Új Szó, 2004. június (57. évfolyam, 125-150. szám)

2004-06-15 / 137. szám, kedd

ÚJ SZŐ 2004. JÚNIUS 15. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 A helyzet kulcsa továbbra is a Medgyessy-kormány kezében van Hasznosítható vereség TALLÓZÓ CSEH SAJTÓ Megingathatja Vladimír Spidla miniszterelnök helyze­tét, hogy a cseh kormánykoalí­ció - különösen annak vezető ereje, a szociáldemokraták - súlyos vereséget szenvedett az európai parlamenti választá­son. Spidla meg is érdemelte a választóktól kapott verést, meg nem is - írta a liberális Mladá fronta Dnes. A lap szerint a bal­oldali gondolkodású választók is az újabb áremeléstől, s az amúgy is szerény szociális biz­tonságuk elveszítésétől tarta­nak. ápidlát megrázta a vere­ség, s ezért az előre hozott par­lamenti választás tán minden­ki számára jó lenne. A gazdasá­gi körök véleményét tükröző Hospodárské Noviny szerint az alacsony részvétel miatt nehéz bármiféle következtetést is le­vonni az eredményből, annak kivételével, hogy a választók többségének elege van a pár­tokból, s megcsömörlött tőlük. A baloldali-liberális Právo azt úja, hogy a választási ered­ményt kihasználva Stanislav Gross, szociáldemokrata párt­elnök-helyettes és belügymi­niszter támadást indított Spidla ellen. Bizonyítékul idézi Gross kijelentését, miszerint jó lenne mélyebb változásokat is végrehajtani a kabinetben. OLASZ SAJTÓ Az II Sole 24 Ore gazdasági napilap címoldalán az Európa az ellenzéket jutalmazza sza­lagcímmel számol be az uniós szavazás eredményeiről, „föld­rengésnek” minősítve számos európai vezető számára a vok­solás eredményét. Ezen a véle­ményen van a torinói La Stampa is. A Libero című lap szerint az itáliai eredmény fi­gyelmeztetés Silvio Berlusconi kormányfő pártjának, amely koalíciós partnerei javára vesz­tett támogatóiból, miközben az Olajfa balközép koalíció nem tudott kiütéses győzelmet arat­ni. Az 11 Mattino a középbal és a kereszténydemokraták erő­södését intő jelnek tekinti Berlusconi további politizálása szempontjából. A kormánypár­ti II Giomale viszont azt emeli ki, hogy a kedvezőtlen vüág- gazdasági konjunktúra, az Irak kapcsán adódott problémák el­lenére a jobbközép megőrizte többségét. OSZTRÁK SAJTÓ Drámai vereséget szenved­tek Európa-szerte a kormány­pártok az európai parlamenti választásokon - úja a Die Pres­se. A konzervatív újság kiemel­te, hogy főképpen az új EU- tagországokban katasztrofáli­san alacsony volt a részvétel, és a választók csaknem minde­nütt arra használták ki a vokso­lást, hogy megbüntessék a kor­mányokat. A lap szerint gya­korlatilag mindenhol a több­nyire jobboldali beállítottságú „tiltakozó pártok” arattak ko­moly győzelmet. A liberális Der Standard is egyetért azzal, hogy a kormányok veszítettek, míg az EU-szkeptikusok győz­tek. Ugyan nagyon különböző személyiségek szálltak ringbe Európa-szerte, akadt azonban egy állandó tényező Dublintől Prágáig: sok EU-országban a kormányokkal szembeni „nemzeti leszámoláshoz” ve­zetett az EP-választás. A Medgyessy-kormányon múlik, mit kezd az EP-vá- lasztás eredményével; hasz- nosítja-e a vereséget, vagy engedi, hogy válsághangu­lat uralkodjon el rajta - véli Török Gábor politológus. MTI-HÁTTÉR A kérdés, hogy a kabinet a vere­ség hatására még rosszabb telje­sítményt nyújt, mint eddig, vagy hasznosítja, tanul belőle, és olyan politikai lépéseket tesz, amelyek két év múlva jobb választási sze­replést eredményeznek számára. A vasárnapi európai parlamenti választáson a leadott voksok alap­ján a Fidesz 