Új Szó, 2004. május (57. évfolyam, 101-124. szám)

2004-05-29 / 123. szám, szombat

ÚJ SZŐ 2004. MÁJUS 29. Családi kör 13 KEDVTELES Bojli - a szelektív pontycsali Különösen a bányatavakban tanyáznak ilyen nagy pontyok, ahol nem tudják leengedni a vizet (Képarchívum) KÖVESDI KÁROLY Végre-valahára elkezdődött a pontyszezon, fellélegezhet sok ezer horgász, akiknek többsége egész évben valamilyen tó partján üldö­gél, és élete nagy pontyát szeremé megfogni. Ehhez azonban sok-sok türelem és megfelelő módszer kell. A türelemmel kapcsolatban nem véletlenül tartja a mondás: a pon­tyozáshoz fenék kell. Nagy ponty­hoz pedig szelektív csali, olyan, amit a kisebb halak nem képesek felvenni. Ez a csali lehet a bojli, ami többféle fehérje, dara, különféle liszt, tejpor, tojás, aminosavak, fes­ték stb. keveréke. Bojlit készíthe­tünk magunk is, vagy egyszerűen megvásárolhatjuk a horgászbolt­ban. Kezdő bojlizóknak azt ajánl­juk, hogy inkább válasszák a bolti árut. Azért, mert így egyszerűbb. Igaz, az ára kissé borsos, de nem kell felülni a reklámok túlzásainak, és kilószám szórni a vízbe. Szokta­tó etetéshez elég belőle néhány maréknyi a főtt kukorica, búza vagy más etetőanyaghoz. A bojli lényege A ponty úgy táplálkozik, mint a tehén vagy a sertés: turkál, legelé­szik a fenéken, ízlelgeti, kiköpi, új­ra beszippantja a táplálékot. S ami­Lebegő és süllyedő bojli kombi­nációja A legegyszerűbb módszer, ha a horog öblében rögzítjük a bojlit kor ki akarja köpni a felvett bojligolyót, a hegyes horog, amely a bojli mellett található, megakad a szájában. A lényeg tehát, hogy nem a horogra tűzzük fel a csalit, hanem hajszálelőkével a horog mellé. A ponty, megérezve a szú­rást, megugrik, és a szerelék nehéz ólma (80-100 grammos), amelyet mereven rögzítünk, megakasztja a szájában a horgot. Ez az ún. ön­akasztós módszer, amelynek so­kan vitatják a sportszerűségét, hi­szen a ponty önmagát akasztja meg. Ám legyen sportszerű vagy sportszerűden, az angolok által ki­talált módszer egyre nagyobb tért hódít nálunk is. A bojlizók azzal ér­velnek, hogy a megfogott halat visszaengedik a vízbe, hiszen a tíz­húsz kiló közötti halnak amúgy is élvezheteden a húsa. „Fogd meg, és engedd vissza” - állítják a sport­horgászok. Az ellenzők pedig leg­szívesebben betiltanák, mert sze­rintük nem normális dolog össze­szurkálni a halat, majd visszaen­gedni a vízbe. A bojli méretei A hal nagysága attól is függhet, mekkora bojlit alkalmazunk. A leg­kisebbek 14-18 mm átmérőjűek, de leggyakoribb a 20-30 milliméter át­mérőjű. Ha igazán eredményesek akarunk lenni, használhatunk akár ennél nagyobb golyókat is. Persze, ez sem szentírás, hiszen láttam olyan bojlihorgászt, aki két hétig tanyázott a tóparton, és ezalatt mindössze három pontyot fogott a 40 mm-es bojlival. Igaz, ezek mind húsz kiló körüliek voltak! A hajszál- előkére felrakhatunk két-három bojlit is, ami szintén fogós lehet, de az igazi nagyágyú a lebegő bojli (Pop Up). Ennek az a lényege, hogy felemelkedik az etetés fölé, s szinte Hajszálelőke csúszó kötéssel. Lényege, hogy szabályozhatjuk a bojlinak a horogtól való tá­volságát csábítóan lebeg a pontyok orra