Új Szó, 2004. május (57. évfolyam, 101-124. szám)

2004-05-27 / 121. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 2004. MÁJUS 27. Iskola utca 13 Nemcsak az iskolák, hanem az oktatásügyi háttérintézmények is súlyos anyagi gondokkal küszködnek A diagnózis: akut pénzszűke A diagnózis felállításánál ugyanis a gyermek problémájának ke­zelése sokkal fontosabb (Képarchívum) A szűkös támogatások mi­att nemcsak az iskolák és az óvodák kerülnek egyre kilátástalanabb helyzetbe, a kerületi tanügyi hivata­lok által a kerületi és járási székhelyeken működtetett pedagógiai-pszichológiai tanácsadók is fennmaradá­sukért küszködnek. RÁCZ VINCE A helyzet megoldása érdekében az oktatási minisztérium és a ke­rületi tanügyi hivatalok bevoná­sával szakemberek jelenleg egyeztető tárgyalásokat folytat­nak arról, a jövőben milyen for­mában támogassák az ország mintegy 94 pedagógiai-pszicholó­giai tanácsadóját. Körvonalazódó megoldások A hatályos szabályozásnak meg­felelően a páciensek száma a mérvadó a központi juttatás mér­tékének megállapításakor. Ez azonban kevésbé tűnik méltányos módszernek. Az elképzelések ér­telmében a tanácsadók a kezelések száma alapján kapnának támoga­tást, esedeg az adott régióban élő diákok aránya volna a döntő a tá­mogatás mértékének meghatáro­zásakor. Stredl Terézia, a galántai pedagógiai-pszichológiai tanács­adó munkatársa úgy látja, ez utób­bi volna a leginkább megfelelő módszer: „A páciensek száma alapján kiutalt, tehát a diagnózi- sonkénti támogatás nem fedi költ­ségeinket, hiszen a vizsgálat még nem jelenti a kezelés végét. A diag­nózis felállításánál ugyanis a gyer­mek problémájának kezelése sok­kal fontosabb. Az ideális modell alapján a járásban élő potenciális kliensek, vagyis az iskolák növen­dékeinek (hatáskörzetenkénti diá­kok) létszámától függően állapíta­nák meg a pedagógiai-pszichológi­ai tanácsadók éves költségvetését. Ez esetben vélhetőleg elegendő anyagi bázishoz jutnánk, sőt a pénzből még fejlesztésekre is fut­na, és lehetővé válna, hogy alakít­suk jövőnket.” Hecht Anna, a Nagyszombati Ke­rületi Tanügyi Hivatal vezetője sze­rint gátolja a tanácsadók helyzeté­nek megoldását, hogy helyenként az iskolákban is tevékenykednek pszichológusok, az oktatási intéz­mények alkalmazottaiként: „Azo­kon a településeken, főként nagy­városokban ahol a diákok iskolai lélekgyógyászokhoz fordulhatnak nehézségeikkel, csak korlátozott mértékben van szükség a pedagó­giai-pszichológiai tanácsadók munkatársaira. Arról azonban nin­csenek adataink, jelenleg mekkora az iskolai pszichológusok aránya. A finanszírozás kérdésének megvála­szolását szintén nehezíti, hogy fő­ként az ország keleti régióiban ún. roma-asszisztensek is tevékenyked­nek, akik a pszichológusokéhoz ha­sonló szerepkört töltenek be, va­gyis működési területük részben fe­di egymást.” Elégtelen feltételek Stredl Terézia közölte, galántai tanácsadó jelenleg előlegből kénytelen gazdálkodni, a tíz al­kalmazott januárban és február­ban csak alapfizetését kapta meg. A szükséges pénz hiányában a szakfolyóiratokat sem tudták megvásárolni: „Gondot okoz a bérleti díj kifizetése. A közelmúlt­ban a fénymásolónk is elromlott, műszaki ellátottságunk átlagos­nak mondható, berendezéseink