Új Szó, 2004. május (57. évfolyam, 101-124. szám)
2004-05-20 / 115. szám, csütörtök
ISKOLA UTCA 2004. május 20., csütörtök _____________________________________________________________________________________2. évfolyam 20. szám TANODA Az oktatás felelőssége FELDOLGOZÁS A diszlexiáról egyre többet beszélnek, egyre többen vizsgálják, és egyre kevésbé tudják mi is az. A diszlexia elnevezés használatos az olvasás elsajátításának zavarára, de már maga a szó is sokkal szélesebb fogalomra utal. A kifejezés ugyanis két tagból áll, az egyik a görög eredetű „disz”, amely nehézséget jelöl, a másik a „lexia” a szintén görög eredetű „lexis” szóból, amely „szavakat, beszédet” jelent. Tehát szó szerint is a szavakkal kapcsolatos zavarról van szó, de ma már tudjuk, hogy a diszlexia ennél még összetettebb jelenség. Nincs ugyanis pontos tünetegyüttese, nem lehet minden esetben kimutatni neurológia eltérést. Bár tudjuk, mely kromoszómák játszanak szerepet öröklődésében, az olvasási zavar megjelenését nem lehet biztosan bejósolni. A diszlexia ugyanis gyűjtőfogalom. Mind tüneteiben, mind oki hátterében nagyon eltérő jelenségeket azonosítanak olvasási zavarnak. Ráadásul legtöbbször nem is olvasási zavarról, hanem olvasástanulási zavarról kellene beszélni. A diszlexiás gyermek végül megtanul olvasni, csak ez a tanulási folyamat zavart. A hagyományos meghatározás szerint: a diszlexiás gyermek értelmi képességeihez, az iskolában és otthon befektetett gyakorlás mennyiségéhez, módszertani lépésekhez képest feltűnően elmarad az olvasás-írás megtanulásában. Mit jelent azonban az, hogy feltűnően? Nehéz határvonalat húzni, mit tartunk feltűnő elmaradásnak, mit normális eltérésnek. Ha a betegségek diagnózisához hasonlítjuk, akkor a diszlexia olyan, mint a kóros elhízás. Vannak kövérkés emberek, és nehéz megmondani, mikortól nevezzük kórosnak a túlsúlyt. Egy skarlát diagnosztizálása egzaktabb dolog. Vagy azonosítják a kórokozót, és akkor skarlátja van a gyereknek, vagy nem, és akkor mástól vörösödött ki a bőre. A diszlexia azonosítása meghatározásához hasonlóan igen bizonytalan. Gyakran kizárásos módszerrel állapítják meg a diszlexiát. ♦ Ha a gyerek rendesen járt iskolába, akkor az olvasásban mutatott elmaradását nem a hiányzó oktatási tapasztalat okozza. ♦ Ha legalább áüagos értelmi képességű a gyermek, akkor nem az alacsony intelligencia az oka a zavarnak. ♦ Ha kizárhatjuk az emocionális, érzelmi, pszichológiai problémákat (szorongás, stb.), ♦ és az érzékszervi zavarokat (látás, hallás probléma), ♦ akkor semmi más ok nem lehet, mint diszlexia. Tehát nem a diszlexiát azonosítják, hanem azt, ami nem diszlexia. A tüneti módszer a diszlexiásokra jellemző tüneteket azonosítja. Ha a gyermek ♦ gyenge írás, olvasás, helyesírás terén, ♦ bizonyos nyelvi feladatokbeli problémákat mutat, ♦ tér-irány zavar (jobb-bal tévesztés) mutatkozik, ♦ gyenge az emlékezete, ♦ szekvencialitással problémái vannak, ♦ diszlexia előfordul a családjában, ♦ mindemellett átlagos vagy átlag feletti intelligenciával rendelkezik, akkor valószínűleg diszlexiás. A diszlexia azonosítására egyre több vizsgálati módszer áll rendelkezésünkre, de amíg pontosan nem tudjuk, mi is az amit keresünk, a mindennapokban a legbiztosabb a tüneti módszer. A probléma azonosítása sokszor segít az egyénnek és környezetének a nehézségekkel szembeni megküzdésben, mert a problémának megfelelőbb attitűdöt alakít ki. Az olvasás elsajátításában számos tényező játszik szerepet, és normálisan is igen nagy eltéréseket mutatnak a gyerekek azokban a képességekben, amelyek az olvasás tudományához vezetnek. A tanulási zavarokat igen gyakran a szokásostól eltérő információfeldolgozási mód okozza. Az írás-olvasás-számolás