Új Szó, 2004. június (57. évfolyam, 125-150. szám)
2004-06-15 / 137. szám, kedd
ÚJ SZŐ 2004. JÚNIUS 15. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 A helyzet kulcsa továbbra is a Medgyessy-kormány kezében van Hasznosítható vereség TALLÓZÓ CSEH SAJTÓ Megingathatja Vladimír Spidla miniszterelnök helyzetét, hogy a cseh kormánykoalíció - különösen annak vezető ereje, a szociáldemokraták - súlyos vereséget szenvedett az európai parlamenti választáson. Spidla meg is érdemelte a választóktól kapott verést, meg nem is - írta a liberális Mladá fronta Dnes. A lap szerint a baloldali gondolkodású választók is az újabb áremeléstől, s az amúgy is szerény szociális biztonságuk elveszítésétől tartanak. ápidlát megrázta a vereség, s ezért az előre hozott parlamenti választás tán mindenki számára jó lenne. A gazdasági körök véleményét tükröző Hospodárské Noviny szerint az alacsony részvétel miatt nehéz bármiféle következtetést is levonni az eredményből, annak kivételével, hogy a választók többségének elege van a pártokból, s megcsömörlött tőlük. A baloldali-liberális Právo azt úja, hogy a választási eredményt kihasználva Stanislav Gross, szociáldemokrata pártelnök-helyettes és belügyminiszter támadást indított Spidla ellen. Bizonyítékul idézi Gross kijelentését, miszerint jó lenne mélyebb változásokat is végrehajtani a kabinetben. OLASZ SAJTÓ Az II Sole 24 Ore gazdasági napilap címoldalán az Európa az ellenzéket jutalmazza szalagcímmel számol be az uniós szavazás eredményeiről, „földrengésnek” minősítve számos európai vezető számára a voksolás eredményét. Ezen a véleményen van a torinói La Stampa is. A Libero című lap szerint az itáliai eredmény figyelmeztetés Silvio Berlusconi kormányfő pártjának, amely koalíciós partnerei javára vesztett támogatóiból, miközben az Olajfa balközép koalíció nem tudott kiütéses győzelmet aratni. Az 11 Mattino a középbal és a kereszténydemokraták erősödését intő jelnek tekinti Berlusconi további politizálása szempontjából. A kormánypárti II Giomale viszont azt emeli ki, hogy a kedvezőtlen vüág- gazdasági konjunktúra, az Irak kapcsán adódott problémák ellenére a jobbközép megőrizte többségét. OSZTRÁK SAJTÓ Drámai vereséget szenvedtek Európa-szerte a kormánypártok az európai parlamenti választásokon - úja a Die Presse. A konzervatív újság kiemelte, hogy főképpen az új EU- tagországokban katasztrofálisan alacsony volt a részvétel, és a választók csaknem mindenütt arra használták ki a voksolást, hogy megbüntessék a kormányokat. A lap szerint gyakorlatilag mindenhol a többnyire jobboldali beállítottságú „tiltakozó pártok” arattak komoly győzelmet. A liberális Der Standard is egyetért azzal, hogy a kormányok veszítettek, míg az EU-szkeptikusok győztek. Ugyan nagyon különböző személyiségek szálltak ringbe Európa-szerte, akadt azonban egy állandó tényező Dublintől Prágáig: sok EU-országban a kormányokkal szembeni „nemzeti leszámoláshoz” vezetett az EP-választás. A Medgyessy-kormányon múlik, mit kezd az EP-vá- lasztás eredményével; hasz- nosítja-e a vereséget, vagy engedi, hogy válsághangulat uralkodjon el rajta - véli Török Gábor politológus. MTI-HÁTTÉR A kérdés, hogy a kabinet a vereség hatására még rosszabb teljesítményt nyújt, mint eddig, vagy hasznosítja, tanul belőle, és olyan politikai lépéseket tesz, amelyek két év múlva jobb választási szereplést eredményeznek számára. A vasárnapi európai parlamenti választáson a leadott voksok alapján a Fidesz 12, az