Új Szó, 2004. május (57. évfolyam, 101-124. szám)

2004-05-27 / 121. szám, csütörtök

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2004. MÁJUS 27. Ékes-hímes gyűjtemény Komárom. Két érdekes néprajzi témájú rendezvényt is kínál hol­nap a közönségnek A Magyar Kultúra és Duna Mente Múzeuma. A múzeum Nádor utcai főépületének dísztermében a jeles hazai nép­rajzkutató, Méry Margit Szlovákiai magyar parasztviseletek című munkáját mutatja be dr. Horváth Terézia, a budapesti Néprajzi Mú­zeum főmuzeológusa és dr. Gaál Ida, a komáromi intézmény muze­ológusa. A veszprémi Laczkó Dezső Múzeum népművészeti emléke­iből és néprajzi fényképeiből pedig Ékes-hímes gyűjtemény címmel nyílik kiállítás 17 órakor a Klapka téri Zichy-palotában. (m) Illusztrált könyv VII. - 2004 Dunaszerdahely. Holnap 17 órakor nyílik a Kortárs Magyar Ga­lériában az Illusztrált VII. - 2004 elnevezésű tárlat, amely hazai képzőművészek - Balázsy Géza, Jaksics Ferenc, Kopócs Tibor, Lábik János, Lőrincz Zsuzsa, Matustík Műnk Kyra, Rácz Noémi, Smídová Horváth Klára, Stefunko Szabó Erzsébet, Takács János és Varga Lajos - illusztrációiból nyújt válogatást. A kiállítást, melynek kurátora Takács János, védnöke pedig Czimbalmosné Molnár Éva, a pozsonyi Magyar Intézet igazgatója, Kubicka Kucsera Klára mű­vészettörténész nyitja meg. (e) Két napon át zeng a Csengő Énekszó Érsekújvár. Holnaptól ismét daltól lesz hangos a város Kovák Mű­velődési Háza, illetve főtere. Délelőtt ugyanis megkezdődik a Csengő Énekszó, a gyermek- és ifjúsági kórusok országos fesztiválja. Húsz magyar gyermek- és ifjúsági kórus lép színpadra, hogy énektudását bemutassa. Holnap délelőtt a legkisebbek, délután pedig az ifjúsági kórusok versenye zajlik. Szombaton a legnépesebb kategória, az alapiskolás énekkarok versenyét tartják két részben. A fesztivál ven­dége, a kecskeméti Aurin leánykar holnap 17 és 19 órakor lép fel. Az utóbbi koncert helyszíne a helyi református templom. Az eredmény- hirdetés és a gálahangverseny szombaton 18.30-kor kezdődik, (m) Film készül az 1989-es piknikről A német ZDF televízió megbízásából film készül az 1989-es pán­európai piknikről, a kelet-németek Nyugatra meneküléséről. A fil­mesek emberi sorsokon keresztül vizsgálják a piknik eseményeit, mivel a nagyjelentőségű történések politikai összefüggéseinek fel­dolgozására már számos kísérlet történt az elmúlt években. A fél­órás filmet augusztus 10-én, főműsoridőben vetíti a ZDF. (MTI) SZÍNHÁZ POZSONY NEMZEU SZÍNHÁZ: Macbeth 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Össz­tánc 19 KIS SZÍNPAD: Jelenetek egy házasságból 19 999999991 kassá 99999999999 THÁLIA SZÍNHÁZ - MÁRAI STÚDIÓ: Villon 19 KOMÁROM fli JÓKAI SZÍNHÁZ: Háztűznéző 11 MOZI POZSONY HVIEZDA: Van Heising (cseh) 16, 18, 20.30 MLADOSÍ: The Drea­mers (olasz-francia-amerikai) 17.45 Kiskakukk (orosz) 16, 20 TAT­RA: Trója (amerikai) 17.30 21 gramm (amerikai) 20.30 AUPARK - PALACE: Holnapután (amerikai) 14,15,15.30,16.30,17.30,18,19, 20, 20.50, 21.40 Pán Péter (amerikai) 14.30, 16.50 Bolero (cseh) 19.20,22 Trója (amerikai) 14.40,16,17,18.30,19.30,20.30 Mackó­testvér (amerikai) 14.40 21 gramm (amerikai) 17.10, 19.40 A titkos ablak (amerikai) 21.50 Van Heising (amerikai) 14.50,17.50, 21 Min­den