megköveteli a szekvenciális, egymás utáni, lépésről lépésre történő feldolgozást, amely az általában domináns bal agyféltekéhez kötődik. Ha valakinek ez a feldolgozási mód gyengébb, akkor nehézségei lesznek a tanulással. A tanulási zavarokkal küzdők azért vannak hátrányban az iskolában, mert az oktatás nem illik képességeikhez, sajátos információfeldolgozási módjukhoz. Képesek megtanulni írni, olvasni, számolni, csak nem úgy, mint a többiek. Ezért kell inkább „másképp tanulóknak”, mint tanulási zavarokkal küzdőknek nevezni ezeket az egyéneket. A tanulási zavarok az iskolához kötődnek, és miután így vagy úgy megtanult az egyén írni, olvasni, számolni, azt gondolhatnánk, hogy elmúlt a diszlexiája, diszkalkuliája stb. A tanulási zavarok azonban nem gyógyítható. Olyan értelemben nem, hogy egy sajátos információfeldolgozási mód jellemzi az egyént, ami egész életében sok előnnyel és hátránnyal jár. Azokon a területeken, ahol a rendezettség, írás, olvasás, stb. fontos szerepet játszik, bizony sok nehézséggel találják magukat szemben a tanulási zavarokkal küzdők. Az oktatás felelőssége, hogy müyen módon tud alkalmazkodni ezeknek a szokásostól eltérő, de nem ritka másképp tanulóknak a jellegzetes tanulási módjához, stílusához. Minden gyermek joga, hogy képességeinek megfelelő képzésben részesüljön, ezért az oktatást úgy kell alakítani, hogy a többségtől eltérőket is figyelembevevő tantervek, tanmenetek és módszerek álljanak a pedagógusok rendelkezésére, (gyé) A csatlakozó országokban jelentős fejlődés történt az információs társadalom egyes területein Új számítógépes Európa A rendszeres internet-felhasználók aránya az összes ország átlagát tekintve 31 % (Patay Péter illusztrációs felvétele) Május elsején tíz új tagállam csatlakozott az Európai Unióhoz. A tíz országnak jelentős kihívásokkal kell szembenéznie, többek között az oktatásban használt technológiák fejlesztése terén is. ÚJ SZÓ-ÖSSZEÁLLÍTÁS Az Európai Unió 2004 februárjában készített egy jelentést, amely felméri az IKT helyzetét a csatlako- zó országokban, az alábbi cikk e jelentés eredményeit foglalja össze röviden. Az újonnan csadakozó országokban a háztartások 66%-a nem rendelkezik számítógéppel, és 81%-ának nincsen internet- hozzáférése. E nehézségek ellenére 2001 óta az internet-felhasználók száma majdnem 60%-kal nőtt, 100 főből 8,6-ról 13,9 főre, miközben az unió korábbi tagállamaiban ez a növekedés ádagban mindössze 29% volt. A legtöbb csadakozó országban az internet-felhasználók száma sokkal alacsonyabb, mint az EU többi tagállamaiban, Ciprus, Csehország, Észtország és Málta azonban megközelíti az uniós áda- got. Mennyire elérhetőek a számítógépek? Az internethasználat elterjedésével kapcsolatban kulcskérdés, hogy mennyire elérhetőek anyagi szempontból a számítógépek. Néhány országban a számítógépes eszközök nagyon drágák. Egy számítógép ára a havi fizetéshez képest elérheti a 366%-ot (Litvánia), 204%-ot (Lettország) Néhány országban az arányok ennél kedvezőbben alakulnak: Málta - 47%, Ciprus - 59%, Lengyelország - 83%, Szlovénia - 86%. Azokban az országokban, ahol a számítógép akár a havi fizetés többszörösébe is kerülhet, az internetes szolgáltatásoknak nagy,hozzáadott értéked’ kellene képviselniük, ahhoz, hogy egy számítógép megvásárlása indokolt legyen. Mint a jelentés is rámutat a számítógép felhasználóknak erősebb érvekre lenne szüksége, hogy, kapcsolódjon az internethez, mint az hogy termékeket vásárolhat, vagy bizonyos ügyeit elintézheti a világhálón. Ez azt jelenti, hogy nagyon is indokolt az internetes szolgáltatások további bővítése. Alternatív technológiai lehetőségek Az adatok azt mutatják, hogy például Észtországban és Litvániában a háztartások 