előtt. Ha kizárólag nagy pontyra horgászunk, és lebegő bojlit alkal­mazunk, több variációs lehetőség kínálkozik. Vagy egy szem lebegőt szerelünk fel a hajszálra, vagy kom­bináljuk 20-30 mm-es süllyedővel. Ez már megfelelő méret ahhoz, hogy a kisebb pontyok ne vegyék fel, így az megmarad a később ér­kező, igazán csalafinta és óvatos kapitális halaknak. A kombinációt úgy alkalmazzuk, hogy a hajszál- előkére előbb a süllyedőt húzzuk fel, majd utána a lebegőt, amely felemeli a talajról a süllyedőt is, így párban lebegnek az etetés fölött. ízek, színek Akkor is számíthatunk sikerre, ha az etetéstől eltérő színű és ízű bojlit használunk csaliként. Ha például piros színű, epres ízesíté­sű bojlival etetünk, eredményesek lehetünk, ha mondjuk egy 20 mm- es epres lebegőt kombinálunk 16 mm-es vaníliával vagy csokoládé­val. Vagy megpróbálhatunk két sárga színű vaníliás bojlit. Tavasz- szal, nyár elején általában epres vagy tutti-frutti ízesítésű bojlival érdemes próbálkozni, hiszen a pontyok szeretik az édes ízeket, míg nyáron, ősz elején fogósabb a természetes alapanyagokat és ál­lati fehérjéket (csiga, kagyló) tar­talmazó bojli. Az eltérő ízt és színt sokan vitatják, és egyenesen riasz­tónak tartják, ha nem azt kínáljuk fel a horgon, amit az etetésen. Ezt természetesen ki kell tapasztal­nunk, hisz ezen a téren nincs szentírás. De valóban előfordul­hat, hogy a ponty az etetésen meg­szokott ízek mellett felkínált más­féle csalit figyelembe sem veszi. Nemcsak pontyra jó Végül jegyezzük meg, hogy a bojli nemcsak pontyfogásra jó, a ki­sebb méretűt felveszi a compó, a nagyobbat a kapitális amur is. Ez a köztudottan növényevő hal ugyan­is nem elégszik meg az adott víz­ben található növényi táplálékkal, hanem bámulatosan alkalmazko­dik az ízlése. Előfordult, hogy fo­lyóvízen pontyozva mézes, kóku­szos és ánizsos ízesítésű csalival ki­zárólag kapitális amurokat fog­tunk, mindössze egyetlen ponty került közéjük! De hogy milyen fur­csaságok is előfordulhatnak, arról a harcsahorgászok mesélhetnének, akik éppen bojlival (főleg kagyló- és halízű bojlival) fogják a bajuszos ragadozókat. Az ötletek tehát vari­álhatók a végtelenségig. A bojlival való horgászat azon­ban nagy türelmet igényel, hiszen nem szokványos csaliról van szó, tehát a pontyot valósággal rá kell szoktatnunk a csalira. Ez azt je­lenti, hogy legalább két-három napi etetés után számíthatunk csak sikerre, különösen olyan ví­zen, ahol nem sokan bojliznak. Vagyis a halnak új ízeket kell meg­szoknia. Valahogy úgy, mint a mi európai gyomrunknak a kínai konyhát. Amelyet, ha egyszer megízleltünk, keresni fogjuk. CSALÁDI KÖNYVESPOLC Halászregény két hangra HAJTMANBÉLA A kor, az irodalomkritika, de még az irodalomtörténet is sok eset­ben méltán, leggyakrabban azonban méltatlanul feledkezik meg az alkotókról, vagy hallgatja el őket. Ebben mindenképpen a kedvezőt­len történelmi kor, a nem sok jóval kecsegtető politikai klíma és tár­sadalmi berendezkedés is szerepet játszik. Az egyes kiadókon, jó ér­zékű szerkesztőkön múlik, hogy a feledés homályából a köztudatba kerüljenek „az elsüllyedt irodalom” termékei. Szerencsés választás­nak