12, az MSZP kilenc, az SZDSZ kettő, az MDF egy kép­viselőt delegálhat a 732 tagú Eu-. rópai Parlamentbe. Török Gábor megítélése szerint nem változik a Fidesz nyomásgya­korló ereje, „nem kell nagyon ko­molyan venni” azokat a kampány­mondatokat, hogy ellenzéki győze­lem esetén „népakarat ellenében nem lehet politizálni”. „A kormány kormányoz, az ellenzék pedig meg­mii-jüLüiNita A brit EP-választás sok jellem­zője a rekordok könyvébe kíván­kozik: a két legnagyobb parla­menti pártnak - a kormányzó Munkáspártnak és az ellenzéki konzervatívoknak - most először kell azért küzdeniük, hogy együtt megkapják a voksok felét, most kaptak először parlamenten kívüli pártok összesen több mint 25 szá­zalékot, és most először tekinthe­tő a brit történelemben „győztesnek” egy olyan párt, amely a szavazatok harmadánál kevesebbet kapott - írta a The Guar­dian. A legnagyobb balol­dali brit lap elemzése ez utóbbi megállapítással a brit EU- tagság feladását politikai célja­ként meghirdető Függetlenségi Pártra (UKIP) utalt. A UKIP - amely az előzetes ada­tok szerint 3-ról 12-re növelte EP- mandátumai számát - „saját jo­próbál kritizálni illetve beleavat­kozni, de csak a kormányon múlik, hogy ez milyen mértékű lesz” - mondta Török Gábor, hozzátéve, hogy „a helyzet kulcsa továbbra is a kormánypártok kezében van, hi­szen nekik van többségük”. Az SZDSZ két megszerzett mandátumáról szólva a politoló­gus úgy fogalmazott: „nem hiszi, hogy a liberális szellem súlya ettől betör a kormányba”, hiszen az SZDSZ eddig is „felül volt repre­zentálva”, választási eredményei­hez képest több miniszteri pozíci­óval rendelkezett, mint amennyi arányos lett volna. A párt azonban esetleg bátrabb lesz, több önbizal­ma lesz, a konfliktusokban job­ban meri érvényesíteni a politikai akaratát. „Nem hiszem, hogy radikális változást kellene várni az EP-vá- lasztásoktól. Ez egy időmérő edzés volt, kialakult egy rajtsor­rend, a verseny még csak most kezdődik”. Arra a kérdésre, mó­dosulhatnak-e a szocialista párton belüli erőviszonyok, kifejtette: kaptak egy nyomós, súlyos érvet azok, akik változást szeretnének. A szocialista párt politikusain mú­gán is valami újat testesít meg a brit politikában”. A párt „karakte­resen jobboldali populista”, be­vándorlás-ellenes, politikuselle­nes és antiurbánus. Az ilyen pár­tokat Franciaországtól Olaszor­szágon és az Egyesült Államokon át Ausztráliáig sok politikai kultú­rában jól ismerik, most fordul elő azonban először, hogy hasonló politikai erő ekkora hatást gyako­rol a brit politikára. A UKIP sikere komoly csapás az európai ügyre, paradox módon azonban - a többi EU-tagállamból érkező eredmé­nyek alapján - a korábbinál tipi- kusabban európaivá teszi a brit politikát - áll a baloldali lap kom­mentárjában. A konzervatív The Daily lik, tudják-e ezt a helyzetet kezel­ni. Mint mondta, „a legnagyobb hibát akkor követné el az MSZP, ha a választási vereséget témává tenné”, és ahelyett, hogy kormá­nyozna, a következő hónapokat azzal töltené, hogy válságkom­munikációt folytat. Ugyanakkor, tette hozzá, „van erre esély”. Az eddigi tapasztalatok alapján nagy a valószínűsége annak, hogy most is felerősödnek a kritikus hangok és lesznek olyanok, akik nyilvánosan sürgetik a változást, de nem kizárt, hogy a pártban, a korábbiakból tanulva, mindezt csendben, a színfalak mögött vi­tatják meg. A kampányról és a részvételi arányról szólva a politológus azt mondta: ha hinni lehet a közvéle­mény-kutatási adatoknak, az MSZP-nek ennél jobb eredményt kellett