46%-a nem rendelkezik vezetékes telefonvonallal. Úgy tűnik, hogy jó lehetőségek lennének alternatív technológiák alkalmazására az internethasználatban, mint például a kábeltévé vagy a mobütelefon. Jó példája az alternatív technológiák bevezetésére Csehország, ahol az egyik mobütelefon szolgáltató cég bevezetett egy szolgáltatást, mely vezeték nélküli Internet hozzáférést nyújt az egész ország területén. A havi előfizetési díj korlátlan internet- hozzáférést biztosít. Egy másüt példa lehet Málta, ahol az ország 85%-át lefedi a kábeltévé szolgáltatás, így ez a technológia megfelelő lehet a szélessávú internet elterjesztésére. A rendszeres internet- felhasználók aránya az összes ország átlagát tekintve 31%. Mindössze 7% nem rendszeres felhasználó, míg 62% egyáltalán nem használ Internetet. Csehország, Észtország és Szlovénia az a három ország, amelyben a felhasználók aránya eléri az 50%-ot. A legelterjedtebb internethasználat a csatlakozó országokban az információkeresés, a felhasználók 80%-a mondta, hogy használja ilyen célra a vüághálót. Játékokat és zenét a felhasználók 40%-a tölt le az internetről. A felhasználók több mint 75%-a küld és kap e-maileket, és átlagosan 32% állítja, hogy az internetet csattelés- re és fórumokon való részvételre is használja. A csatlakozó országokban jelentős fejlődés történt az információs társadalom sok területén. Az országok nagy erőfeszítéseket tettek és tesznek most is a tudásalapú társadalom megteremtése érdekében, (he, s) A Számítógépet az iskolákba projektnek köszönhetően egyre több diák kerülhet kapcsolatba a világhálóval Bővülő iskolai internet-használat Egy hazai iskolai számítógépre jelenleg átlagban 100-130 diák jut. Az Európai Unió fejlettebb államaiban mindössze 20 tanulónak kell osztoznia egy PC-n. (Képarchívum) ÚJ SZÓ-ÖSSZEÁLLÍTÁS Az oktatásügyi minisztérium és a szlovák távközlési váüalat, valamint egyéb támogatók közreműködésével közelmúltban beindított Számítógépet az iskolákba elnevezésű projekt keretében eddig mintegy 388 számítógépes szaktantermet alakítottak ki az iskolákban. A nagyszabású ajándékozási program részeként a diákok ez ideig 2300 új számítógépet vehettek birtokukba. Az internetes csatlakozással eüátott iskolák száma így Szlovákiában mára elérte a kétezret. A német távközlési vállalat jóvoltából további 22 ezer PC lel az év végéig gazdára a hazai iskolákban. Az oktatási intézmények ameüett, hogy a projektnek köszönhetően számítógépeket kapnak, egyben internet-hozzáféréshez is jutnak. Ez utóbbinak köszönhetően emelkedhet az oktatás színvonala. A projekt részeként a legtöbb iskolai számítógépes szaktantermet eddig a Besztercebányai kerületben alakították ki, a kerületben található 470 oktatási intézmény közül 58-at láttak el vüághálóra csatlakoztatott PC-kel. A Trencséni kerületben 32-323, a Pozsonyiban 36-308, a Kassaiban pedig 45-510 ez az arány. A legtöbb, Internet- hozzáféréssel rendelkező iskola jelenleg az Eperjesi kerületben található, számuk eléri a 320-at. A Nyitrai, a Kassai, a Zsolnai és a Besztercebányai kerületben régiónként átlagban hozzávetőleg 270 világhálóra csatlakoztatott oktatási intézmény működüt. Az iskolák műszaki ellátottsága terén Szlovákia még mindig lemaradással küzd az uniós színvonalhoz képest. Egy hazai iskolai számítógépre jelenleg átlagban 100- 130 diák jut. Az Európai Unió fejlettebb államaiban mindössze 20 tanulónak kell osztoznia egy PC- n. A Számítógépet az iskolákba projektnek köszönhetően idővel nálunk is javul ez az arány és jelentősen megközelíthetjük az uniós értékeket. A tervek szerint a projekt lezárulásakor - előreláthatólag 11 év múlva - már csak 30 diáknak kell közösen használnia egy számítógépet, (st, érvé)
