Új Szó, 2004. június (57. évfolyam, 125-150. szám)
2004-06-11 / 134. szám, péntek
GONDOLAT 2004. június 11., péntek 4. évfolyam 12. szám A történelmet a magyar és a szlovák diákok azonos tanterv alapján tanulják, és ebben kizárólag a szlovák nemzet és a szlovák államiság szempontrendszere érvényesül A nemzeti történelem oktatása iskoláinkban Közismert evidencia, hogy az anyanyelvi oktatás helyzete és minősége meghatározó jelentőségű a szlovákiai magyar kisebbség jelene és jövője szempontjából. Olyan téma ez, amely a szlovákiai magyar közbeszédben is állandóan jelen van, noha sokszor csupán kampányszerűen: a beíra- tások, a pedagógusnap, a bizonyítványosztás ürügyén. SIMON ATTILA A politika és ennek köszönhetően a sajtó gyakran csak az oktatásügy bizonyos szegmensei iránt mutat érdeklődést - erre példa a látványos témának számító bizo- nyítvány-ügy míg a kevésbé transzparens, de fontosabb ügyek a háttérbe szorulnak. Az utóbbi időkben oktatáspolitikánk szinte teljes potenciálja a magyar egyetem megteremtésére irányult. Teljesjoggal, hiszen az egyetem létrehozása (s remélhetőleg eredményes működése) minden bizonynyal az egész szlovákiai magyar közoktatásra (tehát a közép- és alsó fokú oktatásra is) jelentős mértékben ki fog hatni. Az oktatási felépítmény szükséges fejlesztése mellett azonban mintha megfeledkeznénk a közoktatás tartalmi és minőségi problémáiról. Márpedig iskoláink versenyképessé tétele jelentős mértékben az ott folyó szakmai munka minőségétől függ. A problémák kezelésének elmaradása alapvetően a szlovákiai magyar oktatásügy hosszú távú fejlesztési koncepciójának a hiányára vezethető vissza, amelynek kidolgozása csak a szakmai szervezetek (lásd SZMPSZ, Katedra Társaság stb.) és a politika együttműködése által valósulhatna meg. Egy ilyen fejlesztési koncepció elkészítésének elodázása hosszú távon tarthatatlan, miképp sokáig már azt a kérdést sem lehet megkerülni, vajon megoldhatóak-e problémáink oktatási önigazgatásunk megteremtése nélkül. Sajnos, a szakmai szervezetek közötti kapcsolatok nem a legoptimálisabbak (lásd például az SZMPSZ és a Katedra Társaság viszonyát), a politika (esetünkben az MKP) pedig sokszor csak addig érzi felelősségét, amíg a neki tetsző csinovnyikot az iskolaigazgatói székbe ülteti • (erre ezekben a napokban épp lakóhelyemen látni példát). A hazai oktatásügyünket sújtó problémák természetesen csak részben oktatáspolitikai jellegűek, s legalább ilyen súlyúak azok a szakmai kérdések, amelyeknek megoldása nem a politika, hanem a szakemberek beavatkozását igényli. Különösen sok a kezeletlen probléma az egyes tantárgyak esetében, így a történelem tanítása kapcsán is. A szlovákiai magyar iskolákban folyó történelemoktatás, akárcsak az a bizonyos állatorvosi tankönyvben szereplő ló, magán viseli hazai oktatásügyünk miden betegségét. A hazai (szlovák és magyar nyelvű) történelemoktatás válsága már a rendszerváltás előtt megkezdődött. A szocialista rendszer éveiben ugyanis ezt a tantárgyat a rezsim egyik kiszolgálójává kívánták változtatni. A történelemtanárok felé sugalmazott követendő cél nem a tudományág eredményeinek minél teljesebb prezentációja volt, hanem az, hogy a diákokat a párt által meghatározott értékekkel és tradíciókkal való azonosulásra neveljék. Noha a pedagógusok jelentős része ez alól kibújt, és megpróbált valós értékeket közvetíteni a diákok felé, sokan mégis beálltak a sorba. A történelem ideológiai tantárggyá vált, értéke devalválódott. A Cseh-Szlovákiában 1989-től kezdődően lezajlott rendszerváltás az addigi, a hatalmat hol készségesen, hol pedig csak a látszat kedvéért kiszolgáló történelemtanítást merőben új helyzet elé állította. A kérdés az volt, sikerül-e a Szlovákiában folyó történelemoktatást megszabadítani az ideológiai kötöttségektől és az állami paternalizmustól, s egyben modern módszertani alapokra is helyezni. Több mint egy évtizeddel