végzet nehéz (amerikai) 15.40,18.20,21.10 Hogyan őrzik meg a költők a reményt? (cseh) 14.10, 19.10, 21.30 A passió (amerikai­olasz) 16.40 Scooby-Doo 2: Szörnyek póráz nélkül (amerikai) 15.20 Halálos kitérő (amerikai) 18.40,21.20 PÓLUS - METROPOUS: Hol­napután (amerikai) 14, 15, 16.15, 17.15,17.45, 18.30, 19.30, 20, 20.50.21.45 Trója (amerikai) 13.15,14.40,16.20,17.40,19.20,20.45 Van Heising (amerikai) 15.30,18, 20.30 Minden végzet nehéz (ame­rikai) 15.15,18.10 Bolero (cseh) 13.50, 21A passió (amerikai-olasz) 16.05,18.25 Hogyan őrzik meg a költők a reményt? (cseh) 15.20 Ma­radok! (francia) 13.20 Halálos kitérő (amerikai) 13.30,21.15 99999999999999999999999999H TATRA: 21 gramm (amerikai) 17, 19.30 CAPITOL: Trója (ameri­kai) 17, 19.30 ÚSMEV: Holnapután (amerikai) 16, 18.15, 20.30 IMPULZ: Merülés a félelembe (amerikai) 17.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKIA SZENC -VMK: Az ítélet eladó (amerikai) 19 KOMÁROM - TATRA: A felejtés bére (amerikai) 18 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Bolero (cseh) 17, 19.30 VÁGSELLYE - VMK: Zsaruk (svéd) 20 PÁRKÁNY - DA­NUBIUS: Edi (lengyel) 19 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Hogyan őrzik meg a költők a reményt? (cseh) 16.30,19 GYŐR PLAZA: Életeken át (amerikai-kanadai) 20 Elveszett jelentés (ameri­kai-japán) 20.15 Gothika (amerikai) 18 Holnapután (amerikai) 16.15,17.45,18.45, 20.15 Kill Bili 2 (amerikai) 16.45,19.30 A passió (amerikai-olasz) 17.45 A rém (amerikai) 17.15,19.45 Scooby-Doo 2: Szörnyek póráz nélkül (amerikai) 15 Van Heising (amerikai) 17, 19.45 Az 50 első randi (amerikai) 14.15,16.15,18.15,20.15 Kerekes Péter filmjének, a 66 szezonnak a „legkeletibb” jeleneteire is jól reagáltak Amerikában Ahova a történelem járt fürödni (A szerző felvétele) A 66 szezon című forma­bontó, asszociatív, szemé- . lyes, derűvel átitatott, még­is szívszorító filmmel Kere­kes Péter rendező sorra nyeri a külföldi fesztiválo­kat, itthon pedig - ami do­kumentumfilmek esetében nem jellemző - bekerült a klubhálózatba, azaz na­gyobb városokban bárki megnézheti. JUHÁSZ KATALIN Munkája félig dokumentum-, félig játékfilm a kassai uszodá­ról, ahová - az alcím szerint - a történelem járt fürödni. Archív felvételek keverednek az egykori szereplők által rekonstruált jele­netekkel. A szereplők tulajdon­képpen eljátsszák a saját törté­netüket. Mivel az egyik kategóriába sem fért bele a filmem, kitaláltam neki egy harmadikat. Ez nem játékfilm, hanem .játékos film”. Tetszik Jan Gogola cseh rendezőkollégám „do- kumentális film” meghatározása is, mert hús-vér emberek igaz történe­tét forgattuk le úgy, ahogyan azt ők mentálisan elraktározták maguk­ban. Tudatosan választottam azt a megoldást, hogy a szereplőket szinte amatőr színészekként kezel­jük. Nem véletlen például, hogy két meglett emberből két rosszcsont gyerekek válik, amikor elmesélik, milyen turpisságokat követtek el annak idején a strandon. Nem tud­tam, sikerül-e őket rávenni, hogy gumimatracon evezve fröcsköljék egymást a medencében. Ugyan­csak nem tudtam, hogy a nyolcvan­két éves nagymamám hajlandó lesz-e fürdőruhára vetkőzni a ka­mera előtt, vagy hogy a hadiözvegy hajlandó lesz-e szemlét tartani a napozó férfiak között, hogy keres­sen