Új Szó, 2004. június (57. évfolyam, 125-150. szám)
2004-06-10 / 133. szám, csütörtök
8 Kultúra ÚJ SZŐ 2004. JÚNIUS 10. MKKI-HÍR Hagyományőrző foglalkozások Kassa. A nógrádi tájegységek hagyományaival ismerkedhetnek meg szombaton a gyerekek mondókák, népi játékok, népmesék, dalok és táncok révén a Mészáros utcai Magyar Közösségi Házban. A foglalkozás 14 órától 17 óráig tart. SZÍNHÁZ POZSONY HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Portugál 19 KIS SZÍNPAD: Beszélgetés az ellenséggel, Csend 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: Trója (amerikai) 16.30, 19.30 MLADOST: Titokzatos folyó (amerikai) 17.30 Samsara (német-francia) 15, 20 TATRA: Elveszett jelentés (amerikai-japán) 18.30, 20.30 AUPARK - PALACE: Holnapután (amerikai) 16.20, 19, 21.40 Scooby-Doo 2: Szörnyek póráz nélkül (amerikai) 14.10, 16.10 21 gramm (amerikai) 18.50, 21.30 Starsky és Hutch (amerikai) 14.30,16.30, 18.40, 20.50 Trója (amerikai) 14.20, 16, 17.30, 19.30, 20.40 Mackótestvér (amerikai) 15.20, 17.20 Halálos kitérő (amerikai) 19.40, 22 Van Heising (amerikai) 15.50, 18.30, 21.10 Hogyan őrzik meg a költők a reményt? (cseh) 14.50, 18, 20.30 A passió (amerikai-olasz) 14.10, 16.40 Életeken át (amerikai-kanadai) 19.20, 21.50 Pán Péter (amerikai) 15, 17.40 Bolero (cseh) 20.10 Minden végzet nehéz (amerikai) 15.40, 18.20, 21 Baromi jó 2 (cseh) 15.30,17.50,19.50,21.50 PÓLUS - METROPOLIS: Baromi jó 2 (cseh) 14.10,16,18.10,20,21.50 Starsky és Hutch (amerikai) 13.20, 15.25, 17.30, 19.35, 21.40 Életeken át (amerikai-kanadai) 13.10, 15.35, 18.05, 20.30 Holnapután (amerikai) 14, 15, 16.15, 17.15.18.35.19.30, 21,21.45 Trója (amerikai) 13.15,14.40,16.20, 17.40, 19.20, 20.45 Van Heising (amerikai) 21.15 Bolero (cseh) 14.35,16.45 Minden végzet nehéz (amerikai) 18.50 KASSA TATRA: Baromi jó 2 (cseh) 16.30, 18, 20 CAPITOL: Starsky és Hutch (amerikai) 16,18,20 ÚSMEV: Bolero (cseh) 16 Holnapután (amerikai) 18, 20.30 IMPULZ: Órák (amerikai) 17.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKIA SZENC - MIER: Aki bújt aki nem 2 (amerikai) 19 GALÁNTA - VMK: Hogyan őrzik meg a költők a reményt? (cseh) 19 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Trója (amerikai) 17, 20 VÁGSELLYE - VMK: Hűtlen játékok (cseh-szlovák) 20 PÁRKÁNY - DANUBIUS: Hogyan őrzik meg a költők a reményt? (cseh) 19 LÉVA - JUNIOR: Trója (amerikai) 15.30,18.15 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Dörzsölt Filip (cseh) 16.30,19 GYŐR PLAZA: Harry Potter és az azkabani fogoly (amerikai) 13, 14.15, 15.30, 16.45, 18, 19.15, 20.30 Holnapután (amerikai) 13, 13.45, 15.15,16.15,17.45,18.45, 20.15 Kill Bill 2 (amerikai) 15.45,19.30 A rém (amerikai) 17.45,20.15 A titkos ablak (amerikai) 14,16,18, 20 Van Heising (amerikai) 14.15, 17, 19.45 Az 50 első randi (amerikai) 14.15,16.15,18.15,20.15 Erich Procházka és Pribojszki Mátyás koncertje Nemzetközi bluesparádé ELŐZETES Pozsony. Igazi csemegének ígérkezik a hazai blues kedvelői számára Erich „Bobos” Procházka és barátainak fellépése szombaton este fél 8-kor a ligetfalui Zrkadlovy háj kulturális központban (Rovnian- kova 3). „Bobos” Procházkát Szlovákia legjobb szájharmonikása- ként jegyzik, teljesítményét a Szlovák Zenei Akadémia idén Aurel- díjjal jutalmazta. Együttese, a Frozen Dozen, valamint Pribojszki Mátyás is megvillogtatja tudását. Pribojszki a magyarországi blues elismert zenésze, a kontinens egyik legnépszerűbb és legkeresettebb szájharmonikása. Európában a nemzetközi turnék során olyan sztárokkal játszott együtt, mint Duke Robillard, Andy J. Forest, Enrico Rivellaro, Paul Lamb, lan Siegal. 