MSZP kilenc, az SZDSZ kettő, az MDF egy képviselőt delegálhat a 732 tagú Eu-. rópai Parlamentbe. Török Gábor megítélése szerint nem változik a Fidesz nyomásgyakorló ereje, „nem kell nagyon komolyan venni” azokat a kampánymondatokat, hogy ellenzéki győzelem esetén „népakarat ellenében nem lehet politizálni”. „A kormány kormányoz, az ellenzék pedig megmii-jüLüiNita A brit EP-választás sok jellemzője a rekordok könyvébe kívánkozik: a két legnagyobb parlamenti pártnak - a kormányzó Munkáspártnak és az ellenzéki konzervatívoknak - most először kell azért küzdeniük, hogy együtt megkapják a voksok felét, most kaptak először parlamenten kívüli pártok összesen több mint 25 százalékot, és most először tekinthető a brit történelemben „győztesnek” egy olyan párt, amely a szavazatok harmadánál kevesebbet kapott - írta a The Guardian. A legnagyobb baloldali brit lap elemzése ez utóbbi megállapítással a brit EU- tagság feladását politikai céljaként meghirdető Függetlenségi Pártra (UKIP) utalt. A UKIP - amely az előzetes adatok szerint 3-ról 12-re növelte EP- mandátumai számát - „saját jopróbál kritizálni illetve beleavatkozni, de csak a kormányon múlik, hogy ez milyen mértékű lesz” - mondta Török Gábor, hozzátéve, hogy „a helyzet kulcsa továbbra is a kormánypártok kezében van, hiszen nekik van többségük”. Az SZDSZ két megszerzett mandátumáról szólva a politológus úgy fogalmazott: „nem hiszi, hogy a liberális szellem súlya ettől betör a kormányba”, hiszen az SZDSZ eddig is „felül volt reprezentálva”, választási eredményeihez képest több miniszteri pozícióval rendelkezett, mint amennyi arányos lett volna. A párt azonban esetleg bátrabb lesz, több önbizalma lesz, a konfliktusokban jobban meri érvényesíteni a politikai akaratát. „Nem hiszem, hogy radikális változást kellene várni az EP-vá- lasztásoktól. Ez egy időmérő edzés volt, kialakult egy rajtsorrend, a verseny még csak most kezdődik”. Arra a kérdésre, módosulhatnak-e a szocialista párton belüli erőviszonyok, kifejtette: kaptak egy nyomós, súlyos érvet azok, akik változást szeretnének. A szocialista párt politikusain múgán is valami újat testesít meg a brit politikában”. A párt „karakteresen jobboldali populista”, bevándorlás-ellenes, politikusellenes és antiurbánus. Az ilyen pártokat Franciaországtól Olaszországon és az Egyesült Államokon át Ausztráliáig sok politikai kultúrában jól ismerik, most fordul elő azonban először, hogy hasonló politikai erő ekkora hatást gyakorol a brit politikára. A UKIP sikere komoly csapás az európai ügyre, paradox módon azonban - a többi EU-tagállamból érkező eredmények alapján - a korábbinál tipi- kusabban európaivá teszi a brit politikát - áll a baloldali lap kommentárjában. A konzervatív The Daily lik, tudják-e ezt a helyzetet kezelni. Mint mondta, „a legnagyobb hibát akkor követné el az MSZP, ha a választási vereséget témává tenné”, és ahelyett, hogy kormányozna, a következő hónapokat azzal töltené, hogy válságkommunikációt folytat. Ugyanakkor, tette hozzá, „van erre esély”. Az eddigi tapasztalatok alapján nagy a valószínűsége annak, hogy most is felerősödnek a kritikus hangok és lesznek olyanok, akik nyilvánosan sürgetik a változást, de nem kizárt, hogy a pártban, a korábbiakból tanulva, mindezt csendben, a színfalak mögött vitatják meg. A kampányról és a részvételi arányról szólva a politológus azt mondta: ha hinni lehet a közvélemény-kutatási adatoknak, az MSZP-nek ennél jobb eredményt kellett