Új Szó, 2004. május (57. évfolyam, 101-124. szám)
2004-05-21 / 116. szám, péntek
ÚJ SZÓ 2004. MÁJUS 21. Vélemény és háttér GLOSSZA Eurokonform kiszolgálás KOCUR LÁSZLÓ Tegnap egy talponállóban ebédeltem. Mikor elfogyott a káposztaleves, a kiszolgáló hölgy nem zavartatta magát. Előbb feltérdelt a nikkelezett pultra, majd amúgy fapapucsostul felmászott (a tányérok és a mosogató közé), és a kínálatból levette a „Káposztaleves” feliratot. Hiába, az Európai Unióban élünk. A fapapucs trendi, akárcsak Hollandiában. Na de hogy kerül az asztalra (pultra)?- A bíróság megállapítja, hogy a Hét Törpe Bánya Kft. megsértette az antidiszkriminációs törvényt, mert nem volt hajlandó felvenni Laklit! (Marabu rajza) Igazából nincs más lehetőség, mint a vereség bevallása és a kivonulás Irakból Az ellenség bennünk van TALLÓZÓ KRÓNIKA Többnyire betartják az összeférhetetlenségi határozatot azok az erdélyi magyar papok, akiket egyházuk eltilt a politizálástól, vagy akik önkormányzati képviselőként akarnak indulni a nyári helyhatósági választásokon. Az erdélyi napilap körképet ad arról, milyen tiltó rendeletek vannak érvényben a különböző magyar történelmi egyházak esetében. Míg például az Erdélyi Református Egyházkerület felszólította lelkészeit, válasszanak a papi hivatás és a politika között, addig a Ki- rályhágó-melléki Egyházkerület (amelynek Tőkés László a püspöke) csak áz RMDSZ színeiben való politizálást tiltja, azt is csak Bihar és Szilágy megyében. Az egyházi vezetők összeférhetetlenségi ajánlásai ellenére számos lelkész szerepel a választási listákon. A katolikus vezetők csupán a parlamenti választásoktól tiltják el lelkészeiket, a helyhatósági választásokon való részvételük az adott egyházmegye püspökének javallatától függ. A gyulafehérvári és szatmári egyházmegye korábban már kiadott egy erre vonatkozó rendeletet, amelyben megtiltja papjainak a politikai életben való részvételt, a temesvári és a nagyváradi püspök viszont nem. A Nagyváradi Római Katolikus Püspökség két papja jelöltette magát a közelgő helyhatósági választásokon. Fodor József püspöki helynök az RMDSZ megyei listáján szerepel, míg Albert Augustin sólyomkővári lelkipásztor a román Demokrata Párt színeiben kel versenyre a szlovákok lakta község polgár- mesteri székéért, mindketten a püspök jóváhagyásával. Két okra vezetném vissza mindazt, ami ma a világot izgatja: miért is jutottak el az amerikai békefenntartók a kegyetlenkedésekig. Az egyik szociológiai magyarázat, a másik szociálpszichológiai. ZSOLT PÉTER Minden szeptember 11-ével kezdődött. Elöljáróban le kell szögeznünk, hogy szeptember 11-e nem a lehető legrosszabb volt, ami történhetett. Mindenki rettegett egy terroristák okozta tömegkatasztrófától, de nem a biológiai fegyvert vetették be. S nem csak azért nem, mert nem volt hozzá meg az eszköz. A valódi ok, hogy a terroristák nem akarták maguk ellen fordítani saját kultúrájuk tagjait, ezért nem egy ennél is nagyobb tömeggyilkosságra, hanem szimbolikus erejű győzelemre törekedtek. Az amerikaiak háborúként definiálták az esetet. (Hiba.) Úgy értelmezték, hogy a sátánnal kell megküzdeniük. (Hiba.) Úgy döntöttek, nem mutatják magukat legyőzöttnek. (Hiba.) S úgy döntöttek, megbosszulják. (Ez is hiba.) Egyes tanácsadók egyéb okokból látták elérkezettnek az időt a radikalizmusra. A média egységesen Bush mellé állt. Partner volt a romok fölött pózoló elnök propagandájának támogatásában. És aztán partner volt később az iraki bevonulásban. „Akkreditált” újságírók katonaság által cenzúrázott és