2001-ben jelent meg a fúvósokkal rögzített On ^the move című CD-je, majd 2003-ban kiadott, All These, Oldies... című albumával a tradicionális blues nagy előadóit idézi fel. Az est további vendége Mike Sponza, a kortárs olasz blues egyik legismertebb egyénisége. Az ő karrierjét a híres amerikai blueselőadókkal való rendszeres közös fellépések jelPribojsxki Mátyás (Képarchívum) lemzik. 2003-ban jelent meg első szóló CD-je, amelyen vendégként két amerikai híresség is szerepelt: Herbie Goins, aki Jimi Hendrix-szel és Alexis Kornerrel is fellépett, énekesként működött közre, míg gitáron Duke Robillard hallható a kuriózumnak számító friss korongon. Pribojszki Mátyást és Mike Sponát baráti és szakmai kapcsolat fűzi egymáshoz, hiszen megismerkedésük óta többször játszottak együtt. Az idei közös turné során felléptek Magyarországon, Franciaországban, Írországban és Lengyelországban. Június 12-én többek közt nekik is tapsolhatunk. (J. L.) Nem kell pompázatos, drága kiállítás, elég a finom jelzés, a többit megteszik a hangszerek és az emberi hang Alcina - tisztaság és egyszerűség Jelenet az operából (Fotó: a Szlovák Nemzeti Színház archívuma) Nem mondható, hogy Pozsonyt elkésve érintette volna meg a barokk opera pár évtizede támadt, nagy reneszánsza, hisz már 1969-ben bemutatta Händel Xerxeszét, csak a folytatás váratott magára sokáig. Most az is megvalósult: a Szlovák Nemzeti Színház műsorára tűzte a komponista Alcina című operáját. VOJTEK KATALIN Már maga a színpadkép tökéletesen kifejezi a rendező koncepcióját, amelyet tömören talán így lehetne jellemezni: tiszta vonalvezetés. Barokk pompa helyett lényegre törő egyszerűség, ami azonban nem zárja ki az öüetességet, sőt a dekorativitást sem. Következetes egység nyilvánul meg az egész előadásban annak köszönhetően, hogy a rendező, a díszlet- és a jelmeztervező ugyanaz a személy: Zuzana Gilhuus. Ez a fiatal, sokoldalú művész pontosan tudja, mit akar: Händel zenéjét szolgálni. Nem zavaros, álmodern extravaganciákat állít színpadra, hanem magát a művet. A színpadot egy kalitkaszerű fémidom uralja: labirintust és pókhálót egyszerre idéző belső kiképzésével Alcina zárt világa ez, az illúziók birodalma, amelyből nincs kiút, csak ha összeomlik, de akkor maga alá temeti azt is, aki megteremtette. S hogy milyen nehéz megválni a valóságot szebbé varázsoló álmoktól, nemcsak Ruggiero egyik áriájában hangzik el, hanem tettekben is megnyilvánul: miközben a halott Alcinára lassan rázárul „kriptájának” fedele, Ruggiero is, Morgana is késztetést érez, hogy visszatérjen az illúziók végleg elsüllyedő birodalmába, csupán szerelmesük tartja vissza őket a végzetes lépéstől. Ruggiero áriája az édes álmokból keserves hétköznapokra ébredésről a mű egyik kulcsgondolata. Az első pillanatban meghökkentően modernnek hat ez az életérzés egy 18. századi