bizonyult az, hogy a lévai születésű Lőwy(Rudnóy) Teréz kötetét épp Léván, a Reviczky Házban mutathatta be Újváry László, a Re­viczky Társulás alapító tagja. Elöljáróban annyit, hogy az írónő a le­xikonok szerint 1910, a levéltár és mások tanúsága szerint 1908 ja- nuáijának 20-án született Lőwy Lipót nagykereskedő és Hollósi Irén leányaként. A polgári iskolát Esztergomban látogatta. Zsidó szárma­zása miatt Auschwitzba került, teljesen elgyötörtén, legyengülten tért haza árván a koncentrációs táborból. Összesen kilenc novellája és öt regénye jelent meg. Ezek közül a Kerek hold a felszabadulás évében látott először napvilágot. A cselekmény szálai egy ötvenkét éves özvegyasszony életének magányban átélt eseményei köré fo­nódnak. A regény helyszíne Párkány, főleg a közvetlenül mellette fo­lyó Duna környéke. Ami meglepő: a szerző - nő létére - rendkívül sok horgászati szakkifejezéssel él. A regényben szereplő özvegységi sorba jutó asszony sok esetben a férfi szerepét is betölti (férfi hor­gászruhába bújik, ő vontatja fel a csónakot). Élete akkor változik meg, mikor a fiatal legény, az „aranykezű” Mátyás környékezi meg először a horgászfelszerelés miatt. Később nemcsak a horgászat, ha­nem a testi szerelem terén is társra lel benne a legény. A szerelmi ket­tőst egy fiatal, Milka nevű cselédlány megjelenése zavatja meg. Klasszikus szerelmi háromszöggel találja magát szemben az olvasó, csak itt még az is bonyolítja a helyzetet, hogy mindkét nő teherbe esik, s e tényt persze a városban futótűzként terjedő pletyka még job­ban kidomborítja. A regény olvasása közben minduntalan Jókai Sár­ga rózsája és a Senki szigetére elvonuló Tímár és Noémi jutott eszembe. Igaz, a Kerek holdnak más a végkicsengése, bármennyire furcsa is, az özvegyasszony visszafogadja otthonába az őt megcsaló Mátyást. Végezetül egy felhívás: Ha valaki emlékezik Lőwy (férje nevén Engel) Terézre, a lévai Re­viczky Társulás nagy örömmel venne róla tudomást. Azt is üdvözöl­nék, ha jelentkeznének olyan olvasók, kiknek tulajdonában vannak további Rudnóy-regények: Osztott szerelem, Izzó kemence, Öreg ember szerelme, Szabaduló asszonyok. Az első kettő kötet a Dante Kiadónál jelent meg 1939-ben. (Rudnóy Teréz: Kerek hold, Madách-Posonium, 2002) rn '"VX OTTHON ÜLVE UTAZÁS Utolsó barangolás Kubában KOHÁN ISTVÁN Matanzas után bebarangoljuk Kuba további három tartományá­nak számunkra egyelőre ismeret­len tájait. Első utunk Las Vilas tar­tományba, majd pedig annak szék­helyére, Santa Clarába vezet. Mivel a tartomány az ország egyik jelen­tős dohány-, valamint lentermelő vidéke, a városban több, főként do­hányfeldolgozó, rost- és zsákkészí­tő üzem működik. Ugyancsak híres a város egyeteme. Utunk Trinidad városába vezet tovább, ahol lénye­gében a XVIII. század elején meg­állt az élet. Amikor azonban jó öt­ven évvel ezelőtt építészek, művé­szek és írók újra felfedezték ezt a tetszhalálba merevedett kis műem­lékvárost, szinte máról holnapra idegenforgalmi nevezetesség lett belőle. S valóban méltán, mert má­ig megőrizte a gyarmatosítás idejé­ben kialakult arcát. Földszintes há­zai kitűnnek földig érő, remekbe