beállított jeleneteket küldtek haza és a világnak. Lehetett sejtem, hogy a média aztán megunja az elnök kiszolgálását, lesznek „dezertálok”. A szociológiai előzménye a mostani eseményeknek az, hogy az amerikai média időlegesen felhagyott saját etikájának követésével. Minekutána egységesen megszűnt hatalmi balansz lenni, megszűnt a katonaság nyilvánosságtól való félelme, s megszűnt a politikai vezetés nyilvánossággal szembeni óvatossága is. A nyilvánosság és a politika közötti közvetítő feladta kont- rollszerepét. Ha ezt nem tette volna, korábban, kisebb ügyek is kitudódtak volna, és a demokratikus gépezet úgy működött volna, ahogyan kell. Ahhoz a szociológiai iskolához vonzódom, amelyik azt mondja, hogy a demokráciában minden társadalmi alrendszernek a saját logikáját kell követnie, másképpen gondok lehetnek. A médiának a közönség aktuális információigényét és az igazságra való kíváncsiságát kell kielégítenie, a politikának pedig a távlatibb történésekért kell felelősséget vállalnia. A demokráciák értékrendszerébe nem fér bele az öncélú szadiz- mus, és az sem, hogy a megfelelő szervek falaznak. A szociálpszichológiai ok, ha lehet, még ennél is egyszerűbb. Zimbardo a börtönkísérletében nem is egyszerűen csak azt akarta bizonyítani, hogy teljesen normális fiatalok egy börtönben szadistákká válnak, hanem hogy minden erőszak-szervezeti struktúra lehetővé teszi a szadiz- mus beindulását. (Tulajdonképpen a nácik kegyetlenkedéseinek megértéséhez jutott így el.) Ma már ezt a kísérletet - hála a felsőoktatásban gyarapodó hallgatóknak - Magyar- országon évente több ezren megismerik. Ugyanis csak a helyzetek felismerése védhet meg minket is, hogy ne sodródjunk bele a kegyetlenkedésbe. Sajnos, ha egy erőszakszervezet számára adva van egy távolabbi kultúra, a szadizmusra való hajlam növekszik. A fegyelem az egyeden tényező, ami a civil morális fékek lerombolása után féken tartja a katonákat. Ennek ellenére békefenntartóknál is ismert, hogy szinte törvényszerűen bizonyos százalékban kegyedenkednek. Ezek szociálpszichológiai tények, amelyekre fel kell készülni. Az Irakban szolgáló katonai vezetés erre nem készült fel, s most kell szembesülnie azzal, hogy az ellenség bennük van. Elveszítik a háborút, de nem azért, mert nincsenek erőfölényben, hanem mert saját kultúrájuk elvárásainak nem tudnak megfelelni. Végezetül néhány gondolatot a magyar jelenlétről. Soha nem szimpatizáltam a magyar kormányok amerikai katonai akciókat támogató szervilis magatartásával. Se az Orbán-kormány, se a Medgyessy- kormány nem nekünk tett/tesz jót. Mint politikai elit szerez magának barátságos mosolyt és meleg kézfogást. Egyesek profitálhatnak belőle, de az ország csak kockázatot vállal, míg ha távol tartaná magát, semmiféle retorzióra nem kellene számítanunk. (Nem emiatt jönne kevesebb tőke az országba.) Most a kormányunk álláspontja az volt, hogy akkor vonulunk csak ki, ha vagy olyan kaotikus a hely- . zet, vagy pedig, ha iraki katonák át tudják venni a magyar feladatok ellátását. Az nem fogalmazódott meg, hogy akkor vonulunk ki, ha az amerikaiakkal kell konfrontálódni. Pedig ezt nálunk kisebb és nagyobb népek egyaránt meg fogják tenni. A baj az, hogy kultúrák közti háborút nem lehet megnyerni, csak a végletekig mérgesíteni. Megtorlásra megtorlás a válasz, foglyok megalázására lefejezés és így tovább, így aztán lesz ok aggódni, hogy a terroristák már nem csak szimbolikus győzelmet akarnak aratni, hiszen úgy gondolhatják, az őket ért kínzások bármilyen gaztettre feljogosítják