Új Szó, 2004. június (57. évfolyam, 125-150. szám)
2004-06-12 / 135. szám, szombat
„Benn a háziasszony elszán a tejet, Kérő kis fiának enged inni egyet; Aztán elvegyül a gyermektársaságba, Mint csillagok közé nyájas hold világa. ” (Arany János) CSALÁDI KOR Leül, hogy nyugassza eltörődött testét, Homlokát letörliporlepett ingével: Mélyre van az szántva az életekével ” (AranyJános) 2004. június 12., szombat 8. évfolyam 22. szám Gyakori az elválás a hirtelen meggazdagodottak között, akiknek a szerényebb körülmények után sikerült nagyobb vagyonra szert tenniük, s a fejükbe száll a dicsőség Mindig fáj, ha felbomlik a család Az oltár előtt ragyogó menyasszony, bizakodó vőlegény, mögöttük elérzéke- nyült násznép. Olyan szép pár, az Isten is egymásnak teremtette őket. Valameny- nyi házasság így indul. KAMONCZA MÁRTA Aztán jönnek a józan hétköznapok, a megpróbáltatások, csalódások. Néhány év, és az egykor csodaszép menyasszony és a boldog vőlegény nyúzott arcú, dühödt ügyiéiként keresi fel az ügyvédi irodát. Az elhatározásuk sziklaszüárd: válunk! Hogy hogyan? Erről szól az alábbi összeállítás. Hárman egy kapcsolatban Dóri 21 éves hajadon, szülei máig harmonikus házasságban élnek, ő mégis azt állítja: egy válási procedúra áldozata. „Tavaly két hónapot Ausztriában dolgoztam. Reggeltől estig paradicsomot szedtünk. Egyedüli szórakozásunk az volt, hogy esténként néhány szót váltottunk a folyosó másik végén lakó fiúkkal. Ott ismertem meg Tomit. Már az elején feltűnt nekem, hogy nem olyan harsány, mint a többiek. Egy este elmondta, nős, van két kisfia, de a Dr. Csontos Éva ügyvéd (A szerző felvétele) házassága romokban hever. Szó szót követett, mire végeztünk a paradicsomszedéssel, már jártam Tomival, és meg voltam győződve arról, hogy a neje egy házsártos hárpia, akivel képtelenség együtt élni. Néhány héttel a hazaérkezésünk után be is költöztünk egy közösen bérelt garzonba. A barátom rögtön beadta a válókeresetet. Nekem azt mondta, hogy a válással a felesége is egyetért. Márciusban volt az első tárgyalás. Ott a felesége bejelentette: nem akar válni, szerinte a férjével a kapcsolatuk nem romlott meg helyrehozhataüanul, és a gyerekek érdeke is az, hogy teljes családban nőjenek fel. Az én mulya barátom nem tiltakozott. Azt mondta, nem akart a nejével a bíróságon veszekedni, de ő továbbra is válni akar. Most az a helyzet, hogy várunk, és keresünk egy új ügyvédet. Őszintén szólva, álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen idegtépő egy válás. Néha azt hiszem, már nem bírom tovább” - panaszolja Dóri. Tomi is azt állítja, számára Dóri az igazi, ő élete asszonya, és vele szeretne élni, de... „Mit gondol, ha azt a kevés vagyont, amit eddig kemény munkával összeszedtem, el kell osztani a feleségemmel, mi marad nekem? - kérdezi, aztán gyorsan meg is válaszolja: - Semmi. A gyerekek nála maradnak, tehát övé lesz az egyszobás lakás, amit hitelre vettünk. A kölcsönt természetesen én törleszteni. A feleségem nem dolgozik. Valószínűleg asszonytartást is kell majd fizetnem, úgyhogy megint teljesen nullán leszek, holott évek óta csak gürizek. Andreával, a feleségemmel mindössze három hónapig jártunk. Terhes lett, gyorsan összeházasodtunk. Tizennyolc volt, én meg húsz, amikor megszületett az első fiunk. Két évvel később jött a