mára részben elavultak, kis kapa­citású számítógépeinknek csak korlátozott mértékben tudjuk hasznát venni. A munkakörülmé­nyeink korántsem megfelelőek, egyebek közt helyproblémákkal küszködünk.” Stredl úgy látja, a tanácsadók leépítésével hatalmas kár keletkezne, hiszen évről évre több a problémás gyerek, akiknek kezelése mind igényesebb feladat elé állítja a szakembereket. A ta­nácsadók munkatársaira óriási te­her nehezedik, képtelenek min­den felmerülő igényt kielégíteni. Számos leendő páciensük kény­szerül várólistára. Hecht Anna el­mondta, miután lezárul az önkor­mányzati hatáskörben működte­tett iskolák ez évi költségvetés­ének kiegészítése, a speciális alapiskolák mellett a pedagógiai­pszichológiai tanácsadók is több­lettámogatáshoz juthatnak az ok­tatási minisztérium tartalékából. Egyelőre azonban nem tudni, mekkora ez az összeg. A legtöbb családban a „mi volt ma az iskolában?” kérdés valójában azt jelenti, hogy hányast kaptál Utálnak az osztálytársaim ÚJ SZÓ-ÖSSZEÁLLÍTÁS Ha egy diákot kinevetnek, kikö­zösítenek, netán bántalmaznak a társai az iskolában, azt ő minden bizonnyal sokkal nagyobb csapás­nak tartja, mint az esetleges rossz tanulmányi eredményét. A szülők azonban többnyire for­dítva gondolkodnak: ha a gyerek magányos az iskolában, viszont jól tanul, elsiklanak az előbbi problé­ma felett. Ha pedig a jegyekkel is baj van, ráadásul társtalan is a di­ák, hajlamosak arra, hogy az utób­bit az előbbivel magyarázzák. Ke­veset tudunk - és sajnos keveset tö­rődünk - gyerekeink osztályon be­lüli státuszával, pedig ennek életre szóló hatása lehet. Nagyon külön­böző okokból cikiznek valakit a többiek: ha ódivatú az öltözködése, ha túlságosan ügyetlen, gyámolta­lan a közös csínyek elkövetéséhez, vagy egyszerűen csak azért, mert eláll a füle, túl kicsi, túl nagy, túl so­vány vagy éppen duci. Természete­sen a gyerek társas kapcsolatai mindig kétoldalúak: általában azt a társukat piszkálják a többiek, akit erre az áldozat szerepre alkalmas­nak éreznek. Vagyis egy elálló fülű gyerek is lehet az osztály kedvence, ha a személyisége, fellépése elég erős és határozott, és ügyes techni­kákkal hárítja el a gonoszkodó megjegyzéseket. Másodszor már nem fogják szóba hozni a füleit, hi­szen kiderült, hogy az illető emiatt nem sebezhető. De mit tehet a szü­lő, aki hallja a gyerekétől, esetleg a pedagógustól is, hogy csemetéjét lelki vagy fizikai támadások is érik. Mi ilyenkor a jó stratégia? Minden­áron megvédeni a gyereket a táma­dásoktól, elbagatellizálni az ügyet, vagy revansra, visszavágásra biz­tatni? Miért engedi, hogy bántsák? Ha igazán figyelünk a gyere­künkre, akkor legalábbis sejtjük, mi lehet áldozat-szerepének a hát­terében. Miért engedi védekezés nélkül, hogy mások bántsák, meg­alázzák. Talán azért, mert annyira sérült az önbizalma, alacsony az önértékelése, hogy öntudatlanul úgy érzi, neki valóban ez a helye az osztályban. Érdemes erről az oldal­ról megközelíteni a problémát, megkérni a gyermeket, helyezze el magát az osztályközösség képzelet­beli rangsorában. Persze számít­sunk arra, ha a gyermek valóban őszinte, előbb-utóbb előkerülnek a kényes családi problémák is. Az ön­értékelés, önbizalom alapjait ugyanis a családi