egy, a férjére emlékeztető „stramm embert”. Volt egy B forga­tókönyv is arra az esetre, ha a sze­replők visszautasították volna az ötleteimet, de szerencsére mind­annyian vették a lapot. Hogyan reagált a közönség er­re a furcsa, merész humorra? Például arra, amikor a mikrobio­lógus azt magyarázza, hogy a medence vizében élő organiz­musok közül csak a legerőseb­bek, a legéletképesebbek ma­radhatnak meg, majd egy néni elmeséli, hogyan válogatták ki a zsidó haláltáborban a „munka- képteleneket”. Már az első vetítéseken is kedve­zően reagáltak. Nem én vagyok az egyetlen, aki így csinálja a filmjeit, ezért a tájékozott nézőket talán nem is érte váratlanul, amit láttak. Úgy érzem, lejött a vászonról, hogy szerettem azokat az embereket, „akikből viccet csináltam”, és csak addig merészkedtem a „pofát­lankodásban”, ameddig engedték. A komoly, szomorú, megrázó törté­neteket is úgy igyekeztem megkö­zelíteni, hogy egy kis optimizmust csempésszek beléjük. Hiszen öröm­teli tény, hogy az a bizonyos néni túlélte a koncentrációs tábort, és máig egészségben él. Bevallom, ez egy nagyon önző fűm. Nem gon­doltam, hogy valaha is mozi­hálózatba kerül, azt hittem, egy- szer-kétszer lemegy a tévében, és kész. Ezért nagyon szabadnak éreztem magam munka közben. Talán ezt érezték meg a szereplők. Hogy egyenrangú társként alko­tunk valamit. Fontos megemlítem, hogy ez részben egy családtörténet, nagyapja emlékére készítette, és a huszadik század történelmét saját családja életén keresztül is megmutatja. Mennyire akarta központba helyezni őket? Minden, ami a családunkban fontos, benne van a filmben. A maj­dani „nagyközönségre” csak annyi­ra gondoltam, hogy számukra is érthető legyen a történet. Az isme­retlen mozinézőre ugyanúgy gon­doltam, mint arra, hogy a húgom fogja megnézni a filmet. A másik meglepő dolog, hogy egy szlovák-cseh koprodukció­ban készült film háromnegyede magyar nyelvű, és csak a fenn­maradó részben beszélnek szlo­vákul. Nem tartott attól, hogy a közönség nem lesz hajlandó fel­iratokat olvasni? Ilyen bunkók nem járnak film­klubba! Oda eleve az intelligen­sebbje jár. Kassa többnyelvű város, itt ez mindig is természetes volt. A mi családunkban sem csinált soha senki problémát a kétnyelvűségből. A szereplők közül például a nagy­mamám is tud szlovákul, de nem az az anyanyelve. Miért kellene hát erőszakoskodnom, miért ne hagy­jam, hogy a közreműködők közül mindenki azon a nyelven beszéljen, amelyiken a legjobban ki tudja fe­jezni magát? Egyik előző filmemet rutén vidéken forgattam, és a sze­replők eleinte igyekeztek irodalmi szlováksággal beszélni. Aztán be­becsúsztak a tájszavak, az egész nagyon feszült és természetellenes volt. Akkor voltam csak elégedett velük, amikor ruténul, a saját dia­lektusukban szólaltak meg. Melyik fesztiváldíjra a legbüsz­kébb? A Mediawave nagydíjának job­ban örültem, mint az amerikai vagy az izraeli fesztiváldíjnak, mert jobban tetszettek az ott bemutatott versenyfilmek és e győri rendez­vény hangulata is. A legbüszkébb talán a hazai Febiofest fődíjára va­gyok, ezt ugyanis nem egy öttagú zsűri, hanem száz kritikus és újság­író ítéli oda. Nos, a dokumentum­filmek kategóriájában legtöbben a 66 szezonra szavaztak. Az ameri­kai Syracuse