őket. Igazából nincs más lehetőség, mint a vereség bevallása és a mielőbbi kivonulás. Minden más forgatókönyv, akárhány meggyőző érvet lehet felsorolni mellettük, beláthatatlan következményeket vonhat maga után. A szerző magyarországi szociológus VISSZHANG Javult a kórházi ellátás színvonala Az Új Szó május 17-ei számában „A petíciós bizottság” aláírással fizetett hirdetés jelent meg, amelynek szerzői a komáromi lakosság és az MKP helyi alapszervezetének képviselői nevében a komáromi kórház hírnevének és színvonalának visszaállítására kérték a nyitrai megyei képviselőket, valamint az MKP megyei és járási elnökségét. Kórházunkba több változás történt, a cél az intézmény megmentése volt. A páciensek láthatják a változások eredményeit. Megnyílt a klinikai onkológiai osztály, folyik a részlegek felújítása. Zajlik a kihelyezett gútai részleg megnyitásának előkészítése, hogy ezáltal is közelebb vigyük a régió lakosaihoz az egészségügyi ellátást. Az intézmény ismét kezdi visszanyerni egykori támogatóinak bizalmát, idén az osztályok több szponzori ajándékot kaptak. A kórház az első helyen végzett az egészségügyi minisztérium „Minőség díja” versenyében. A közeljövőben várható a kórházi információs rendszer bevezetése, amely könnyíti az osztályok közti kommunikációt. Mi, a komáromi kórház alkalmazottai tiltakozunk a „petíciós bizottság” felhívása ellen, mivel az egészségügyi szolgáltatások színvonala magasabb, a pácienseink száma pedig nőtt. Valamennyi vezető dolgozó kvalifikációja az adott szakterületen a lehető legmagasabb. Végezetül saját, de elsősorban betegeink nevében köszönjük a megyei közgyűlésnek, hogy szavazásukkal bizonyították: fontos nekik a komáromi kórház. A kórház alkalmazottai (aláírások a szerkesztőségben) 7 KOMMENTÁR Auschwitz csípős füstje TÓTH MIHÁLY Sokat elárul a mai szlovákiai valóság történelmi gyökereiről, ahogy a közszolgálati tévé csúcsvezetői, az újságírók, a jogászok a Szeresd felebarátodat című, éppen elkészült dokumentumfilm egyetlen bővített mondata körüli vitához viszonyulnak. Az előzmények dióhéjban: Dusán Hudec dokumentumfilmje aprói szól, hogy Nagytapolcsányban közvetíenül a világháború után pogromot szerveztek a koncentrációs táborból visszatért zsidók megfélemlítésére. Élő szemtanút is mégszólaltattak. Az illetőnek ez a mondata lett a botránykő: „A zsidók és a cigányok, ez a leg-. nagyobb csőcselék a Nap alatt, és ne felejtse, amíg ezek itt lesznek, nem lesz rend”. Jogászai figyelmeztették az STV igazgatóját, hogy a - szerintük antiszemita - mondat adásba kerülése miatt az intézményt 5 millió korona büntetésre ítélhetik. A Szlovákiai Zsidó Hitközségek Központi Szövetsége bejelentette: ha a tévét megbüntetnék, vállalja a bírság kifizetését. Ha valaki az inkriminált mondatot kerítésre mázolja, netán filmbéli szövegkörnyezetéből kiemelve sajtóban terjeszti, a tett a fajgyűlölet szításának minősített esete. Egyértelmű, hogy nem erről van szó. Egyébként is, annak eldöntésére, hogy mi antiszemita, Auschwitz óta mégiscsak a zsidók a legilletékesebbek. Miről volt szó a háború után, amikor a koncentrációs táborokba hurcolt zsidók kis hányada visszatért és ellenük Nagytapolcsányban pogromot szerveztek? Arról, hogy az elhurcoltak tulajdonának kisajátítói rühellték visszaadni az elrabolt holmit. Az arizátorok belefeküdtek a dro- gériás Kohnék ágyába, a gárdisták parancsnoka még 1945 júniusában is a szeszgyáros Klein család ezüstneműjével terítve látta vacsoravendégül a plébános urat stb. Arizátorék számára kelle- meden meglepetés