második. Andrea a kicsikkel otthon van, életében még egy napig sem volt munkaviszonyban, ennek ellenére jobban szeretne élni, mint az, aki reggeltől estig dolgozik. Állandóan követelődzik. A gyakori telefonálgatásokkal megmérgezi a Dórival való kapcsolatomat. Nem én kellek neki, hanem a pénzem” - állítja Tomi. Andrea teljesen másképpen látja a dolgokat. Házasságuk Tomival jól működött. A problémák akkor kezdődtek, amikor a félje megismerkedett Dórival. „Tomi ügyvédje azt mondta a tárgyaláson, hogy a férjem érzelmileg teljesen elhidegült tőlem. Ez nem igaz, ha nem bukkan fel az a nő, mi ma is boldogan élünk. Ott követtem el a hibát, hogy elengedtem Ausztriába. Akkor éppen nem volt munkahelye, a kölcsönt meg törlesztenünk kellett. A pénz mellé hozott egy barátnőt is. De nagyon téved, ha azt hiszi, ilyen könnyen lerázhat” - hangoztatja a feleség. Ez az eset egy a sok ezer válás közül. A családjoggal foglalkozó ügyvédek, bírák szerint valamennyi válóper hasonló, de korántsem azonos. Hiányzó intézmények Dr. Csontos Éva ügyvéd több mint három évtizede dolgozik az igazságszolgáltatásban. Tapasztalata szerint a válási okok között a leggyakoribb a szociális bizonytalanság, a házastársak különböző természete és bármilyen furcsa, az anyagi jólét. „Elsősorban a fiatalabbak válnak. Sokan hirtelen felindulásból döntenek így. Én ügyvédként úgy intézem, hogy még a válókereset beadása előtt békülési tárgyalást indítok a felek között. Volt már rá példa, hogy a békéltetés sikerült, de az is előfordult, hogy a felek továbbra is kitartottak az eredeti elhatározásuk mellett. Nagyon gyakori az elválás a hirtelen meggazdagodottak között, akik korábban szerényebb körülmények közt éltek, szegényebb családból származnak, aztán valamilyen vállalkozás révén sikerült nagyobb vagyonra szert tenniük. Ilyenkor hamar a fejükbe száll a dicsőség. A pénzt sok esetben már nem az üzlet gyarapítására fordítják, hanem saját élvezetükre, ezzel általában a szerető is együtt jár, ami aztán a házasság felbontásához, a család széteséséhez vezet” - állítja az ügyvédnő. Elmondása szerint a válásoknál a legnagyobb problémát az anyagiak okozzák. „Komoly problémát okoz a tartásdíj megállapítása. A munkáltatók sok esetben „papíron” a minimálbérre veszik fel az alkalmazottat, de valóságban többet fizetnek neki. A bíróság azonban a kimutatott keresetből állapítja meg a tartásdíjat. A második legnagyobb problémát a lakáskérdés jelenti. Az a fél, amelyik megkapja a lakást, általában nincs olyan anyagi helyzetben, hogy a másik félnek pótlakást biztosítson. Ezért tartanak hosz- szabb ideig a vagyonmegosztási perek. Egyébként nagyon igazságtalannak tartom, hogy az a fél, amelyik nem kapja meg a lakást, gondolok itt a szövetkezeti lakásra, megkapja az ingatlan ellenértékét. De itt nem a piaci árat számolják, hanem a szövetkezetben felmutatott tagsági rész ellenértékét.” Családjogi törvény Éppen most dolgoznak az új családjogi törvényen, s ennek kapcsán a szakemberek között egyebek mellett az új jogintézményekről, például a házasságkötés előtti szerződés és az ún. megegyezéses válás bevezetéséről folyik a vita. Az ellenzők főleg azzal érvelnek, hogy a házassági kötelék holtomiglan-holtodig- lan szól, éppen ezért nem szerencsés, ha egy házasság már úgy indul, hogy a felek