Új Szó, 2004. május (57. évfolyam, 101-124. szám)
2004-05-29 / 123. szám, szombat
14 Családi kör ÚJ SZÓ 2004. MÁJUS 29. CSALÁDI MESETAR - IR0-RAJZ0L0 OLVASOK A varjúbirodalom NAGY ILONA A tölgyfa lombjai között ágacskákból épített fészkében vaíjúma- ma várta fiókái születését. Ó, milyen boldog volt, mikor meghallotta a gyenge hangocskát és a kocogta- tást a tojáshéjon. Másnapra felrePIERZCHALA JÓZSEF Aranyló napfényben szelíden fodrozott fehér ruháját mutogatta a hóvirág. Virágfejét szégyenlősen elfordította a naptól. Meleget csalogatott. A napsugár nézte, nézte. Megsajnálta. Lágy szellővel küldte melegét. Olvadt a hó, nem is maradt csak hírmondónak, az öreg tölgyes mohás oldalán. Madár röppent, pacsirta. Vándorlásról mesélt, elégedetten.- Ki-ki-győ. Ki, ki ... - biztatott egy másik hang. Pattanásig feszülten figyeltek a rügyek. A sombokor nem bírta topedtek a tojások és nedves pihéjű fiókák bújtak a testéhez. Vaíjúmama gyöngéden félrehessegette őket, mert a fészek puha alján még egy egész tojás feküdt mozdulatlan. Megforgatta karmával, hallgatózott, majd csőrével lyukat vágott a tojáshéjon. Végre megmozdult a kis vább cérnával, kinyílott. Tücsök Tóni nagyot ásított vackában, kényelmesen nyújtózott. Korán ébredésének okát titok fedte.- Lehet, kiürült a spájza - szuszogta hangyaszomszéd.- Segíthetünk, testvér? - kérdezte mindent tudó Hangya Rozi.- Ne-em! Nem, nem, nem - válaszolt, álmosan Tóni, az öreg tücsök.- Lehet, elfogyott a tüzelője - gyanakodott a hatalmas békasókő visszavert fényében sütkérező temetőbogár.- Á. Nem, nem, nem - tiltakozott a tücsök. feketeség, és anyja segítségével kibújt a tojáshéjból. Vaíjúmama sietve elrepült, hogy az éhes kicsiknek begyében ennivalót gyűjtsön. Gilisztát, lárvát, apró bogarakat. Az utolsó jövevény gyengébb volt a többinél, őt babusgatta a legtöbbet. Később vaíjúmama dióbelet is hozott. Ez volt ám az igazi csemege! Nem tudtak betelni vele. Még a legkisebb is azt károgta, még; még. így telt az idő. Mire beköszöntött az ősz, felnőtté váltak, már külön utakon repültek. A legkisebb vaíjú épp egy diófára szállt le. Dió, károgta örömmel, és arra a sok-sok dióra gondolt, amit kicsi korában varjú- mama hozott neki. Elhatározta, hogy minden diót összegyűjt, amit talál, és elteszi télire, mikor csapatba verődve mindnyájan együtt lesznek. Csőrébe kapott egyet s már repült is vele. Hova, hova gyűjtsem, tépelődött? Ekkor meglátott egy szép kis tisztást. Ide elfér az egész vaíjúnépség, gondolta, és letette a- Dani, fiam hozd a hegedűt! - szólt fiának. - Dalban adom tudtára a világnak, miért ébredtem korán - gondolta, az izgő-mozgó, tücsök. Őszi szántás után maradt zsom- bék irányában futott a tücsökcsemete, ami alatt széltől, fagytól védve telelt vackán a család. Fényesítette hosszú csápját Tücsök Tóni.- A vidám nótázás mellett nem árt, ha a tavalyi pompás frakkomban lépek hallgatóságom elé - gondolta. Tovább tisztítgatta bogárruháját. Kényelembe helyezte magát az egyszínű barnarög birodalmában, s megpengette muzsikáját. Cin, cin! Annyi sem. Újra próbálkozott. Néma maradt a hegedű.- Talán nem eléggé gyantás a vonó? - Törte fejét a tücsök.- Dani, fiam! Hozd a gyantát - kiáltotta. Futott volna a kis tücsök, de nem bírta a lába. A hirtelen érkező hideg széltől begörcsölt a combja. Araszolva, gyakran megpihenve követte fiát a bajuszát fényesre suvickolt, korán ébredt Tóni.- Kár, kár! - A magasból erősödő figyelmeztetés tudatta a világgal.- Kár. Kár a sietségért. - Vaíjúcsapat villant elő a felhők mögül. Csökkent a távolság - érthetőbb a mondanivaló.