Új Szó, 2004. június (57. évfolyam, 125-150. szám)
2004-06-10 / 133. szám, csütörtök
ÚJ SZÓ 2004. JÚNIUS 10. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 TALLÓZÓ AFTONBLADET Súlyos pszichiátriai zavarokkal küzd Mijailo Mijailovics, Anna Lindh svéd külügyminiszter gyilkosa, ezért elkerülheti a börtönt - írta ügyészséghez közelálló forrásokra hivatkozva a stockholmi lap. Ezt a véleményt a svéd szociális ügyek országos igazgatósága (SOS) által kirendelt pszichiáter alkotta a gyilkosról, aki tavaly szeptemberben több késszúrással megölte a külügyminiszter asszonyt. Ha a szak- véleményt elfogadják, a stockholmi fellebbviteli bíróságnak érvénytelenítenie kell a márciusban első fokon hozott, életfogytiglani börtönről szóló ítéletet, s Mijailovicsot elmegyógyintézetbe zárják. Egy korábbi pszichiátriai szakvélemény azt állapította meg, hogy tettének elkövetésekor nem szenvedett ítélőképességét befolyásoló zavarokban, vagyis nem mentesült a büntetőjogi felelősség alól. Anders Foreman pszichiáter szerint „nincsen különösebb baj a korábbi szakvéleménnyel, ha csak az nem, hogy téves következtetéseket vont le.” Mijailovicsot Foreman professzor egy héten át tartotta éjjel-nappal megfigyelés alatt. Mijailovics pere során nem sikerült kideríteni világosan, hogy mi motiválta tettét. A vádlott azt áhította, hogy nem akarta megölni és nem is táplált gyűlöletet Anna Lindh iránt, ugyanakkor azt vallotta, hogy depresszió elleni gyógyszer hatására cselekedett, és kezét „ellenállhatatlan belső hangok” vezették. DIE WELT Gerhard Schröder német kancellár azt szeremé, ha Günter Verheugen bővítési biztos lenne az Európai Bizottság al- elnöke - írta a német lap. Az Európai Bizottság alelnöki posztjának létrehozását Németország és Franciaország kezdeményezte. A két ország elképzelése szerint a poszt birtokosa széles jogkörrel rendelkezne gazdasági és iparpolitikai kérdésekben. A berlini lap úgy tudja, hogy Verheugen hajlik a poszt betöltésére, jelölését Franciaország támogatja, a végső szót azonban az Európai Bizottság éléről távozó Romano Prodi egyelőre ismeretlen utódja mondja majd ki. Kit érdekel az alakod, hapsikám? Keresel annyit, mint egy európai parlamenti képviselő? (Peter Gossányi karikatúrája) Tanulni kellene a megrázkódtatásokból, amelyeket a széthúzásnak köszönhettünk Nyomás az Unióba! Talán nem véletlen, hogy magyar gyógyszergyártó cég terméke a Cavinton, amelyet viccelődve feledé- kenység ellen ajánlunk egymásnak. Nem véletlen, mivel feledős nép ez a (felvidéki) magyar. Ha arra gondolok, amit Frida Kah- lo festő édesapja mondott a művészről készült életrajzi filmben, hogy a boldogság titka a rossz memória, lehet hogy nem is olyan nagy baj. KESZEGH BÉLA De talán néhány dologra nem árt emlékezni, hogy ugyanazokat a hibákat ne kövessük el újra. Az egyik ilyen jelentős memóriazavarra a rendszerváltozás utáni eufória elmúltával figyelhettük fel. Az aktuális eseményeket boncolgatva egyre gyakrabban találkoztam a „kommunizmusban azért csak mindenki jól élt” konklúzióval, ami viszonylag fiatal korom ellenére mindig megrendített. A kommunizmus nyújtotta kvázi- létbiztonság tényén elnosztalgiázva teljesen feledésbe merülnek azok a tények, amelyek miatt most nem ott tartunk, mint az osztrák sógorok, hanem csak zár- kózgatunk. De