volt, hogy itt-ott volt túlélője a zsidótörvényeknek. Miről van szó most, hatvan évvel később? A tévé igazgatója miért tekinti antiszemita megnyilvánulásnak, ha az Auschwitz utáni pogromról készült filmben az esemény szemtanújának szájából olyan mondat pottyan ki, amelyet a lágert megjárt öreg zsidók nem antiszemita propagandának minősítenek, hanem kordokumentumnak. Arról, hogy Auschwitz után 60 évvel él-e Szlovákiában az antiszemitizmus, vagy sem. Igényesebb publicisták jól ismernek egy jelenséget. Lényege, hogy az ember valamiről ír 2 oldalnyit, netán 15 flekket, és a szövegben van egy mondat, amelynek kedvéért az egész dolgozat megfogalmazódott. És azt a jelenséget is ismerjük, amelynek az a lényege, hogy van egy rádiós szerkesztő, van egy tévéigazgató, van egy napilap-főszerkesztő, aki erre az egy mondatra csodálatra méltó éleslátással rábukkan, és szalonképtelennek minősíti. A szerző vagy meghúzza a szöveget, vagy lemond az egész közléséről. Az átkosból örökölt szokás, hogy a szöveget a szerző megkérdezése nélkül teszik szalonképessé. Mindig van hivatkozási alap: a nemzet jó hírének óvása, a kormány érdeke, a nemzetrész egysége. Lassan egy hete folyik a mondat körüli huzavona, pedig zsidóink (ismédem: a legilletékesebbek) már megmondták, hogy nem antiszemita propagandáról van szó, hanem tükörről. Csak bele kellene nézni. JEGYZET Hétvége falun SZÁSZI ZOLTÁN Apu két éve nem jött haza, mert a kamionjával elment olyan messzire, hogy onnan nem tud jönni többet. Azóta sokat vagyok a nagyiéknál. Én tudom, hogy apu meghalt egy balesetben, de anyunak nem mondom el, hogy tudom, mert akkor sírna. Nagyiéknál jó. Olyan érdekes minden. Mikor busszal hozzájuk mentünk, azt láttam, hogy az egész világ teljesen sárga. A nagypapám azt mondta, hogy az a sok sárga az mind repce, és hogy igen jónak ígérkezik a termés. Mikor megkérdeztem, hogy lehet a repcét megenni, nevettek. Aztán elmondták, hogy abból van az olaj. Amiben a nagyi a rántott húst süti. Nagyapával néztük a végtelen sárgát. Magasabb mint én, pedig már állítólag nagy vagyok. Mindig magamnak kell bepakolni az iskolatáskámat is, meg vigyáznom az öcsémre, ha anyu lemegy a boltba. Nagyiéknál jókat lehet játszani. Már le lehet ülni a földre, mert nincs r betű a hónapban. Ezt nem értettem először, de most már tudom mit jelent. Minden hidegebb hónap nevében van r betű, és amelyik hónap nevében nincs, abban a hónapban le lehet ülni a földre. Nagyiéknál például akár az udvaron is, a csűr mellett, ahol szép hangyák, meg mindenféle egyéb bogarak laknak. Nekem ez új, mert a panelban csak néhány svábbogarat látok néha a liftaknában, de azok büdösek is, meg nem is érdekesek. Jó a nagyiéknál! A dombról átlátni Magyarországra, meg látni a tavakat a szomszéd falunál. Oda megyünk holnap horgászni. Nem is nagyon akarok visszamenni a városba, de ott van anyu, meg az öcsém, állítólag most én vagyok a rangidős férfi nálunk. Nem tudom, mit jelent a rangidős férfi, csak azt tudom, hogy korábban apu volt. Láttam a kanyart, ahol kifutott a kamionnal, anyu direkt másfelé nézett és sírt is. Én nem sírtam. Nincs ott semmi különös, csak csipkebokrok, meg egy görbe szilvafa. Nagyiéknál kismacskák születtek, és ez jó. Lehet nézni őket, ahogy gyufavékony lábacskáikon másznak. Meg lesznek kiscsibék is nemsokára, meg megyünk délután a templomot takarítani. Nagyinál van a kulcs. Akkor majd beszélek a Jézuskával, hogy ha nála van az apu, akkor vigyázzon rá és mondja meg neki, hogy én már rangidős vagyok. Meg hogy jó itt nagyiéknál.