szerzőtől, holott csak örök emberi. Zuzana Gilhuus ezt az örök emberit látja és láttatja Händel csaknem két évszázadon át porosodó, pár évtizede új életre keltett művében. Az érzelmek bősége elárasztja a színpadot, nem kell pompázatos, drága kiállítás, elég a finom jelzés, a többit megteszik a hangszerek és az emberi hang. Ki tudja, mit szólt volna a zeneszerző ehhez a rafinált egyszerűséghez, amellyel Gilhuus színpadra vitte művét? Őt, szegényt, többször csődbejuttatta operáinak fényes kiállítása, a káprázatos díszletek, elmés színpadi gépezetek és nem utolsósorban a csillagászati összegekkel honorált, elkényeztetett hangcsodák. Az Alcina pozsonyi előadásán egy kivételével nem hallani igazán „nagy hangokat”, de az énekesek muzikalitása, illúziókeltő színpadi játéka az egész produkciónak egyenletesen jó színvonalat biztosít. A romantikus operákon nevelkedett énekeseket nem könnyű feladat elé állítja a barokk opera sajátos, hangszerszerű énekhangkeze- lése. A nagy ugrások, trillák, folyondár melizmák hibátlan kiéneklése nagy erőpróbát jelent, így nem csoda, hogy az előadás kezdetén a szokásos premierláznál is nagyobb volt az izgalom. Sajnálatos módon a főszereplő, Petra Nőtová megbetegedett, s mivel a darab csupán egyetlen szereposztásban fut, a színház vezetősége rendhagyó megoldáshoz nyúlt: Ludmila Ver- nerová, a Nőtová helyett beugró prágai szoprán a zenekari árokban, kottából énekelte, Nőtová pedig a színpadon játszotta Alcina szerepét. Mint az előadók többségénél, Vernerovánál is tapasztalható volt némi kezdeti elfogódottság, de a lámpaláztól megszabadulva dicséretre méltó teljesítményi: nyújtott, árnyalatgazdag, stílusos éneke az érzelmek legszélesebb skáláját szólaltatta meg. Kissé halványabb volt a Ruggierót alakító Denisa Ha- marová, érezhető volt, hogy nehezen birkózik meg a szokatlan stílussal, előadásmódja időnként darabosnak tűnt, pedig Händel áriái nagyfokú hajlékonyságot igényelnek. Ugyanez mondható el Denisa Slepkovská (Bradamante), Marián Pavlovié (Oronte) és Gustáv Belá- cek (Melisso) alakításáról is, ismét hangsúlyozva, hogy ez mit sem rontott a kedvező összbenyomáson. Ez a produkció épp azt bizonyította, hogy nemcsak Joan Sutherland, Marylin Horne vagy Cecilia Bartoli kaliberű hangfenomé- nekkel lehet élményt adó operaelőadást produkálni. Az est csúcsteljesítményét mind hangban, mind játékban a Morga- nát éneklő Adriana Kucerová nyújtotta. Ez volt első bemutatkozása a Szlovák Nemzeti Színház színpadán, ami kiforrott, remek alakítását látva-hallva szinte hihetetlennek tűnik. Éneke madárdal- szerűen könnyed és természetes, együtt lélegzik a zenével, rengeteg színe van. Tud könnyed, kacér, játékos, enyelgő, simogató és köny- nyesen szomorú lenni, ahogy a szerep megkívánja. Morgana amolyan Zerlina-Masetto kettőst alkot Oroméval, már csak ezért is érdemes volt feltámasztani a barokk operát, hogy lássuk, miből merítettek a következő generációk óriásai, például Mozart. Händel a zenekart is nagyon nehéz feladat elé állítja. A mai napig nem jutott nyugvópontra a vita, hogyan is kell játszani a régi zenét. A nagyrészt külön erre a célra meghívott zenészek Jaroslav Kyz- link vezényletével az egyik lehetőséget mutatták be - hisz