljunk néhány szerzőt). A lapzárta gonosz ördöge sajnos gúzsba kötötte a tudósító kezét, ezért csak két előadást tudok itt és most méltatni. Közülük az egyik versenyen kívül volt látható tegnap délelőtt a lakszakállasi Boncák Színjátszócsoport jóvoltából, akik a Duna Menti Tavaszról a legjobb színpadi mozgásért járó különdíjat hozták el. A csoport felső tagozatos alapiskolásokból áll, azaz a Jókai Napokra nem nevezhettek be, ám kíváncsiak voltak az itteni zsűri véleményére, és meg akarták mutatni magukat a fesztivál közönségének. Ez dicséretre méltó cselekedet, a gyerekek szokják a színpadot, a nézők pedig belekóstolhatnak egy másik korosztály tudományába. Domonkos Zsuzsa csoportvezetőtől megtudtuk, hogy náluk nem volt tehetségvizsga, aki szerepeim akart, tagja lehetett a csoportnak, és sokan akartak szerepelni, több mint harmincán. Nehéz volt olyan darabot találni, ahol mindenkinek jut egy nyúlfarknyi szöveg, és a koreográfiákat is úgy találta ki Vi- cencz Andrea, hogy a lépések jól mutassanak, de ne haladják meg a társulat képességeit. Ráadásul ezen a héten minden tárgyból évzáró dolgozatokkal gyötrik a fiatal művészeket. Amikor önök ezeket a sorokat olvassák, talán épp matekból írják azt a dogát, amit tegnap, az előadás napján kellett volna abszolválniuk. Á többi csoport megtekintése helyett pedig tanultak a derék diákok. Hát mi ez, ha nem önfeláldozás? A kassai gimisek KGSzT csoportja egy remek Heltai Jenő-mesével érkezett. Már maga a szöveg elvarázsolt, ennyi ékes mondatot betanulni pedig nem csekélység. Ráadásul jó ötletekből is jutott a színpadra, és néhány figyelemre méltó színészpalánta is saijadozik Kassán. Fecsó Szilárd díszlete maga az Ezeregyéjszaka, és dicséret illeti a zenei szerkesztőt is az arab hangulatért. Mialatt ezt írom, épp értékel a zsűri. Remélem, senkit sem döngölnek földbe. Mert a játék öröme azért meg kell, hogy maradjon. NÉZEM A DOBOZT Klóndetrükk, labdadrukk, sztármegsokk Z. NÉMETH ISTVÁN Nézem a dobozt. Valami kultúr- zacc után kutatok, és lám, ez itt a kultúra Heti Hatosa, legalábbis szerintük a műsornak nincs archetípusa (khm!, khm!), ez szókimondó, nyűt, felszabadult és korszerű, szórakoztató stílusú vitaműsor, amely pimasz, mégis intelligens és szellemes, s vadul ráfókuszál a magyar mindennapok jelenségeire, a tömegkultúra szereplőire, a tiszavirág-életű trendekre, extrém jelenségekre. Gangra magyar! - biztatom magam, bár azért időbe telik ezzel a hat különös arccal megbarátkozni. Mire megszoknánk a műsorvezető Barta András piros-fehér csíkos zakóját és jellegzetes hanghordozását, még mindig ott van az állandó vendégek (akik a magyar, újságíró-társadalom rosszfiúinak szeremének látszani, de szerencsére nem azok) szúrós tekintete. A tempó felpörgetett, a közönség szerény létszámú, ámde különös (három hölgy, akik a Fütty, a Nevetés és a Taps modem istennői), a vendégek kisfilmek formájában tálalják a témákat, majd jöhet azok gyors megvitatása. A „Kötelező-e belehalni a rock and rol életformába?” feliratú csont rágcsálása is fejleszti az ínyt, de bennem mégis Puzsér Róbert filmje ébreszt a legtöbb gondolatot, aki a kisfilmben „Ingyenes géntérképkészítés!” felirattal és egy minilaborba oltott laptopra emlékeztető gépezettel arra biztatja a járókelőket: készíttessék el saját kiónjukat! És jöhet a vita. Az emberi test egyre inkább árucikké válik: ez kulturális kérdés vagy gazdasági? Közel lehet az az idő, amikor az embert szellemi lényegétől megfosztva, gyakorlatilag matériává aljasít- va úgy adják-veszik, mint valami terméket. Vízió, de van technológiai háttere, ha ma még nem is tökéletes. Gondoljunk csak bele, mostanában a másolás általánosan elfogadott kulturális szokássá vált, pl. CD-t bármilyen mennyiségben, ugyanolyan értékben tudunk másolni. Hoppá! A másolat bitről bitre ugyanaz, mint az eredeti, ennek ellenére mégis érzünk különbséget. Tehát mégiscsak csökkent értékű a másolt példány? Szily László fontos dolgot mond ki: könnyen lehet, hogy az egész géntechnológia sorsa az lesz, ami néhány éve a „virtuális valóság” szemüvegeknek. Azt mondták, hogy ezek egészen rövid időn belül sok mindent át fognak alakítani a társadalomban. Attól rettegtek, hogy az embereket beszippantja majd az egészen élethű virtuális valóság, majd az egész téma elfelejtődött, mert vagy a technológia bizonyult hiányosnak, vagy időközben érdekesebb fejlesztési irányok jelentkeztek. A klónozással is hasonló a helyzet: a géntérképet egyelőre semmire sem tudjuk használni. Nézem a dobozt. Amióta a kultúrműsorok szabadságra mentek, már csak gyeptéglákból épülnek álmaim, nem túl sűrű üres perceimben azon kapom magam, hogy szí- vecskébe zárt focilabdákat rajzol- gatok, s fennhangon hirdetem: a világ egy hatalmas öltöző, s minden egyéb csak kihagyott gólhelyzet, és rettentő büszkén emlegetem első ráérzéses focisikeremet, amikor előre megmondtam, hogy az l:0-ás angol vezetés dacára a lazán kihagyott büntetőrúgásnak nemsokára nagy böjtje lesz. És lám: levének, kik gólt tövének. Nézem a dobozt. A Szulák- showban egyesével érkeznek a döntőből kiesett gigagégesztárok, mindegyiküknek kötelező elmesélnie egy érdektelen és kisiskolás szintű történetet a közelmúltjuk élményei közül, aztán jön a haddelhaddos- kavalkádos ropjadbabám, amolyan szuperbéli-szirupbáli szerepbuli, enyhe elpatakiattilásodási tünetek, amitől tódul a kék szájszélre a kérdés: a (mikro) sztárokból még sokáig sokan meg fognak élni, de vajon ők maguk is...?