életben kapja meg a gyermek, ahogy a legsúlyo­sabb sérülések is itt érik őt. Az áldo­zat néha egyben agresszor is, pél­dául ő maga piszkálja fel vereke­désre hajlamos osztálytársait, majd amikor jól ellátják a baját, látvá­nyos sírásba kezd. Ilyenkor szerep­lési vágy is hajtja a gyereket - aki más módon, fizikai erejével, ügyes­ségével nem tud a középpontba ke­rülni. Az iskolai konfliktusok ala­pos, tárgyilagos és higgadt elemzé­se igen sokat segítene pedagógus­nak, gyereknek egyaránt, de sajnos az ilyen vizsgálódás ritkább, mint a fehér holló. A szülőknek persze ez nem adhat felmentés az alól, hogy a lehetőség szerint tárgyilagosan és jelentőségének megfelelően foglal­kozzanak gyermekeik társas kap­csolataival, különösen a konfliktu­sokkal. A legfontosabb, hogy hagyjuk a gyereket beszélni az iskolai dolgai­ról. A legtöbb családban a „mi volt ma az iskolában?” kérdés valójá­ban azt jelenti, hogy hányast kap­tál. Mindegy, hogy erre megnyug­tató, vagy elkeserítő válasz érkezik, a folytatásban csak ritkán kérdez­nek rá a szülők arra, hogy milyen személyes élmények érték a cseme­téjüket a nap során. Ha belegondo­lunk, ez azzal egyenértékű, mintha munkából hazatérve, társunk csak arra lenne kíváncsi, mennyit keres­tünk aznap. Aljúkor főnökünk kekeckedéséről vagy az ügyfelek­kel való konfliktusainkról, esetleg sikertelenségeinkről kezdenénk mesélni, szó nélkül ott hagyna ben­nünket. (he, t) A gyermek az önértékelés, önbizalom alapjait a családi közegben kapja meg, ahogy a legsúlyosabb sérülések is itt érik (Képarchívum) JÓ, HA TUDJUK Miért fontos a művelődés? ISMERTETÉS Az olvasás olyan alapvető technika, amelyre az elektronikus médiák korában is szükségünk van ahhoz, hogy önállóan informálódni tud­junk. Az olvasásnak nem konkurenciája másfajta médiáknak a haszná­lata hanem fontos előfeltétel ahhoz, hogy ezeket kritikusan és tudato­san használjuk. Világszerte fenyeget a másodlagos analfabétizmus, ami azt jelenti, hogy a gyenge olvasási-írási készségek emberek száz­millióit záiják ki a munkavégzésből, ügyeik önálló intézéséből, a világ megértéséből. A funkcionális analfabéták másodrendű állampolgár­okká válnak. Ők azok, akiket kizárólag a reklámok és a képregények néhány szavas buborék szövegei kötik össze az írástudók világával. Az olvasás az egyik legfontosabb védekezési stratégia mindenféle - ben­nünket érő - manipulációs kísérlettel szemben. Az új médiák - a CD- ROM-tól az internetig - új olvasási stratégiákat követelnek. A hagyo­mányos analóg - vagyis folyamatos - olvasás mellett megjelent a digi­tális olvasás, ami azt jelenti, hogy az olvasó az elektronikus információ hordozóból maga választja ki, hogy melyik linkkel vagy hypertexttel akarja folytami az információ gyűjtést. Az elmúlt fél évszázadban 75%-ról 95%-ra nőtt a fejlett országokban azoknak a munkahelyeknek az aránya, ahová olvasás és írás tudás nélkül nem lehet bejutni. Az ol­vasás tehát az információs társadalomban is az alapvető feltétel bármi­lyen kereső tevékenységhez. A személyiség fejlődésének és formálódá­sának ma is az olvasás az egyik legfontosabb eszköze. Ha olvasunk, dolgozik a fantáziánk, élesedik a gondolkodásunk, a szereplőkkel vagy a nézetekkel azonosulás vagy