Új Szó, 2004. június (57. évfolyam, 125-150. szám)
2004-06-10 / 133. szám, csütörtök
ÚJ SZÓ 2004. JÚNIUS 10. Iskola utca ll Az önértékelését mindenki úgy alakítja ki, ha önmagát közvetlen környezetével méri össze Nagy hal a kis tóban A képességszint szerint összeállított osztályokban mindenki hasonló teljesítményt nyújt, így sokkal kisebb az esélye annak, hogy egyesek „sztárok”, mások pedig „örök vesztesek” legyenek (Képarchívum) Az oktatáspolitika egyik fontos kérdése, hogy mi a helyesebb: különböző képességű gyerekeket egy csoportban, egy osztályban tanítani, vagy inkább különválasztani őket, és mindenkit a saját szintjének megfelelő csoportban, önmagához hasonló képességű társaival együtt oktatni. MANNHARDTANDRÁS E kérdés megválaszolásakor - a tanulmányi előmenetel várható hatékonyságának megítélésén kívül - feltétlenül figyelembe kell venni a lélektani szempontot is: Hogyan hat a gyerek önértékelésére, ha azt tapasztalja, hogy őt a gyengébb képességűek közé sorolták? Nem alakul-e ki benne kisebbrendűségi érzés ennek hatására, nem csökken-e majd az önértékelése? Mert ha a képességek szerinti csoportosításnak ilyen következményei lehetnek, akkor korántsem biztos, hogy az eredményesebb tanulmányi munka reményében érdemes megfizetni ezt a „lélektani árat”. Átlagon felüli képességű tanulók Nos, számos Észak-Amerikában, Nyugat-Európában és Ausztráliában végzett vizsgálat azt mutatta, hogy a tanulók képesség szerinti csoportosítása az iskolákban nem jár ilyen kedvezőtlen hatásokkal. Összehasonlították a megszokott, vegyes osztályokban tanuló diákokat speciális csoportokba sorolt társaikkal, s azt tapasztalták, hogy az utóbbi rendszerben az ádagon felüli képességű gyerekek önértékelése valamelyest alacsonyabb, az átlagon aluli képességűeké viszont valamivel magasabb szintű, mint a hagyományos oktatási formában. A kutatók ezt a „nagy hal kis tóban” hatással magyarázzák, vagyis azzal, hogy az önértékelését mindenki úgy alakítja ki, ha önmagát közvetlen környezetével méri össze. Önértékelés Vegyes osztályban a legjobb képességű gyerekek önértékelése igencsak megnőhet, hiszen azt látják, hogy szinte mindenki más gyengébb náluk, és fordítva: a gyenge képességűek önértékelését alaposan megtépázza az, hogy a többség nyüvánvalóan jobb teljesítményre képes, mint ők. A képességszint szerint összeállított osztályokban viszont mindenki hasonló teljesítményt tud nyújtani, így sokkal kisebb az esélye annak, hogy egyesek „sztárok”, mások pedig „örök vesztesek” legyenek. Hogy van ez a gyakorlatban? Sally Kemp és David Watkins nemrég Hongkongban végzett felmérést e téren. Az ottani kisdiákok tíz-tizenegy éves korukban - az alapiskola utolsó éveiben - alkalmassági vizsgát tesznek, s ennek alapján kerülnek be az ötféle képességszint szerint kialakított középiskolák valamelyikébe. Mindenki tisztában van vele, hogy az' az iskola, ahová felvették, melyik szintet képviseli. Kemp és Watkins vizsgálatában kétszáznyolcvan elsős középiskolás fiú töltött ki olyan tesztet, amely az önértékelést mérte. A gyerekek - akik 2., 3. vagy 5. szintű iskolába jártak - lényegében nem különböztek egymástól önértékelés tekintetében. Bár a kutatók, sajnos, nem hasonlították össze őket a vegyes osztályokban tanuló hongkongi diákokkal, ez a felmérés is arra utal, hogy a képesség szerinti csoportkialakítás nem árt a gyerekek önértékelésének. Vegyes osztályban a legjobb képességű gyerekek