városában rendezett fesztivál azért volt érdekes, mert az ottani egyetemen külkapcsolatokat tanítanak, és azok a fiatalok na­gyon ismerik Kelet-Európát. Olyan jeleneteken nevettek, amelyekről azt hittem, csak az itteniek érthetik őket. Szó esik például a dédapám­ról, aki Nagybányán az Osztrák- Magyar Monarchia hivatalnoka volt, és légcsőproblémáira hivat­kozva kérte az áthelyezését egy tengerparti városba. Tévedésből azonban Kassára helyezték, így ke­rült a családunk a városba. Ennél a résznél külföldön másutt nem rea­gál a közönség, Amerikában azon­ban sokan felnevettek. Úgy látszik, tudják, hol fekszik Kassa. Onnan egyébként a legjobb európai film­nek járó díjat hoztam el. Hány dokumentumfilm készül Szlovákiában évente, és mekko­ra a műfaj hazai presztízse? Az első kérdésre nehéz válaszol­ni, mert a 66 szezon is négy évig készült. Jelenleg három készülő dokumentumfilmről tudok, az egyik témát nagyon irigylem Jaro Vojtek barátomtól. Ő a kettészakí­tott faluval, Nagyszelmenccel fog­lalkozik. A presztízst illetően sokat javult a helyzet, mert a világban ed­dig csak a dokumentumfilmek és az animációs filmek hoztak elisme­rést Szlovákiának. A nagyközönség is sokkal több dokumentumfilmet és sokkal jobbakat láthat a tévében, mint régebben. Jobban is érdekli ez a műfaj a hazai nézőt. Talán azért, mert már torkig vannak a kimó­dolt, egy kaptafára készülő, sémák­ból építkező nagyjátékfilmekkel. A test lírai retorikája - sikeres felolvasó-délután a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumban Verstestek - bőrbe kötve ÚJSZÓ-TUDÓSÍTÁS A Szlovákia Magyar írók Társa­sága Pozsonyi Páholy elnevezésű rendezvénysorozatának következő darabját A test lírai retorikája cím­mel rendezte meg szerdán a Szlo­vákiai Magyar Kultúra Múzeumá­ban. Az irodalmi estet, amely szo­rosan kötődik a múzeum Bőrbe kötve című kiállításához, H. Nagy Péter irodalomtörténész-kritikus vezette. A műsorvezető bevezető előadásában szöveg és test megfe­leltetését Ady Endre A szerelem eposzából című költeményének metaforarendszeréből eredeztette. A paradigmatikus Ady-opusnak, il­letve textus és test azonosíthatósá­ga metaforájának kiterjedt irodal­mi utóéletét H. Nagy többek között József Attila1, Orbán Ottó- és Ko­vács András Ferenc-idézetekkel szemléltette. Ezt követően négy szlovákiai magyar költőtől, Hizs- nyai Zoltántól, Németh Zoltántól, Mizser Attilától és Vida Gergelytől hangzottak el a témához igencsak erős szálakkal kapcsolódó versek, szintén H. Nagy Péter válogatásá­ban és értő elemzésével, amely már-már azt a benyomást keltette, hogy a textus és a test tusája kor­társ líránk alapproblémája. Az elő- H. Nagy Péter, Németh Zoltán, Csanda Gábor és Jarábik Gabriel- adó azonban végkonklúziójában la múzeumigazgató (Almási Sára felvétele) megállapította: „ha valakinek az az érzése támadt volna, hogy a kortárs szlovákiai magyar költé­szet a test lírai retorikája mentén speciális történeti konstrukcióvá alakítható, téved, ugyanis szinkro- est végeztével a közönség és a sze- nitásról van szó, és éppen ez a gaz- replők közösen tekintették meg a dagság válik az említett korpusz múzeum fönt említett nagy sikerű előnyére.” A jól sikerült irodalmi kiállítását, (in)

Next

/
Thumbnails
Contents