Új Szó, 2004. május (57. évfolyam, 101-124. szám)
2004-05-29 / 123. szám, szombat
12 Családi kör __________________________________________________________________új szó 2004. május 29. MINDENNAPI KENYERÜNK Életveszélyes repülés? Az igazi szülői feladat, hogy gyermekeink soha ne akarjanak idő előtt felnőttek lenni Miért csak egy nap? (Illusztrációs felvételek) HAEKO JÓZSEF A reptér a feje tetejére állt. Az emberek kétségbeesetten kutattak minden apró információ után, mely hozzátartozóikról hírt adhat, azokról, akik a több tíz órai késésben levő interkontinentális járaton utaztak Amerikából Európába. Kevesen tudták, hogy ide valószínűleg nem érkezik meg senki, mert a hajtómű komoly meghibásodása miatt kényszerleszállást kell végrehajtaniuk. Csak pár bennfentes tudott róla, hogy a néhány száz utas sorsa a főpilóta kezében van, hiszen csakis rajta múlik, képes-e a manőverre. A reptér csarnokában egyre nőtt az idegesen várakozók száma, az irányítótoronyban pedig ott ült a monitorok előtt a pilóta felesége, gyermekei és más hozzátartozói. Mázsás súlyként nehezedett rájuk a tüdőt, hogy a szeretett félj, édesapa, testvér közvetlen életveszélyben van, s éppen ő az, akitől további életek is függenek. Végül minden jól sikerült, a pilóta bravúros leszállást hajtott végre az óceán felszínén, megérdemelten vívta ki tehát a világ csodálatát. A nagy találkozásnál, amikor a pilóta végre magához ölelhette családját, a légi társaság igazgatóján kívül jelen volt még néhány alkalmazott. Könnyekkel a szemükben figyelték a szeretet megható vallomásait, s azt a mérhetetlen boldogságot, amit a megmenekült s megmentő testi valósága okozott. A körülállók zavarba estek, talán nem kellene nézniük ezt a bensőséges családi jelenetet... Ám valami nem engedte eltávolodni őket. A nagy találkozás, az a kölcsönös szeretet olyan sugárzó légkört teremtett, hogy úgy érezték, mintha őket is ragadná magával, s húzná bele egészen a közepébe... Jézus is győztesen került ki a halálos veszélyből, ő is életét kockára téve mentette meg az emberiséget a végső hanyatlástól. Ezért ünnepeltük pár napja Urunk mennybemenetelét, azt a misztikus „ölelést”, a halottaiból feltámadott Fiú és a mennyei Atya végső „összetalálkozását”. Ennek a találkozásnak a gyümölcsét Jézus már előre jelezte tanítványainak: „Most elmegyek ahhoz, aki küldött (...) Jobb nektek, ha elmegyek, mert ha nem megyek el, akkor nem jön el hozzátok a Vigasztaló. Ha azonban elmegyek, akkor elküldöm.” (Jn 16, 5-7) Az ígért Szentlélek, akinek eljövetelét ezen a vasárnapon ünnepeljük, az a „sugárzó” szeretet az Atya és a Fiú között. Ennek a Léleknek a hatalma húz bennünket, hogy részesei legyünk e szeretetnek. Sugárzásának következményeiről Az Apostolok cselekedeteiben olvashatunk: „Mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek, és különböző nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogy a Lélek szólásra indította őket.” (Csel 2,4) Nemegyszer eskettem különböző országokból vagy nyelvterületről származó házasulandókat. Az az érzésem, hogy főleg az olaszoknak tetszenek az itteni leányok. Mindig meglepetéssel hallgatom szerelmük történetét, hogy hogyan találtak egymásra egy közös nyelv ismerete nélkül - azt csak fokozatosan tanulták meg, minél inkább egymásba szerettek, annál intenzívebben. A szerelem hegyeket mozgat a közmondás szerint - s bizony, akkor is, ha az a hegy egy idegen nyelv. Gondot tehát a nyelvtudás nem okozhat, valódi problémát csak a negatív, elutasító hozzáállás jelenthet, a szeretethi- ány. Dag Hamarskjöld svéd politikus közismerten sok nyelven beszél, diplomáciai körökben mégis az a gunyo- ros megjegyzés járja róla, hogy szónoklatai teljesen érthetede- nek, s mindezt négy nyelven képes tökélyre vinni! Voltaire meg azt állította egy német kontójára ironizálva, hogy a kiűzetés a paradicsomból bizonyára kemény német