szembesülés mással alig pótolható szel­lemi „edzés” - különösen a fiatalok számára. Az olvasás megszabadít­ja a fiatalokat a hétköznapok nehezen elfogadható rutinjától és kény­szereitől. Lehetőséget teremt számunkra, hogy személyes problémái­kat bizonyos távolságból szemléljék, és szükség esetén a fenyegető kül­világ elől is menedéket találnak. Olvasni annyit jelent, hogy egyedül vagyunk anélkül, hogy magányosak lennénk. Az olvasás vigaszt tud nyújtani, feszültséget és kikapcsolódást, pihenést és szórakozást je­lent. Az olvasás során határokon, korlátokon, generációkon és évszá­zadokon átlépve teremtünk kapcsolatot emberekkel, és ezzel nagy­mértékben hozzájárulunk mások jobb megértéséhez, és elfogadásá­hoz. Az olvasás lehetővé teszi, hogy igazán megismerjük a világunkat, a valóság különféle megjelenési formáit, elfogadjuk mások kulturális teljesítményeit, megértsük, miért különböznek a másutt élő emberek tőlünk és egymástól is. Az olvasás olyan aktív tevékenység, amely fo­lyamatosan edzi a fantáziánkat és fejleszti kreativitásunkat. Hozzájá­rul a pontosabb észleléshez, az úgynevezett hálós gondolkodáshoz - ez bonyolult szellemi feladatok megoldásánál nélkülözhetetlen - alter­natívákban való gondolkodásra ösztönöz és járatossá tesz a szokatlan probléma megoldásban. És mindenek előtt az olvasás elbűvölő álom­utazás idegen országokban, vagy akár a saját fejünkben, élvezet, izga­lom, amit nagy veszteség lenne kihagyni, (m, he) ISKOLAI KVÍZ Kedves szülők, pedagógusok, je­lenlegi és örök diákok! Olvassák figyelmesen az Iskola utca mel­léklet cikkeit, és ha helyesen vála­szolnak az általunk feltett kérdé­sekre, és a megfejtést június 2-ig beküldik, megnyerhetik az AB­ART Kiadó ajándékát, Szűcs Eni­kő: Nem mondja ki a nevét című verseskötetét. 1. Az agresszív gyerekek gyak­ran olyan családban nőttek fel, ahol ... nevelési elvek uralkodnak. a. mindent megengedő b. szigorú c. jó 2. A szlovákiai magyar pedagó­gusok és szülők lapjának Do­bogó című rovatában Hodossy Gyula, ... osztja meg gondolatait az olvasók­kal Szlovákia európai uniós csatlakozásával kapcsolat­ban a. a Plectrum Kiadó igazgatója b. a Lüium Aurum Kiadó igazga­tója c. a Kalligram Kiadó igazgatója 3. Fontos, hogy a magyar kö­zösség ... igazgassa anya­nyelvű felsőfokú oktatási in­tézményeit. a. mások b. maga c. a többiek 4. A tudósító idézi..., a Magyar Koalíció Pártjának alelnökét, aki szerint a magyar ajkú la­kosságnak a szlovákokhoz viszonyított alulképzettsége gátló tényezőként hat a ma­gyarság lakta dél-szlovákiai régió fejlődésére a. Bauer Editet b. Selye Jánost c. Papp Tamást Címünk: Új Szó - Iskola utca, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1. A megfejtéseket e- mailben is eljuttathatják az alábbi címre: iskolautca@ujszo.com Múlt heti Iskolai kvízünk megfej­tése: le, 2b, 3a, 4b, 5a. Köszön­jük, hogy ilyen sokan részt vettek játékunkban. Ezúttal a kulcsodi Tóth Zsuzsannának kedvezett a szerencse, az AB-ART Kiadó ajándékát küldjük neki. ISKOLA UTCA A mellékletet szerkeszti: Horváth Erika, Rácz Vince Levélcím: Iskola utca, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 tel.: 02/59 233 427, 02/59 233 428 e-mail: iskolautca@ujszo.com

Next

/
Thumbnails
Contents