ugyanúgy elfeledkezünk a megaláztatásokról, a kiskirály pártvezérekről, a mindent amortizáló orosz hadseregről, a társadalmi degenerált- ságról, amelynek következményeit még valójában ma is nyögjük. Pár hónappal ezelőtt egy másik emlékezetkiesés tűnt fel egyre gyakrabban. A május elsejei csatlakozás felé haladva egyre több euroszkeptikus véleménnyel találkoztam. A felvidéki magyarság mintha elfeledkezett volna az európai integrációt megelőző mecia- ri évekről, Slavkovská miniszter asszony iskolarendszerünkkel való „törődéséről”, de akár Koncos úr „bátorító” szavaira is gondolhatunk a későbbi vitézek soraiból. Éppen ezért felvidéki magyarként ne csupán a gazdasági előnyökre vagy hátrányokra gondoljunk! Ne feledkezzünk meg azokról a demokratikus értékekről, amelyek a csatlakozási folyamat során kerültek a szlovák politikai életbe. Azokról a kisebbségi jogokról, amelyeket ma természetesnek tartunk, de akkor, amikor a bátorkeszi vagy a búcsi iskolaigazgatókért izgultunk, korántsem tartottunk olyan természetesnek. Közvetett módon az uniós csatlakozás az MKP kormányba kerülését is elősegítette. E párt politikájához mindenkinek van hozzáfűzni valója, de tagadhatatlan, hogy a magyar kisebbség helyzetét jobbra fordította. Talán ezért fontos a hétvégére félretenni euroszkepticizmusun- kat, hiszen az EP választásokon igen is fontos dolgokról fogunk szavazni. Kisebbségben élve a politikai dimenziók behatárolódnak és átrajzolódnak. Nagy luxus a széthúzás, a megosztottság. Azt is tudjuk, hogy kisebbségi magyarként soha nem fogunk kormányt alakítani. Legfeljebb részt venni benne, ahol az alkupozíciónk erőssége értékes előnyöket hozhat számunkra. A széthúzást különösen megbosszulja az uniós élethelyzet, ahol a lobbizásra és az érdekképviseletre épül a döntéshozatal. Nekünk, magyaroknak fontos volna végre tanulni azokból a hibákból és XX. századi megrázkódtatásokból, amelyeket a gyenge érdekképviseletünknek és a széthúzásnak köszönhettünk. Ezért fontos, hogy részt vegyünk a hétvégi EP szavazáson és támogassuk azokat a képviselőket, akikről úgy gondoljuk, hogy megfelelő módon biztosítanák képviseletünket. A szerző a Selye János Egyetemi Központ tanára George Bush európai vizitje, D-Day-évforduló, Ronald Reagan exelnök halála, világgazdasági csúcs Egy eseménydús hét az amerikaiak életében JOEKUN Ha közelebb lennénk októberhez, az utóbbi napok eseményei komolyan befolyásolhatták volna az amerikai elnökválasztás kimenetelét. A hét George W. Bush európai látogatásával kezdődött; a Fehér Ház ura megpróbálta rendezni az amerikai-francia-német konfliktust, az iraki háború miatt megromlott kapcsolatokat. Ronald Reagan halála - amely egy nappal a normandiai partraszállás hatvanadik évfordulója előtt következett be - megrázta a nemzetet, jóllehet a 40. amerikai elnök már több mint tíz éve kiesett a politikai életből. A mostani világgazdasági csúcson megint lehetővé válik, hogy Bush mint vezető személyiség jelenjen meg, és a holnapi washingtoni gyászszertartás ugyancsak alkalmat ad az elnöknek, hogy a világ legfontosabb vezetői között szerepeljen. Elnökké választása idején sokan tűnődtek Reagan jövőjéről. Szemére vetették, hogy nem az amerikai elithez tartozott, nem járt híres egyetemekre, mint sok más vezető amerikai politikus. És