nincs egyeden, más megoldást kizáró út -, megbízható, olykor felizzó produkciót nyújtva. Élvezet volt hallgatni az áriákba szőtt hegedűszólókat megszólaltató Vladimír Harvan játékát. Hogy miket tudott az a Händel! Ez azonban külön tanulmányt érdemelne. „A biztonság igénye; azt hiszem, mondta a főorvos, ez a megfelelő kifejezés; a biztonság igénye...” Látlelet a Kalligram júniusi számáról LAPAJÁNLÓ Minden jel arra vall, hogy a Kalligram egyre határozottabban eleget tud tenni kép és szöveg felvállalt együtt-tálalásának, amikor az egyik nem illusztrációja a másiknak, amikor már fel sem merül, hogy a kettő ne egy és ugyanaz lenne. S az olvasó is egyre biztosabban visszaszokik a képolvasáshoz. A beszédes borító Artemisia Gentíleschi Judit lefejezi Holofer- nészt (1820, Firenze, Uffizi) című festményét emeli ki, bent a lapban, a képhez tartozó szövegben Holo- fernész feje már szakajtóban, húsos asszony biztos fogásában, akárha piacról vinné hazafelé. Madarász Imre szövege egyébként csak közvetve vonatkozik a képre, mivelhogy a barokk képíró mára fölértékelődött személyéről írt könyveket ismerted. Röviden sokat ajánlani. Egy bizonyos olvasat felől, de nem kizárólagosan. Ahogy H. Nagy Péter teszi a Zalán Tibor lapindító versével: néhány mozdulattal, ahogy a figyelmet a megfelelő helyekre (pl. a szöveg vége felé, a felütés utánra, a szöveg kb. kétharmadához) irányítja, ahogy vizuálisan is újraolvastat nyelvet és képet, szöveget és látásmódot. Kilátás, mármint az ezüstfenyőkre, ez már Gazdag József perspektívákat váltogató novellája: a szemek keresik a fogódzókat, feltéve és semmit nem kizárva, akár a kézírásolvasó, valami támpontot, vagy ami annak látszik, az op art illuzórikus mozgásának látványát adja ez a próza. N. Tóth Anikó regényes szilánkjaihoz is el- választhatatíanul hozzátartoznak a családi archívumból vett képek. Németh Zoltán ismert (internetes) képe is - a Rácz I. Péterrel készített, A forró kása című beszélgetéséhez - olvasnivalóvá lett Mórocz Mária kollázsa által, felidézve Hizsnyai Zoltán Bárka és ladik című kötetének feliratos portréit, na meg a leginkább keresett személyekéit. Versei, Németh Zoltán halál-közeli versei műtőköpeny-zöld alátéten: kijózanító hidegzuhany. A testnek mint szöveglátványnak a kultusza („A kórház beleírja véres betűit / Ebbe a versbe is.”) a kórházi fények mozaikszemében rideg panoptikumnak mutatja az alkatrészeire bomló testet-szöveget, mely A kórterem... című versben teljesen elfogy, a szöveghordozóra (a papírra) fogy: „üresen, némán csattog a szélben a test.” Van még ezenkívül a lapban Szászi Zoltán-blokk: lírájának alakulásáról a főszerkesztő faggatja a költőt, ennek a tematikus egységnek is Mórocz Mária fényképe biztosít hátteret; továbbá négy egymásra kötő Varga Imre-szonett. Márton László Nagy-budapesti Rém-üldözés című kötetének labirintusába jólesik visszatévedni Bengi László szövegelemzése révén, az „allegorikus látásmód” (és a képmás) kibontásához kézenfekvő volt Németh Ilona grafikáit ráépíteni a tanulmányra. Fried István tanulmánya - a Közép-európai irodalomtörténet - a nemzeti kánonok és egy ezek felettinek az összevetéséből von le nagyon fontos értékelési-értelmezési tapasztalatokat. (cs)