önértékelése igencsak megnőhet (Képarchívum) Ne felejtsük el, hogy olvasni sokkal többet jelent, mint egy iskolai tantárgyat gyakorolni Olvassunk együtt a kisdiákokkal! FELDOLGOZÁS Amikor már birtokában vagyunk a folyamatos és értő, jó tempójú olvasás képességének, valószínű, soha többé nem gondolunk arra, milyen fontos - és sokak számára nehezen elérhető dolgot sajátítottunk el. Az alábbiakban néhány olyan trükköt ismertetünk, aminek alkalmazásával megkönnyíthetjük gyermekünknek, hogy eljusson a gondtalan, észrevétlen olvasásig. A látvány is besegít A vizuális segédeszközök - mindenek előtt a sorvezető - nem csupán megengedett, hanem kimondottan ajánlott. A legjobb, ha a gyerek a mutatóujját vezeti az éppen olvasott sor alatt. Ezzel az egyébként kiváló segédeszközzel csak az a baj, hogy a gyerekek egy része már alsó tagozatban is „dedósnak” érzi a módszert, így nehéz rábeszélni, hogy használja. Talán segít, ha a későbbiekben ismertetett együtt olvasás során mi magunk is ugyanezt a módszert alkalmazzuk - azaz szolidaritást vállalunk a kisdiákkal. Gyorsítsunk! A lassan, szótagolva, döcögve olvasó gyerekek a saját olvasási kudarcuk mellett még attól is szenvednek, hogy folyamatosan unatkoznak, néha az álmosság is kerülgeti őket. A szaggatott olvasás egyik oka, hogy minduntalan visszaugra- nak szemükkel az utoljára elolvasott szóra, jóllehet, ez felesleges. A gyerek ugyanis attól tart, hogy nem jól értette az eddig olvasottakat. Csakhogy a szem különösebb edzés nélkül is három-négy szót képes egyidejűleg látni, és az agy ugyanennyit fel tud dolgozni. Vagyis meg kell győznünk a tanulót arról, hogy még a hibaszázalék növekedése árán is gyorsítsa az olvasás tempóját, és semmiképpen se lépjen visz- sza tekintetével a korábban már elolvasott szavakra. Ha ezt a görcsöt sikerül feloldani, a gyerek megtapasztalja a gyorsabb olvasás jó érzését, és megfelelő gyakorlás után a hibák maguktól eltűnnek. Okosan dicsérjünk! A megfelelő motiváció javítja az olvasási teljesítményt, de ehhez hitelesnek kell lennünk. Együtt kell követni a gyerekkel a szöveget ahhoz, hogy a megfelelő helyen tudjunk dicsérni, és ha szükséges, segíteni. A közös olvasás közös élmény Ne felejtsük el, hogy olvasni sokkal többet jelent, mint egy iskolai tantárgyat gyakorolni. Akinek öröme van a nyomtatott szavak megfejtésében, az belépőt kap egy külön világba, ahol a hasznos tudás mellett kalandok, és mindenek előtt érzelmi benyomások várnak rá. A szülőkkel vagy nagyszülőkkel együtt olvasni egészen különleges élmény, amely jóleső biztonságérzetet sugároz a gyerek számára, és akár egy életre szólóan megalapozza bizalomteli viszonyát a könyvekhez. A kisdiák viszonya az olvasáshoz nem kis részben azon múlik, hogy a gyerek látja-e a saját szülőjét csak ügy kedvtelésből olvasni. Ha ügy érezzük, hogy ez nem fér bele az estéinkbe, akkor nincs más hátra, mint a legelterjedtebb időrablótól, a televíziózástól kell visszahódítanunk legalább tíz percet. Még így is marad- legalábbis statisztikai átlagban- másfél óra, amit napról-napra a képernyő előtt töltünk, (he, mó) A kisdiák viszonya az olvasáshoz azon múlik, hogy a gyerek látja-e a saját szüleit olvasni (Képarchívum) TANODA Vekerdy Tamás: Kérdezz! Felelek... KÖNYVAJÁNLÓ Miért agresszív a gyerek? Túlterheltek a kisiskolások? Mit lehet kezdeni a kamaszkori bezárkózással? Nyaraljon a pótvizsgára készülő gyerek? Miért kezdett dadogni a kislányom? Előfordulhat kisgyerekeknél nemi identitászavar? Mit tegyünk a gyermeki szorongással, a féltékenységgel, a félelmekkel? Szigorúság vagy engedékenység a célravezetőbb nevelési forma? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel szinte minden szülő és tanár szembesül, hiszen a gyerekek nehezen megfejthető lelki élete mindenkinek alaposan feladja a leckét, és a helyes út megtalálásához időnként szükség lehet szakember segítségére. Vekerdy Tamás több évtizede ismert és elismert gyermekpszichológus, szakmai munkájához pedig jó néhány éve szervesen hozzátartozik a Nők Lapja hasábjain rendszeresen jelentkező rovata. Szülők, nagyszülők, pedagógusok és néha gyerekek fordulnak hozzá a fentiekhez hasonló problémáikkal és kérdéseikkel, amelyeket igyekszik legjobb tudása szerint megválaszolni - vagy további kérdések felvetésével próbál közelebb jutni a bajok gyökeréhez és a gondok feloldásához. A szerző bízik abban, hogy nem csupán válaszai adnak útmutatást a levélíróknak és az olvasóknak, de a kérdések és a válaszok újabb kérdésekhez, gondolatokhoz, esetleg beszélgetésékhez - és így megoldásokhoz - vezethetnek. Vekerdy Kérdezz! Felelek... című könyve a hetilapban megjelent leveleket és válaszokat gyűjti tematikus csokorba, a kötet életkori sajátosságok szerint tagolja a felmerülő problémákat. Külön fejezetet kapott az első három év, a háromtól hat éves korig teijedő életszakasz, a kisiskoláskor, a kamaszkor és az ifjúkor; tovább külön részbe kerültek - életkortól függetlenül - a családdal, házassággal, válással kapcsolatos gondok. A tematikai tagoláson túl a könyv tárgymutatót is tartalmaz, amelyből hamar kitűnik, hogy egy-egy probléma bizony bármely életkorban felmerülhet. A könyv a Szülők Házikönyvtá- ra-sorozatban, a Park Kiadó gondozásában jelent meg. (it) Mit tegyünk a gyermeki szorongással, a féltékenységgel, a félelmekkel? (Képarchívum) ISKOLAI KVÍZ Kedves szülők, pedagógusok, jelenlegi és örök diákok! Olvassák figyelmesen az Iskola utca melléklet cikkeit, és abban az esetben, ha helyesen válaszolnak az általunk feltett kérdésekre, és a megfejtést június 16-ig beküldik, megnyerhetik az AB-ART Kiadó ajándékát, a Fiatal prózaírók antológiáját. 1. A vizuális segédeszközök - mindenek előtt a sorvezető - nem csupán megengedett, hanem kimondottan... a. ajánlott b. jó c. megengedhetetlen 2. A lassan, szótagolva, döcögve olvasó ... a saját olvasási kudarcuk mellett még attól is szenvednek, hogy folyamatosan unatkoznak, néha az álmosság is kerülgeti őket. a. szülő b. gyerekek c. nagyszülő 3. Ne felejtsük el, hogy olvasni sokkal többet jelent, mint egy iskolai... gyakorolni. a. leckét b. házi feladatot c. tantárgyat 4. A kisdiák viszonya az olvasáshoz nem kis részben azon múlik, hogy a gyerek látja-e a saját szülőjét csak úgy kedvtelésből ... a. tévézni b. olvasni c. fényképezni Címünk: Új Szó - Iskola utca, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1. A megfejtéseket e- mailben is eljuttathatják az alábbi címre: iskolautca@ujszo.com Múlt heti Iskolai kvízünk megfejtése: lb, 2a, 3c, 4c. Köszönjük, hogy ilyen sokan részt vettek játékunkban. Ezúttal a tornaijai Nagy Edinának kedvezett a szerencse, az AB-ART Kiadó ajándékát küldjük neki. ISKOLA UTCA A mellékletet szerkeszti: Horváth Erika, Rácz Vince Levélcím: Iskola utca, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 tel.: 02/59 233 427, 02/59 233 428 e-mail: iskolautca@ujszo.com