hollywoodi filmszínészként soha nem kóstolt bele abba, ami Washingtonban történik. Kívülállónak tartották. Sokan ugyancsak nem tudták neki megbocsátani, hogy korábban a kaliforniai filmművészeti szak- szervezet elnöke volt (ötször választották újra), s nemcsak a hollywoodi bossoknak, hanem a gengsztereknek és kommunista szimpatizánsoknak is ellenállt. Ennek tükrében nem lehet azon csodálkozni, hogy John Kerry neve egy időre eltűnt a sajtó hasábjairól, úgymond, felfüggesztette megjelenéseit, mivel nem lenne értelme a nagy konzervatív megemlékezésekkel szembeszállnia. Kerry helyzetével kapcsolatban ugyancsak érdekes megjegyezni, hogy Reagan liberális demokrataként kezdte politikai karrieijét, és csak később lett meggyőződéses konzervatív, ami persze kaliforniai kormányzósághoz és az elnökséghez segítette. Akármi rosszat lehet mondani Ronald Reaganról, az igazság az, hogy egész életében egyszerű, becsületes és kommunistaellenes volt. Ez az, amit a hollywoodi társadalom egy része még ma sem tud neki megbocsátani. De híres berlini üzenete - Mr. Gorbacsov, döntse le ezt a falat amellyel megjósolta a kommunista rezsimek végét, felejthetetlenné teszi hozzájárulását a kommunizmus felbomlásához. Mivel most csak június elején járunk, azt, hogy a hét eseményei mennyiben fogják elősegíteni George W. Bush újraválasztását, a jövő mutatja meg. A szerző amerikai munkatársunk Ronald Reagan liberális demokrataként kezdte politikai karrierjét. KOMMENTÁR A katona halni megy MOLNÁR NORBERT Az értelmetlen halálról szoktak értekezni mindenféle publicisták, amikor valaki olyan távozik körünkből, akire nem számítottunk, hogy elmegy. Mintha lenne értelmes halál is. Nagyon kevésjelzőt lehet tapasztani a halálhoz, de az értelmes és az értelmetlen éppen nem az. Ha a rossz hagyomány kedvéért mégis az értelmetlen halál szókapcsolathoz ragaszkodnánk, akkor ezt egy katona esetében semmiképpen sem lehet használni, mert bár morbidan hangozhat, a halál az ő esetében benne van a pakliban. Ha nem szerepel is a profi katona szerződésében a négyes pont alatt, hogy háborúban vagy háborús övezetben eleshet, ez így van. Lehet, teljesen érzéketlen vadállatnak tűnök, hogy ilyesmivel hozakodom elő akkor, amikor három szlovák béke- fenntartó vesztette életét Irakban, a legutóbbi hírek szerint terrortámadás áldozataként, de attól a tény még tény marad. Mindeközben mindenki sajnálja a történteket és a családokat, köztük engem is megrendített a tragédia, de az eseményeknek nem szabadna frusztrálnia a politikát és a politikusokat. Senki sem kényszerítette ezeket a katonákat pisztolyt fogva a fejükhöz, hogy Irakba menjenek, hanem önként jelentkeztek és mentek ki Irakba. A kockázatot is vállalva. Azt is tudta mindenki, hogy manapság a háború már nem hadseregek közt főijük, főleg nem Irakban, hanem hivatásos katonák és terroristák vívják. A terroristák (gerillák) ellen pedig hagyományos fegyverekkel nem lehet harcolni, a katona (és a civil) általában nem harci cselekményekben esik el, hanem ártalmatlannak tűnő helyzetekben. Ez történt most Irakban is a szlovák katonákkal, de - sokadszor hangsúlyozom - ezzel számolni kell. Éppen ezért veszélyes az a hangulat, ami Szlovákiában kialakult a tragikus hírek megérkezése óta. Soha nem lesz rosszabb alkalom arra, hogy az