volna elérnie, ez arra a kö­vetkeztetésre adna okot, hogy el­térő volt a két nagy párt mobilizá- ciós ereje, „a Fidesznek sikerült jobban elvinnie szavazóit”. Ha ez így van, akkor valóban igaz, hogy a szocialista párt kampánya „ta­lán nem volt a legmegfelelőbb” - fűzte hozzá. Telegraph a készülő új EU-alkot- mányra utalva azt írta: ha az EU vezetői az unióellenes erőknek akartak segíteni, aligha találhat­tak volna alkalmasabb időpontot a brüsszeli hatalom még további központosítására. A tekintélyes jobboldali napi­lap szerint Brüsszelben most ál­talánosságban is „minden szem az euroszkeptikusok, korrupció- ellenes keresztes lovagok és ke­let-európai populisták vegyes társaságára” mered. A lázadók, akiket sokáig „csak rosszalkodó gyerekek maroknyi játszótéri bandájának” tartottak, félelme­tes erővel lesznek jelen, személy­zethez, pénzforrásokhoz és kulcsposztokhoz jutnak, és „kriti­kus pillanatokban ők lesznek a mérleg nyelve” - áll a konzerva­tív brit lap elemzésében. A The Daily Telegraph szerint Lengyelország 54 EP-mandá-tu- mának több mint a felét „tüzet okádó euroszkeptikusok kapják”. Minden szem az euroszkeptikusok és kelet-európai populisták társaságára mered EU-ellenes előretörés az EU-ban - a „lázadók” lesznek a mérleg nyelve A brit UKIP sikere komoly csapást jelent az európai ügyre. KOMMENTÁR Ilyen még nem volt KOCUR LÁSZLÓ Választottunk. Először és utoljára. Európai parlamenti választá­sokra első alkalommal került sor hazánkban, s ami a választási részvételt illeti, négy század százalék híján tizenhét százalékos részvételünkkel sikerült elfoglalnunk az utolsó helyet. Az élen a belgák végeztek, a maguk kilencven százalékával, igaz, ott köte­lező voksolni. De még a labdarúgó Európa-bajnokságnak otthont adó Portugáliában is úgy gondolta a szavazásra jogosultak 38 százaléka, hogy az urnákhoz járul. A hátul kullogó Szlovákiát közvetlenül megelőző Észtország szavazóinak pedig közel negye­de szerint nem mindegy, ki fogja országukat Brüsszelben és Stras- bourgban képviselni. Nekünk mindegy. A hazai újságok címlap­ján a múlt hét közepétől máig ez volt a vezető hír, de melléfog­tunk: a Szlovák Statisztikai Hivatal száraz táblázatai és grafikon­jai minden kommentárnál egyértelműbben jelzik, a hazai válasz­tókat hidegen hagyta az első EP-választás. A 701595 érvényes szavazatot leadok öt pártot juttattak az Eu­rópai Parlamentbe. Mind az öt parlamenti párt, ezen a téren tehát a papírforma érvényesült. Ami viszont meglepő lehet, hogy az élen a jobb időket is megért SDKÚ végzett Meciar pártja előtt, igaz, csak jelképes előnnyel. Dzurinda pártja önbizalmának az álszponzorok tisztázatlan ügye és a köztársaságielnök-választási fiaskó után vélhetően jót fog tenni az EP-választási győzelem, melyhez vitathatatlanul a listájukat vezető markáns egyéniség se­gítette őket hozzá. Bár Peter St’astnynál olykor-olykor megreme­gett a léc. A sajtó munkatársaival kimondottan rosszul kommuni­kált, és az sem vált előnyére, hogy a legolvasottabb bulvárlap em­lékeztette az olvasókat, hogy 1979-ben a hokilegenda megvert egy sportriportert. De úgy tűnik, ez a negyedszázaddal ezelőtt történt esemény nem zavarta a médiatámogatásban egyébként nem szűkölködő, most már valóban boldog St’astnyt. Ha a tényekre szorítkozunk, akkor ezt a választást az SDKÚ nyerte, az MKP pedig az utolsó helyen végzett, ennek ellenére úgy gondolom, a vasárnapi választásnak az igazi győztese. Annak el­lenére, hogy a voksolás végeredménye egyértelművé teszi, hogy