Új Szó, 2004. május (57. évfolyam, 101-124. szám)
2004-05-06 / 104. szám, csütörtök
ÚJ SZÓ 2004. MÁJUS 6. Iskola utca 17 Egy kicsi mozgás mindenkinek kell - A testnevelés és sport alkalmas a fair play szellemének megismertetésére is Lehetőség az önkifejezésre A testnevelés és sport hozzájárul az iskolai tehetséggondozás és hátránykompenzálás problémakörének megoldásaihoz is (Illusztrációs felvétel) Az emberi személyiség teljes és kiegyensúlyozott fejlődése és kibontakozása érdekében minden iskolatípusban mindenki számára lehetővé kell tenni a tág értelemben vett testkultúra értékeinek elsajátítását. A hagyományos testkultúra-értékek mellett - a test és lélek egysége, az egészség, a mozgás, a teljesítmény - fontos, hogy az egyén értse és vállalja a felelősséget saját testi fejlődéséért is. ÚJ SZÓ-ÖSSZEÁLLÍTÁS A testnevelés és sport alkalmas a kapcsolatteremtő képesség fejlesztésére, a szolidaritás, a tolerancia és a fair play szellemének megismertetésére. Az iskolai testnevelés és sport aktívabb szerep- vállalásra nevel, sajátos eszközein keresztül önkifejezésre, önmegvalósításra ad lehetőséget. A testnevelés és sport sajátosan összetett műveltségi terület. A testi képességek fejlesztése a hagyományokon alapuló mozgás- kultúra megismerésén és elsajátíttatásán keresztül valósul meg. Ezt a mozgáskészletet részben az öröklött alapmozgások fejlesztésével, részben az erre építkező új, összetett mozgásanyag megtanításával lehet kialakítani. A testnevelés eredménye nem jelentheti csak a tananyag valamilyen szintű elsajátítását, mert esetében az elsajátítás olyan sajátos nevelési folyamat, amelyben a szervezet alkalmazkodása során a testi képességek a szellemi képességekkel kölcsönhatásban fejlődnek. A testnevelés és sport mint a pszichomotoros fejlesztés egyik kiemelt területe tanórai és tanórán kívüli iskolai tevékenységekben valósul meg. A különböző programok együttesen hatnak a tanulók fejlődésére, és a teljes iskolai tevékenységhez motivációs bázist biztosíthatnak. Segíthet a tehetséggondozásban A pszichomotoros készségek és képességek szisztematikus fejlesztése a mozgásműveltség kialakítását és egyben a cselekvéssel megoldható életfeladatok elvégzésére és teljesítésére való felkészülést is jelenti. A testnevelés és sport hozzájárul az iskolai tehetséggondozás és hátránykompenzálás problémakörének megoldásaihoz is, hiszen vannak, akik a pszichomotoros területen „ugraszthatók” ki. A testnevelés tanítása során, a tanórákon és a foglalkozásokon felmerül a csoportba sorolás és a csoportbontás kérdése. A csoportok kialakítása történhet a megismert teljesítmény-összetevők vagy a helyi program és a helyi tanterv követelményei alapján, illetve a tanulók neme szerint. A pedagógiai összetevőket különösen figyelembe kell venni az emelt szint elsajátíttatásának támogatásakor, az indokolatlan megterhelés és a kudarcok elkerülése érdekében, a balesetmentes óravezetés megszervezésekor és az egyéni foglalkozás tartalmának meghatározásakor, de a csoportokba történő ki- és bekerülés szabályainak megalkotásakor is. A testnevelés és sport tanítása során a tanulók teljesítményét rögzítő mérési eredmények dokumentálása, statisztikai és egyéb szakmai kiértékelése, a visszacsatolás alkalmazása a tanítás-tanulás hatékonyságát, szakmaiságát és eredményességét szolgálja. A testnevelés és sport műveltség- terület célja a hosszú távú és ennek megfelelően fenntartható pszichomotoros fejlődés biztosítása a tanuló számára. A program ösz- szetevőinek összhangban kell lenniük a helyi és egyedi igényekkel és a résztvevők motiváltságával. A fejlődés a fizikai terheléshez való sikeres alkalmazkodást és a tananyagba épített mozgásanyagok egyéni és csoportos formáinak elsajátítását jelenti. Cél az is, hogy a tanulók igényei minőségileg változzanak, és motiváltságuk is növekedjen, azaz, a sportmozgások végrehajtása során az egész személyiségük fejlődjön, (pz, rv) Melyik iskolaigazgató tud 384 órát elosztani 16 pedagógus között úgy, hogy ne legyenek