nyelven hangzott, de a csábító kígyó vonzó nyelve csakis a francia lehetett. Sokkal előtte V. Károly császár meg azt állította, hogy németül csak a lovával beszél, olaszul a nőkkel, de az Istennel spanyolul... Ám Istennek rimes szüksége spanyolnyelv-tudásra, hiszen az „új nyelv”, a Szentlélek pünkösdi ajándéka a szívet érinti, nem a nyelvet a szájban, „a száj ugyanis a szív bőségéből szól” (Mt 12, 34). Mikor II. János Pál pápa közveden megválasztása után a Szent Péter téren köszöntötte a jelen levők tízezreit, olasznyelvtudásával kapcsolatban megjegyezte: „Ha tévedek, majd ti kijavítotok.” Nagy derültséget okozott rögtön, hiszen mindjárt a „kijavítotok” szóban nyelvtani hibát vétett. De ez mit sem változtatott a lényegen, hogy van, ami sokkal fontosabb és mélyebb, az áldozatkészsége, a szeretete és a párbeszédre való készsége... Egyszóval megmutatkozott az ígért Szendétek való munkálkodása. A szerző római katolikus pap Minden esztendőben egy nap. Gyermeknap. A szülők ilyenkor engedékenyebbek, több kívánságot teljesítenek, könnyebben játékra foghatók. FORRÓ DRÓT- Tomika te még kisfiú vagy, ma van a te napod.- Miért? - kérdezte.- Gyermeknap van ma, és ilyenkor a kicsiket ünnepeljük.- Azt kívánhatok, amit akarok? Akkor én fölnőtt szeretnék tenni!- Büszkén mosolygott ezen a jó ötleten, szemei csillogtak.- Nem értetek, kisfiam. A játék és a szórakozás a lényeg. Te nem akarsz gyerek maradni? A nagyi is bújócskázik veled. Tudod, arra pedig nagyon nehéz rávenni őt!- Nem! - Toppantott kis lábával és mérgesen pillantott fel. Vagyis próbált, mert nem tudott mérges lenni. Legfeljebb dühös, de akkor is megmosolyogtató. Szófogadó kis gézengúz, de most határozottnak tűnt.- Miért akarsz hirtelen a nagyokhoz tartozni? - kérdezte anya. Kíváncsivá tette a komoly elhatározás.- Ők azt csinálnak amit akarnak- bökte ki. - És nekik nemcsak egy napjuk van, hanem az összes többi.- Jó, beleegyezhetek, tegyél te is felnőtt, de akkor úgy kell viselkedned. A nap végén meglátjuk, mi a véleményed arról a hatalmas szabadságról. Nagymama elcsodálkozott a furcsa helyzeten, de belement az izgalmas cserébe. A kis csapat kezdetként elindult a játszótérre. Útközben fagyit ettek és beszélgettek a felnőttek világáról. Tomika élvezte az új helyzetet, örömében ugrándozott, egyik fától a másikig szaladt.- Ne ugrándozz, Tomika, nem illik a felnőtteknek így viselkedni! Mikor pedig kiabálni akart a madaraknak, ezt hallotta: - Ne hangoskodj, mit szólnak az emberek? A homokozóban nem maszatol- hatta össze az arcát, a csúszdán illedelmesen előre keltett engednie a lányokat. Ezt végképp nem értette.- De ha ők lassúbbak! - felelte elkeseredve. - Éhes vagyok - jelentette ki, így próbált kikerülni a kellemetlen helyzetből. Ebédre étterem dukál egy igazi fölnőttnek. Az étkezés kétszer annyi ideig tartott, mint máskor, késsel-villával illett elfogyasztani az ételt. Az abrosz tisztaságára vigyázni keltett, a sült krumpli dobá- lása tilos, s nem nyúlunk más tányérába! Kezdett elromlani a remek móka.- Mégsem csinálhatok azt, amit akarok? - kérdezte elkeseredve. A világ tele van szabályokkal! Miután az asztal alá sem bújhatott, innen is elkívánkozott. Estére már nem sok öröme volt e fordított életmódból. Legnagyobb csalódás a fürdésnél érte. A pancsolás elmaradt, sőt a kedvenc Hápi kacsa is távol tartotta magát a víztől. Lefekvés előtt anya először nem értette a ravasz mosolyt a kicsi szája szegletében.