megegyeznek az esetleges válás vagyonjogi kérdéseiben. A megegyezéses válás pedig azért nem jó szerintük, mert lényegesen megkönnyíti a dolgot, ami esetleg ahhoz vezethet, hogy egy komolyabb vita után a felek azonnal benyújtanák a válókeresetet. Csontos Éva doktor viszont a házasságkötés előtti szerződés intézményét nagyon okosnak tartja. „Vannak olyan esetek, amikor épMaradtak a képeken pen az vezet a váláshoz, hogy a felek nem tudnak megegyezni a vagyoni kérdésekben, és a vagyon megosztásával próbálják magukat bebiztosítani” - mondja. Véleményével egy családjoggal foglalkozó másik jogász, Elena Szabóvá is egyetért. „A házasság előtti szerződések világosan és minden kétséget kizáróan meghatározzák, milyen volt a felek házasság előtti vagyona. Vannak olyan országok, ahol a jogrend lehetővé teszi, hogy a házastársak olyan szerződést kössenek, amelyben megegyeznek a közös vagyon felbontásáról válás esetére. Véleményem szerint egy jól kidolgozott házasság előtti szerződés jelentős mértékben megelőzheti a válással (Illusztrációs felvétel) járó vagyonmegosztási vitákat. Egyébként a családjogi törvény 1963 óta nyolcszor volt módosítva, ebből hét esetben 1989 után. Egyelőre még sok, a családjoggal összefüggő kérdést, például a házastár- sak közötti vagyoni viszonyt vagy a lakás közös bérléséből adódó viszonyt a polgári törvénykönyv rendez, az eljárásjogi kérdéseket pedig a polgári perrendtartás. Az új családjogi törvény valószínűleg egy jogi normában tartalmazza majd a családjoggal kapcsolatos valameny- nyi anyagi jogi kérdést” - véli a jogásznő. Az ő tapasztalata szerint napjainkban a válási indokok között leggyakrabban a felek különböző természete, az alkoholizmus vagy más függőség, valamint a munkanélküliség, pontosabban a család anyagi bebiztosításának hiánya szerepel. „Jogrendünkből hiányzik a megegyezéses válás. Ez azt jelenti, hogy ha a házastársak megegyeznek abban, hogy a házasságuk formális, mindenképpen válni szeretnének, nálunk a bíróság előtt ebben az esetben is olyan komoly okot kell felhozniuk, amely alapján az megállapíthatja, hogy a házasság valóban nem tölti be társadalmi szerepét” - teszi hozzá a jogásznő. Mint mondja, a válásoknál a legérzékenyebb kérdést a gyermek elhelyezése, a tartásdíj nagyságának megállapítása és a kiskorú látogatásának kérdése jelenti. Jogrendünk elég eljárási eszközt biztosít ahhoz, hogy az ezzel kapcsolatos vitákat a volt házastársak egymás ellen használják fel. így válnak külföldön Európában a válási statisztikát Franciaország, Nagy-Britannia és a skandináv államok vezetik. Ebben valószínűleg az is szerepet játszik, hogy ezekben az államokban viszonylag egyszerű a válás. A svéd jog szerint elég ha a házastársak kijelentik a bíróság előtt, hogy a továbbiakban nem akarnak együtt élni, s ha nincs közös gyermek, a házasságot azonnal felbontják. Abban az esetben, ha a házastársaknak van kiskorú gyermekük, kötelező a hat hónapos gondolkodási idő. Németországban a gyermekes pároknak három évig kell külön élniük a válás előtt, ha nincs gyermekük, elég az egyéves különélés. Az európai országok közül legkevesebb a válóper a déli államokban, ahol - ez különösen Olaszországra jellemző - a katolikus egyház befolyása is jelentős. Az olasz jog nem ismeri a megegyezéses válást, a feleknek legalább