kovácsolt, vasráccsal védett abla­kaikkal, míg a Brunet-palota erké­lyéről nagyszerű kilátás nyílik úgy­szólván az egész városra, ahonnan megcsodáljuk paulai Szent Ferenc­nek csaknem 250 éves barokk templomát egyszerű, szép harang- tornyával, s később főoltárán a Tengerészek Madonnájának szob­rát szemléljük meg áhítattal. Felejthetetlen élmények birto­kában érkezünk meg Camagüey tartományba, melynek kiváló mi­nőségű vörös termőföldjeit cukor­nádültetvények lepik el. Amint megtudjuk, a tartományban mint­egy hétszázezer hektárnyi terüle­ten folyik a cukornádtermesztés, aminek köszönhetően évente 1,3-1,5 millió cukrot gyártanak a tartomány 24 cukorgyárában. Természetesen vendéglátóink jó­voltából nem mulasztottuk el leg­alább nagy vonalakban áttekinte­ni a nádcukor gyártásának forté­lyait sem, amit természetszerűen egy szerény kis vendéglátással egybekötött beszélgetés követett. Ennek keretében megismerked­tünk a dolgozók finoman szerény­nek mondható életkörülményei­vel. További utunk során viszont sovány talajú legelőkön halad­tunk keresztül. Ez a terület ma is az állattenyésztés, nevezetesen a szarvasmarha-tenyésztés legfon­tosabb centruma Kubában. A reg­geli és a késő délutáni órákban va­lóságos forgalmi akadályokat je­lentettek az úton hajtott gulyák, amelyeket hosszú, karikás osto­rokkal felszerelt vaqerók irányí­tottak lóhátról. Ha netalán beke­rültünk egy-egy ilyen impozáns lassúsággal haladó szarvasmarha­áradatba, mely néha több ezer ál­latból állt, a hajtok szolgálatké­szen a kocsi elé lovagolva nyitot­tak utat a tumultusban. Kubai barangolásunk végső cél­ja az ország legnagyobb kiterjedé­sű tartománya, Oriente. Útközben figyelmünket a szebbnél szebb látványok egész sora köti le, neve­zetesen a Rio Cauto szeszélyesen kanyargó völgye, a Sierra de Nipe 995 méter magas Pico Torqino fel­hőkbe burkolódzó csúcsa. Alig vesszük észre, s megérkezünk Santiago de Cubába, amely a tar­tomány székhelye, s egyben az or­szág legszebb fekvésű és történel­mi eseményekben egyik leggazda­gabb városa. Kikötőjének öble fe­lett úgyszólván minden irányban magas hegyek zárják le a látóha­tárt, s mintegy ölükben tartják a várost. Maga a város építészetileg sokkal egységesebb, mint Havan­na, mindenütt a nemes vonalú spanyol kolóniái stílus uralkodik. A főtéren álló Szent Mihály-bazili- ka homlokzatán felirat hirdeti, hogy 1516 óta áll itt ez a templom. Történelmi jelentőségét növeli az a tény, hogy ezen a helyen tett fo­gadalmat Herman Cortez, mielőtt elindult meghódítani az azték bi­rodalmat. Aki Oriente tartományban ba­rangol, az ellátogat Guantánamo városába, melynek közelében talál­ható az USA katonai támaszpontja. A város lakói szerint azonban emi­att el vannak zárva a tengertől, s így lényegében megszűnt a keres­kedelem és kevés a munkalehető­ség. A férfiak másutt keresnek munkát, a fiatalok szintén elmen­nek, s a legtöbb esetben vissza se jönnek, így aztán sorvad, pusztul a város. Jóllehet a környezet vonzó és kellemes, a hallottak után mégis kissé szomorkás hangulatban mon­dunk búcsút Oriente tartománynak és lényegében Kubának is. (Varga Attila rajza)

Next

/
Thumbnails
Contents