csak a magyarok lakta sávban szavaztak rá, alig harmincezer sza­vazattal maradt el a dobogós pártoktól, ami figyelemreméltó. Rá­adásul nem a párt tervei, hanem a választók akarata érvényesült: a bejutást nem garantáló, harmadik helyen szereplő Duka Zólyo­mi Árpádot ezúttal is „bekarikázták” a parlamentbe. Ez a téma mindenképpen megér egy külön kommentárt, de az MKP-nak sem fog megártani, ha elemzi, mi vezetett ehhez a helyzethez. A tanulságokat pedig az egész politikai elitnek le kell vonnia. Fásult, közönyös, az apátia határán vegetáló polgárokkal ugyanis bajosan lehet európai jövőt építeni. Pedig van még mit tenni. Szegényen az EU-ban PÁKOZDIGERTRUD Szlovákiában minden ötödik család szegénységi küszöb körüli jövedelemből él. Nagyon kedvezőtlen arány. A statisztikai hivatal adataival ellentétben a munka- és szociális ügyi minisztérium azt állítja, „csak” minden tizedik ember szegény nálunk. Más szem­pontokat érvényesít számításaiban. Furcsa, hiszen a statisztikai hivatal és a népjóléti minisztérium ugyanannak az állami gépe­zetnek a része. A más-más mérce alkalmazása egyéb területeken is látványosan eltérő adatokat produkál: a minisztérium néhány hete 16 százalék alatti munkanélküliségről beszélt, míg a statisz­tikai hivatal szerint az első negyedévben 19,3 százalékos volt ez a mutató. Elgondolkoztató az is, hogy a foglalkoztatottság a gaz­daság látványos növekedése ellenére csökkent. Ez még a koráb­ban derűlátó elemzőket is meglepetésként érte. Olyan gazdasági elemző azonban még nem született - főleg ha szigorúan a piac működése szempontjából közelíti meg a jelenségeket -, aki bár­mire ne találna magyarázatot. A nagyarányú munkanélküliséget most többen közülük a munkatermelékenység növekedésével magyarázzák, ami hosszú távon kétségkívül az ország javára vá­lik. Ez azonban a ma szegényeit nem vigasztalja. Persze, ez még nem jelenti azt, hogy a hivatalosan kimutatott szegénységi kü­szöb fölött élők zöme gazdagnak nevezheti magát, legfeljebb tisztes szegénységben élőnek. Az e kategóriába tartozók jó része pedig általában nem szívesen mondja ki magáról, hogy szegény, még akkor se, ha éppen hogy csak megél havi jövedelméből. Mintha szégyellnék a szegénységet... Tény, hogy az unión belül a szegénységi mutatót ületően Szlová­kia nincs a legrosszabb helyen. De olyan jó helyet sem foglal el a ranglétrán, amilyenre a szlovákiai gazdaság látványos növekedé­sén örvendező reformminiszterek kijelentéseiből következtethet­nénk. A szegények számát illetően Szlovákia az EU korábbi tag­országai közül Portugáliával hasonlítható össze, az új tagorszá­gok között pedig e tekintetben valahol a középmezőnyben fogla­lunk helyet. Ezek a tények is azt mutatják, nem mindegy, hogy az új Európai Parlamentben a 14 szlovákiai képviselő egy szociális­an erősebb Európa építése mellett száll-e síkra - ahogy azt a kampányban állították -, vagy enged majd azoknak az érdekcso­portoknak, amelyek a szociális Európa megfékezésének rendelik alá döntéseiket. Szerintük kontinensünk érdemben Európa csak­is a szabad piac beépített fékek - magyarán piacszabályozó ele­mek - nélküli érvényesülésével versenyezhet érdemben az Egye­sült Államokkal. A szociológus szerint a hazai népjóléti rendszer szűkmarkúbb, mint amilyenhez a nemzetközi megállapodások alapján igazodnunk kellene. Pedig az európaiság azt is jelenti: az emberhez méltó életfeltételek megteremtése. Még mindig a távolmaradt szavazókat keresi... (Lubomír Kotrha karikatúrája)

Next

/
Thumbnails
Contents