túlórák? Nesze neked! - a fejkvótarendszer hátulütői NAGY FLÓRIÁN Amint azt már mindenki tudja, az új közoktatási törvény életbe lépésével új helyzet adódott az iskolák finanszírozásában. Nem volt ez másképp a Felsőszeli Széchenyi István Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola esetében sem, ahol hamarosan megszorító intézkedések bevezetésére kényszerülünk: pedagógusok elbocsátására, osztályösszevonásra, új óraelosztásra (órarend készítésre), nem kötelező órák lefaragására. A fejkvótarendszer, melynek célja az volt, hogy egyenlő esélyeket teremtsen iskoláinknak az életben maradáshoz (a fejlődésről talán túl korai még szólni), azóta éppen az ellenkezőjét bizonyította: megosztotta az iskolákat. A rendszer kiötlői például különbözőképpen állapították meg a bémormatívákat. Egy kis számtan A kisiskolák fenntartói, iskola- igazgatói tanulónként 25 932 koronával, 11,5 tanulóra egy pedagógussal és 0,50 nem pedagógiai alkalmazottal számolhattak. Azok az iskolák, ahol a tanulói létszám nem éri el a 200 főt, egy tanulóra 20 986 koronát kaptak, s ez fedezi 13,5 tanulóra 1 pedagógus, és 0,40 nem pedagógiai alkalmazott bérét. Azoknak az iskoláknak a bér- normatívája viszont, melyek az első két kategórián kívül esnek, 16 835 korona, amely 15,5 tanulóra 1 pedagógus és 0,25 nem pedagógiai alkalmazott bérét kellene, hogy fedezze. Megválaszolatlan kérdések Ezeket a számokat látva kérdések fogalmazódnak meg bennem: ♦ Miért van az, hogy a kisiskola diákonként csaknem 26 000 Sk- t kap a bérekre, míg a nagyobb iskola tanulónként csak 17 000 Sk-t ? Vajon nem diszkriminatív-e az ilyenfajta bérnormatíva- meghatározás? ♦ Miért van az, hogy azokon az iskolákon, melyek a 2. kategóriába tartoznak, több nem pedagógiai alkalmazott bérére van pénz, míg például a nagyobb épülettel rendelkező iskolán kevesebb nem pedagógiai alkalmazott bérére ? ♦ Miért lehet az, hogy a 199 tanulóval rendelkező iskola pedagógusainak száma lehet 14,7 (a bérnormatíva szerint), és alkalmazhat 5,9 nem pedagógust, míg a 201 tanulót oktató iskola 13 pedagógust és 3,2 nem pedagógust ? ♦ Hogyan lehetett a bérnor- matívába a tanulói létszámot belevenni, s figyelmen kívül hagyni például az osztályok számát? Az osztályok száma adja meg ugyanis az óraszámot az iskolán, s ez hozza magával a pedagóguslétszámot is. ♦ Melyik iskolaigazgató tud 384 órát elosztani 16 pedagógus között úgy, hogy túlórák se legyenek? Ez felér egy varázslattal. ♦ Ki tilthatja meg a letanított túlórák kifizetését? ♦ Miért nem fáradozik a kormány az oktatás színvonalának emelésén? Mert nem húzóágazat? Miért terheli, nyomja le az amúgy is rengeteg problémával küzdő iskoláinkat a fejkvótarendszerrel? Sokasodó nehézségek A kérdések talán több mint elgondolkodtatóak. Az új rendszer nem az oktatás színvonalának emelését hozta magával, hanem a fent említett megszorító intézkedéseket: elbocsátásokat, osztályösszevonásokat, nem fizetett túlórákat. Nem beszélve a napközik és az óvodák jövőjéről, s arról, hogy a pénz is csomagonként érkezik a kerületi hivatalból az önkormányzathoz, s emiatt vagyunk kénytelenek elmaradni a számlák kifizetésével (gáz, víz, villany). De talán oktatási miniszterünk büszkén mondja majd valahol: ugye, lehetett „racionalizálni” az iskolaügyben! Hozzáteszem: igen, de milyen áron ? Az viszont tény, hogy iskoláink között vannak olyanok, melyeknek az új finanszírozási rendszer nem okoz nagy fejtörést, s bizony vannak olyanok is melyeknek hátán amúgy istenigazából csattan az ostor. S talán ez zárszónak is elég. (A szerző a felsőszeli Széchenyi István Alapiskola igazgatóhelyettese) TANODA Egy hasznos kis könyvről r KOVÁCS IRÉN Karcsú, finom kis kötet a Debreczeni Tibor válogatásában és szerkesztésében megjelent Novelláskönyv, az ember egy ültő helyében elolvashatja. A népművelő, előadó, drámapedagógus szerkesztő elsődleges célja az, hogy az amatőr és hivatásos előadók, elsősorban tanuló fiatalok számára 42 olyan (rövidebb terjedelmű) prózai művet ajánljon, kínáljon, amelyek