volna elérnie, ez arra a következtetésre adna okot, hogy eltérő volt a két nagy párt mobilizá- ciós ereje, „a Fidesznek sikerült jobban elvinnie szavazóit”. Ha ez így van, akkor valóban igaz, hogy a szocialista párt kampánya „talán nem volt a legmegfelelőbb” - fűzte hozzá. Telegraph a készülő új EU-alkot- mányra utalva azt írta: ha az EU vezetői az unióellenes erőknek akartak segíteni, aligha találhattak volna alkalmasabb időpontot a brüsszeli hatalom még további központosítására. A tekintélyes jobboldali napilap szerint Brüsszelben most általánosságban is „minden szem az euroszkeptikusok, korrupció- ellenes keresztes lovagok és kelet-európai populisták vegyes társaságára” mered. A lázadók, akiket sokáig „csak rosszalkodó gyerekek maroknyi játszótéri bandájának” tartottak, félelmetes erővel lesznek jelen, személyzethez, pénzforrásokhoz és kulcsposztokhoz jutnak, és „kritikus pillanatokban ők lesznek a mérleg nyelve” - áll a konzervatív brit lap elemzésében. A The Daily Telegraph szerint Lengyelország 54 EP-mandá-tu- mának több mint a felét „tüzet okádó euroszkeptikusok kapják”. Minden szem az euroszkeptikusok és kelet-európai populisták társaságára mered EU-ellenes előretörés az EU-ban - a „lázadók” lesznek a mérleg nyelve A brit UKIP sikere komoly csapást jelent az európai ügyre. KOMMENTÁR Ilyen még nem volt KOCUR LÁSZLÓ Választottunk. Először és utoljára. Európai parlamenti választásokra első alkalommal került sor hazánkban, s ami a választási részvételt illeti, négy század százalék híján tizenhét százalékos részvételünkkel sikerült elfoglalnunk az utolsó helyet. Az élen a belgák végeztek, a maguk kilencven százalékával, igaz, ott kötelező voksolni. De még a labdarúgó Európa-bajnokságnak otthont adó Portugáliában is úgy gondolta a szavazásra jogosultak 38 százaléka, hogy az urnákhoz járul. A hátul kullogó Szlovákiát közvetlenül megelőző Észtország szavazóinak pedig közel negyede szerint nem mindegy, ki fogja országukat Brüsszelben és Stras- bourgban képviselni. Nekünk mindegy. A hazai újságok címlapján a múlt hét közepétől máig ez volt a vezető hír, de melléfogtunk: a Szlovák Statisztikai Hivatal száraz táblázatai és grafikonjai minden kommentárnál egyértelműbben jelzik, a hazai választókat hidegen hagyta az első EP-választás. A 701595 érvényes szavazatot leadok öt pártot juttattak az Európai Parlamentbe. Mind az öt parlamenti párt, ezen a téren tehát a papírforma érvényesült. Ami viszont meglepő lehet, hogy az élen a jobb időket is megért SDKÚ végzett Meciar pártja előtt, igaz, csak jelképes előnnyel. Dzurinda pártja önbizalmának az álszponzorok tisztázatlan ügye és a köztársaságielnök-választási fiaskó után vélhetően jót fog tenni az EP-választási győzelem, melyhez vitathatatlanul a listájukat vezető markáns egyéniség segítette őket hozzá. Bár Peter St’astnynál olykor-olykor megremegett a léc. A sajtó munkatársaival kimondottan rosszul kommunikált, és az sem vált előnyére, hogy a legolvasottabb bulvárlap emlékeztette az olvasókat, hogy 1979-ben a hokilegenda megvert egy sportriportert. De úgy tűnik, ez a negyedszázaddal ezelőtt történt esemény nem zavarta a médiatámogatásban egyébként nem szűkölködő, most már valóban boldog St’astnyt. Ha a tényekre szorítkozunk, akkor ezt a választást az SDKÚ nyerte, az MKP pedig az utolsó helyen végzett, ennek ellenére úgy gondolom, a vasárnapi választásnak az igazi győztese. Annak ellenére, hogy a voksolás végeredménye egyértelművé