öt év különélést kell bizonyítaniuk ahhoz, hogy a bíróság felbontsa a házasságot. Spanyolországban csak újabban van lehetőség a válásra, korábban - egészen az 1970-es évek végéig - büntették a házasságtörést. Egyébként mindenütt a közös vagyon elosztása okozza a legcsúnyább vitákat, ezért számos európai államban gyakorlattá vált, hogy a felek a házasságkötés előtt szerződésben állapodnak meg a külön vagyonról. Tévhitek a válásról Aki elválik, csak magára gondol. A válástól a gyerek egész életén át szenvedni fog. Az ilyen, és ehhez hasonló előítéletek azonban egyáltalán nem felelnek meg a valóságnak. Pszichológusok vizsgálták a házasságok felbomlása-bontása körül kialakult véleményeket. Megállapították: sok a tévhit. Azt is megmondják, miért. 1. előítélet Ha elválik, csak magára gondol, és nincs tekintettel a gyerekekre Valóság: Aki bűntudatot érez és fél, hogy veszélyezteti gyereke (i) közérzetét, és csak ezért marad meg egy katasztrofális házasságban, nem is sejti, hogy milyen rosszat tesz. Sokan csak akkor szánják el magukat a válásra, ha rájönnek, hogy az erőszak vagy veszekedés többet árt, mint a különválás. 2. előítélet A válás mindig rossz a gyereknek, kihat egész életére Valóság: A gyerek természetesen sajnálja a történteket, de hamar észreveszi: jobb neki, ha szülei is jól érzik magukat. 3. előítélet Váláskor legalább a gyerek életében ne változzon semmi lényeges körülmény Valóság: Kiderítették, hogy miközben a szülők igyekeznek elkerülni a nagyobb változásokat (költözés, iskolaváltás stb.), a gyereknél ez sokkal kevésbé számít, mint ahogy feltételeznénk. Lényegesebb, hogy érezze, fontos a szüleinek. Ezt gyakran sokkal könnyebben megadhatják neki egy új környezetben, mint a régiben. 4. előítélet Nincs válás veszekedés nélkül Valóság: Az idősebb (kilencéves kortól) gyerekkel ajánlatos nyíltan beszélni, elmondani az összekü- lönbözés, a válás okait. Ha ugyanis úgy tesznek a szülők, mintha minden rendben volna, a gyerek nehezebben tudja megérteni a dolgot. Nem szabad viszont a gyerek előtt veszekedni, a másikat megalázni, vagy a férjről/feleségről kikérdezni. Az egyetlen, ami számít, hogy a gyerek jól el legyen látva minden szempontból. Ezért természetesen a szülőknek szinte biztosan áldozatokat kell hozniuk, de megéri. 5. előítélet Válás után szigorú szabályokat kell felállítani Valóság: A gyerek kapcsolatának erőssége elvált szüleivel nem a látogatások gyakoriságától függ. Ha gyakoriak a konfliktusok, a szigorú szabályok csak rontanak a helyzeten. Egy a fontos, hogy apjával, anyjával jó viszonyban legyen. Mivel a válásról a felnőttek egyedül döntenek, utána a gyereknek - főleg a nagyobbnak - is legyen beleszólása, hogy a nem velük élő szülőt mikor akarja látni, és mikor nem. Ha ugyanis részt vehet a döntésben, nem érzi magát áldozatnak. Ez pedig fontos lépés ahhoz, hogy visszatérjen a rendes kerékvágásba. Tanácsok elvált szülőknek ♦ Vállalják bátran új életformájukat, hiszen pontosan úgy kell helytállniuk, mint a családosoknak, sőt olykor keményebben is, a bűntudattal pedig senkinek nem használnak. ♦ Osszák fel újból a szerepeket a családban, és az apróbb kérdésekben hagyják a gyerekeket is dönteni. ♦ Legyen bátorságuk támogatást kérni ahelyett, hogy minden problémánál a homokba dugnák a fejüket. (-et)