értékesek, a korosztály számára érdekesek, izgalmasak, terjedelmük miatt könnyen meg- tanulhatóak és előadhatóak (ifjúsági rendezvényen, vetélkedőkön stb.). Ily módon a kötet az irodalmi nevelés, a közösségformálás és a tehetséggondozás segédeszköze. A szerzők a 20. századi magyar irodalom ismert képviselői. Vannak közöttük a század első felében élt, a modern irodalmi kánon részét képező írók, Kosztolányi Dezső, Karinthy Frigyes és Ferenc, Móricz Zsigmond, Móra Ferenc, Tamási Áron és Illyés Gyula. Szerepelnek mai szerzők - divatosak és méltatlanul elfeledettek: Nádas Péter, Esterházy Péter, Spiró György, Szakonyi Károly, Lázár Ervin, Hajnóczy Péter, Sarkadi Imre, Mándy Iván; határon innen valók és határon túliak: Czakó Gábor, Csurka István, Bálint Tibor, Grendel Lajos, Hervay Gizella. A fő szempont az értékesség és a mű érzelmileg megérintő voltának feltételezése mellett az előadható- ság, a mondhatóság. A könnyebb tájékozódás kedvéért kisebb ciklusokat alakított ki a szerkesztő, egybeválogatva a hasonló témájú írásokat az anyanyelvről, a gyermekkorról, a nő-férfi kapcsolatról, társadalmi valóságunkról, a látszat és a valóság különbözőségéről és szoros kapcsolatáról, az emberi élet értelméről. Vannak derűt árasztó, humoros novellák (Nagy Lajos), kemény, szinte rideg, dísztelen stílusúak (Spiró György), vannak, amelyekben népmeséink, balladáink hangján szól a szerző (Tamási Áron), és léteznek olyanok is, amelyekben a kegyetlen világot nyers, durva szavakkal jeleníti meg az író (Kornis Mihály). Manapság is nehéz, ám hasznos és fontos a közösséget szolgáló művet kiadni. Ezt mutatja, hogy négy civil egyesület (Academia Ludi et Artis, Magyar Versmondók Egyesülete, Játszó Ember Alapítvány, Magyar Versmondásért Alapítvány) segített a könyv megjelentetésében. Egyébként e civil szervezetek, egyesületek szerves részei a szerkesztő gyakorlati életművének, Debreczeni Tibor alapító, vezető aktivista, tanácsadó mindegyikben. És még három további támogatója is volt a kiadványnak, a szerzők pedig lemondtak jogdíjukról. Ajánlom a Novelláskönyvet a tehetséges, fiatal előadókon, prózamondókon kívül - a szerkesztő szándéka szerint - a szülőknek, nevelőknek, egyéb kultúraközvetítőknek is, de legfőképpen ajánlom a diákoknak, akik sokszor a művek terjedelme miatt nem akarnak olvasni, és akik szívesebben olvasnak lírát, mint prózát. Ezek a novellák rövidek, érdekesek, változatos tartalmúak, olvasásuk, előadásuk vélhetően nagy örömet szerez. Meghallgatásuk is. Novelláskönyv. (Válogatta és szerkesztette: Debreczeni Tibor.) Academia Ludi et Artis - Magyar Versmondók Egyesülete - Játszó Ember Alapítvány - Magyar Versmondásért Alapítvány, Budapest, 2004. ISKOLAI KVÍZ Kedves szülők, pedagógusok, jelenlegi és örök diákok! Olvassák figyelmesen az Iskola utca melléklet cikkeit, és abban az esetben, ha helyesen válaszolnak az általunk feltett kérdésekre, és a megfejtést május 12-ig beküldik, megnyerhetik az AB-ART Kiadó ajándékát, Borbély Borisz Cipőmben kavics című verseskötetét. 1. Hány oktatási intézmény van Szlovákiában? a. 2000 b. 1500 c. 7000 borbán borísz START 72, 2. Bántalmazhatják a szülők és a tanárok a gyereket? a. igen b. nem c. csak indokolt esetben 4. A tanárok ... van állandó másodállása. a. 25%-ának b. 50%-ának c. 75%-ának 5. 1997 decemberében egy 18 éves pozsonyi diák késsel halálosan megsebesítette... né- mettanámőjét. a. 56 éves b. 35 éves c. 49 éves Címünk: Új Szó - Iskola utca, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1. A megfejtéseket e- mailben is eljuttathatják az alábbi címre: iskolautca@ujszo.com Múlt heti Iskolai kvízünk megfejtése: lb, 2c, 3b. Köszönjük, hogy ilyen sokan részt vettek játékunkban. Ezúttal a nyírágói Vörös Vilmosnak kedvezett a szerencse, az AB-ART Kiadó ajándékát küldjük neki. ISKOLA UTCA A mellékletet szerkeszti: Horváth Erika, Rácz Vince Levélcím: Iskola utca, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 tel.: 02/59 233 427, 02/59 233 428 e-mail: iskolautca@ujszo.com