teszi, hogy csak a magyarok lakta sávban szavaztak rá, alig harmincezer szavazattal maradt el a dobogós pártoktól, ami figyelemreméltó. Ráadásul nem a párt tervei, hanem a választók akarata érvényesült: a bejutást nem garantáló, harmadik helyen szereplő Duka Zólyomi Árpádot ezúttal is „bekarikázták” a parlamentbe. Ez a téma mindenképpen megér egy külön kommentárt, de az MKP-nak sem fog megártani, ha elemzi, mi vezetett ehhez a helyzethez. A tanulságokat pedig az egész politikai elitnek le kell vonnia. Fásult, közönyös, az apátia határán vegetáló polgárokkal ugyanis bajosan lehet európai jövőt építeni. Pedig van még mit tenni. Szegényen az EU-ban PÁKOZDIGERTRUD Szlovákiában minden ötödik család szegénységi küszöb körüli jövedelemből él. Nagyon kedvezőtlen arány. A statisztikai hivatal adataival ellentétben a munka- és szociális ügyi minisztérium azt állítja, „csak” minden tizedik ember szegény nálunk. Más szempontokat érvényesít számításaiban. Furcsa, hiszen a statisztikai hivatal és a népjóléti minisztérium ugyanannak az állami gépezetnek a része. A más-más mérce alkalmazása egyéb területeken is látványosan eltérő adatokat produkál: a minisztérium néhány hete 16 százalék alatti munkanélküliségről beszélt, míg a statisztikai hivatal szerint az első negyedévben 19,3 százalékos volt ez a mutató. Elgondolkoztató az is, hogy a foglalkoztatottság a gazdaság látványos növekedése ellenére csökkent. Ez még a korábban derűlátó elemzőket is meglepetésként érte. Olyan gazdasági elemző azonban még nem született - főleg ha szigorúan a piac működése szempontjából közelíti meg a jelenségeket -, aki bármire ne találna magyarázatot. A nagyarányú munkanélküliséget most többen közülük a munkatermelékenység növekedésével magyarázzák, ami hosszú távon kétségkívül az ország javára válik. Ez azonban a ma szegényeit nem vigasztalja. Persze, ez még nem jelenti azt, hogy a hivatalosan kimutatott szegénységi küszöb fölött élők zöme gazdagnak nevezheti magát, legfeljebb tisztes szegénységben élőnek. Az e kategóriába tartozók jó része pedig általában nem szívesen mondja ki magáról, hogy szegény, még akkor se, ha éppen hogy csak megél havi jövedelméből. Mintha szégyellnék a szegénységet... Tény, hogy az unión belül a szegénységi mutatót ületően Szlovákia nincs a legrosszabb helyen. De olyan jó helyet sem foglal el a ranglétrán, amilyenre a szlovákiai gazdaság látványos növekedésén örvendező reformminiszterek kijelentéseiből következtethetnénk. A szegények számát illetően Szlovákia az EU korábbi tagországai közül Portugáliával hasonlítható össze, az új tagországok között pedig e tekintetben valahol a középmezőnyben foglalunk helyet. Ezek a tények is azt mutatják, nem mindegy, hogy az új Európai Parlamentben a 14 szlovákiai képviselő egy szociálisan erősebb Európa építése mellett száll-e síkra - ahogy azt a kampányban állították -, vagy enged majd azoknak az érdekcsoportoknak, amelyek a szociális Európa megfékezésének rendelik alá döntéseiket. Szerintük kontinensünk érdemben Európa csakis a szabad piac beépített fékek - magyarán piacszabályozó elemek - nélküli érvényesülésével versenyezhet érdemben az Egyesült Államokkal. A szociológus szerint a hazai népjóléti rendszer szűkmarkúbb, mint amilyenhez a nemzetközi megállapodások alapján igazodnunk kellene. Pedig az európaiság azt is jelenti: az emberhez méltó életfeltételek megteremtése. Még mindig a távolmaradt szavazókat keresi... (Lubomír Kotrha karikatúrája)