- Tudom már mit kívánok igazán! Maradjak mindig gyerek! Igaz, egyszer van csak gyereknap, de te mindennap mesélsz nekem elalvás előtt. Most arról a törpéről mesélj, aki az erdőben lakik és mindenáron magasra akar nőni! És a végén rájön, az erdőlakók kicsinek szeretik. Beletörődik, és minden' rendben tesz. Igaz? Ez az egy nap csak jelkép. Az igazi kötelességünk az, megpróbálni úgy élni, hogy minden nap az övék tegyen, és soha ne akarjanak idő előtt felnőttek tenni. (LyZs) Játék ez, gyermek! Nézzük a fiút, ahogy az apja kezét szorítja. Látszik rajta, sírt, vagy éppen sírni készül, arca kicsit maszatos, a zokni lecsúszva, a térd meg leverve. Nem nagyon, és gyógyulófélben is van a seb, de ott díszeleg, mert hát fiú, és eleven, muszáj mindent megpróbálni, és van, hogy nem sikerül elsőnek. A ligetbe tartanak ők ketten, egyenesen a bábmajálisra, mert hát gyereknap van, és az apa megígérte, hogy elmennek. Mennek is hát, kéz a kézben, a fiú kólát kér, meg lufit, s ha jól halljuk, fagylalt sem ártana, és hát kap is, ebben a sorrendben, mert gyereknap van. És megnézik a céllövöldét, a dodzsemet, megsimogatják az állatokat, az apa nagyokat sóhajt, érezni, indulna már, de hát a gyerek még maradna, hiszen annyi itt a csoda. Hát állnak a színpadnál, kéz a kézben, a bábosokat nézve, a bábokkal izgulva, többiekkel együtt kiabálva, hogy vigyázz. És már az apa sem sóhajtozik, csak néz, egy kezet fog, vagy inkább az ő kezét fogják, mint régen, amikor gyereknap volt, és az apja kézen fogva bábelőadásra vitte őt, és csak álltak ott, és csak néztek, az apa és ő. Kéz a kézben, mindenről elfeledkezve, és mégis mindenről tudva. (PO) FOGLALKOZTATÓ Készítsünk magasságmérőt a szobánkba! GYEREKEKNEK Köztudott dolog, hogy a gyerekek egyik fő álma az, hogy jó hamar, minél magasabbra nőjenek. Ahhoz viszont, hogy ezt ellenőrizni is tudják, nem árt, ha van a szobájukban egy mérce, amivel naponta nyomon követhetik a fejlődést. Akinek pedig még nincs ilyen otthon, legfőbb ideje, hogy gyorsan készítsen egyet! Gyerekek, nem kell megijedni, nem annyira nehéz a feladat, de nem is a legkönnyebb. Itt láthattok egy ödetet, azt is,elkészíthetitek, de ha más formát szeretnétek adni a mércéteknek és elég ügyesek is vagytok hozzá, akkor alkothattok kedvetekre. Most egy kí-_ gyócskát fogunk alapul venni. Nézzük, mire tesz szükség a szobamércéhez! ♦ 150x60 cm-es kartonlap (ha nincs ilyen magas lapod, szépen kettőt is összeragaszthatsz) ♦ olló ♦ ragasztó ♦ színes filc ♦ vonalzó ♦ festék, tempera vagy filctoll az apró minták feltüntetéséhez A képen látható módon próbáld meg lerajzolni a mércét és a ráteke- redett kígyót. Jól kivehetően rajzold meg a körvonalakat, hogy könnyen ki tudd vágni. A legjobb, ha olyan színű kartont választasz, amilyennek magát a mérőszalagrészt szeretnéd, mert a kígyó színét úgy is tudjuk majd változtatni. Ha eddig elkészültél, akkor filc anyagból (olyan színűből, amilyet szeretnél) vágd ki a kígyó látható részeit, és ragaszd rá a kartonlapra. Ha ezt megtetted, akkor rajzold be vonalzóval a mérce közepét, és jelöld be rajta a centimétereket. Ahol a kígyó teste takarná a számokat, ott nyugodtan új rá a kígyóra, eseüeg any- nyi módosítással, hogy a kígyó testéhez hasonló színt válassz, csak más árnyalatot, hogy láthatóak tegyenek a számok. Ezután vastagabb filctollal rajzold be a kígyó testén tevő mintázatot, a szemet és egyéb apróságokat, s tulajdonképpen készen is van a mű. Ha nem szereted a kígyót még ilyen formában sem, akkor választhatsz más állatot is, csupán azzal kell számolnod, hogy talán nehezebb feladat tesz megrajzolni. De ha elég jó a kézügyességed, akkor semmi gond. Nem maradt más hátra, mint felhelyezni a mércét a falra. Figyelj arra nagyon, hogy a kartonlap alja pontosan a padlóhoz illeszkedjék, ne kerüljön magasabbra, mert akkor nem tesz pontos a mérés. Ha a falatok például gipszkartonból van, akkor kis rajzszögekkel is felerősítheted néhány ponton a mércét, ha viszont annál sokkal keményebb, akkor pici kis szögekkel kell odatűznöd. Ebben a részében a folyamatnak legjobb, ha megkéred apát vagy valaki mást a családból, mert nem tenne jó, ha ráütnél a kezedre. Ha tetszik, ajánlhatod a barátaidnak is az ötletet, így együttesen figyelhetitek, hogy ki milyen gyorsan halad a növekedésben. Jó munkát! (sulinet)