Irakban tartózkodó szlovák katonák esetleges hazahívásáról, pontosabban ottani helyzetéről tárgyaljon a parlament, mint most. Csak az emóciók, a populizmus fogja vezérelni a képviselőket, az észérvek háttérbe szorulnak, mint általában. Ha most belesétálnak a kormánypártok ebbe a csapdába, nagyon sokat veszíthetnek. Márpedig óriási nyomásnak lesznek kitéve az ellenzéki pártok részéről, amelyek a közvéleményt is arra fogják hangolni, hogy szorítsa sarokba azokat, akik úgymond Irakba küldték a nemzet fiait. A népet az ilyen szöveggel meg lehet őrjíteni, noha minden logikusan gondolkodó ember tudja, hogy ez a megfogalmazás minimálisan fedi csak a valóságot. Foghatják a fejüket a jobboldali pártok, hogy a legutóbbi parlamenti ülésen nem szavazták meg azt az ellenzéki javaslatot, hogy beszéljenek Irakról. Akkor sokkal könnyebb lett volna, mint most. JEGYZET Hűlt helyek FORGÁCS MIKLÓS Ki tudja, mi a nagyobb perverzió. Szobrot állítani valakinek, ki sohasem járt a városban, vagy emléktáblával tisztelegni az előtt, aki viszo- lyogva menekült erről a helyről. A Gottwald-szobor a hatalom tőkesúlya volt, nyűg, mely lehúzza az igázottak imbolygó szellemét. Nem véletlen, hogy bokától súlyosan belesüllyedt a talapzatba. Nincs szüksége lábfejre annak, ki az egész bolygóval lép, álmaiban kozmikus terepen garázdálkodik. Juhász Gyula lévai emléktáblája a jóindulat kegyetlensége volt, hiszen visszarángatta a költőt abba a mocsárba, minek provincializmusát, szellemtelen- ségét, világvégiségét, terméketlenségét nem bírta elviselni. Nem véletlen, hogy a költő szálláshelye egy pici házikó volt a város végén, szürkén megbújva a többi ház között. Ahogy a költő életműve bújik meg pillanatnyilag a magyar irodalomban. Ma már hűlt hely mind a két tárgy. A szobrot nyilvánosan likvidálták a rendszerváltás után, az emléktáblát titokban leverték nemrég. Talán szimbólum értékű, hogy a munkásvezér helyére semmi nem került, sőt még csak keramit lap sem tüntette el a talapzat helyét. A többi lap egy lapnyi ürességet fog közre. A szabadon hagyott földből nyúlánk fűcsomó ágaskodik, egyelőre győzött üde szervességével a szervetlen szürkeség fölött. Mégis nyugtalanító az a rés, mintha várná vissza az ideológiai dugót az internacionalista sebtapasz. Talán szimbolikus és szinte öndestrukcióként értékelhető a depressziós költő emléktábla-iszkolása. Végre szabadon bolyongó szellemét belebűvölik néhány betűbe, s a gyűlölt zug falára ítélik. Érthető, ha az öngyilkos hajlam - némi segítséggel - ismét kitört belőle és keserűen csúfolódva úgy döntött, itteni életének volt ürességét jobban képviseli a tábla üresen maradt helye. Mostanában gyakran érzem, ez a város a hely szelleme helyett a hűlt hely szellemével kacérkodik. A hiány fájdalma mindig nagyobb gyötrelem, mint a jelenlét boldogságának bármekkora öröme. Csak azt nem tudom eldönteni, városom most önfeledt fűcsomó- e, a feledékenység öntudatlan emlékműve, vagy egy gyötrel- mes élet emléke helyetti szürke folt. Végül is mindkét esetben a hiány jogos. Az egyik esetben az eszmévé torzított hazug élet árnyéka foszlott szét, a másodikban a magakellető szellemtelenség árnyékában vacogó város a kelletlen szellem árnyékát tényként szívja magába. S bor- zong vagy melegszik hűlt helyek észrevétlen igézetében.