a bársonyos forradalom után és Szlovákia Európai Unióba való belépésének időszakában elmondható, hogy a fentiekben felsorolt célokat csak félig sikerült megvalósítani. A szlovákiai történelemtanítás tartalmi megújulása viszonylag gyorsan és zökkenő- mentesen lezajlott, s az 1989 előtti erősen átideologizált és a történelmi folyamatok súlypontjaként az osztályharcot beállító és sulykoló oktatás már a múlté. Viszont továbbra is megmaradt az állam érdeklődése a történelem oktatása iránt, és az új politikai elitek ismét csak saját legitimációjukra akarják felhasználni azt. Még mindig nem tettek le arról az idejétmúlt nézetről, amelyre E. B. Wesley is felhívja a figyelmet, s amely szerint: „a társadalomnak azért van szüksége a történelem- oktatásra, hogy annak segítségével engedelmességet, műveltséget, alázatot, hazafiasságot, polgári öntudatot és egyéb kívánatos eredményeket töltsön a fejekbe.”1 A „múlt ellenőrzéséről” szóló viták így elterelték és továbbra is elterelik a figyelmet a történelemtanítás igazi szakmai-módszertani megújításáról, ami a mai napig nem következett be. Ezért a szlovákiai történelemoktatás továbbra is a hagyományos középeurópai utat járja: a lexikális elemek sulykolására, minél több tény, adat, évszám megtanítására törekszik. Pedig a kiváló szakember, Knausz Imre találó megállapítása szerint: noha „a kronológiai adatok éppoly lényeges csontvázát alkotják a történelemnek, mint a képletek a fizikának, de amikor csak a csontvázat látjuk, akkor már nem az élettel, hanem a halállal van dolgunk.”2 Ez a fajta történelemoktatás a történelmi események értékelésére, a múlt és a jelen közötti összefüggések felfedezésére, önálló véleményalkotásra viszont nem készíti fel a diákokat. Noha a rendszerváltás után sokan azt várták, hogy a történelem- tanítás újból visszakapja régi rangját és megnő jelentősége, ez nem következett be, sőt ellentétes folyamatok indultak meg. Az ideológiai kényszer alól felszabadult történet- írás és történelemtanítás a közvélemény és a média az eddiginél is kiszámíthatatlanabb hatása alá került. „Ezek a szándékok az előző történelmi korszakok negálásában, a régmúlt és közelmúlt történelmi csomópontjainak átértékelésében, a fejlődés új alternatíváinak felmutatásában, az ún. fehér foltokra való rámutatásban és a mindenki számára elfogadható végleges és abszolút igazságok kinyilvánításában jelentkeztek” - jegyezte meg ezzel kapcsolatban egyik dolgozatában Viliam Kratochvíl, á pozsonyi Comenius Egyetem történelemtanszékének módszertanosa.3 Természetes, hogy mindez a történelmet oktató pedagógusok elbizonytalanodását, bizonyos mértékig kompetenciájuk megkérdőjelezését vonta magával. Tehát nemcsak a történetírás eddigi evidenciái kérdőjeleződtek meg, hanem általuk a történelemtanítás szavahiheA történelemoktatás a tények értékelésére nem készíti fel a diákokat. Sietünk Ön helyett! expres küldemények Expressz küldemények külföldön hogy a max. 30 kg súlyú, üzleti jellegű küldemények gyorsan, a garantált időn belül eljussanak az egyes európai országokba hogy 500 g-ig előfizetett borítékban adhat tel küldeményt átalánydíjon. > az EPG lehetővé teszi: a max. 30 kg súlyú, üzleti jellegű küldemények garantált eljuttatását az egyes európai országokba iegészítő szolgáltatás választását - Biztosítás, Vétiv, Saját kézbe, Nem tárolható és Törékeny > >1 küldemények feladhatók: Egyes postahivatalokban és üzleti helyeken (területi expressz szolgáltatási gócpontokon) azzal a lehetőséggel is, hogy átveszik a feladónál. > A küldemények kézbesítése: Szlovákia bármelyik városába postai kézbesítő által, a küldemény megérkezéséről avizó küldésével, vagy a letételéről értesítővel. > A szolgáltatás része; Track and Trace - interneten keresztül tájékoztat a kézbesít A Call Center szolgáltatásai és Ügyfélszolgálati szerviz Vámhivatalnoki szolgáltatások Info: 0800/122 413 Jó hírek küldönce up 1657