- Hideg szél, szürke felhőt sodor. diót. Óvatosan körülnézett, félt, hogy valaki meglátja, ezért inkább bekaparta a földbe. Szinte óránként fordult. Az öröm, hogy majd adhat, megsokszorozta erejét. Mindennap így szorgoskodott, míg egyszer arra ébredt, hogy mindent fagyos fehérség borít. Jaj, jaj, siránkozott a varjú, hogy az ajánA magasból jól látni, a tölgyes erdő mohás irányából közelít a süvöltő küldemény - károgták a varjak. Szabályos körözésüket megbontva magas fák ég felé nyújtózó ágán pihenőt tartanak, völgyek ölelésében oltalmat találva. Korán ébredt Tücsök Tóni menekült. Mielőtt elérte biztonságot adó vackának bejáratát, egyetlen jégkristály pottyant potrohára.- Brr. Ez a végzet, vagy még annál is rosszabb - lihegte meggyőzően.- A bejáratot! Torlaszoljátok el gyorsan a bejáratot - kérte fiait. A meleget tartó tücsöklyukat záró kukoricacsutka visszakerült a helyére. Másnap hófehér lepel borította a tájat, szántót, csupasz ágú fákat. A friss hó szikrázva nézett farkasszemet a napsugárral. Könnyezve búcsúzott. Újabb hangra lett figyelmes a most már minden neszre odafigyelő tücsökcsalád.- Kelep, kelep. Itt a kikelet - adta hírül a gólyapár. Virágillat tódult a tücsöklyukba, és meleg. Az öreg muzsikus óvatosan kidugta tücsökfejét. Tisztán látta, szomszédja, a kerti csiga éppen szellőztet. Domboldalára terítette szőnyegét a napsugár. Pompázik a rét, a dákhoz sehogy sem férhet így hozzá. Majd kikeletkor, ha eljön a jó idő, határozott szomorúan a varjú, majd akkor szétosztom. Javában sütött már a nap, zöldült a fű, mikor így szólt a társaihoz. - Gyertek, gyertek ajándékot adok nektek - károgta. Mint egy nagy fekete felhő, repült a sok varjú a tisztás felé a mező. Egy korty langyos harmat harangvirág kelyhéből. Diadalittasan parancsolt:-Dani, fiam! A hegedűm... vezetőjükkel. De a tisztás eltűnt. A földbe rejtett dióból sűrűn egymás mellett diófacsemeték nőttek. Diófaerdő, károgták csodálkozva a varjak, és boldogan gondoltak arra, hogy a fák terméséből mennyi varjú csemegézhet majd. így szerzett egy egész birodalmat a legkisebb varjú a vaíjúnépnek. (Boros Ildikó rajza) Szólt a muzsika reggeltől estig. Táncolt a meleg napsugár és a hosszúlábú gólyapár. Daluk messze szállt: - Nemsokára itt a nyár... (Petrovics Dóra munkája) Korán ébredt a tücsök Kedves Gyerekek! Nem kell mást tennetek, csak figyelmesen elolvasni a Családi Kört, hogy gond nélkül meg tudjátok jelölni a helyes válaszokat kvízünk kérdéseire. A megfejtést levelezőlapon küldjétek be a Családi Kör címére, de ne feledjétek el feltüntetni a sajátotokat GYERMEKNAPI KVÍZ sem. Mert hárman, akik velünk játszanak, kis szerencsével a Lilium Aurum ajándékát is megnyerhetik. Beküldési határidő: június 2. 1. Hová való a Pinokkió bábcsoport? a) Érsekújvár b) Komárom c) Dunaszerdahely 2. Mióta tartunk gyermeknapot? a) 1850-től b) 1900-tól c) 1950-től 3. Mi volt az igazi csemege a vaijűfíókáknak? a) giliszta b) légy c) dióbél 4. Mi történt a tücsök fiával a hirtelen hidegtől? a) megfagyott b) begörcsölt a lába c) berekedt Május 22-ei Családi kvízünk helyes megfejtése: la, 2c, 3b, 4a, 5b. A Lilium Aurum ajándékát Nagy Alica, ifjúságfalvai kedves olvasónk nyerte. Weöres Sándor Napsugár a levegőben Barangolók Napsugár a levegőben, Gyöngy az idő, vándoroljunk, tündököl a rét, Kincseit az ifjú tavasz nincs szekerünk, bandukoljunk, bőven önti szét. lassú folyó ága mellett Szántogatók dala száll, égig evez a madár, játjuk a halk fűzfa-berket. mézillatú libegéssel közeleg a nyár. Este a láb gyönge, fáradt, Fényes idő lelke jár, lombok alatt nézünk ágyat. belepezsdül a határ, lengjünk, mint a harang nyelve, Szöcske-bokán jő az álom, énekelve már! száll a világ lepke-szárnyon. CSALÁDI KOR Szerkeszti: Cs. Liszka Györgyi Levélcím: Családi Kör, Námestie SNP 30,814 64 Bratislava 1 tel.: 02/59 233 446, fax: 02/59 233 469 (Bálint Tomi munkája) (Pinke Jakab Zoltán és Pinke Andrea munkája)
